Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-04 / 97. szám
Sátoraljaújhely, 1909. December 4. 97. (4905.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztésé^ és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nfilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. fömnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [6 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó atán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetiikkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Mi következik ezután? — dec. 4. Andrássy Gyula gróf tegnapi audienciája eredményességéhez, mint utolsó szalmaszálhoz kapott ez a politikai válságok hosszú és meddő küzdelmének kitett nemzet. Mindenki azt vélte, hogy az utolsó pillanatban Bécs is meggondolja magát s számot vet azzal a nemzettel, illetve annak jogos kívánalmaival, amely nemzet világtörténelmileg bizonyított példák szerint egyedül képezte mindenkor biztos alapját a dinasztia nagyhatalmi állásának s tekintélyének. Sajnos, — a magyar nemzet kívánalmai ismét mellőztettek, a kormánynak nem sikerült most sem engedményeket kivívnia a bécsi intrikusokkal szemben — s igy vállalt feladatát akaratán kívül eső okok miatt nem teljesíthetvén : kénytelen lesz félre- állani. Szertefoszlottak a remények teljesen, a kibontakozás lehetőségét illetőleg. A király nem volt hajlandó a kooperációs többség által kívánt engedményekre, legalább eddig még nem fogadta el Wekerle és Andrássy prog- rammját. És ez a legsúlyosabb pont e rég vajúdó politikai válság folyamán. Az, hogy a király egyáltalán nem hajlandó a maA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A hazatért. — A „ZempléD* eredeti tárcája. — Irta: Mok Ferencné. Kedves, öreg barátom l Mikor Hobokenben, szállónk éttermében az utolsó amerikai órákat együtt töltöttük, te aggódva figyelmeztettél : nehezen fogom a kicsinyes hazai viszonyokat megszokni, féltettél a reakciótól, aggódtál, hogy a lázas, munkás élet után, melyben évekig részem volt Amerikában, ki nem fog elégíteni a csöndes, szerény munkakör a hegyek közé ékelt kis faluban, mint egyszerű körorvos. Tudom, nagy ugrás a philadelphiai „Hospital for Chronic Diseases“ első asszistensi állás után egy sze- rény, felvidéki körorvosi pozíció, de vedd figyelembe, hogy megviselt ideg- rendszerű ember lettem odaát abban a lázas tevékenységben s csak azért fogadtam el ezt a szerény hazai állást, hogy visszaszerezzem testem erejét, lelkem ruganyosságát s újból megszeressem az életet. Baráti kézszoritásodon kívül a honvágy volt hü utitársam. — Az Óceánon eltöltött hét alatt volt algyar nemzettel szemben semmi engedményekre, tehát bécsi tanácsadóinak intrikája látszik ismét győztesnek, ezek pedig évszázadok óta abbau a balhitben élnek, hogy Magyarország gyengítése az ő erősbödésüknek képezi alapfeltételét. Ha a jelen kormány tagjainak nem volt hajlandó Bécs engedményeket adni, úgy feltétlenül bizonyos, hogy nem lesz azokra hajlandó más, akármilyen pártállásu politikusokból kinevezendő uj kormánynyal szemben sem. Sem a JdRth csoportnak, sem az esetleg újjá éledő darabontoknak nem lehet erre kilátásuk; a merev visszautasítás áll szemben mindenkivel. Természetes tehát, hogy a nemzet kívánalmait egyik államférfiu vagy politikai párt sem lévén képes Bécscsel szemben érvényesíteni: egyedül az abszolutizmus következhetik. Ismét óriási megrázkódtatásoknak, talán egy hosszú időkre kiható gazdasági és pénzügyi válságnak lesz ismét kitéve a nemzet, mert kétségtelen, hogy közéletünk minden vonatkozásában a magas politika főhatósága alatt áll s annak hullámait érzi úgy jóban, mint roszban maga a nemzet együttesen s érzik az adózó polgárok egyénenként. A bekövetkezhető abszolutisztikus kormányzat parlamenti kalmam elhatározásomat, visszatérésem okait mérlegelni. S mikor egy new-yorki „magazin“-t lapozgattam, órákig el-elnézegettem kényelmes fedélzeti székemből az egyformán opál- szinü eget és egyformán gyöngyszürke hullámokat: lelkem visszaszáll amerikai életem minden stációjára s bevallom, nehezemre esett az elszakadás második hazámból. A nagyszabású élet, viharos előrelörekedés, lázas munkakör, a nagy anyagi előnyök, ott marasztottak évekig. Tanítottam, gyógyítottam. És tanultam sokat, sokat. De azt a sok anyagot, mely elmémben felgyűlt, nem volt időm feldolgozni: Íróasztalomnak semmi időt sem szentelhettem. A túlfeszített munka azután megbosszulta magát, megbetegedtem. És betegségem lázas napjai alatt oly elementáris erővel ragadta meg lelkemet a honvágy, hogy elhatároztam: hazamegyek, itt hagyom fényes pozíciómat az egyetemen, otthon szerzett orvosi diplomámat újból előszedem és — egyelőre — leszek szerény falusi doktor. Pihenni, sokat pihenni akartam. S azután gondolataimat rendezni s megírni azt a nagy orvosi tanulmányomat, melynek eszméit évekig hordom lelkemben s melyeket amerikai orvos-praxisom alatt kibővítettem, gazdagítottam. többségre nem támaszkodhatván, éppen megismétli majd a Fehér váry féle rendszert Kormányozni fog rendeletekkel, a nyers erő hatalmával s a nemzet ismét igába görnyed. Szó sem lehet arról, hogy nálunk ma egy, a parlamentben többségre nem támaszkodható kormány költségvetési törvényt alkothasson, sőt arról sem : hogy indemnitást nyerhessen. Bécs tehát semmit sem fog elérni oktalan huzavonájával; pedig nagyon is számot kellett volna vetniök azzal, hogy az annexiós költségek megszavazása, Bosznia közjogi helyzetének megállapítása, a katonai követelések és a közös bankügy végleges rendezése nem éppen csak magyarországi, de dinasztikus, úgy nevezett nagyhatalmi érdekek még inkább. Minthogy pedig a mai parlamenti viszonyok mellett mindeme kérdések teljesen zavartalanul, példás egyetértéssel rendezhetők lettek volna: igen is csekély kívánság volt a magyar nemzet illetve annak mai kormánya részéről, ha azokra az engedmények megadására ulti- mátumszerüleg figyelmeztette az osztrákot. — Méltányolni kellett nemzetünk áldozatkészségét, becsületes és a békés kibontakozásra irányuló törekvéseit. És hazajöttem. Fáradt, kimerült vándorként elbújtam egy kis faluba, hogy itt folytassam élethivatásom. Nehány hónap alatt beleszoktam a „kicsinyes hazai viszonyokba“ s most már csöndes derűvel nézek az elmúlt, küzdelmes évekre s első levelemben hozzád, my old boy, beszámolok mostani életemről. Megérkezésemen kell kezdenem. Áz első impresszió dönt sokszor további életsorsunkban. Mosolyoghatsz öreg barátom azon, hogy én, ki hozzá voltam szokva a világ legtökéletesebb jármüvein utazni : a Pullmann-kocsik raffinált berendezésű étkező- és hálókocsiain, vizimotorokon, gőzjattokon, autókban és villany-hintókban, most kénytelen voltam a vicinális ólmos lassúságát élvezni. S mikor a sárgára meszelt gömbákácos, kicsi állomásra megérkeztem, mosolyognom kellett azon a járműn, mely reám várakozott. Vissza tudsz emlékezni doktorkám a hazai homokfutókra ? Azokra a kedves szekérkékre, melyeken, ha utazik az ember, úgy képzeli: mája, veséje, szive állandó helycserében vannak ? 1 Áz első ülésen fehér ingujjas, piros lajblis suhanc tartotta a gyeplőt. Á vasderesek farka „kontyba“ volt szedve, mig a sörényük finom háncscsal, cifrán volt összefonva. Amint előrelátható, a parlamentben többségre támaszkodható államférfiaink mellőzésére s egy abszolút kormány jövetelére lehet tehát kilátásunk. Ez a kormány mit tehet? Megfogja adni törvényhozási felhatalmazás nélkül a Bécs által kívánt annexiós és katonai költségeket, proklamálni fogja a Bosznia közjogi helyzetének megállapítása céljából Bécsben készült szöveget, megállapodásra jut önkényesen az osztrák-magyar bankkal ennek szabadalmát illetőleg. Mikor mind ez fait accompli lesz : akkorra odább áll ugyan majd, de megismétlődik az a keserű állapot, hogy az utána jövő alkotmányos és parlamentáris kormány kényszerülve lesz e dúló munkát szankcionálni, — amint kényszerülve volt ilyen tényekre mai kormányunk a darabontok elvonulása után. Ez a bécsi okoskodás, melynek nyomán, hogy csak általános zavar keletkezhetik majd, az kétségtelen. Ahol egy nemzet jogos kívánalmai nem respektál- tatnak, ott valóban el lehetünk készülve a legrosszabbra is. Ilyen vigasztalók ismét a mi szegény nemzetünk kilátásai a jövőt illetőleg. Sajnos, a kilátások oly rosszak, hogy nemcsak békére nincs reményünk, de hajszálon függ fejünk felett az a kard, Május eleje volt. Utunk egy rit- kás nyir erdőn vezetett keresztül, a hajnali napmeleg még nem tudta a harmatot felszívni. Édesen kábító volt a föld szaga, melyhez erős virágillat társult. Lassan elhagytuk az erdőt. Zöld rozsvetések között vitt tovább az utunk s mig vidám szemekkel hallgattam a pacsirták reggeli koncertjét, kíváncsian nézegettem merre fekszik „falum“, ahol agyonfáradt idegeimnek megtalálom az orvosságot: a nyugalmat, pihenést, csöndet. Egy forduló után megláttam falum tornyát. Akácok közé ékelve egy kicsi dombtetőn áll a templom. Piros bádogteteje messzire ellátszik s úgy hívogat: egy imára, egy elmélkedésre. Végre beértünk a falu közepébe. Égy szőlőlejtő szélén áll az orvosi lak. Egy hatablakos, régi falu, nagy masszív ház. A zöld zsalugáterek tárva-nyitva voltak. Leugrottam a szekérke magas üléséről s a nyitott kapun —mintha régen ismerném a helyet — az árnyas udvarra kiszögelő, vadszőlős verandára siettem. A veranda közepén kerekasztal állt rózsaszín abrosz- szal letakarva s rajta tej, méz és egy fonott fehér kosárkában illatos, friss kalács. Hazai édes kalács 1 Elgondolkozva nézegettem ezt a NAGYMIHÁLYI SÚR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó sört. SagT Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. 7omn1nmrórrYio(riroi Ír ó-nxri col oi n ír • Mexőlaboroz, Satropkó, Homonna, Varannó, Gálszéos, Klrályhelmeoz, Perbenyik éa Szerenosen LempienVdimegyei KepVlbeieieiIlK . ---------------------------- Ulandóan frias éa zamatoa aört szállítanak. ---------------------------Lapunk mai száma 8 oldal,
