Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-27 / 95. szám
Sátoraljaújhely, 1909. November 27. 95. (4903.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen lietenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre '5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Gondolatok. — nov. 27. Kossuth Lajost temette a nemzet. Most már örökös nyugovó helyére tért a nagy szellem földi része. A nemzeti kegyelet oltára az a szarkofág, mely az ő hamvait rejti. A nemzetért s annak jogaiért való küzdelemre serkent és int az a láncát eltört oroszlánon ülő géniusz, amely kezében az igazság fáklyáját lobogtatja. Tanuljunk a művésztől ez alkalommal politikát. Ne csak a művészetet csodáljuk meg a kiváló építményben és szobrászati műben, de érezzük át azokat az igazságokat, melyeket a fáklyatartó géniusz megakar előttünk világítani. Kell hogy áthassa lelkünket az igazság fénye, mert sajnos, a mai politikai helyzet a nemzetünk egére feltolult vészter hes fellegek miatt vajmi sötét. Olyan szépen fejlődésnek indult, virágzóvá kezdett lenni ez az ország 1906-ban, hogy valósággal utánzata volt a nagy természetnek, mely egy- egy elvonuló zivatar után, midőn kiderül felette az ég s kisüt az ó1 tető nap: ezernyi virággal illatozik s meg- ujhódva emeli fel fejét minden fűszála. A nemzet oly egyértelműséggel határozott, oly összetartással nevezte ki kormányát, hogy történelmünkben alig van példa, mely az 1906 ik év virágvasárnapi ának eseÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Jellemek. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta: Zajonghy Elemér, Egy forró, vágyatkeltő júliusi éjszakán künn ültünk három barátommal egy budapesti kávéház előtt. Csendes semmittevéssel vártuk a kelő nap első sugarát, hogy aanak fenséges benyomásától szerezzen lelkünk hangulatot. S mivel unatkoztunk, a kis Rontlaky Kálmán barátunk tárcatárgyakat szedett elő mu- lattatásunkra emlékezete lomtárából. Nem figyeltem vontatott előadására, inkább azt vizsgáltam, hogy árnyékunk mily bizarr alakot öltött magára a kávéház villamos reflektoraitól az utca mezőjére vetett vérvörös sugárkévében. Midőn Rontlaky uj mesébe kezdett, figyelmem lekötötte az inkább filozofáló, mint meseszövő beszéd s most felhasználom az alkalmat, hogy az elbeszélt tárcatárgyat kissé kibővítve megírjam: Werner Elemér a hangversenyről jött haza. Amint belépett kicsiny másodemeleti lakásába s levetette prémes bundáját: úgy tűnt fel kifogástalan frakk öltözetében a szegényesen bútorozott szobában, mint ményeit felülmúlná. Az újjá ébredt nemzet újonnan választott parlamentjével, kormányával teljes összhangban, a legszebb és legáldásosabb együttérzésben működött. A nemzet óriási életereje, felbuzdulása táplálta a vezetőket, ezek pedig csodás munkabírással, vasszorgalommal láttak hozzá régi bűnök jóvátételéhez. A magyar Corpus Juris két év alatt nagyértékü szöveggel gazdagodott. Elhárult nemzetünk felől a már- már főj toga tóvá lett pénzügyi válság réme. Fellendült a kereskedelem, fokozódott az ipari és közgazdasági forgalom. Üdvös törvények egész tömege került be törvénytárunkba. A legkisebb munkás embertől a legmagasabb hivatalnokig, a kisiparostól a gyárosig, a szatócstól a nagykereskedőig, mindenkinek az érdekében történt valami. Kultúránk nem is remélt módon fellendült. Az iskolák ügye rendeztetett, a tanítók kiemelteitek nyomorúságos helyzetükből, az ingyenes népoktatási törvény óriási terheket vett le népünk vállairól. — Adóügyünk egészen átalakult. Úgy a föld, mint a ház, vagy kereseti adók sokkal igazságosabb alapokra helyeztettek, a progresszivitás lehetőleg érvényre jutott, a létminimum biztosíttatván, szegényebb munkásnépünk nagy terhektől szabadult meg. Iparosokat, mezőgazdákat, szőlőbirtokosokat segélyezett az államkormány, a Hegyalja érdekében pedig valóban egy méltóságának meg nem felelő környezetben élő gentleman. Sokáig bámult a gyertyalángba révedezve, amig fehér glacé keztyü- jét lehúzta. Gondolatai visszakalandoztak a sima parkett ismert alakjaihoz és jóleső élvezettel időzött előkelő pajtásai körében még emlékezetében is, hiszen csodával volt határos az a hazugsága, melynek alkalmazásával Werner Elemér keresztül törte magát az ismeretlenség szivet és kedélyt lenyűgöző ködén s innen a másodemeleti lakás szűk falai közül kiszállva bebocsátást nyert a legelőkelőbb körök fényes palotáiba, tündöklő termébe. Igaz ugyan, hogy életének ezer szenvedése méltóvá tette volna e jutalomra és épen ez fájt Elemérnek, hogy 6 jutalmat nem szenvedése, nem tehetsége révén, de egy nagy hazugság árán vásárolta meg. Hazugság árán, amely legnagyobb vétke is volt egyúttal. Amennyire felemelte bizalmát, edzette önérzetét a társaság kegye, melynek körében forgott, — annyira megalázta saját lelkiismerete előtt önmagát ez a vétek. Lehúzta keztyüjót és hangtalan léptekkel ment be a másik szobába. Óvatosan lopódzott az ágyhoz s fel- lebbentette a függönyöket. Az ágyon — mint egy pompázó la Princesse Vera rózsa — gyönyörű nő feküdt. sokat és nagy horderejű alkotásokat tett. Munkásbiztositás, betegsegélyezés s számos egyéb olyan kérdések, melyek mélyen a közéletbe vágnak, lehetőleg rendeztettek. Ami még, hiányzik : a közel jövő feladata s a parlament munkaképességétől függ. A választói jog reformjával a magyar nemzet szupremáciájának biztosítása van tervbe véve. Közeli megalkotásra vár eme legfontosabb törvényeink egyike. így állott a helyzet, midőn a magyar nemzet harmonikus egyetértésébe, lélekemelő összraunkálkodá- sába üszköt dobott valami gonosz kéz. Bizonyára annak a géniusznak az ellenfele, amelyik ma már a Kossuth mauzóleum tetejéről emeli fel az igazság világitó fáklyáját. Mert az igazság géniusza nem rombolhatta le azt a páratlanul szép egyetértést, mely e nemzet lelkét uralta. Ezt az összhangot valami átkos szellem zavarhatta meg csak. Sokat tűrtünk, sokat szenvedtünk egy évezred alatt- De sajnos máig sem tanultuk meg, hogy keserű az olyan nemzetnek élete, melynek fiai önkezükkel ejtenek sebet nemcsak magukon, de legjobb édesanyjukon : a hazán is. A munkabírás és eredményes tevékenység teljességének korszakában, — két esztendei páratlanul szép politikai élet után — elszakadt a foValódi ideális szépség. És ez a nő a Werner Elemér felesége volt. Á le- heletkönnyü csókra, amelyet Werner nejének ajkára lehelt, az felrezzent és felült ágyán, aztán egy levelet vont ki párnái alól s átadta Elemérnek. — Elolvastam Elemér akaratlanul. Elolvastam 1 Weiner Elemér elsápadt neje szavára. Kutatva vizsgálta az éjjeli lámpás kétes világítása mellett neje arcát. Homályos sejtelem súgta neki, hogy valami van a levélben olyan, ami ellen védenie kell magát. Csak azt nem tudta mily oldalról fogja érni a támadás. Nem maradt sokáig kétségben. Neje, könyein át kérdezte tőle: — Elemér, mond, mióta vagy te fiatal embert Tehát ez az 1 Mint a vakmerő kártyás, ki mindenét a cour damera tette s véletlen nyert; igyekezett arcának nyugodtságát megőrizni, nehogy a szemében felcsiilámló öröm elárulja, hogy ez oldalról mily köny- nyünek találja a védekezést. Nem is keresett kibúvót. — Nem értem Eliz, lehet, sőt valószínű, hogy vannak, különösen hölgyek, akik, mint nőtlen embert ismernek engem, de ehhez irói érdekek vannak fűzve, szokásos dolog és igy nem sértheti a maga önérzetét. — Ne keressen kibúvót Elemér. nál, mely összetartotta a nemzet vezetésére hivatottakat. Különféle érzó- kenykedések, egyéni törekvések kezdtek mind nagyobb tért foglalni. A nemzet zöme, a dolgozó pol- párság, mely az államfentartás terheit viseli: kétségbeesetten tekintett a visszaesésre. Azután ismét letargikus álomba merült; ma már nem törődik semmivel. Legszebb reményeit tették tönkre, illúzióit semmisítették meg a vezetők szertehuzásai. Veszni indult ez a nemzet. Csodálatos, hogy miért iparkodik önpusztulására olyan energiával, melylyel virágzóvá, nagygyá, hatalmassá is tehetné hazáját. Ha annak a szárnyas géniusznak jobb kezében tartott fáklyájára tekintünk, feltétlenül megváltozik apathikus gondolkozásunk. Fel, az igazság szövetnóke által bevilágított utón 1 Kötelességei vannak minden embernek. Aki nem tud, vagy nem akar ezeknek eleget tenni, azzal sajnos, a nagy összeség nem éreztetheti sújtó ítéletét bár, de sújtja a viszályt keltőket saját lelkűk megtántorithat- lan igaz szava. Tanuljunk a géniusztól politikát. Nem lesz hálátlan tanulmány. * Az ország szivében folyó hó 25-ikén egy nagy arányú, szent és kegyeletes ünnepség zajlott le, melynek keretében a Kossuth család női tagjainak, majd Kossuth Lajosnak, Azt a levelet, nem ismeretlen ember, de legjobb barátja, kivel néha én is érintkeztem — Degónyi József báró irta. Mondja, hát az az ember azt hiszi, hogy én szeretője vagyok magának? On előtte is képes eltagadni kilétemet. Tehát ön szégyelli, hogy neje van? Vagy azt szégyenli, hogy én vagyok a neje ? — Eliz, ily szörnyű vádra a magam lealázása nélkül nem volna szabad felelnem. De én érzem, hogy maga sem hiszi azt, amit mond. Tény az, hogy ha bizonyos helyeken tudták volna, hogy nőm van, nem emelkedtem volna ennyire. Lehet, hogy akadály nekem az, hogy uőm van, de beláthatja, hogy elháríthattam volna törvényes formák között ez akadályt, ha véletlenül nem maga lenne a feleségem. Magára büszke vagyok, maga nekem drága kincsem, magát szeretem. Hibám csak az, hogy nem gondoltam bűnnek ily hazugság szárnyain emelkedni. ítéljen el Eliz, de bármiként Ítéljen is: igaz, mély sze- retetemben nem szabad kételkednie, mert halálommal leszek kénytelen megpecsételni az esküt, amit magának tettem. Megváltoztatom, igen meg fogom változtatni, kerüljön bár a nevembe — ezt az állapotot, mert utálom e hazugságot, utálom magamat. Jobban szeretem önt életemnél és ép ezért csodálom magamat, hogy Sátoraljaújhelyben, a vármegyeháza dísztermében. Megnyílik f. hó 28-án és dec. 5-én zárul. Belépő-dij 60 fill. Állandó-jegy 1 kor. Lapunk mai »sánta 6 oldal.
