Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-11-27 / 95. szám

Sátoraljaújhely, 1909. November 27. 95. (4903.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen lietenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre '5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Gondolatok. — nov. 27. Kossuth Lajost temette a nem­zet. Most már örökös nyugovó he­lyére tért a nagy szellem földi része. A nemzeti kegyelet oltára az a szar­kofág, mely az ő hamvait rejti. A nemzetért s annak jogaiért való küz­delemre serkent és int az a láncát eltört oroszlánon ülő géniusz, amely kezében az igazság fáklyáját lobog­tatja. Tanuljunk a művésztől ez alka­lommal politikát. Ne csak a művé­szetet csodáljuk meg a kiváló épít­ményben és szobrászati műben, de érezzük át azokat az igazságokat, melyeket a fáklyatartó géniusz meg­akar előttünk világítani. Kell hogy áthassa lelkünket az igazság fénye, mert sajnos, a mai politikai helyzet a nemzetünk egére feltolult vészter hes fellegek miatt vajmi sötét. Olyan szépen fejlődésnek indult, virágzóvá kezdett lenni ez az ország 1906-ban, hogy valósággal utánzata volt a nagy természetnek, mely egy- egy elvonuló zivatar után, midőn ki­derül felette az ég s kisüt az ó1 tető nap: ezernyi virággal illatozik s meg- ujhódva emeli fel fejét minden fű­szála. A nemzet oly egyértelműség­gel határozott, oly összetartással ne­vezte ki kormányát, hogy történel­münkben alig van példa, mely az 1906 ik év virágvasárnapi ának ese­Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Jellemek. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta: Zajonghy Elemér, Egy forró, vágyatkeltő júliusi éj­szakán künn ültünk három barátom­mal egy budapesti kávéház előtt. Csendes semmittevéssel vártuk a kelő nap első sugarát, hogy aanak fenséges benyomásától szerezzen lel­künk hangulatot. S mivel unatkoz­tunk, a kis Rontlaky Kálmán bará­tunk tárcatárgyakat szedett elő mu- lattatásunkra emlékezete lomtárából. Nem figyeltem vontatott előadására, inkább azt vizsgáltam, hogy árnyé­kunk mily bizarr alakot öltött magára a kávéház villamos reflektoraitól az utca mezőjére vetett vérvörös sugár­kévében. Midőn Rontlaky uj mesébe kezdett, figyelmem lekötötte az inkább filozofáló, mint meseszövő beszéd s most felhasználom az alkalmat, hogy az elbeszélt tárcatárgyat kissé kibő­vítve megírjam: Werner Elemér a hangverseny­ről jött haza. Amint belépett kicsiny másodemeleti lakásába s levetette prémes bundáját: úgy tűnt fel kifo­gástalan frakk öltözetében a szegé­nyesen bútorozott szobában, mint ményeit felülmúlná. Az újjá ébredt nemzet újonnan választott parlament­jével, kormányával teljes összhang­ban, a legszebb és legáldásosabb együttérzésben működött. A nemzet óriási életereje, felbuzdulása táplálta a vezetőket, ezek pedig csodás mun­kabírással, vasszorgalommal láttak hozzá régi bűnök jóvátételéhez. A magyar Corpus Juris két év alatt nagyértékü szöveggel gazdago­dott. Elhárult nemzetünk felől a már- már főj toga tóvá lett pénzügyi válság réme. Fellendült a kereskedelem, fo­kozódott az ipari és közgazdasági forgalom. Üdvös törvények egész tö­mege került be törvénytárunkba. A legkisebb munkás embertől a legma­gasabb hivatalnokig, a kisiparostól a gyárosig, a szatócstól a nagykeres­kedőig, mindenkinek az érdekében történt valami. Kultúránk nem is remélt módon fellendült. Az iskolák ügye rendeztetett, a tanítók kiemel­teitek nyomorúságos helyzetükből, az ingyenes népoktatási törvény óriási terheket vett le népünk vállairól. — Adóügyünk egészen átalakult. Úgy a föld, mint a ház, vagy kereseti adók sokkal igazságosabb alapokra helyez­tettek, a progresszivitás lehetőleg ér­vényre jutott, a létminimum biztosít­tatván, szegényebb munkásnépünk nagy terhektől szabadult meg. Iparo­sokat, mezőgazdákat, szőlőbirtokoso­kat segélyezett az államkormány, a Hegyalja érdekében pedig valóban egy méltóságának meg nem felelő környezetben élő gentleman. Sokáig bámult a gyertyalángba révedezve, amig fehér glacé keztyü- jét lehúzta. Gondolatai visszakalan­doztak a sima parkett ismert alak­jaihoz és jóleső élvezettel időzött előkelő pajtásai körében még emlé­kezetében is, hiszen csodával volt ha­táros az a hazugsága, melynek al­kalmazásával Werner Elemér keresz­tül törte magát az ismeretlenség szi­vet és kedélyt lenyűgöző ködén s innen a másodemeleti lakás szűk falai közül kiszállva bebocsátást nyert a legelőkelőbb körök fényes palotáiba, tündöklő termébe. Igaz ugyan, hogy életének ezer szenvedése méltóvá tette volna e ju­talomra és épen ez fájt Elemérnek, hogy 6 jutalmat nem szenvedése, nem tehetsége révén, de egy nagy hazugság árán vásárolta meg. Hazug­ság árán, amely legnagyobb vétke is volt egyúttal. Amennyire felemelte bizalmát, edzette önérzetét a társaság kegye, melynek körében forgott, — annyira megalázta saját lelkiismerete előtt önmagát ez a vétek. Lehúzta keztyüjót és hangtalan léptekkel ment be a másik szobába. Óvatosan lopódzott az ágyhoz s fel- lebbentette a függönyöket. Az ágyon — mint egy pompázó la Princesse Vera rózsa — gyönyörű nő feküdt. sokat és nagy horderejű alkotásokat tett. Munkásbiztositás, betegsegélye­zés s számos egyéb olyan kérdések, melyek mélyen a közéletbe vágnak, lehetőleg rendeztettek. Ami még, hi­ányzik : a közel jövő feladata s a parlament munkaképességétől függ. A választói jog reformjával a ma­gyar nemzet szupremáciájának bizto­sítása van tervbe véve. Közeli meg­alkotásra vár eme legfontosabb tör­vényeink egyike. így állott a helyzet, midőn a magyar nemzet harmonikus egyet­értésébe, lélekemelő összraunkálkodá- sába üszköt dobott valami gonosz kéz. Bizonyára annak a géniusznak az ellenfele, amelyik ma már a Kos­suth mauzóleum tetejéről emeli fel az igazság világitó fáklyáját. Mert az igazság géniusza nem rombolhatta le azt a páratlanul szép egyetértést, mely e nemzet lelkét uralta. Ezt az összhangot valami átkos szellem za­varhatta meg csak. Sokat tűrtünk, sokat szenved­tünk egy évezred alatt- De sajnos máig sem tanultuk meg, hogy ke­serű az olyan nemzetnek élete, mely­nek fiai önkezükkel ejtenek sebet nemcsak magukon, de legjobb édes­anyjukon : a hazán is. A munkabírás és eredményes tevékenység teljességének korszaká­ban, — két esztendei páratlanul szép politikai élet után — elszakadt a fo­Valódi ideális szépség. És ez a nő a Werner Elemér felesége volt. Á le- heletkönnyü csókra, amelyet Werner nejének ajkára lehelt, az felrezzent és felült ágyán, aztán egy levelet vont ki párnái alól s átadta Elemérnek. — Elolvastam Elemér akaratla­nul. Elolvastam 1 Weiner Elemér elsápadt neje szavára. Kutatva vizsgálta az éjjeli lámpás kétes világítása mellett neje arcát. Homályos sejtelem súgta neki, hogy valami van a levélben olyan, ami ellen védenie kell magát. Csak azt nem tudta mily oldalról fogja érni a támadás. Nem maradt sokáig kétségben. Neje, könyein át kér­dezte tőle: — Elemér, mond, mióta vagy te fiatal embert Tehát ez az 1 Mint a vakmerő kártyás, ki mindenét a cour damera tette s véletlen nyert; igyekezett ar­cának nyugodtságát megőrizni, ne­hogy a szemében felcsiilámló öröm elárulja, hogy ez oldalról mily köny- nyünek találja a védekezést. Nem is keresett kibúvót. — Nem értem Eliz, lehet, sőt valószínű, hogy vannak, különösen hölgyek, akik, mint nőtlen embert ismernek engem, de ehhez irói ér­dekek vannak fűzve, szokásos dolog és igy nem sértheti a maga önérzetét. — Ne keressen kibúvót Elemér. nál, mely összetartotta a nemzet ve­zetésére hivatottakat. Különféle érzó- kenykedések, egyéni törekvések kezd­tek mind nagyobb tért foglalni. A nemzet zöme, a dolgozó pol- párság, mely az államfentartás terheit viseli: kétségbeesetten tekintett a visszaesésre. Azután ismét letargikus álomba merült; ma már nem törő­dik semmivel. Legszebb reményeit tették tönkre, illúzióit semmisítették meg a vezetők szertehuzásai. Veszni indult ez a nemzet. Cso­dálatos, hogy miért iparkodik önpusz­tulására olyan energiával, melylyel virágzóvá, nagygyá, hatalmassá is tehetné hazáját. Ha annak a szárnyas géniusz­nak jobb kezében tartott fáklyájára tekintünk, feltétlenül megváltozik apathikus gondolkozásunk. Fel, az igazság szövetnóke által bevilágított utón 1 Kötelességei vannak minden embernek. Aki nem tud, vagy nem akar ezeknek eleget tenni, azzal saj­nos, a nagy összeség nem éreztetheti sújtó ítéletét bár, de sújtja a viszályt keltőket saját lelkűk megtántorithat- lan igaz szava. Tanuljunk a géniusztól politikát. Nem lesz hálátlan tanulmány. * Az ország szivében folyó hó 25-ikén egy nagy arányú, szent és kegyeletes ünnepség zajlott le, mely­nek keretében a Kossuth család női tagjainak, majd Kossuth Lajosnak, Azt a levelet, nem ismeretlen ember, de legjobb barátja, kivel néha én is érintkeztem — Degónyi József báró irta. Mondja, hát az az ember azt hiszi, hogy én szeretője vagyok ma­gának? On előtte is képes eltagadni kilétemet. Tehát ön szégyelli, hogy neje van? Vagy azt szégyenli, hogy én vagyok a neje ? — Eliz, ily szörnyű vádra a ma­gam lealázása nélkül nem volna sza­bad felelnem. De én érzem, hogy maga sem hiszi azt, amit mond. Tény az, hogy ha bizonyos helyeken tud­ták volna, hogy nőm van, nem emel­kedtem volna ennyire. Lehet, hogy akadály nekem az, hogy uőm van, de beláthatja, hogy elháríthattam volna törvényes formák között ez akadályt, ha véletlenül nem maga lenne a fe­leségem. Magára büszke vagyok, maga nekem drága kincsem, magát szeretem. Hibám csak az, hogy nem gondoltam bűnnek ily hazugság szár­nyain emelkedni. ítéljen el Eliz, de bármiként Ítéljen is: igaz, mély sze- retetemben nem szabad kételkednie, mert halálommal leszek kénytelen megpecsételni az esküt, amit magá­nak tettem. Megváltoztatom, igen meg fogom változtatni, kerüljön bár a nevembe — ezt az állapotot, mert utálom e hazugságot, utálom maga­mat. Jobban szeretem önt életemnél és ép ezért csodálom magamat, hogy Sátoraljaújhelyben, a vármegyeháza dísztermében. Megnyílik f. hó 28-án és dec. 5-én zárul. Belépő-dij 60 fill. Állandó-jegy 1 kor. Lapunk mai »sánta 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom