Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-11-27 / 95. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. November 27. hazánk nagy fiának áldott hamvai nyertek áthelyezést a régi sírhelyből a nemzet adakozásából épült monu­mentális mauzóleumba. Egy egész ország közönségének fordult figyelme az ország szive felé, ahol újból felravatalozva állt a feled­hetetlen nagy ember hült teteme s körötte a nagy népáradat, mely szi­vében kegyeletes őrzésekkel állott a ravatal körül. Azok, akik ott térdeltek a szent hamvak közelében, bizonynyal meg­nyitották lelkeiket azon varázslatos erőnek, mely a hamvakból még most is árad s amelylyel nem szűnik ösz- szeforrani kegyeletes érzésében ez a nemzet, mig szive itt dobog a honi szent rögek felett. Díszes, impozáns mauzóleumban nyugosznak immár Kossuth Lajos porai. A magyar nemzet nagy gyász­pompa kifejtésével, a halhatatlan szel­lem iránti kegyelet megható kifejezé­sével tette örök, végleges nyugvó­helyére egyik legnagyobb fiának földi maradványait. Olt volt a hamvak át­helyezésénél az egész Magyarország, de ott volt a külföld számos tekinté­lyes küldöttsége is. Magyarország tel­jes egészében ott volt, mert úgy kor­mánya, mint a testületek, vármegyék, városok, választó-kerületek küldött­ségeiből álló tengernyi tömeg az egész nemzetet képviselték ott. Zemplén vármegye és Sátoralja­újhely város szintén képviselve volt az ünnepségen Dókus Gyula alispán ve­zetésével. — A kegyelet szimbóluma­ként úgy a vármegye, mint a város díszes koszorúkkal adóztak a nagy államférfiu emlékének. Koszorút he­lyezett el még Oortvay Aladár sze­rencsi főszolgabíró Monok községe nevében. A koszorún a következő fel­írás volt: „Nagynevű fiának — szü­lőföldje.“ A zemplónvármegyei küldöttség­ben résztvettek a következők: Dókus önt áldoztam fel a hírnevemnek. — Mentsen ki a vérem, hiszen tudja, hogy szivem minden egyes vér csepje árán a hírnév egy parányát váltot­tam meg magamnak. Ön tudja, hogy nincs áldozat a világon, amit dics­vágyam emeléséért meg ne hoznék, de most, mivel tudom, hogy fáj önnek, hogy önt hírnevemnél kevésbbó lát­szom szeretni, bebizonyítom szerel­mem azzal, hogy hírnevem áldozom fel önért. Éxpiálom a bűnt, amit el­követtem. — Ne tovább Elemér 1 Vergődöm az ön szavai alatt. Tudom, hogy igaz, amit beszél, ön nekem sohasem ha­zudott. Én értem önt és tudom, ha elég erős lennék feláldozni magamat én, az ön hírnevéért: ön istenként bálványozna engem. Sőt tudom, hogy csakis igy lennék méltó magához. Érzem, hogy igy kellene tennem. Fel kellene áldozni magam, hogy ön foroghasson a szalonok parkettjén, a hol ön ragyogó geniálitása révén jó parthie is lehet, hogy sok előkelő férfi azért adná önhöz a leányát, mert tudja, hogy nagy embert képezhetne magából. Tudom, hogy ön nélkülem szédületes nagyság, tudom, hogy ve­lem hétköznapi ember. Ne szakitson félbe . . . Olvasom az ön írásait s olvasom a reflekxiókat, melyekkel a lapok azok megjelentét kisórik, olva­som néha az önhöz irt leveleket a legegyszerűbb emberek levelétől a legelőkelőbbek leveléig s kiolvasom ezekből, hogy ön szédületes magas­Gyula, Nagy Barna, dr. Búza Barna, dr. Adriányi Béla, Gortvay Aladár és Éhlert Gyula. Az ünnepély részletes lefolyását t. olvasóink a napilapokból ismervén, arra fölöslegesnek tartjuk visszatérni. Felemelő reánk nézve a tudat, hogy vármegyénk nagy szülöttével szem­ben az utódok nem váltak hálátla­nokká s amint élnek eszméi, úgy él nemes egyéniségének, úgy nevének kultusza is az idők végtelens'égeig. Iskolai zászlószentelés. Tőketebes ünnepe.*) Tőketerebes, nov. 23. Egy félreeső kis faluban, távol a világ zajától, kerülve minden fel­tűnést, lármaütóst, folyt le folyó hó 21-ikén egy, a maga nemében párat­lanul szép ünnepély, mely épen ezért érdemes a dicséretre. Még talán a múlt évben történt, hogy a tőketerebesi áll. iskola nagy lelkesedéssel fogadta Daubner Sán­dor urad. számtartó, gondnoksági tag indítványát, melyben a tanuló ifjúság hazafias érzésének felébresztésére, ápo­lására és ébrentartására egy iskolai nemzeti lobogó beszerzését indítvá­nyozta. A lelkesedés azonban lelkesedés­nek, az indítvány maradt volna in­dítványnak, ha az indítványozó való­ban embert meghaladó munkával és fáradságot nem ismerő kitartással nem hárította volna el e nemes eszme megvalósításának ezernyi akadályát. És mikor az ügy a megvalósulás ré­vébe ért — sok küzdelem után — mikor az indítványozónak csak fo­gadnia kellett volna a megérdemelt elismerést; félrevonulva vett részt az ünnepélyen s e szavakkal verte be az utolsó szöget a zászlóba: „Te szent jelvény! Légy örökre kiapadhatatlan forrása a lángoló hazaszeretetnek. És most menj győzedelmes utadra s hó­dítsd meg azokat a zsenge sziveket, melyeket vezetni vagy hivatva.“ *) Múlt szerdai számunkról leszoruit. Szerk. Ságban él. De ha én kikiáltanám, hogy élek, önt visszataszítanák hoz­zám. Tudom, hogy erősnek kellene lennem, nehogy önt magamhoz ránt­sam s el kellene tagadnom, hogy élek: akkor ön istenítene s bálvá­nyozna engem. így is . . . mondja ön ? De mi lenne a mostani szeretet ahoz az imádathoz képest?! Mindezt tu­dom, tudom, hogy ha a fényben, mely önt körülveszi, én is osztozni akar­nék, az hamvadóra válna. De hiába, én csak asszony vagyok Élemér. Sze­retlek, de hérosz, bocsáss meg, nem tudok lenni. Engedj aludni, majd ha kisírom magam, ismét a régi leszek. Reggel majd beszélünk. Most engedj pihenni. Csókolj meg. így ... Jó éjszakát 1 A hajnal már belopja első suga­rait az ablakon, odafekteti az Eliz nyugodt arcára, üveges szemeire, für­téire, melyek illatánál nem illatosabb Shirász rózsa berke. Martiromságának dicskoszorujaként odavet homlokára is egy-egy eltévedt sugarat. Mert ő halva van. Életét áldozta fel férje hírnevéért, aki átoknál többet nem érdemelt soha. Aztán eltemetik. Én Istenem oly szép egy magyar iró fe­leségének a temetése ! Oda eljönnek sokan ! Werner Elemér pedig a gyász hónapok letelte után lépésről-lépésre haladt a csillagok közt fel egész a Napokig! Előkelő neje van és mond­ják, hogy boldog. Az ünnepély sikere úgy a gond­nokságot, mint a tantestületet is di­cséri. — A zászlóanyai méltóságot Andrássy Boris grófnő volt kegyes elvállalni. Az ünnepély műsora egyéb­ként a következő volt: Délelőtt féltiz órakor áldotta meg a zászlót Szaxun Izidor gk. lelkész, tiz órakor pedig Hiszem Kálmán rk. apát-plebános, ki a szentelés után remek és nagyszabású beszédet inté­zett a jelenvoltakhoz. Ekkor kötötte fel a zászlóra Andrássy Boris grófnő az ajándékát, egy gyönyörű, remek­művű arany hímzéssel ellátott fehér selyem szalagot, melyen ez a mondás állott: „Összetartásban van nemzeti erőnk !“ A róm. kath. templomból a me­net az iskola felsőemeleti folyosóján helyezkedett el, melynek szép diszi- tése Pázmány József állami tanitót dicséri. Az ünnepélyt megelőzőleg dr. Marikovszky Pál gondns. alelnök üdvözölte a zászló-anyát az iskola fa­lai között, egy isko’ás leány pedig virágcsokrot nyújtott át neki. Ezután a Répay Antónia és Pázmány Jó­zsef vezetése alatt álló iskolai ének­kar énekelte el a Himnuszt. Az ünnepi beszédet Szaxun Izi­dor gk. esperes lelkész tartotta. A valóban szónoki hévvel előadott, de magában véve is gyönyörűen kon­struált beszéd valóban megérdemelte azon figyelmet, melyben a megjelent előkelőségek és a nagy közönség ré­széről részesült. Ezután következett a zászló szög beverés, mely a következő sorrendben folytatódott: Andrássy Boris grófnő, gr. Andrássy Gyuláné, özv. gr. Ál- mássy Györgyné nevében gr. Andrássy Gyuláné, gr. Esterházy Pálné nevé­ben Andrássy Klára grófnő, Andrássy Ktalin grófnő, gr. Andrássy Gyula, gr. Esterházy Pálné nevében Andrássy Klára grófnő, gr. Esterházy Móric nevében gr. Andrássy Gyula, Hiszem Kálmán nevében Szladek Károly, Saxun József, Szaxun Izidor, Sóra János, izraelita hitközség nevében Rosenblüth Mátyás, kir. tanfelügyelő­ség nevében dr. Marikovszky Pál, Nemes Sándor főszolgabíró, lovag Rothkugel Arnold nevében Daubner Sándor, községi elöljáróság nevében Rácz János, uradalom nevében Tahy György, Tőketerebesi Kaszinó nevé­ben Szaxun Izidor, Vizszabályozó Tár­sulat nevében Szladek Károly, Hitel- szövetkezet nevében Sebeczky Győző, MÁV. főnöksége részéről Scholcz Re­zső, Ipartestület nevében Kozáky Elek, iskola gondnoksága nevében dr. Marikovszky Pál, iskola tantestülete nevében Dráveczky Zoltán, iskola ta­nuló ifjúsága nevében Markovics Sán­dor és Daubner Sándor. Ennek végeztével Sóra János ref. lelkész mondott egy szivreható imát, melyben az Isten áldását kéri a zászlóra. Ezután az iskolai énekkar nagy precizitással adta elő a Nemzeti Zászló c. dalt hármas hangra. Következett az ifjúság megeske- tése a zászlóra. Markovics Sándor tanuló szavalta el Pázmány József­nek ez alkalomra irt költeményét. Majd a zászló bizottság elnöke rövid beszéd kíséretében átadta a zászlót megőrzés végett Dráveczky Zoltán h. igazgatónak, ki a zászlót ugyan­csak rövid beszéd kíséretében átvette. A Szózat éneklésével az ünnepély vé­get ért Legyen a terebesi példa kezdet és a kezdet legyen példája a hazai iskolának, hogy a tanítóság és a nagy közönség együttes működéssel fára­dozzon a népnevelés szent ügyén. A tőketerebesi állami iskola gondnok­sága és tantestülete ez utón fejezi ki hálás köszönetét mindazoknak, kik pénzbeli adományaikkal és szives jó­indulatukkal elősegítették az iskola zászlajának beszerzését és felavatását. VARMEGYE ÉS VAROS. )( Gazdasági tudósítói megbízás. A földmivelésügyi miniszter Meczner Gyula főispán előterjesztésére Hubay Bertalan ref. lelkészt a sátoraljaúj­helyi, Sutka György tanitót a szin- nai járásra nézve a gazdasági tudó­sítói tiszttel megbizta. )( Megyebizottsági tagok válasz­tása. A folyó évben elhalt és elköl­tözött, választott törvhat. bizottsági tagok helyének betöltésére folyó hó 29-ikére tűzetett ki a választás. Eset­leges közbejött akadály esetén dec. 7-ikén lesz az megtartva. Tiz választó kerületben tiz tag helye lesz újra be­töltve ezen a választáson, melyek közül hat meghalt s négy elköltözött. A választás csak a vidéki kerülete­ket érinti. )( Yásári vámjog bérbeadása. Királyhelmecz község tulajdonát ké­pező s két országos vásáron szedhető vásári vámjog hat évre f. hó 29-ikón délelőtt 9 órakor fog Királyhelmecen bérbeadatni. )( Anyakönyvi adatok. A sátor­aljaújhelyi állami anyakönyvi hivatal anyakönyveibe a mai napig 652 szü­letési, 492 halálozási eset lett beje­gyezve. Házasságot eddig 177 pár kötött. A halálozások s születések arányszáma azért látszik kedvezőtlen­nek, mert messze földről hoznak a közkórházba súlyos betegeket, kiknek halálesetéről szóló bejegyzések mód­felett emelik a halotti anyakönyv be­jegyzéseinek számát. A műkiállitásról. — nov. 27, Az Eggenberger műkereskedő cég ma mutatta be vasárnap meg­nyíló kiállítása anyagát a helyi sajtó képviselőinek. Élismerjük, hogy a vidéki tárlatok kvalitásának átla­gát magasan felülmúló kiállítást ta­láltunk a vármegyeháza dísztermében. Az Eggenberger cég inkább a konzervatív művészetnek terjesztését tűzte ki célul s igy ezen alkalommal is kihagyta teljesen az ultra modern szecessziós irányzatokat, melyek el­lentétjei lila egükkel, kék tehenükkel ott a régi, igazi művészetnek. Elhalt nagyjainktól is hozott egy kisebb gyűjteményt, mig az élő jele­sek és fiatalok gyűjteménye már jó­val nagyobb. Itt van Munkácsynak muzeális becsű „Falu hőse“ festményének első vázlata, amely után készült a nagy kép, melyet Köln városa váltott ma­gához 80,000 koronáért. Az első gon­dolatot veti itt vászonra a n?gy mes­ter, az őt annyira jellemző széles ecsetvonásokkal. A képen utóbb so­kat változtatott, javított, melynek nyo­maival e vázlaton is találkozunk. Ezen kompozíciója igazi magyar tár­gyánál fogva is közelebbről érdekel bennünket. A közelmúltban elhunyt Lotztól is van nehány kisebb méretű alkotás, amelyek — bár szerényen — mutat­ják be a nagy mestert különböző korszakaiban. Itt van az „Usztatás“ a 60-as évekből, mely időben a mes­ter kizárólag magyar zsánert festett 10—15 forintért bankóban vagy kéz- szoritásért, mert ebben az időben ilyen volt a magyar művész honoráriuma. Itt vannak a 80-as évek templomi és operaházi vázlatai. Egy ceruza vázlattal van képvi­selve a magyar festőművészek úttö­rője, nesztora Barabás Miklós, kinek ecsetje, ónja örökítette meg az 50—60- as évek valamennyi politikai és mű­vészi jelesét. Több tátrai és balatoni képpel vesz részt a magyar táj képírás jeles régi művésze, a műcsarnoknak meg­alapítása óta ügybuzgó mütárosa, Te­NAGYMIHÁLYI SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. B1b8 rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó aört. WT Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca, 7orrm1 ónvórmoírvűi Vónvicolo+űinlr • Mezölaboroz, Satropkó, Homonna, Varaimé, Gálszóos, Királyhelmeoz, Perbenylk és Szerencsen Ä/tülipieiiVcU.lildgyei ük.epViöeieie.LliA. . — állandóan friss éa zamatos Bőrt szállítanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom