Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-08 / 72. szám
Sátoraljaújhely, 1909. Szeptember 7. 72. (4880 ) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — főmunkatárs. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Id. gróf Andrássy Gyula szobra. — szept. 7. Hazánk egyik virágzó nagyközségében, Tiszadobon, hatalmas arányú ércszobor hirdeti immár ama férfiú emlékezetét, aki nagy volt mint politikus, kiváló mint tudós, nemes mint egyén. Id. gróf Andrássy Gyulának, Magyarország volt miniszterelnökének, majd Magyarország és Ausztria külügyminiszterének maradandó emléket állitott a hálás utókor Tiszadobon, hol e nagy államférfin ősi birtokán gyakran időzve pihenő ki fárasztó gondjait. Id. gróf Andrássy Gyula fogalommá lett a magyar nemzet történetében. Neve nemcsak az államférfiul a király-koronázó miniszterelnököt, a mély belátásu politikust jelenti, de igazi nagyságát a berlini kongresszuson tanúsított bölcsesége dokumentálja legfényesebben. Jól tudja a történelem minden ismerője, hogy a berlini kongresszus asztalán olyan vázlatok is helyt foglaltak, melyek Európa államainak uj beosztását, uj határvonalait voltak hivatva a térképészetnek átadni. A nagyok közt is kiváló Bismark, a német vaskancellár ekkor állott hatalma tetőpontján ; szava irányadó lett volna Európa politikai életében, ha nincs egy, még nálánál is nagyobb politikus, egy magyar mágnás: gróf Andrássy Gyula. Hogy az akkori rendkívül nehéz politikai koncertben gróf Andrássy Gyula adta meg az intonációt, hogy az ő tervei mentek keresztül s Európának ösz- szes államai minden rázkódtatás- tól, tömérdek vér- és pénzveszteségtől megkiméltettek : ez a tény a mi vármegyénk eme nagy fiának emlékezetét dicsőíti. Méltóbbnak, igazabb hazafinak a nemzeti kegyelet nem állíthatott volna szobrot. Kell, hogy a történelem aranybetüin kivül a szemlélhető érc is hirdesse örökidőkig az ő nagynevét; kell hogy legyen emlékmű, mely előtt honfi és idegen tisztelettel vegye le fövegét s áhítattal ejtse ki azt a nevet, melynek viselőjét egyetlen szent eszme lelkesítő : Magyarország boldogulása. Az idők folyama látható alakba önté a nemzeti kegyeletet. Ott áll diszes szobra az ő volt birtokán, a magyar alföld síkjára tekintve le, őrszemekkel kisérve utódainak munkálkodását. Ez a szobor tulajdonképen gróf Andrássy Gyula sokoldalú, minden irányban kiterjedt tevékenysége ama részének emlékére lett felállítva, hogy a végtelen energiájú államférfinak sikerült a beláthatlan nagyságú, hináros, iszapos alsótiszamenti földeket termékenynyé, a föld népének számára áldásossá tenni. — Az alsótiszamenti népnek gróf Andrássy Gyula iránt érezett végtelen hálája s kegyelete van a szoborban ércbe öntve, de amikor arra a szoborra nézünk, fel- ujul emlékünkben minden nagyság, kiválóság, érdem, mely gróf Andrássy Gyulát a magyar nép szivéhez örökre odakapcsolta. Gróf Andrássy Gyula emlék - szobrának leleplezése nagy arányú ünnepély keretében folyt le e hó 5-én Tiszadobon. Tudósítónk közlése alapján a szoborleleplezési ünnepélyről a következő részletes tudósítást adjuk: Á tiszadobi határban, a szőke Tisza partján, egy kimagasló dombon, a földmivelésügyi kormány emlékoszlopot emelt néhai Andrássy Gyula grófnak, a halhatatlan emlékű nagy magyar állam férfiúnak, azokért a felejthetetlen szolgálatokért, amelyekkel mint az alsószabolcsi tiszai ármentesitő társulat elnöke és mozgató lelke a rakoncátlan Tisza folyó e vidékének árterületét szabályozta és sok ezer holdnyi területet megmentett a művelés és a kultúra számára. — Mert aki ismerte az 60 es évekbeli állapotokat a Tisza mentén, az valóban méltányolja ama nagy munkát, melyet a hazánkban ez irányú egyik legelső vizszabályozási társulat : az Alsószabolcsi Tiszai Ármen- tesitő fejtett ki. Zuhogó záporban érkeztek a vendégek a tiszaluci állomásra. Jelen voltak azon Zemplén, Borsod, Heves, Szabolcs és Hajdú vármegyék küldöttségei s az orsz. alkotmány párt küldöttsége. Darányi Ignác földmiv. miniszter képviseletében Mezőssy Béla államtitkár, továbbá a minisztériumok képviselői, a szomszédos vármegyék főispánjai, alispánjai, polgármesterei, számos főrendiházi tag, orszgy. képviselők s az ármentesitő társulatok képviselői. Zemplén vármegye részéről jelen voltak : Meczner Gyula főispán, Dókus Gyula alispán, Thu- ránszky László főjegyző, Bernáth Aladár tb. főjegyző, Z. Moskovits Géza nagybirtokos, törvh. biz. tag stb. Á Felsőbodrogközi Vizszabályozó Társulat részéről: Szladek Károly igazgató-főmérnök, Hiszom Kálmán apát- plebános, Mauks Árpád földbirtokos, Spillenberg József ügyvéd, Péchy Ádám birtokos — választmányi tagok. A Bodrogközi Tiszaszab. Társulat képviseletében br. Sennyey Miklós. Hosszú kocsisorban vonultak háromegyed órányira a Tisza partjára, a hol dereglyén keltek át a túlsó partra. Nehány percnyire a parttól, magas dombon, messzire láthatóan áll az emlékmű. Mészkőből faragott hármas oszlop, magyar stilusu, amely hatalmas kőpárkányzatot tart, a tetején sárgarézből készült aranyos gömbbel. Az emlékmű tizenhárom méter magas ós Sárkány István budapesti műépítész jól sikerült munkája. A kőpárkányzatba aranyos betűkkel van bevésve: ANDRÁSSY. A domboldalban pedig emléktábla van elhelyezve e felírással: GRÓF ANDRÁSSY GYULÁNAK A TISZA-SZABÁLYOZÁS KÖRÜL SZERZETT ÉRDEMEI ELISMERÉSÉÜL. 1909. Á domb körül elterülő lapályon gyönyörűen feldíszített nagy ponyvasátor, az ünnepi vendégek részére. Balra másik hatalmas sátor az ünneplő nép részére, ahol hatalmas üstökben Ízletes, pazar illatú gulyást főztek. Az eső miatt a sátorban van a gyülekezés. Öt-hatszázan vannak jelen: küldöttek, vendégek, köztük Dessewffy Aurél gróf, a főrendiház elnöke és az alsószabolcsi tiszai ármentesitő társulat elnöke, az Andrássy grófi család tagjai, élükön Andrássy Gyula gróffal és nejével. Meleg szeretet és benső üdvözlés fogadta őket. — Közben felvonultak a dombon levő emlékműhöz. A szónoki emelvényen megjelent Dessewffy Aurél s tartalmas, szép beszéddel nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Dömötör György tiszalöki róm. kath. plébános szavalta el nagy hatással alkalmi ódáját. — Majd Fekete Márton tartotta meg szép emlékbeszódót, kiemelvén, hogy a legelső tiszai társulat élén állott Andrássy Gyula gróf, kinek neve és kegyeletes emléke soha a magyar nép szivéből kihalni nem fog. Ezután elhelyezték a számos szebbnél szebb koszorúkat, melyek között ott volt Zemplén vármegye nagy és diszes koszorúja a vármegye színeit viselő szallagjával. Ezt a koszorút Dókus Gyula alispán a következő szavak kíséretében helyezte az emlékoszlopra: „Hálás és kegyeletes megemlékezéssel Zemplén vármegye közönsége nevében teszem le e koszorút.“ A felavatási ünnep befejezése után a megjelent több száz főre menő közönséget Andrássy Gyula gróf belügyminiszter látta vendégeiül. Hatalmas sátrak voltak felállítva az emlékműtől nem messze a tiszaparti töltés alján és a vendégek pazar ellátásáról történt gondoskodás. A lakoma folyamán általános figyelem közben emelkedett szólásra Andrássy Gyula gróf belügyminiszter s feszült érdeklődés mellett mondolta el nagyhatású beszédét. S valóban fénypontja volt az ünnepélynek ez a beszéd, melyet Andrássy Gyula gróf a fiú mondott el Andrássy Gyula grófról az apáról. Mindenkit meghatottak azok a fiúi szeretettől duzzadó, de azért szinte történetírói objektivitással tartott szavak, amelyeket atyjának államférfim, hazafiui és emberi egyéniségének megfestéséül mondott. Hosszantartó lelkes éljenzés követte a belügyminiszter beszédét. Utána Mezőssy Béla államtitkár mondott szintén nagy tetszéssel fogadott beszédet, majd Szivák Imre, Dessewffy Aurél és még többen. Délután 3 óra felé járt az idő, amidőn az ünneplő közönség oszlani kezdett. Segélyakció a Jíegyaljáért. Zempléni bortermelők nagygyűlése. — szept. 7, Á Zemplónvármegyei Gazdasági Egyesület szőlészeti s borászati szakosztálya legutóbb tartott ülésében — mint annak idején közöltük — határozatot hozott, mely szerint folyó hó 6-ikára a vármegyeház nagytermében tartandó nagy gyűlésre hívja össze a tokaji borvidék bortermelőit. A szőlészeti s borászati szakosztály a nagy gyűlés összehívásával azt célozta, hogy módot adjon a tokaji borvidék bortermelőinek megbeszélni, megvitatni azokat a segély tervezeteket, melyek által az idén teljesen elpusztult Hegyalja bortermelőinek kisebb károsodása s a szenvedett veszteség ellensúlyozása lenne elérhető. A közigazgatási bizottság után, mely a pénzügyi kormányhoz intézett feliratában a tokaji borvidék szőlőiről az agrárkölcsönnek teljes törlését, vagy 25 évi, kamatmentes törlesztési részletekbe való beosztását kérte : akcióba lépett gazdasági egyesületünk szőlészeti s borászati szakosztálya is a segély módjaira nézve megállapított tervezetével. Ez a szép tervezet került ma, folyó hó 6-ikán a bortermelők nagy gyűlése elé, hol mintegy szankciót nyert s változás nélkül fogadtatott el a segítség leghelyesebb módozataként. A segélyakció tervezete különben már közölve volt abban a felhívásban is, amit a szakosztály megbízásából Thuránszky László elnök adott ki s'melyben a nagy gyűlésen való részvételre a tokaji borvidék bortermelőit felhívta. Ha a szőlészeti s borászati szakosztály tervezete, melyet a nagy gyűlés mintegy szentesített, a kormánynál méltánylást s elfogadást talál, kétségtelen, hogy a csapás sújtott szőlőbirtokosok újból exisztenciához s módhoz jutnak, hogy kiheverhessék s nagyobb anyagi veszteség nélkül viselhessék el a rettenetes csapások súlyát s épen ezért, tekintettel a kérelem megadásának vagy megtagadásának óriási fontosságára s arra, hogy a határozat egy nagy bortermelő vidék gazdaközönségónek létérdekével szorosan kapcsolatos, a nagy gyűlés a szakosztály tervezete alapján úgy határozott, hogy a kérvényeket küldöttség utján adják át a pénzügyminiszternek, hogy az óhaj teljesítésének fontossága az impozáns küldöttség külső képében is kifejezésre leljen. Valóban kívánatos, hogy a segélyakció, melyet termelőink a maguk jogos érdekében indítottak, eredményt érjen el s meghallgattatásra leljenek a bortermelők kérelmei. — Hogy sikerrel jár-e majd az akció: az körülbelől e hó közepén fog eldőlni, mikor a bortermelők küldöttsége azon helyzetben lesz, hogy előterjesztett kérésére a miniszter válaszát meghallhatja. Előrelátható, hogy a kormány jóindulatából valami sikert a segélyakció el fog érni. Bármint legyen is, a tokaj—hegyaljai borvidék bortermelői elismeréssel s hálával tartoznak a közigazgatási bizottságnak és a szőlészeti s borászati szakosztálynak, melyek a segély-akciót meleg pártfogással karolták fel s első sorban háláLapnnk mai száma 4 oldal.
