Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-13 / 13. szám
I Sátoraljaújhely, 1909. Február í3. 13. (4821.) Harminchetedik évfolyam. . J, ! , ” " ■—' 1 ' 1 .. . . . - ..... ^.. I . .. -- — !- l* -L Megjelen hetenkint kétszer saerdán ós szombaton este. Szerkesztésé; és kiadóliiTatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 Mám. Telefon: 42. szám. Kéairatokat nem adunk vissza. Nytltíérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA. MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A politika mezejéről. — febr. 13. A fúzióról esett legtöbb szó ez év elején. Azt a bizonyos kialakulást melynek feltétlenül be kell következnie nem hosszú időn belül, minden politikus már nagyon közelállónak tekintette s az ország közvéleményében is megérlelődött a tudat, hogy a koalíció mint pártok szövetsége jószerint beváltotta elválalt kötelezettségeit, tehát a végleges kialakulás, mely nemzetünk politikai életében egy állandó alap megteremtésére hivatott, immár megérett az eljövetelre. — Az egyetlen nagy reform lett volna még hátra, mint amely az Ígéretek beváltását illetően a legfontosabbak egyike volt kezdettől: a választói jogról szóló törvény megalkotása. A választói törvény tervezet tárgyalásának időleges elhalasztása semmi körülmények közt nem lehet akadálya a fúziónak és annak létrejöttét leg- kevésbbé sem gátolhatja; mert a törvényjavaslat tárgyalásra előkészítve áll s amint maga An- drássy Gyula gróf is kijelentette, a tárgyalás során egyáltalában nincs szándéka a kormánynak olyan módosítások elöl elzárkózni, melyek esetleg a nagy közönség általános óhaját, tehát az ország igazi közvéleményének megnyilatkozását képviselnék s igy a törvény szövegébe jogosultan foglalnának helyet. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Elkésett üzenet. Szép, május végi, illatos virágim Elmondották-e, édes angyalom, Mit rájuk bíztam : Hogy a hai mat Lcseppje, Mely ott ringott egy bársonyos keselybe’, Végig barázdált halvány arcomon ? Elmondták-é a szende szegfű-párok S a büszke rózsák tanításomat : Hogy a küldőjük félve őrzi, rejti Tilalmas titkát — és sosem felejti Tündérszép arcú királynéjokat ? Én Istenem, hát hogyne mondták [volna ! A hódolat oly kedvesen beszélt! . . . Szép volt a rózsák, szép a köny be[széde, De ah, mit ért, ha a mi meg is értse: A szív érzése — halva volt, nem élt. Farkas Andor. De elvi differenciák sem lehetnek a fúziónak akadályai, mert mindenki tudja, hogy a gyakorlati politikában ma G7 és 48 közt áthidalhatlak ür nincs, a törekvések hazánk s nemzetünk önállóságának kivívásáért teljesen azonosak minden vonalon. Be kell tehát ismernie a legelfogultabbnak is, hogy a függetlenségi párt, amelyet pedig most az üstökénél fogva előrángatott bankkérdés, katonai ügyek s számos főbb dolgokban hiteha- gyással és programmjától való eltávolodással szivesen gyanúsítanak meg a vérmesebbek, — semmit sem adott fel elveiből, sem hitehagyással nem vádolható. Végtelenül egyszerű és világos a mód, melylyel ezt be lehet bizonyítani. Vagy van koalició vagy nincs. Vagy van pártok szövetsége vagy niucs. És mivel van: a koalícióban egyesült pártoknak mindaddig mig utaik el nem válnak, nem adatott más mód, mint állani a szövetséget becsületesen s számot vetve a körülményekkel keresztül vinni egyelőre annyit, ami közös együttműködéssel keresztül vihető. Külön pártpolitika s külön pártprogramra nem érvényesülhet a szövetség keretén belül, mert akkor maga a szövetség válnék illuzóriussá s a különhuzás azonnal a felbomlás processzusát idézte volna elő. Elvek föladásáról beszélni ma rendkívüli naivitásra vallana. A fél bűn. A .Zemplén* számára irta: Egy asszouj. Nem azokról a szerencsétlen, a romlás örvényébe sodort asszonyokról akarok mesélni, akiket sajnálni, megvetni és megsiratni lehet, de azokról a „tisztességes“ nőkről, akik már a bűn lejtőjén állanak s a kiket „fél- bűnösöknek* szeretnék nevezni. Azok az asszonyok, kik teljesen elmerültek a bűnben, a szenyben, még a látszatot sem akarják menteni, cinikus daccal kihívják a világ „on dit“-ját és mind mélyebben sü- lyednek abba a posványba, melyből lehetetlenség tisztán kijutni. Dumas ugyan művészi kézzel tudta Gauthier Margitot a megbánás, a tiszta szerelem tisztitó tüzén átvezetni; de ez csak regényben, színpadon lehetséges, a mindennapi élet ilyen „bűnös hősnőt“ vajmi ritkán tud felmutatni. De még az idealizált bűnösre, Gauthier Margitia is rátette kezét a ne- mezis: nem nyerte el javulásának jutalmát, életével fizetett bűnös életéért. Mert a bűnnek nincs jutalma, pillanatnyi gyönyöröket, mámort adhat, de ha ez elszállt, a bűntudat nyomorúságát hagyja hátra. Nemcsak a demimonde-ok és ezek hasonlóinál kell keresnünk a bűnt: Ámde azt minden gondolkodó embernek be kell látnia, hogy addig, mig a pártok közössége tart, egyik frakció sem valósíthat meg az ő külön elveiből vagy hirdetett programmjából többet: mint amennyit a vele szövetségben élő pártok egyéni hitvallása megenged. Ezért s ily célzattal alakult a koalició; betartotta szerződését annak minden pártja s azért voltak az eddigi eredmények is elérhetők. Törvénytárunkat egész halmaza gazdagítja az utóbbi, nem egészen három év parlamenti munkájának, egymást megértve egy célért küzdöttek, — egy jobb jövőért. Most, hogy a koalició jószerint megvalósította vállalt pro- grammját, sőt a kormány nagy tevékenysége mellett előre nem is sejtett nagy horderejű újításokat hozott közéletünkbe, önként elérkezettnek látszik az idő, mely a végleges kialakulást megszülje. Ezek az események hozták a fúzió kérdését felszínre, az eddigi eredmények tanították meg a közvéleményt arra, hogy kérje, követelje a pártok egyesülését, hogy egy tömör, erős és egységes tábor álljon a nemzet élén. Nem mondta soha senki s ma sem mondja, hogy ebből a nagy egyesülésből valaki ki volna zárva. Sőt. Az erőt, a hazáért munkálni készet szivesea kell, hogy lássák mindenhol, természetesen azzal a feltétellel, hogy a gyakorlati tapasztalaton alabefészkeli az magát mindenüvé, a paloták ragyogó termétől kezdve le a szegény bojtár fakunyhójáig. Kísértés mindenütt van, nemcsak a báltermek parketjón, vagy a kuliszák mögött és a szalonok diskrét környezetében, hanem az egyszerű otthonban is. Nem az egészen elsülyedt, egészen „rósz“ nőkről akarok most szólni, hanem azokról a szegény szerencsétlenekről, kik nyitott szemmel rohannak a veszedelembe s nem tudnak megáliani a félúton, hogy visszaforduljanak. Az intelligens középosztály családi tűzhelye mellől veszem női alakomat, akiről ma írni akarok. „Tisztességes asszonyok“. Ezt mondja rájuk a világ, ezt hiszi* a jámbor férj s erről maga a félbünös is meg van győződve. Nem vétkezett még és sajnálatos naivitással azt hiszi : a gondolat bűne nem bűn. Tehát a szív, a lélek nem vétkezhet ? A gyarló test bűne a nagyobb vétek ? És ez a „tisztességes“ asszony nyugodt lelkiismerettel tud aludni, mert — úgy hiszi — nem sértette meg a házi tűzhely szentségét. Hogy szive sebesebben dobog, ha más férfira, mint a férjre, gondol: ez nem hiba ő szerinte, csak „sajnálkozás“, „részvét“, „érdeklődés“. A szive a puló politikai irányzat követője leend a nemzeti erösbödés javára. A kialakulás meglesz nem hosszú időn belül. Ez már a levegőben és az emberek lelkében van. Bizonyíték e mellett, hogy csak a legutóbbi eseményeket említsük: Zemplén, Zala, Veszprém, Sopron, Temes, Torontói vármegyék törvényhatóságainak állásfoglalása, mely törvényhatóságokhoz előreláthatólag mind többen fognak csatlakozni, mivel a fúzió létrejöttétől sokat vár a nemzet; várja vezető államfér- fiainak egy olyan erős szövetségét, mely aztán biztos kézzel vezeti tovább a nemzeti önállóság utain hazánk kormányzatát. Szemrehányásokra nincs ok, — a szerződést a felek betartották. Kívánatos, hogy még erősbödjék közöttük a kapocs, mely az államélet s a nemzeti fejlődés biztos záloga. Sátoraljaújhely rend. tan. város tokaj-hegyaljai borpincészete. — febr. 12. Eltekintve attól az eredménytől, melyet a tokaj-hegyaljai borkereskedelem a Tokaj-Hegyalja zárt területté való kimondásával és az uj bortörvény rendelkezései által elért: a tokaj-hegyaljai borpiac régi jóhirnevé- nek visszaszerzésére s a hegyaljai boroknak a közönséggel minél szélesebb körben való megismertetésére igen hathatós és célravezető módként kínálkozott Sátoraljaújhelyben, mint a Hegyalja legforgalmasabb pontján oly borelárusitó helyiségnek felálli„tisztesség“ erős zománcával van borítva, azon át nem hathat a legtüzesebb szempár sugara sem. S mégis, mégis . . . mind sűrűben gondol arra a .szegény fiúra“, .önzetlen jóbarátra“, aki érte eped. Okos, józan asszony akar maradni, de ha találkoznak, a legszebb toalettet veszi magára s megkezdi a „jó- zanitó kúrát“. Beszél „barátjának“ asszonyi méltóságról, hangsúlyozza, hogy az ő korában (20 és 40 között van!) már lepattan a szívről a szerelmes szó, mint acéllapról a nyílvessző. Ismétli, hogy szereti az urát, azt a „kedves öreget“ s a mellett kis kezét ott felejti az idegen férfi kezében. Piros ajaka okosan, józanul beszél, de a szemekben sajátságos fény lobog. S az udvarló, ha kellő routinja van, bánatos, lemondó hangon örökös adiót mond s a következő órában titkos levélkében zavartalan együtt- létet kór barátnőjétől, egy „utolsó“ találkozást. A szegény, jószivü, „tisztességes“ asszony (merő részvétből, hogy a jóbarát bujában agyon ne puffantsa magát!) meghívja őt egy csésze teára. Senkisem zavarja a bizalmas, komoly lete-a-téte-t. A férj a clubban, hivatalban, vagy elutazott és a cselédség modern. Lapunk üsal *sá»sa 6 oldal«
