Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-13 / 13. szám

1. oldal. ZEMPLÉN. Február 18. tása, mely hatósági ellenőrzés alatt hamisítatlanul fogja a nagyközönség­gel az igazi hegyaljai bort megis­mertetni. Ez eszme helyes keresztülvitelé­nek a hegyaljai borkereskedelem s bortermelés érdekeire való nagyfon­tosságát felismerte a kormány is, mi­kor Meczner Gyula főispán s dr. Buz a Barna orszgy. képviselő köz­benjárására ilyen hatósági boreláru- sitó intézménynek Sátoraljaújhelyben való létesítését tetemes államsegély- lyel támogatta. — Ez tette lehetővé, hogy városunkban a hatósági ellen­őrzés alatt álló borelárusitó hely fel­állítása nem közóhaj maradt, de in praxi is megvalósítást nyerhetett. Annak idején, mikor ezen, a Hegyalján közgazdasági szempontból nagy küldetésre hivatott eszme fel­merült s az államsegély kilátásba lett helyezve: a város képviselőtes­tülete a közgazdasági bizottság ke­beléből egy szükebbkörü bizottságot küldött ki, melynek kötelessége volt megállapítani azokat az alapeszméket s tervezeteket, melyek a megvalósí­tás vezérfonalául s alapjául fognak szolgálni. Most, hogy a megvalósítás ha­tárideje elérkezett, örömmel látjuk, hogy a borelárusitó hely létesítése már a közel jövőben, az ez ügyben fáradhatlanul tevékenykedő Kiss Ódon h. polgármester terjedelmes tervezete s elaboratuma alapján lesz megoldva s kétségtelen, hogy annak megvaló­sítása együtt fog járni a hegyaljai szőlőbirtokosság anyagi jólétének élő- haladásával. Már volt alkalmunk több Ízben rámutatni a terv horderejének nagy­ságára, várható eredményeire, ha az megvalósítást nyert, most csak ab­ban akarjuk tájékoztatni városunk lakosságát, hogy mennyire haladtunk már a terv tényleges kivitelében. A városi hatóság ellenőrzése alatt működő borelárusitó helynek, ható sági bodegának hivatalos neve : „Sá­toraljaújhely rend. tan. város tokaj- hegyaljai borpincészete“ lesz, mig az elárusító helyiség a vasúti nagy állomáson fog felépülni. Az építkezés — mint értesülünk — a kedvező idő beálltával fog megkezdődni. Azonkí­vül a vasúti étteremben díszes kirakó állványon elhelyezett palackos borok fogják felhívni az utazó közönség figyelmét a borpincészet termékeire. A szamorodni s asszu borokból, melyek elárusitásra vannak szánva: a miniszter kifejezett óhajának meg­felelően a tarcali vincellériskola pin­cemestere vesz majd mintát, minden Komolyan vitatják szerelmüket s midőn a férfi „csak egy csókot, egy jóbaráti csókot“ kér az asszonytól — a nő önérzetesen „asszonyi méltósá­gára“ hivatkozik s bár tudja, hogy szereti a férfit s Didón szavaival fel­sóhajthat: „naiv voltam, ámítottam magamat, gyermek voltam“, — meg­fogadja, hogy ura lesz szive ébredő érzésének. És hazajövő férjét szives modor­ral fogadja, kettős figyelemmel veszi körül: érzi, sejti, jóvátenni valója van. Lelke hűtlenségét látszólagos szeretettel igyekszik pótolni. A férj hisz és bizik hiivesében, kinek kis kezére bízta legnagyobb kincsét: be­csületét. Az asszony nyugodt. Tiszta homlokkal jár otthonában s önérze­tesen elpirul, ha véletlenül szóba jön egy rossz asszony. Á nő azt hiszi szive vértezve van s fesztelenül, jóbarátnőként vi­selkedik a férfivel szemben. De van­nak órái: tele bubánattal, vezekléssel, mert ha nappaljait el is foglalja a munka, a szórakozás, ha az éj le­száll : ébred lelkének vádló szava. És ez a beszéd, melyet csax önma gunk hallhatunk meg s mely az é, csöndjében oly szigorú, oly fenyegető: elrabolja az álmot szemünkről. Éz a bűn mártiromsága, midőn észrevesz- szük az örvényt, mely előttünk tá­tong és nincs elég normális erőnk, hogy visszaforduljunk. minta számot kap s egy lepecsételt borítékban lesznek feljegyezve a minta ulajdonosának nevei. A borvásárló bizottság igy a borok tulajdonosait sem ismervén, csak a minta jósága után fogja a borokat megvételre ajánlani. A borpincőszet működése csak szamorodni s asszu borok árusítására bg terjeszkedni. A borok filtrálva s pasterizálva fognak forgalomba ho­zatni s a borpincészet pincéje a régi xórház épületben fog elhelyezést nyerni. Az elárusitásra kerülő borok na­gyon csinos, „Sátoraljaújhely rend. ;an. város tokaj-hegyaljai borpiucé- szete“ körfelirással s a város látké- vel ellátott palackokban fognak el- árusittatni szamorodni vagy asszu , elzéssel. Különös gondot fordít Kiss Ödön í. polgármester arra, hogy a borok rendkívül tetszetős, külső csínnal )iró palackozásban árusittassanak, s kosarak lesznek kaphatók, melyekbe 2, 3, 4 palack megfelelő elhelye­zést nyerhet, s a vásárló által köny- nyen, alkalmas módon lesz továbbit lató. Minden három üveg borhoz egy ingyen pohárt is adnak, mely szin­tén magán viseli az üvegek felírását s a város látképét. Az üvegek s po­harak szállításával Rényi Árpád ze- listyei (Szathmár megye) üveggyára lett megbízva, sah. polgármester tervei szerint készült üvegáruk való­ban méltó, külsőleg is figyelmet keltő foglalatjai lesznek a Tokaj-Hegyalja folyékony aranyának. Készültek po­harak s palackok a földmivelésügyi s kereskedelmi miniszterek s állam­titkáraik számára is különös gonddal, díszesebb kivitelben. Az üvegeken s azok elhelyezé­sére szolgáló kosarakon érvényesü­lést nyer majd a nemzeti jelleg, szí­neinknek a piros-fehér-zöld-nek ér- vényrejuttatásával. Az elárusitó he­lyen más bort, mint az arra hivatott bizottság által kijelöltet sem tartani, sem árusítani nem lesz szabad. Mindezekből látható, hogy a ha­tósági felügyelet alatt álló tokaj-hegy­aljai borpincészet megvalósításán ille­tékes tényezők lankadatlan szorga­lommal dolgoznak s különösen figye­lemre méltó az a gond, melyet a borok., u. n. „adjusztálásáéra fordit Kiss Ödön h. polgármester, jól tud­ván, hogy a tetszetős külső forma és kép az, mi az érdeklődő figyelmét felhívja a belső tartalomra is. — A nagyfontosságu létesítmény iránt ta­núsított szeretetteljes gond s az alapvető munkálatok elvégzésére irá­Az ilyen asszony nem egészen hütelen, nem egészen esküszegő, de mégis vétkezett, halálosan gonoszul: a szivével, az ajkával. A szivével, mely egy más férfi képét őrzi, az ajkával, mely más férfinak szerelem­ről beszélt. Le akarja csillapítani kedélyét: hiszen a „világ“ nem tud erről, ő még mindig a régi „tisztességes“ asszony. Kegyetlen egy ilyen asszony sorsa. S azért legkegyetlenebb, mert mások őt becsületes nőnek hiszik, kis otthonában rajongó tisztelet, meg­becsülés veszi körül s a férj g ónát lát a hü, jó hitves feje körül. A tisztesség látszatának jogtalan bitorlása miatt szenved legjobban az ilyen nő. Hány ilyen nő van körülöttünk, ki felemelt fővel, önérzetes mosoly­gással szorítja meg kezünket, mig szive, lelke a leghitványabb árulást követi el kenyérkeresője, társa, férje ellen. És a nemezis itt is sújt: mér- hetlen szenvedést ró az ilyen szegény, nyomorult „félbünös“-re, aki két­ségbeesve retteg, hogy valaki olvas­hat lelke hierogliphei között s a ki féltő gonddal menti a látszatot, a tisztesség glóriáját. Sírni is csak ti­tokban lehet, életük egy komédia s az marad legtovább a tisztesség bűv­körében, aki ebben a színjátékban a legügyesebben játszik. nyúló tevékenység igy biztossá te­szik a reménységet, hogy a 1 oreláru- sitó helyiség már a közel jövőben megkezdheti működését. Adja az ég, hogy boraink érté­kesítésére, megszerettetésére s széles tőrben való terjesztésre hatalmas és célirányos eszköznek bizonyítsa be a ,övő az uj intézményt s tegye egyik , elentős szervévé a tokaj-hegyaljai jorkereskedelem felvirágoztatását cél­zó eszközöknek. Egyházi érdek - tanügyi érdek. — Tankönyvhasználat korlátozása. — Téke, febr. 10. Engedtessék meg nekem, hogy egy — pedagógiai szempontból nagy­fontosságu ügyet e helyen szóvá te­gyek. Az alsózempléni ref. egyházme­gye múlt évi őszi közgyűlésének jegyzőkönyvében olvasom a követ­kező sorokat: „Azon iskolákra vonatkozólag, hol a tanitó a phonomimikai rend­szert alkalmazza, kötelezőleg elren- tetik, hogy a Nagy Sándor-féle ABC-t kell olvasókönyv gyanánt használ- niok.“ (48. lap.) Ez a határozat mélyen belevág az iskolaügybe és érdemes vele fog­lalkozni annál is inkább, mert na­gyon valószínű, hogy az egyházi tan­ügyi főhatóságok között az alsózem­pléni ref. egyházmegye nem áll egye­dül ezzel a felfogással, mely bilincse­ket rak a tanitó kezére a tankönyv megválasztása tekintetében. Jól tudom, hogy az alsózempléni ref. egyházmegyei közgyűlést miféle intenciók vezérelték ezen határozat kimondásánál. Jól tudom és csak he­lyeselni lehet azt a körültekintést, amelylyel őrködik a hívek lelki élete fölött. Csak helyeselni lehet, hogy minden alkalmazható eszköz igénybe vételével igyekszik híveiben a vallá­sos érzést megerősíteni és hogy itzyek szik távoltartani azt a bitelveikkel ellentétes, vagy aziránt közönyös szellemet, amely a tankönyveken ke­resztül esetleg beszivárog a zsenge gyermek fogékony leikébe. Ámde mig egyfelől nem ítélhet­jük el azt a törekvést, mely a vallási érdeket igyekszik előmozdítani, más­felől nem lehet megengedhetőnek te­kinteni azt sem, ha a vallási szem­pontok mellett a pedagógiai szempont alárendelt szerepet játszik. Az az okos kultúrpolitika, mely ezt a két — és mindjárt megjegyezhetjük : na­gyon fontos — szempontot össze­egyeztetni, összhangzásba hozni tö­rekszik. Es ha e két szempont sehogysem volna összeegyeztethető: akkor sem szabad a pedagógiai szempontot alá­rendelni a vallásinak, mert ez — valljuk csak meg — bizonyos fokú önzés és mert elsősorban mindnyájan emberek vagyunk, csak azután egy vallásfelekezetnek hívei. A pedagó­giai szempontnak ez a negligálása bűn különösen a mai korban, amikor mind erőteljesebben és nem ok nél­kül hangoztatják a gyakorlati életre való nevelés szükségességét. A pedagógiai szempont pedig — az alsózempleni ref. egyházmegye főhatóságnak ez a Hamupipőkéje — kérlelhetetlen szigorúsággal azt kö­veteli, hogy a tanítónak az ő iskolá­jában minden téren szabad kéz en­gedtessék. Nincs hivatás ugyanis, a hol az egyéniség érvényesülésének elnyomása olyan bénító és épen ezért veszedelmes hatással járna, mint a pedagógiai. Ha azt akarjuk, hogy a tanitó ne gép legyen és a tanítás ne mechanikus — aminthogy nem is szabad ilyennek lennie — akkor ne fosszák meg amaz előfeltételektől, a melyek az öntudatos, egyéni tevé­kenységnek kritériumát képezik. Oly igazságok ezek, amelyek előtt a köz- oktatásügyi kormány is meghajolt, amidőn kimondta, hogy az állami népiskolákban az engedélyezett tan­könyvek bármelyike használható. Hogy az alsózempléni ref. egy­házmegyei főhatóság nemcsak az ABC, hanem a többi tankönyv megválasz­tásában is megköti tanítóinak kezét, azt közetkeztetem az említett jegyző­könyv eme soraiból: „Iskoláinkban mindenütt a „Sárospataki Irodalmi- Kör“ tankönyveit használják, kivéve Gesztelyt, Ricsét, Czigándot és Lá- cát, ahol idegen ABC-t használnak és Tokajt, ahol a II. osztály szám­tana idegen.“ (48. lap.) Ismétlem: kalapot emelek a ne­mes intenció előtt, amelyből az egy­házmegyei közgyűlésnek korlátozó tilalma sarjadzott. De váljon az egy­házi érdeknek ilyetén való megvé- delmezése nem illuzórius-e? Váljon ez a tankönyv-privilégium nem akaszt­ja-e meg a tankönyv-irodalom — és épen egyházuk tankönyv-irodalmá­nak fejlődését? Igenis megakasztja és ez nagy baj, mert a kitünően meg­szerkesztett tankönyv, különösen né­pes iskolában — megbecsülhetetlen segédeszköze a sikeres tanításnak. Nem bocsátkozom annak firtatásába, hogy a „Sárospataki Irodalmi Kör“ népiskolai tankönyv kiadványai tul- szárnyalják-e tökéletesség dolgában az e nembeli tankönyveket oly any- nyira, hogy az a számukra biztosí­tott privilégium jogosnak legyen te­kinthető. Ez lehet nézet dolga és mellesleg megjegyezve, én a legha­tározottabban kétségbevonom. — De épen, mert nézet dolga, az alkalmaz­tatásukat is a szabad tetszésre kell bízni. És mert lehetetlenné tették azt, hogy az egyházmegyei tanítók az egyéniségükhöz, módszerükhöz leg­jobban simuló tankönyveket alkal­mazzák: ez a körülmény nagyon lé­nyegesen előmozdította azt a sajnála­tos jelenséget, hogy „iskoláiK szín­vonala alászállott.“ *) — Ez a jelen­ség pedig nemcsak vallási, hanem társadalmi szempontból is szomorú. Es itt mindjárt megjegyezheljük, hogy az említett körülmény csak egy láncszem abban a rendszerben, amely bizonyos iskolák tanítóiból kiöli az önállóságot, az ambíciót és amely bizonyos iskolákban előidézie a stag nálást. Bizouy, bizony: az alsózem- pléni ref. egyházmegye iméző körei­nek érdemes volna mélyebben beha­tolni ama kérdésbe : váljon szabad-e iskoláinak fejlődését áldozatul dobni az egyház látszólagos érdekeinek. Azt a retrográd irányzatot pedig, amely az alsózempléni ref. egyház­megye iskoláiból száműzte a phono­mimikai módszert: nem lehet eléggé elitélni. Hiszen elvégre nagyon te­kintélyes egyének és testületek el­ismerték a phonomimika előnyét az írva-olvasási methodus fölött és ez az előny különösen ilyen nemzetiségi területen, mint Zemplén vármegye: egyenesen kétségbevonhatatlan. An­nál kevésbbé érthető az egyházmegye határozata, mert hiszen a phonomi­mika a vallási érdeket sem veszélyez­teti I. .. Megfér a kettő egymás mel­lett gyönyörűen 1 . . . Ajánlom az elmondottakat az il­letékes körök figyelmébe annál is kább, mert a jövő biztosításához nemcsak iskola szükséges, hanem szükséges az is, hogy az iskolákat ne zárják el légmentesen a fejlődés örök törvényei elől. Lefkovits Vilmos. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( A város rendes közgyűlése. Sátoraljaújhely rend. tan- város kép­viselőtestülete folyó hó 15-én délután 3 órakor rendes közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai a következők: 1. Törvényhatósági bizottság hat. vá­lasztók névjegyzéke összeállítása, 2. Guttmann Herman ideigl. dijnok ju­talmazása, 3. Szétsényi Lajos dijnok jutalmazása, 4. Nagy Peti András volt rendőr nyugdíjra befizetett ösz­*) L. a sárospataki ref. tanítói kör múlt évi pálya kérdését: »Mi lehet az oka, hogy iskoláink színvonala alászállott és miként 1 volna a baj orvosolható?'

Next

/
Oldalképek
Tartalom