Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-24 / 33. szám
Sátor alj aujhely, 1909. Április 24. 33. (4841.) Harminchetedik évfolyam. ., i.» ,-’.T ',».'. •**’.:’■:* * S * *•.• '.'*.' „ •.-*? j. . »rrTr"^-'.. - „• ... 1. •. .. > ' kukawuww Eegjelen ketenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhiratal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: i2. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Kjlltlérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona.-™ Egyes szám áru 10 fillér. ~— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Az újhelyi piac. — ápr. 24. (é.) Ha igy megy továbbra is, valóban csak piac lesz a szó teljes értelmében. Piac mint térség, melyen sok ember elférne — ha volna. Piac melyről a nem termelő városi nép élelmét szerezné be, — ha árulnának ottan. Sajnos, hogy igazi rendeltetését már-már elveszti, mert az újhelyi piac napról-napra züllik, mind silányabbá lesz s már oda jutottunk, hogy e kérdéssel a közélelmezés szempontjából nagyon behatóan kell foglalkozni s a város lakosságának létérdekét védeni. Nemcsak a termények, de az élelmiszerek behozatala is folyvást csökken, úgy hogy aki többször jár a piacon, az megütközéssel tapasztalta, hogy például az utóbbi 2 hét alatt az újhelyi piacon egy zsák krumpli nem volt kapható. Nem hoztak fel. Egy nagy vármegyének székhelye, közlekedési gócpont, hivatalokkal telerakott s iparos és kereskedő, tehát csakis fogyasztókból álló 20 ezer lakosú városban heteken át nem lehet egy zsák krumplihoz jutni ! Megdöbbentő s nagyon komoly az, midőn látja az ember, hogy a kedd és pénteki hetivásárokra alig néhány asszony jön fel, hoz egy kevés tejet, túrót, néhány tojást s ezzel ki van merítve a készlet. Reggel 10 órára már hire sincs a hetivásárnak, aki enni akar az egyedül a kereskedésekre van utalva. Úgy életne- mtlt, mint a napi konyhafogyasztásban legszükségesebb élelmi cikkeket aránytalanul keveset látunk az újhelyi piacon. Bármely kis vidéki városnak, például Szerencsnek, vagy Gáiszéc3- nek kétszerte nagyobb hetivásárai vannak mint a mieink, — Nagymihályt pedig ne is említsük magunkkal egy napon, mert az hatalmas árucsarnokkal bir, honnan szükségleteit a nap bármely szakában s a fogyasztási cikkek minden neméből beszerezheti. A behozatal nyomorúságai mellett különös figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a kínálat csekélysége folytán a vidéki ember meglehetősen igyekszik a mi szorult helyzetünket kiaknázni s áruját a méltányos nál sokkal magasabb árért adja. De hát megfizetjük, mert választék nincs, örülünk ha hozzájuthatunk valamihez s mert enni kell: a lelkiismeretlen tulköve- telés mellett legfölebb boszan- kodhatunk. De az újhelyi piac zülléséből folyólag még más veszedelem is fenyeget bennünket. — Ugyanis köztudomású, hogy Ujhely kereskedő és iparos osztálya folyton és napról-napra hangosabban panaszkodik, hogy a vidék bejövetele csaknem megszűnt, mit sem árulnak attól a néptől, mely ezelőtt ha bejött ide áruit értékesíteni, az azokért kapott pénzt többnyire itt is költötte el s városi adózó polgárságunk egyik főjövedelmi forrását ők szolgáltatták. Most igazán megdöbbenéssel szemléljük a néptelen piacot s kereskedőinknek az óriási verseny mellett még a forgalom folytonos hanyatlásával is kell küzdeniük. Ha az okot kutatjuk, mely miatt piacunkra a vidéki behozatal folyton csökken, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a vidéki népet valósággal elriasztották innen a piacnak folytonos ide-oda helyezgetésével. Ha valamelyik 3 féle árut hoz, azt három felé kergették s mert szét nem szakadhat, felénk sem jön többé, de inkább keresi fel Sárospatak vagy Helmec, Gálszécs vagy pláne Nagymihály piacát, ahol ilyen értelmetlen zaklatásnak és ezzel károsodásnak kitéve nincs. A további ok piaci behozatalunk csökkenésére nézve a vidéki népnek a vámokkal és helypénzekkel való aránytalan meg- terheltetése és zaklatása. Ez nagyon fontos kérdés ám s a város képviselőtestületének alaposan kell vele foglalkoznia, mert azt minden józan eszű ember beláthatja, hogy kívánatosabb miszerint a város pár ezer korona vámbérlettel kevesebbet kapjon, Ä ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Csalódás. Botlottam, elestem. Csak érezné testem! E fájdalmat tudom, kikacagná lelkem! Tört volna csak tagom 1 A lábam! A karom! Tudom, maradna még mosoly az arcomon! Botlottam, elestem, nincs kár semmi bennem, De letört szerelmem s vihardult a lelkem. A gyenge test ezen bár mosoly’gni tudna! E gyásztérre lábam tudom nem visz tudva! Oly különös minden; nem fáj semmim, semmi, Mi kényszerít mégis mindent máskép tenni? Mi az oka, hogy oly komor arccal járok? Ezeredik ember, kivel szóba állok 1 Csavargóm órákig mezőről-mezőre: Rakom a lábamat lépésre, előre. Igyekszem mindenütt gondtalan maradni, Töröm, zúzom magam, s nem bírok aludni! Gyűlölöm a napot, a sugarat szórót; Mért dérit fel minden árokszéli kórót! Az utca sarába mért veti melegét, Mikor az én bensőm olyan hideg, setét 1 Nem birok felnézni a tiszta, kék égre 1 Hogy oly tiszta és kék, fáj a szívem érte Most, mikor lelkemen zivatarok dúlnak, Sötétlő, vészterhes felhők tornyosulnak. Gyűlölök, gyűlölök mindent ami vidám 1 Sötét az én szivem, virágom a csalán! A nevető arcot be szeretném festni Feketére s rája maró csalánt tenni! 1 A fütyölő szélvész most a jóbarátom! Hogy bekopogtasson egyre csak azt várom. Felszabom a ruhám itt elől a mellen És vakmerő daccal török neki ellen! S ha vágtatvást rajta dörgő diadallal Jönnek a vészfelhők cikkázó nyilakkal, Hideg esőcseppek csapódnak arcomra, — Ebben van lelkemnek öröme, nyugalma I Ilyenkor, amikor tombol a természet, Pusztul ami gyenge, elbuvik az élet; Mikor küzdőtérre az elemek lépnek, Köztük vagyok én is s fütyölök a képnek 1 Zene, bor, leányarc, nincsen rám hatással. Nem törődöm én már többé senki mással 1 A mámort utállom, szörnyen józan vagyok. Szerelem, bor, zene, rajtatok kacagok! Mióta elestem, óvatosan járok. Messziről ha látlak, azonnal megállók ... Felsziszszenek, mint kit a vipera csip meg! S szemeimből lassan szivárog a könycsepp.. Sinistra Stella. Kettő közzíii. A .Zemplén* számára irta: Főnyi Ilonka. Választani kell kettő közzül: a dúsgazdag Bánlaky Andor és a szegény kis kezdő ügyvéd Mándy Tibor között, mindkettő megkérte a kezemet. Az egyik fekete frakkban, kifogástalan toilleteben s szépen betanult beszéd kíséretében; a másik egyszerű ,szürke öltönyben, ott a fenyvesek között a kis kerti pádon, szívből jött szavakkal, szeretettel . . . Melyiket válasszam? Bánlaky dúsgazdag földbirtokos, ősei a vármegye első emberei, két előnevo is van : nemes bánfalusi, bánlaki Bánlaky Andor. Jól hangzik 1 hát még ha hozzá olyan nagy kiterjedésű birtok jár, olyan kastélylyal, mint az övé, az édes anyja született grófnő, szintén dúsgazdag, az is a fiáé lesz; aztán meg elegáns megjelenésű, kifogástalan gentleman — és szép — a fórfiszépség megtestesülése, azzal a hatalmas magas alakjával, határozott arcvonásaival, melyek egész egyéniségét elárulják. Ilyennek álmodhatják a leányok a mesebeli herceget, akit oly szivszorongva várnak. Mándy Tibor szegény kis kezdő semhogy a helytelen eljárás folytán ipari és kereskedelmi forgalmunkban százezrekre menő kár okoztassék. Foglalkozzék a város tanácsa behatóan a mentői előbb e kérdéssel, mert itt a város polgárságának mondhatni létérdekei forognak kockán s ha a mai szomorú viszonyok nem javulnának, nemcsak közélelmezésünk tekintetében áll be ínséges helyzet, de százezreket vészit éppen az az osztály, melyre a közterhek túlnyomó része nehezedik. Tanulságként pedig egy árucsarnok mielőbbi felépítésének el- múlhatatlan és elodázhatlan szükséges voltát vonjuk le. Mily óriási különbség lenne egy állandó csarnokban folyton készletet találni mindenből, mint ma csatangolni a város összes utcáin, hogy végre valami élelmi cikkhez jut* hassunk. Egy központi vásárcsarnok ilyen népes városban valóban életkérdés, mert itt az eladó is beraktározza, védett és tiszta helyen készletben tarthatja áruit, amelyeknek elhelyezése már magában biztosítja azok jutányosabb árban való eladhatását is. Felszínen fogjuk e kérdést tartani mindaddig, mig az elmondottak megszületésével a városi hatóság elhatározó s a jelen állapotokat teljesen megváltoztató lépéseket nem tesz a már-már tűrhetetlen helyzet javitása érdekében. ügyvéd, jóformán alig volt miből berendezni azt a négy szobás lakást, a melyben az irodája van. Egyszerű családból származott, még előneve sincs, ősei nem rendelkeztek kastélyokkal, szegény özvegy édes anyja is abból a csekély nyugdíjból él, a mit a férje után kap, most a fia is segíti, ha nem is sokkal, de tőle tel* hetőleg; szerény megjelenésű, nyílt, becsületes arcú ifjú, nagy sötét szemekkel. Hogy a társaságba bejutott, azt annak köszönheti, hogy gyönyörűen hegedül s igy aztán általános kedvenc lett. Ha társaságba voltak, Bánlaky mindig mellette volt, Mándy félrevonult — és tudja Isten miért? 8 mégis azt kereste és boldog volt: ha tekintete egybeforrt, ha a szeme ösz- szevillant a Mándy Tibor szemével. Most pedig mindkettő megkérte a kezét, csak választani kell. * Amikor este Bényey Böske lefeküdt a puha csipkés párnákra — sokáig nézte a rózsaszín selyem Függönyt — s úgy képzelte, hogy a me- nyezeten lévő ámorkák ma nagyon is ismerősek előtte. Mintha az egyik sokat hasonlítana Bánlakyhoz, a másik meg egészen olyan, mint Mándy NAGYMIHÁLY1 SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó sört. f&SSF Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca, 7pmnlón\rí rmorrvoi lrómncalptpinlr • Mezölaborcz, Satropkó, Homonna, Varannó, Gálszóoa, Királyhelmeoz, Perbenyik éa Szerenosan £tnnpM.eiiVd.imt:gyei JAejJVibeiBlBIIlJS. . ---------------------------------- állandóan frlaa éa zamatoa aört szállítanak. ............... ... Lapnnk utal »gftma 8 oldal.
