Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-24 / 33. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Április 24.

— ápr. 24.

A politikai helyzet. Á kartelbank szervezésére vonatkozó javaslatot, melyet a magyar kormány teljes szolidaritással s mint a bankkérdés ez időszerinti megoldására legalkalmasabbat állított egybe : az osztrák kormány végleg visszautasította, mert szerinte a javaslatnak egyetlen szavazatot sem lehetne az osztrák parlamentben nyerni. Ezzel elesett a kibontakozásnak legcélszerűbb tervezete. — Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gr. mai kihallgatása kétségtelenül nagy jelentőséggel bírt. Ma tette meg Kossuth a király előtt előterjesztését arról, hogy a kartelbankra vonatkozó terv meghiúsulván, az önálló bank felállítása révén lehetne és kellene a zavaros állapotokat megszüntetni és a magyar állam belső ügyeinek intézését egészséges konszolidáció felé vezető irányba terelni. Hogy erre az előterjesztésre mi volt a király válasza, azt bizonyosan nem tudhatni. De az imént említett befolyások egyre növekvő hatalmából kö vetkeztetve, nincs reményünk ahoz, hogy a válasz kedvező volt. — Most csak az az óhaja lehet mindnyájunknak, hogy amennyiben a politikai helyzet meglehetősen komorrá vált az utóbbi napok eseményei folytán, az arra leginkább hivatott vezórférfiak találják meg a kibontakozás útját, nehogy a nemzet egy, a négy év előttihez hasonló nagy megrázkódtatásnak legyen ismét kitéve. Ez ma még veszélyesebb lenne, mint a múltban volt s beláthatlan károk okozásával valóban nyomorba döntené az országot. — Kossuth Ferencre, kinek nyugodt, mély megfontoltságtól áthatott politikai bölcsesége eddig is a leghelyesebb utón vezette nemzetünket s gr. Andrássy Gyulára, kinek hatalmas tevékenysége a nemzet erejének fejlesztésében már eddig is nagy eredményeket hozott létre, bizalommal tekint most a nemzet s e két kiváló államférfiutói reméli a jelen nehéz helyzet megoldását. Kossuth higgadt bölcsesége s Andrássy nagy szervező ereje bizonyára most is azok a tényezők lesznek, melyeknek sikerülni fog a közélet egén tornyosuló fellegek eloszlatása. — Mindnyájunk óhajtása, hogy ez sikerüljön s a nemzet minden rázkódtatás nélkül essék át e krízisen. Az erők egyesítésére most van szükség s azért a jók belátásában bízva nem is kételkedünk, hogy egyesülni fognak a nemzet javára irányuló tevékenységben a megfontolt elemek, mig a kissé nyugtalanabbak nehézményezhetik ugyan a helyzetet, de kénytelenek lesznek belátni, hogy adott viszonyokkal állunk szemben, amelyeken ma változtatni

nem lehet. Csak a jövő előkészítése lehet az a tér, hol a helyzettel kibékülve nem levők a legszebb és leg- hálásabb munkakört találják meg.

A vármegyei közigazgatási bizottság köszöneté. A dólolaszországi földrengés, valamint az ajkai és re- sicai bányaszerencsétlenség következtében árván maradottak, munkaképtelenné és vagyontalanokká váltak felsegélyezóse céljából tudvalevőleg a vármegye közigazgatási bizottsága gyűjtést indított. Meczner Gyula főispán és Dókus Gyula alispán igen meleg hangú körlevélben kérték fel adakozásra a vármegye közönségét, melynek eredménye lett, hogy a meszinaiak részére 7262 kor. 74 fill., az ajkaiak részére 3382 kor. 51 fill., a resicaiak részére pedig 108 korona 94 fillér gyűlt össze. Olyan szép eredmény ez, aminővel kevés vármegye dicsekedhetik az országban. A gyűjtés eredményét Meczner Gyula főispán folyó hó 15 ón jelentette be a közigazgatási bizottságnak, mely a következő határozatával köszöni azt meg a vármegye közönségének:

Határozat.

A vármegye közig, bizottsága a bejelentést örvendetes tudomásul veszi és mindazoknak, akik filléreikkel hozzájárultak a gyűjtött összeghez, de leginkább, akik ezen fillérek összegyűjtésének nehéz és fáradságos munkáját végezték, hálás köszönetét és elösmerését nyilvánítja.

Erről az adakozókat a helyi lapok utján, a gyűjtőket pedig jelen kivonattal értesíti.

Meczner Gyula, főispán, mint a közig, biz. elnöke.

VÁRMEGYE ÉS VAROS.

Közdolgok a napirenden.

A város rendes közgyűlése.

— A Zemplén tudósítójától. —

— ápr. 22

Sátoraljaújhely rend. tan. város képviselőtestülete folyó hó 22-én délután élénk érdeklődés mellett tartotta meg rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatán mintegy huszonnyolc közérdekű ügy szerepelt.

Az egyes kérdésekhez többen szólották hozzá s a felmerült viták okozták, hogy a közgyűlés első napján a bő tárgysornak csak tizenegy pontját tárgyalhatták le, mig a többi közérdekű ügyben a tárgyalás egy

később kitűzendő folytatólagos közgyűlés feladata lesz.

A rendes közgyűlés első napján közérdeklődésre méltán számottartó kérdések kerültek a közgyűlés elé s a hozott határozatok a közérdek szempontjából szerencséseknek mondhatók. A milliós beruházási kölcsön, a Kossuth szobor, a polgári fiúiskola, az üzletvezetőség elnyerése ügyében hozott képviselőtestületi határozatok mind eminens érdekeit érintik a város közönségének s beható vita s tárgyalás után mind oly irányban leltek megoldást, mely közmegnyugvást keltő.

Egy, a képviselőtestület tagjainak a város érdekei iránt nagy inindolenciáját tanúsító jelentés is tárgyalás alá került. A h. polgármester jelentése volt ez, mely beszámolt arról a szomorú, köztudomású tényről, hogy abban a küldöttségben való részvételre, mely a kormánytól az egyik üzielvezetőségnek városunkba leendő elhelyezését kérte volna — egy bizottsági tag sem jelentkezett. Élhoiut- lensógnek, nagyfokú nemtörődömségnek bizonyítéka ez, de a képviselő- testület tagjainak újra mód lesz adva arra, hogy e hibát kijavíthassák. Azokkal a biztató ígéretekkel szemben, melyek kilátásba helyezik, hogy az egyik üzletvezetőséget a vasúti szempontból fontos gócpont, Sátoraljaújhely kapja meg: igazán elszomorító jelenség, hogy semmi érdeklődést nem tapasztalunk a város részéről, melynek beláthatlan nyereséget, erőszaporodást jelentene az ügy ránk nézve kedvező megoldása. A közöny azonban már felenged s a képviselőtestület felhatalmazta a polgármestert a kormány előtt annak kijelentésére, hogy a város kész anyagi áldozatra is, ha a kérdés javára döntetik el.

Az ülés részletes tudósítását a következőkben adjuk.

Megnyitás.

Kiss Ödön h. polgármester délután 3 órakor nyitotta meg az ülést.

Jelenvolíak: Matolai Etele, dr. Szirmay István, dr. Chudovszky.Mór, Bernáth Aladár, dr. Nyomárkay Ödön, dr. Hornyay Béla, Waltherr László, Isépy István, dr. Kellner Soma, Widder Gyula, Szőilősy Arthur, Halász József, Kádár Gyula, Horváth József, Némethy Bertalan, Alexander Vilmos, Hericz Sándor, Rose József, Ármágyi János, Schvarczbart Lipót, dr. Lichtenstein Jenő, Grünbaum Simon, Gáthy Géza, Waller Aladár, Horváth Gyula, Krausz Lipót, dr. Gombos Gáspár, Róth Bernát, Bokor József, Reichard Lajos, Zinner Henrik, Mit- rik József, Fleiszner Frigyes, Majoros Gyula, dr. Erényi Manó, Lipsitz Adolf képviselőtestületi tagok s a tanács hivatalból jelenvolt tagjai közül elnöklő Kiss Ödön h. polgármesteren kívül Farkas Andor, Pataky Miklós, Bogyay Béla, Schmidt Lajos, dr. Reichard Salamon, Kérészy Gyula s Rakmányi Jenő.

Telak a drágasági pótlék.

Tulajdonképen csak telekről volt szó. Dr. Nyomárkay Ödön s társa telkéről, melyet a város 8472 korona árban, négyszögölenkint 12 koronájával megvett úgy, hogy 5000 koronát kölcsönből, 3472 koronát pedig a Ronyva kisajátítási alapból fedez. Az erre vonatkozó szerződést a képviselőtestület jóváhagyta, mikor a tárgyhoz szólásra Róse József jelentkezett. A drágasági pótlékról kezdett beszélni, mire a nagyothalló bizottsági tagot h. polgármester figyelmeztette, hogy miről van szó. Rose elhallgatott, mert ö neki a telekvétel ügyhöz nem volt mondani valója.

Elszomorító Jelentóz.

Felolvasásra került Kiss Ödön h. polgármester jelentése, melyben beszámol arról a szomorú tényről, hogy az üzletvezetőséget kérő budapesti küldöttségben való részvételre egy képviselőtestületi tag sem jelentkezett. Kiemeli a jelentés, hogy mig

más városok, mint Kassa, Ungvár nagy akciót fejtenek ki ebben a kérdésben, a mi városunk a legnagyobb indolenciának adja tanujelét.

A kérdéshez Zinner Henrik, Szőilősy Arthur, dr. Chudovszky Mór s Widder Gyula szólották hozzá, kifejezést adva annak, hogy a városnak az üzletvezetőség elnyerése érdekében hathatósan kellene tevékenykedni. Kitértek felszólalók arra is, hogy mikor az uj felszólításra kötelezőig jelentkező képviselőtestületi tagok küldöttsége Budapesten jelentkezni fog, fejezze ki ott a h. polgár- mester, hogy a város áldozatokra is hajlandó az üzletvezetőség elnyerése érdekében.

A határozat szerint felhívás fog kibocsáttatni, kötelező erővel az aláírókra, a küldöttségbe való jelentkezés végett s egyben felhatalmazást nyert a h. polgármester a kormány előtt azon kijelentés megtételére, hogy a város anyagi áldozatot is hoz az üzletvezetőség elnyerése esetén.

Lesz-e polgári fiúiskola?

Egy polgári fiúiskolának városunkban leendő felállítása jogos kívánsága a város közönségének. Intézett is ez iránt a város kérelmet a kormányhoz, az uj iskola céljaira telket s 50,000 koronát ajánlva fel.

A közoktatásügyi kormány jóindulatot mutatott e kérdésben a város iránt, de a jelen év költségvetése nem nyújtott fedezetet az építkezési költségekre. Kiss Ödön h. polgármester most az 1910. évi költségvetés fíxi- rozása előtt helyénvalónak találta a jogos kérelem megismétlését s erre vonatkozólag beterjesztett indítványát a képviselőtestület határozati erőre emelte.

Egy uj bizottság.

Tekintettel arra, hogy a kisállo- más kibővítése, a helyi közlekedés s a Sátoraljaújhely—ladamóc—dereg- nyői vasútvonal kiépítésének érdekei egy szakbizottság létesítését kívánják, Némethy Bertalan a legutóbbi képviselőtestületi ülésen indítványt tett egy u. n. közlekedési bizottság megalakítása iránt.

Kiss Ödön h. polgármester a tervet magáévá téve indítványt adott be, hogy az uj bizottság, melynek három albizottsága lesz, alakitassók meg.

A közlekedési bizottság tagjaiul beválasztottak 1. a kiállomás bővítése ügyében alakult albizottságba: Hajnal Dezső, Alexander Vilmos, Hericz Sándor, Grünbaum Simon ; 2 a Sátoraljaújhely—ladamóc—deregnyői vasútvonal albizottságba: Dr. Búza Barna, Oláh Béla, Hönsch Dezső, Widder Gyula; 3. a helyi közlekedési albizottságba : dr. Chudovszky Mór, dr. Hornyay Béla, Némethy Bertalan, Kincsessy Péter.

A Kossuth szobor.

A város jogerős határozattal a megye-kut terét kínálta fel a felállítandó Kossuth szobor céljára. Ezt az ajánlatot a törvényhatóság elfogadta s átirt a városhoz, hogy gondoskodjék a megyekut elhelyezéséről.

A kérdéshez Szőilősy Arthur szólott hozzá, ki szépészeti szempontból szót emelt az ellen, hogy azon a kis téren két szobor álljon, de figyelmeztették a már jogerős határozatra, melylyel a város a jelzett célra azt a teret ajánlotta fel.

Dr. Hornyay Béla is ezzel érvel s ajánlja a kút elhelyezését sürgősen megoldani olykép, hogy azaWekerle térre helyeztessék át. Felvilágosítást kór a mérnöktől az áthelyezés költségeire nézve, ki azt 4636 koronára teszi.

Felmerült ezek során azon kérdés, hogy a város, vagy a szoboralap, vagy a megye fizesse-e az áthelyezés költségeit. Némethy Bertalan felszólalására, hogy az e feletti vita megint elódázuá a felállítás ügyét: a képviselőtestület úgy határozott, hogy a kutat a Wekerle térre kívánja áthelyeztetni s a költségek egynegyedTibor. S mentői tovább nézte, annál jobban meggyőződött arról, hogy csakugyan itt van mindkettőnek a képe előtte.

Az egyik hatalmas alakjával, diadalmasan mosolygó arcával, mintha már biztos lenne, hogy megkapja a kezét; a másik komoly barna arcával, nagy beszédes szemeivel, amelyek csak kérnek, de nem tudják meg- lesznek-e hallgatva.

Az egyik mellett jóiét, öröm, vigság ; irigyelni fogják, körülrajongják a szépséges asszonyt s a férj meg is engedi; hiszen a nagy világban ez igy szokás.

De hát a szív ? óh ez már olyan elkopott banális valami, kell e gon dőlni a szívre, amikor fényről, pompáról van szó ?

A másik mellett — szerényen kell majd élni, számítani kell, hogy mindenre teljen, szórakozásra is néha, mert hiszen nem vonulhatnak vissza teljesen a világtól, talán egyedül kell majd a ruháit is varrni. Es a szív? öh annak minden vágya, gyönyörűsége az lenne, ha a meghitt, bizalmas kis körben az özvegy édes anya előtt elmondhatná: te tettél boldoggá, hiszen nagyon szeretlek.

Böske összerezzen, eszébe jutnak a Bánlaky szavai: mindennel elhalmozom majd ami drága és szép, ünnepelt, irigyelt asszony lesz — ha elfogadja a Bánlaky nevet. Aztán a fülébe csengnek a Mándy szavai is: szegény vagyok, fényt, pompát nem ígérek; de egész lelkemet, egész szivem szeretetót ajánlom fel, ha meg tudja vélem osztani az élet küzdelmeit ... Oh hát kell-e gondolkozni ilyenkor? Habozhat-e egy percig is valaki, hogy melyiket válassza ? . . . Eltántorithat-e a pénz, el tud-e vakítani a fény, hogy ne lássuk melyik az igazi, melyik vezet a boldogsághoz ?,. . . Nem 1 . . .

És másnap délelőtt, amikor Bánlaky Andor beküldte a névjegyét, — egy gyönyörű rózsacsokor kíséretében — a kis kék szalonban már ott ült Böske egyik kezében egy szerény kis ibolya csokorral, a másik kezében pedig a Mándy Tibor kezével játszva. S amikor Bánlaky belépett, hogy megkérdezze mit válaszol a tegnapi kérdésére — Bényey Böske örömtől sugárzó arccal, mosolyogva mondja a belépőnek:

— Bánlaky ! legyen maga a legelső, aki szívből gratulál ahoz: hogy a Mándy Tibor menyasszonya lettem.