Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-10 / 29. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Április 10. családoknak az itteni silány épit kezési viszonyok s már-már tűr­hetetlenné csigázott lakbér mel­lett igazi mentő telepei lesznek ezek a kényelmes, egészséges és tiszta helyiségek, amelyeknek bizonyára lakásbére sem fog az uzsora körül járni, minthogy azokat a törvényhatóság álla­pítja majd meg. Örömmel látjuk tehát egyik legfőbb óhajunknak a megvaló­suláshoz való közeledését. Ez alkalommal azonban már is kife­jezést kell adnunk ama kíván­ságunknak, hogy az emelendő hatalmas épület igazán modern s évszázadokra szóló alkotás le­gyen. Nehogy úgy járjunk vele, mint a pénzügyi palotának, vagy postapalotának elnevezett épüle­tekkel, melyekről egy évi hasz­nálat után kitűnt, hogy a célra egyátalán nem alkalmasak, he­lyiségeik sem a közforgalomnak sem a tisztviselők létszámának meg nem felelnek. Egy-egy szűk szobában 3—4 tisztviselő rontja egészségét és sem irattár, séma napi kezelés alatt álló iromá­nyok kellően el nem helyezhe­tők. — Bízunk azonban Zemplén vármegye vezető férfiaiban, akik majd az építkezés felügyeletére illetékesek, hogy ilyen képtelen állapot, mint aminőben a pénz­ügyi és postahivatalok szenved­nek a silány elhelyezés miatt, a vármegyeházi építkezésnél ki­zártnak tekintendő, sőt arról szó sem eshetik. Végül még egy óhajunknak adunk kifejezést. Annak ugyanis, hogy mivel az építkezés realizá­lása tekintetében szükséges elő­munkálatok tudomásunk szerint csaknem teljesen bevannak fe­jezve, nem kell az építkezés megkezdését halogatni. Figyel­mébe ajánljuk az illetékes intéző köröknek, hogy ma gr. Andrássy Gyula a belügyminiszter, aki vér a mi vérünkből, aki vármegyéje törvényt szerzik-e, ülik-e, végrehajt- ják-e abban a házban, az titok ma­rad, melyet a felírás nem magyaráz. A „Városház‘ szóképzés helytelen­ségén is lehetne vitatkozni s vitatni azt, hogy a „Városháza“ helyesebb. A pénzintézetek, egyletek legnagyobb része a címében előforduló szavak egy részét nagy, más részét kis kez­dőbetűvel Írja. így lesz azután álta­lános használatúvá pl.: .Mezőgaz­dák szövetkezete, mint Részvénytár­saság“. Hogy mi alapon van épen a Részvénytársaság szó nagy kezdő­betűvel irva s mért nem érdemli meg ezt a figyelmet a szövetkezet vagy a mint szó : érthetetlen. A kérdő e szócska is hazátlanul vándorol hol ide, hol oda. „Nem-e szép, nem-e jó?“ halljuk széltében- hosszában, pedig a kérdőé az állít­mányt követi mindenütt, a hol van nyelvérzék. Nem jól csináltam-e? kellene mondani „Nem-e jól csinál­tam?“ helyett. De ki venne fontolóra ilyen csekélységeket? Pedig ezek a kicsiségek okozzák, hogy a magyar nyelv elvesztette régi tisztaságát, ér­cét, zománcát, mely zengzetessé s díszessé tette. Tagadhatatlan, hogy a müveit magyar közönség nagyobb részét a szakadatlanul folyó rekonstruálás mun­kájában nagy kötelességmulasztás terheli. Mit használ a nyelvtudósok munkája, fáradozása, ha a magyar társadalom legnagyobb része nem mutat érdeklődést e munka iránt s a iránti jóindulatának többszörösen s kimagaslóan jelét adta minisz­tersége idején. Ő ma is mele­gen érdeklődik ügyeink s kivált ez építkezés iránt, meg kell te­hát ragadni az alkalmat, hogy a segítő kéznek vármegyénk hasz­nát láthassa. Egy kis jóakarat s mielőbb főnixként támad fel, még pedig dicsőségesen a mai öreg hajlék romjából a biztató jövő fényes hajléka. — ápr. 10. A politikai husvét. A több heti vakációra szétoszlott ház szünidejét a kormány arra használja föl, hogy a bankügy kérdését a legkomolyabb tárgyalások alapján befejezze az ille­tékes osztrák körökkel. Általános a meggyőződés, hogy mire az ország­gyűlés húsvéti vakációja lejár, döntő fordulatok küszöbére érünk. — A na­gyobb hanguak a koalíció bomlását kárörömmel károgják, különösen azok, akiket a koalíció hasznothajtó re­ménységeikben kegyetlenül tönkre tett. A higgadt elemek azonban tü­relemmel és bizalommal várják a kor­mánykörök döntését, melybe előrelát­hatólag a túlzók is bele fognak nyu­godni. A koalíció felbomlása esetén egységes pártalakulásra van kilátás, s igy sem kormányválságra, sem uj választások kiírására szükség nem lesz. Bizzunk vezető politikusainkban, kik sokkal mélyebb belátással bírnak, hogysem az országot szükség nélküli megrázkódtatásoknak tennék ki. Miniszteri szakközeg kiküldése a vármegyeháza építése ügyében. A bel­ügyminiszter Jendrassik Alfréd mü szaki tanácsost a vármegyei székház építése ügyében a szükséges adat­gyűjtés és tájékozódásnak a helyszí­nén való eszközlése végett Sátoralja­újhelybe kiküldötte. Nevezett mű­szaki tanácsos a napokban érkezik meg városunkba, hogy szakvéleményt nyilvánítson és a vármegyeháza épí­tése ügyét a valósulás elé vigye. küzdelem s annak eredményei iránt nem nyilvánul általános érdeklődés. „Minek tanulnék magyarul, hiszen csak tudok magyarul ?“ halljuk lép- ten-nyomon, pedig a tizenkettedik órája ütött a cselekvésnek, hogy végre magyarán beszéljen és Írjon a magyar társadalomnak éppen azon része, mely műveltsége alapján hivatva van nyel­vében megőrizni a nemzetet, mely már nyelvében nem él. Mindaz, ami idegen, életképes fejlődésre talál nálunk, pusztítsuk ki ezt legalább a nyelvből, mely hálTsten elég gazdag szókincsben, sajátosságokban. Min­den kincsünket tékozoljuk, minden jogunkat feladjuk. Menthetjük bű­neinket a kényszerítő körülményekkel, de azt a bűnt, hogy nyelvünk meleg­ágya lett az idegenszerűségnek: nem menti semmi. — Tanuljuk a nyelvet, meit a magyar nyelv annyira ki van forgatva eredeti mivoltából, hogy ma már senki sem bizhat a maga nyelv­érzékében. Ezt Szász Károly mondta, pedig hol van még az idő, mikor a művelt magyar társadalomnak leg­alább ötödrésze olyan tiszta magyar nyelven fog írni és beszélni, mint ő ir és beszél ? Kötelességteljesitésünk nyelvünk tanulása terén legyen arányos mulasz­tásainkkal, mert csak úgy lehet re­ményünk, hogy idők során át kisor­vad, kivész nyelvünkből az idegen salak, amelyet most még magunk hordunk nyelvünk forrása tiszta vi­zének beszennyezésére. Tanulságok. — Ajánlva Sátoraljaújhely város polgármes­terének s a MÁV. Igazgatóságának figyel­mébe. — — ápr. 10. Á folyó hó első napjaiban váro­sunk felett dühöngött szélvihart nem feledjük el egyhamar. Sok kárt oko­zott köz- és magánvagyonban egy­aránt; de főleg a vasúti szén- és fa­telep leégése fogja sokáig emlékeze­tessé tenni az ítéleti időt, mert az államvasutakat ért kár, — közva­gyon pusztulván ott el, — mindnyá­junk kára. Az orkán idején 2 nap alatt 8 kéménytüz volt városunkban. Való­sággal kegyeltjei vagyunk a sorsnak, hogy 8 kigyuladt kéményből nem si­került egy szikrának a várost fel­gyújtania. De 8 kémóuytüz más gon­dolatokat is ébreszt bennünk s kezd­jük az eseményeket alaposan mérle­gelni. A kéménytüzek eredete mire ve­zethető vissza? Kizárólag a kémé­nyek tisztán nem tartására s a söp­rés elhanyagolására. Á korom, mely szélben könnyen gyűl, veszedelmes ellensége az embernek, illetve a va­gyon épségének. Ázt mondhatná erre bármely jó­hiszemű polgártársunk, hogy hát hi­szen a kéményseprők minduntalan a várost járják s csak kisöprik a ké­ményeket ? 1 Dehogy kérem, nem lehet ezektől sem képtelen dolgokat kívánni. Sá­toraljaújhelyben van legalább 12,000 kémény, — de inkább több, — s van a városban 2 kéményseprő mester; egyik is 2 segédet tart, a másik is. Kérdezzük: lehetséges-e 6000 ké­ményt havonta 2 segédnek kellően kitisztítani!? Nem lát biz ott némely kémény hónapokon át sem kémény­seprőt, annál kevésbbé ezek lelkiis­meretes munkáját, mert ezt a nagy számarány miatt nem tehetik. Ne kerülje ki az illetékes ható­ságok figyelmét, hogy midőn a vá- rosunkboli két kéményseprő mester­nek egyenkint legalább 10—12,000 korona évi bevétele van, akkor ezek az urak vagy nagyobb számú segéd­munkás tartására lennének kötele­zendők, vagy ami még célszerűbb volna, legalább 4 kéményseprő mes­ter közt kellene a várost megosztani, akiknek módjában állana még akkor is 2—2 segédet tartani s a városi polgárság vagyonbiztonságára a több kéz utján több gondot fordítani. — Kérjük a polgármester urat, intéz­kedjék még két kéményseprő mesteri állás szervezése, esetleg a meglévők nek segédszemélyzet általi szaporítása iránt. De szomorú tanulság hárul az á’.lamvasutakra is a lezajlott nagy tűzvészből. Hogy lehet ez a nagy forgalmú, óriási területű állomás a vízvezetékbe való be nem kapcsolás nélkül? Ugyebár egy ilyen katasz­trófa mint a mostani volt, megmu­tatja csak egyetlen tűzcsapnak az ér­tékét is. Ha az állomás be van kap­csolva a városi vízvezetékbe, a kár tetemesen csekélyebb lett volna. — Ezelőtt a világítással spóroltak, mig nehány emberélet pusztulása után e téren kedvezőbb lett a helyzet. Jó lenne a vízvezetékkel is nem takaré­koskodni, hiszen a vizdijakat úgyis fizetni kell. Közvetlen az állomás mellett van a hordógyár,,rengeteg száraz faanyag készletével. És a hordógyárban máig sincs vízvezeték. Aki bűnös abban, hogy ez igy elmulasztható volt, azt felelősségre kell vonni. A város tulajdonát képező Vörös ökör épületben sincs máig sem víz­vezeték. E tűzfészek környékén még közelben sincs nyitott vízcsap s a nagyszámú lakók ma is a vármegyei kútra kénytelenek vízért járni, évente 24—50 koronát fizetni vizhordásért; mert a dézsatündérek ma már kisze­gődik, hogy vizet nem hordanak. Könyörögtek e lakók már többször a városi hatóságnál, fizetniük is kell a vizdijakat helyiségek után, de víz­vezeték nincs. Ki a hibás ebben? Nem kell szónélkül hagyni, mert egy katasztrófa véletlenül aztán nagyon megtanítana bennünket a gyorsabb mozgásra. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Anyabönyvvezető helyettes ki­nevezése és felmentése. Meczner Gyula főispán az ujcsanálosi anyakönyvi kerületbe Nagy Pál evang. tanítót teljes hatáskörrel anyakönyvvezető helyettessé kinevezte, — Herskovics Sándor sztárai anyakönyvvezető he­lyettest pedig ezen tisztsége alól fel­mentette. )( Járási állatorvos helyettesí­tés. A földmivelésügyi miniszter Ta- tay Imre Szerencsre kinevezett állat­orvosnak egy havi szabadságot en­gedélyezett s ezen időre a helyette­sítéssel Nagy Andor temesvári m. kir. állatorvos-gyakornokot bízta meg s nevezettet Szerencsre kirendelte. )( Piaci helypénzszedési jog bér­beadása. A Sárospatak nagyközség tulajdonát képező piaci és vásári helypénzszedési jog két évi időtar­tamra folyó hó 19 én d. e. 9 órakor fog nyilvános árverés utján Sáros­patakon a község főbirájának hiva­talos helyiségében haszonbérbe adatni. MIRE K. Nagypéntek. — Visszaemlékezés ifj. Meczner Gyulára. — — ápr. 9. Mikor a két lator között a ke­resztfán kilehelte lelkét az Üdvö­zítő : abban a nagy pillanatban csoda történt. A megbecstelenités- nek gyűlölt, régkori eszköze a ke­reszt : a megdicsőülés jele lett, a mely a halál és megsemmisülés gondolata mellett renaissanceot is jelent, megújhodását, lélekben való uj életrekeltét annak, ki rajta szenvedett. A keresztfa a hit, biza­lom, remény s uj élet jele lett, mely legnagyobb veszélyben, baj­ban is az isteni akaratban való megnyugvásra tanít. Ezek a gondolatok ébrednek fel lelkűnkben a mai nagypénteken, mikor az egész kereszténység gyá­sza mellett eszünkbe jut az a csa­pás, mely most egy éve, április 9-én borította gyászba a vármegye úri családját, a Meczner családot reménye, becézett kincse ifj. Afecz- ner Gyula elhalálozásával. Ma az évfordulón e lap szer­kesztősége újból megemlékezik a Meczner család e nagypéntekéről, mely reárótta a családra a gyász, a bánat súlyos keresztjét. Meg­emlékezik, mert a kereszt- részben a mi válainkra is nehezült, mert mi e lap főszerkesztőjét sirattuk az ifjúsága delén, 33 éves korában elhunyt, nagy reményekre jogosító ifjúban. És szeretett, fia'al, daliás fő- szerkesztőnkre való visszaemléke­zésünk annál fájdalmasabb, mert ő sokkal nagyobb űrt hagyott maga után a család, a rokonság, a jó barátok szivében, közéletben s az újságíró asztalnál, semhogy azt az enyhületadó, vigasztalást hozó idő már egy év elszálltával betölthette volna. E megemlékezés keretében nem célunk rámutatni, kogy ki volt és kije volt családjának, a vármegyé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom