Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-07-04 / 54. szám

4. oldal. ZEMPLÉN. Julius 4. Déli fél 12 órakor érkeztek tacskó és foxi hadukkal vadásztársaim ide s nyomban megkezdtük egyik foxival a rohamot, puskákkal leste a kiugran- dó róka-komát. Csakhamar azonban a föld alól tompa dübörgés hallatszott s a „Rajkó“ foxi kemény ugatása és olykor-olykor fájdalmas vonitása mely arra engedett következtetni, hogy itt bizony nem róka az ellenfél, hanem valami más, amiért ásni kell, de hogyan? Egy rossz vasla pát az egész szerszámunk, mit te­gyünk ? A közeli kerülő házból elő­került az ásó, kapa, de már a csá­kányt egy kis baltával kellett helyet­tesítenünk. A köves üregnek lassú, de folytonos bontása után napfényre került a véresre mart „Rajkó“ hirt adandó, hogy ott lent egy hatalmas sziklatömeg háta mögött veszedelmes ellenség lakozik. Rajta hát „Fordíts“ (hires és külföldön is dijakat nyert róka s borzölő) mutasd meg tudomá­nyodat. Beugrik, fent általános csend­ben, feszült figyelemmel hallgatjuk „Fordítsanak a barlangból csatára hivó ordítását, mindnyájan letéve a reményről, hogy még ma látni fog­juk az alvilági lakót. Időközben per­sze folyik a kövek lassú kiszedése. Hogy az újonc kutyahad is ta­nuljon valamit, az üreg nyílásához vezetjük „Bóbiu foxit, „Finánc“ tacs­kót s a jámbor, minden körülménybe magát egykedvűen beleélő „Fürgét“. A két első bátran berohan a föld alá s csakhamar hallhatjuk a szép triót, Fürge azonban nagy bölcsen félre­vonul hüsölni egy közeli bokorba, nem tartva érdemesnek ilyen goromba ellenféllel civódni. Végre újból ráeresztjük a vadra a közben megpihent Rajkót s csak­hamar ugatás, vonitás tölti be az üreget. Emberünk ezalatt, ki valósá­gos kézi pincét vájt a sziklás talajba, torkaszakadtálól ordítja, miközben kifelé hátrál mint a rák : „huzik már, tessenek vigyázni!“ Néma csend, mindenki feszülten egy irányra szegzi tekintetét. Embe­rünk kiugrik s nyomában egy gomo- lyag, egy fulyó, ordítozó, hörgő tö­meg. Végre megpillantjuk a borzot, mely a hirtelen világosságtól meg­ijedve, elszántan küzdeni kezd, éles fogaival és karmaival rettenetes üté­seket mér elszánt üldözőire és villám­gyorsan tűnik el szemünk elől föld­alatti várába. Délután 5 órakor, kutyáink ha­lálra fárasztva, összemarva, mi elke­seredve fáradságunk eredménytelen­ségén éhesen, itt akarjuk hagyni a reggel még oly vérmes reményekre jogosító tanyát s hozzá kezdünk az obiigát pörkölt elkészítéséhez. Embe­rünk azonban nem tágít és kijelenti, hogyha a kutyák mind kidültek is ő egymaga hozza elő őkéimét, ha ad­dig él is. Úgy is lön. Egy rövid baltával felfegyverkezve beugrik az üregbe s minden veszedelemmel szembeszállva a borzot egy sikerült ütéssel elká- bitja s a következő pillanatban már hátulsó lábánál fogva ki is rántja az üregből. A kutyákat a láncról leoldani egy pillanat müve s ime csodák-cso- dája a holtnak hitt borz az elkesere­dett kutyák váratlan támadására talpra ugrik s futni kezd, de ott van emberünk-, ki egy ugrással hátán te­rem a borznak s patkós csizmájával földre szorítja és ötszöri késszurás után sikerül a rablót átadni üldözői­nek. Az áldozat már előttünk fekszik, körülötte a számtalan sebtől vérző kutyák, ellenséges pillantásokat vet­nek rá, olykor-olykor némelyike fo­gát vájja bele, hogy bosszúját ki­töltse amár holt borzon. Délután 6 órakor ideje van gast- ronomiával is foglalkozni. Azóta kész a pörkölt. Evvel és egyébb a háti­zsákból kikerült Ízletes holmival csi- lapitottuk éhségünket s a készletünk­ben levő hegylevélel tetézve eredmé­nyünk felett való örömünket jó han­gulatban kerültünk haza fél 9 órakor. Görgey Géza „Fordíts“ nevű tacskója s Bunyitay Béla „Rajkó“ nevű foxteriere a nap hősei, Bóbi foxi és Finánc tacskó mint kezdők nem kisebb reményekre jogosítják a vadászokat. —szky. A sárospataki lawn-tennis ver­seny Sátoraljaújhelyben. Megemlé­keztünk arról a lawn-tennis verseny­ről, melyet e közkedvelt sport hivei legközelebb Sárospatakon rendeznek, hol ennek számos s rendkívül ügyes hive van. Ugyanakkor közöltük a verseny beosztását s a nevezési dij nagyságát is. A Sárospatakon meg­tartandó e versenyre — mint ujab ban értesülünk — Sátoraljaújhelyből is többen nevezni fognak kiváló ten- niszezőink közül s remélhető, hogy e versenyben is derekasan fogják he­lyüket megállani. IRODALOM. A „Vasárnapi Újság“ julius 5-ki száma Donner Rafael Magyarországon készített szobrait mutatja be Mys- kovszky Ernő cikkével. Közöl még képeket e szám a gazdaszövetség pa- rádi közgyűléséről, az angol nők moz­galmáról, az aratásról, az utca csiná- lásról a fővárosban stb. Szépirodalmi olvasmányok: Sajgó Sándor és Petri Mór versei, Sas Ede elbeszélése, Krúdy Gyula s Fogazzaro regénye. „Királyunk anya“, Kincs Gyula zilahi igazgató jubileuma, Garay Ákos rajza, ismeretterjesztő cikkek, tárcacikk s rendes heti rovatok. Vasárnapi Újság előfizetési ára negyedévre négy kor., a >Világkróniká“-val együtt négy korona 80 fillér. Megrendelhető a Vasárnapi Újság kiadóhivatalában Budapest, IV., Egyetem-u. 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a .Képes- Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. TANÜGY. = Kinevezések. A vallás- és közokt. m. kir. miniszter Gróf Lajos zemplénvármegyei kir. tanfelügyelő- ségi toilnokot ugyanezen kir. tanfel­ügyelőséghez segédtanfelügyelővé ne­vezte ki. — Bady István okleveles tanítót a vallás és közoktatásügyi miniszter a pácini áll. el. népiskolá­hoz rendes tanítóvá nevezte ki. = Uj iskolák. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a bomonnai tanfelügyelői kerület ama községeiben, ahol eddig még iskola egyáltalán nem volt, vagy a meg­levő iskola a tankötelesek befogadá­sára már nem elegendő, állami isko­lák szervezése iránt a tárgyalások indíttassanak meg. Egyúttal elren­delte a miniszter, hogyha az állami iskolák nevezése iránt megindítandó tárgyalások eredményre nem vezet­nek, a községek az 1868. évi 88. t.-c. alapján „községi“ jellegű iskolák ál­lítására kényszeritendők. A tanügyi kormány e nagyfontosságu rendelete hivatva lesz Felsözemplén rendezet­len iskolai viszonyait egy csapásra megszüntetni. = Beiratások a helybeli főgim­náziumban. A sátoraljaújhelyi róm. kath. főgimnáziumban az első osz­tályba beirandó tanulók úgynevezett előjegyeztetése julius hó három első napján folyt le. E három napon tud­valevőleg a sátoraljaújhelyi születésű gyermekek jegyeztettek elő a szep­temberi behatásokra, nehogy a vidé­kiek tömeges jelentkezése ép azokat szoríthassa ki, kik sátoraljaújhelyi szülők gyermekei. A három nap te­temes számban jegyeztettek elő gyer­mekek a gimnázium első osztályába. Közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelés. — A fogyasztási adókezelő fele­lőssége. Engedje meg tekintetes szer­kesztő ur, hogy becses lapjának ha­sábjain a közérdek számára egy kis helyei kérjek egy olyan ügynek is­mertetésére, amelyet eddig nem tar­tottam nyilvánosságra hozhatónak. Azt lehetne gondolni, mert csak fogyasztási adó ügyekről lesz szó, hogy azok nem is közérdekűek, pedig én épen azt óhajtom röviden bebizo­nyítani, hogy úgy az aziránti általá­nos, de különösen az irányadó kö­röknek érdeklődését felkeltsem, fo­gyasztási adó alatt itt csak a város által az államtól megváltott adót ér­tem, mindazáltal ez az adó is egy kis töredéke a közérdeknek, mert a ki annak tárgyait fogyasztja, meg­fizeti egyúttal az adót is és hogy az ily módon a városnak egy tekinté­lyes jövedelemmé felszaporodó fillé­rek miképen kezeltetnek, talán még is nem egészen közönyös dolog. A fogy. adó házi kezelésének némely irányban való reformálása régóta érzett szükség, nem ugyan oly értelemben, hogy a kezelés rendje megváltoztatnék, mert az a törvényes dispoziciók keretén belül nyer szabá­lyozást mindenki számára, de a hi­vatal szervezésére vonatkozólag ezt a nézetet azonban a városi képviselő­testület tagjai ugylátszik nem juttat­ják elismerésre, mert a fogy. adó­hivatal szervezési szabályrendeleté­nek olyképi módosítását tárgyazó kérvényemet, hogy a hivatal sze­mélyzetére a fegyelmi jog is kiter­jesztessék, azzal utasították el, hogy a fogy. adóhivatal az adóügyosztály rendezésével kapcsolatban szervezés alatt áll és hogy a hivatal sem ál­landó jellegű. A szervezési szabályrendelet fenti módosítása iránti kérelmem a város vagyona kezelési viszonyainak meg- védelmezését célozza és azért nem lett volna elutasítható azzal, hogy a fogy. adóhivatal az adóügyosztálylyal kapcsolatban szervezés alatt áll és hogy a hivatal sem állandó jellegű, mert a fogy. adóhivatalnak az adó­ügyosztálylyal való szervezése kere­tében csak a pénztárnoki állás meg­szüntetése és nem a fegyelmi jognak kiterjesztése céloztatott. Az a körül­mény, hogy a fogy. adó már 8 esz­tendő óta a város kezelésében van, eléggé bizonyítja, hogy a hivatal ál­landó, az állam pedig feltétlenül előnyt biztosit a városoknak a fogy. adó megváltására, mert érdeke, hogy a községek jövedelmeinek szaporítá­sával anyagi viszonyai mielőbb ren- deztessenek, ami a polgárok pótadó megterheltetésén könnyítene, azon­ban még ha nem is állandó a hiva­tal, akkor sem lehet a fogy. adót ke­zelni anélkül, hogy abban minden egyes résztvevő eljárásáért fegyelmi­ig felelős ne legyen, ezt megkívánja a közérdeknek legvitálisabb érdeke ; az egész hivatal eme felelősségének egy része meg volna a fogy. adóhi­vatalnál is, ha ezen felelősség gya­korlatilag érvényesíthető lenne. A fogy. adóhivatal létesítéséről, az adópótlék kezelés és a hivatal szervezése iránti szabályrendeletek intézkednek. A kezelési szabályren­delet a felelősséget csak a hivatal vezetőjére állapítja meg, de azt sem határozott kötelezettséggel, hogy a felelősséget kifejezetten írásban tar­tozik elvállalni és mert hallgatag fe­lelősséget magánjogunk nem ismer, a kezelő kifogásával szemben az oly felelősség a törvény előtt nem érvé­nyesíthető. A törvényes alapon nyug­vó felelősséget pedig azért nem lehet érvényesíteni, mert a szervezési sza­bályrendelet értelmében sem a hiva­tali vezető, sem más ellen sincs helye fegyelmi eljárásnak, ez az oka, hogy komoly felelősségről szó sem lehet. A szervezési szabályrendelet még ar­ról is intézkedik, hogy a hivatali bi­zalommal visszaélő alkalmazott azon­nal elbocsáttatik, de mikép fedezhető fel a hivatali visszaélés, ha nem fe­gyelmi vizsgálattal, a visszaélésben érdekeltek nem fogják nyilvánosságra hozni tetteiket. A csupán gyanúsítot­tat sem az 1884. évi XVII. t.-c. 92. §-a, sem az 1875. XXXVII. t. c. sze­rint nem lehet elmozdítani anélkül, hogy a 3 havi felmondási időre járó fizetését meg nem kapná, mert a fo­gyasztási adóhivatal teendője az idé­zett törvényben foglalt minősítése alá tartozik. A szervezési szabályrendeletnek az a rendelése, hogy állásuktól el­mozdítani rendeli azokat is, kik bár­mely oknál fogva hiv. kötelességeik­nek végzésére alkalmatlanokká vál­nak, azt is eredményezi, hogy az al­kalmazottak a város érdekében bát­ran és elfogultság nélkül közre nem működhetnek, mert attól kell tarta­mok, hogy ellenségeket szerezve, azok elmozdításukon fáradozni fog­nak, ebből is háramlik a városra hátrány, aminek nem kellene lenni, ha az alkalmazottak csak fegyelmi határozattal volnának elmozdíthatok. A fogy. adóhivatal szervezési szabályrendeletének amaz intézkedése, hogy a személyzet ellen a fegyelmi alatti felelősségét kizárja, ebben a minőségben úgy a községi alkalma­zottak felelősségéről szóló 1886. évi XXII. t.-c. 86. § ával, mely a város vagyona kezelésének bármiféle alkal­mazottjára vonatkozik, de különösen az 1883. évi XLIV: t.-c. 87. §-ával is ellentétbe helyezkedik, mert ezen utóbbi szakasz világosan kifejezi, hogy a községi közegek a jövedéki kihágások kiderítése és megakadá­lyozása körül elkövetett mulasztásaik­ból eredő károkért az államnak és ha a bor, és hús fogy. adót a város megváltotta, a városnak fegyelmi alatt Tftl fii Sátoraljaújhely, 1908. jul. 2. Prezenszky László, fogy. adó ellenőr. Csizmadia, mint kertész peda­gógus. Tállya, 1908. jul. 2. Kissé furcsán hangzik a cim, melyet e sorok fölé bigygyesztettem, de hogy ez igaz; a felelősséget vál­lalom. Kincses Tállya városában történt ugyanis, hogy a község faiskolájá­nak eddigi kezelője — egy nyuga­lomba vonult tanító — lemondott, s helyének betöltéséről kelle gondos­kodni a községi tanácsnak. Az idevonatkozó törvény (1894. XII. t.-c. 44—45. §) úgy rendelke­zik, hogy miután a község faiskolája egyszersmind eszköz az iskolás gyer­mekeknek kertészetre való oktatásá­hoz : annak kezelője ott, ahol az csak lehető, tanító legyen, ki a gyermeki lélekre, már erre történt készültsége okáért is eredményesen tud hatni a fák ültetése, nevelése, gondozása és kímélése körül. Szükséges, hogy e teendő a tanítóra bizassék azért is, mert a gazdasági ismétlőiskolák ve­zetői kizárólag tanítók s ugyancsak a községi faiskola lévén annak kísér­leti és tanulmányi telepe: laikus egyén odaállitása ellenkezik a tör­vény szellemével, ellenkezik a józan belátással, a községek, szülék és a nép érdekével. Tállya városának elöljárói azon­ban úgy a fentebb idézett törvényt, mint az általam felemlegetett meg­győző érveket, a hasznossági és köz­érdekű szempontokat figyelmen kívül hagyták s mellőzve a községnek több érdemes tanítóját: egy csizmadia mestert alkalmaztak erre a tisztségre, kinek pedagógiai érzékét eltagadni nem lehet abban az irányban, hogy inasát a csizmamüvészetben kiképezni kellően nem tudná, de hogy lélek­tani alapon ismerhetné azt a gyerme­ket, s hogy minő uton-módon lehet­ne annak fogékony lelkére hatni

Next

/
Oldalképek
Tartalom