Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-08-08 / 64. szám

Sátoraljaújhely, 1908. Augusztus 8. 64. (4768.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelés szerkesztő, fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kot negyedévre 2.50 korona. .... Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Kereskedelmünk hanyatlása. — aug. 8. Amint az egyén teherviselési képessége legjobb fokmérője az ő anyagi helyzetének: éppen úgy áll ez a tétel a közre, a nagy társadalomra nézve is. Ahol a fizetések teljesítése vagy csök­ken vagy összegére nézve alább száll: ott kétségtelen bizonyos­sággal jelen van az anyagi visszaesés, legjobb esetben a stagnáció, mely olyan semleges állapot, hogy nyomában haladás soha nem fakadhat. Sátoraljaújhely városnál a III. osztályú kereseti adó ez évi elő­írási összege alig 2000 koronával haladja meg az 1907. évi ösz- szeget. Ha figyelembe vesszük, hogy a felszólamlási bizottság még tetemes összeget szokott törölni, sőt töröl a közigazgatási bíróság is, mert egyik sem emel, akkor előttünk áll nyilvánvaló képe annak, hogy vagy keres­kedőink száma, vagy adózási képességük apadt. Minthogy pedig az előbbi eset kivan zárva, mert itt a kereskedők száma folyton szaporodik, akkor csak a második, a szomorúbb eset állhat főn, t. i. hogy adózási képességük csök­kent. Ez tágabb értelemben ki­fejezve annyit tesz, hogy szegé­nyednek. Nagy csapás az egy városra — amely milliós kölcsönökkel kénytelen megbirkózni, hogy az egészségügy és a modern ké­nyelem kívánalmainak, ha csak szűk körben is eleget tegyen — ha polgársága s ennek is főleg az a része, mely az adózók zömét szolgáltatja, tehát a város terheiből is a legnagyobb részt veszi ki — szegényedik. Nagy kérdés: meddig birja a város az elvállalt s most már feltétlenül teljesítendő terheket, ha a keres­kedelmi viszonyok állandóan ilyen tűrhetetlenek lesznek. A városnak előreláthatóan el kell veszítenie néhány ezer korona adóalapot a felebbezések, leirások és fizetésképtelenségek folytán. Csökkenvén az adóalap, tetemesen apadni fog a községi pótadóbeli jövedelem is, úgy hogy előre látható, miszerint a város kénytelen lesz pótköltségvetéssel dolgozni, az amúgy is emelkedett pótadó dacára. Hogy a túlterhelt polgárság miként fog esetleges újabb terheket viselni, olyanokat, melyeket tulajdonképpen máso­kért fizet, azt ne keressük most. Elég baj az, hogy a veszedelem tényleg meg van s nehéz lesz belőle kigázolni. Kereskedőink száma túlságo­san nagy lévén, egészségtelen verseny fejlődött ki e városban. Nem lett volna szabad annyi ipar­igazolványt, mondhatjuk nyakra- főre kiadni. E tekintetben bár a hatóság keze a törvény által kötve van, de ha az I. fokú iparhatóság alaposan megindo­kolja elutasító végzését, habár a folyamodó fél a III. fórumon megkapja is az iparigazolványt, de közben igen sok lett volna, aki szárnyaszegetten, kedvevesz- tetten hull le s inkáab vissza­vonul, mint esztendőkig folyamod- gasson. Megirtuk a múltkor, hogy vá­rosunkban 175 helyen lehet inni. 69 rendes korcsma, vagy ugyan­annyi pálinkamérő szatócs bolt, a többi vendéglő és kávéház. Látunk a főutcán is olyan abszurd állapotot, hogy tőszomszédbau van 2—3—4 korcsma. — Nincs köztük néhol 6 lépés távolság. Vájjon egészséges verseny fej­lődhetik-e ilyen helyzetnél, eme­li-e ez az állapot az adó­alany teljesítési képességét ? Pe­dig a korcsmáros nagy tényező a kereskedelmi életben; mert forgalmának fejlődése képessé teszi őt vásárlásokra, ipari munka adására s igy másoknak tetemes keresetet nyújthat. De igy van ezzel bármely más kereskedelmi vagy iparág is. Láthatjuk, hogy az egymás mellett sorakozó rő- fös boltok vagy egyéb üzletek tulajdonosai naponta az utca aj­tóban állanak. Képtelenség, hogy ezek az emberek megkereshes­sék a megélhetéshez szükséges összeget. Csak nyomorognak s üzletükkel egyedül azért nem hagynak föl, mert különben mit tegyenek ? Hiszen a legvégső esetben igy is úgyis tönkre kell menniök, hát csak húzzák amed­dig lehet s ameddig kétségbe­esett erőfeszítéssel birják. Az uj végrehajtási törvény most közönség és kereskedő közt annyira meglazította a viszonyt, hogy még csak a helyzet rosszab­bodása következhetik be. — Az állandó vevők elmaradoznak, zsu­árad emlékezések hátteréből ? Látom szemed napsugarát. Vagy igazi nap­fény izzik erdőnek lombja közé bújva? Hallom édes zenéjét lágy hangodnak. Vagy szerelmes madárkák búgnak egymásnak kedves titkokat ? Ciró­gató ujjaid szives érintése melegebben hatott a nyár hevénél. Merész, tüzes szemű snepf repült el fejünk fölött szárnyait csattogtatva hangulatunk szimbólumaként. Sajnáltuk magános­ságáért. Ujjongtunk, kacagtunk. Hisz mi együtt voltunk 1 Halasztgattuk a válást: Majd, majd. Naplementét vár­tuk. Az esti csillag is ott ért, az ég harmata is ott szállt reánk, a reggeli is ott talált volna, ha nem félünk a farkasoktól és a vadászoktól ... Ugy-e ott vagyunk most is, ha nem is egy­más szivén, egymás szivében, nyári hangulattal, izzó napfényesen, ha künn áprilisi hó fedi is a föld kebelét. Ked­vedért látod neki fogtam az Írásnak. Ragyogó világot látok, pedig körül­tem, mögöttem, fölöttem por, por, por 1 És kezembe tollseprő helyett (sajna) csak a toll. Ölel: cimborád. ... 1908. ápr. 20, Könyvet Írjak ? Mi jut már eszedbe? Hires szerzők müvei hever­nek parádés sorban könyvkiadók ki­gori módon, nyomorúságosán ősz’ szehuzódva fog élni a hitelképte­len lateiner osztály, nemkülön­ben az iparos osztály ama része is, mely tőkepénzzel nem rendel­kezik. így a kereskedő forgalma is redukálódván, a nagy verseny mellett még az üzlettelenség ré­me is fenyeget. Városunkban hetivásárok al­kalmával nem tapasztaljuk azt a mozgalmat, forgalmas életet, mely itt még csak 3 év előtt is meg­volt. Önvigasztalásunkra többféle okoknak tulajdonítjuk ezt. De szofisztikus okoskodásokkal ne áltassuk magunkat. Sem a drá­gaság, sem a pénzügyi helyzet rosszabbodása, sem a szomszéd Sárospatak sokszor felpanaszolt fellendülése, sem az aratási idő nem okozzák ezt a forgalom csökkenését. Ennek oka az álta­lános szegénység. Hogy ezt mi okozta, a fölött nem kell tana­kodnunk, a fent elősoroltakbau a motívum föltalálható. Élénk bizonyíték városunk kereskedelmi forgalmának ha­nyatlása mellett ama körülmény is, hogy a vásári vámszedósi jo­got alig kétezer koronával ma­gasabban sikerült bérbeadni, mint előbb volt. Ezt az összeget is az uj bérlők mindenféle uj intézke­désekkel, megszorításokkal s a vidéki eladók zaklatásával szedik be. Ha egészséges állapotok vol­nának, e jognak egy nagy va­gyont kellene képeznie. A pangó kereskedelem, az általános sze­génység mellett azonban a bér­lők is igen körültekintők. rakat-polcain. — Egerek lapozgatnak bennük. Asszonyirásra tudod mit mondanak a férfiak .. . Nem csuda. Magamnak is csak férfi írása impo­nál. Férfi iró lángelméjének tűz fan­táziája lelkembe világit és megeleve­nednek alakok előttem. Magukkal ragadnak történetek színhelyére. Han­gok szólanak viszhangot keltve szi­vemben. Élfelejtem, hogy olvasok. Látok, hallok, értek, tudok. A végén ámuló csodálattal felocsudok : Hát ez írva volt ? És kezdem élőiről a rajon­gást Írásért, Íróért. Úgy, úgy. Más a munkájuk, alapos a tudásuk. Bennün­ket elnézésből, sajnálattal, galantóriá- ból tűrnek meg. Egymás közt azt suttogják : Minden asszony saját élete meséjét Írja le. Képzeld I Mintha ők nem úgy tennének. Persze ők sok mesét élnek, igy többet is írhatnak. Tudod mitől termékeny az agyuk ? A sok hangulat, a bohémmámor, a pezsgő, a borocska pezsditik az alkotó erőt. Csak kell tudni disztingválni az asszut a szomorodnitól. És mily áldó hatással van szellemükre, mily gon­dolatokat, ötleteket, érzéseket csal ki lelkűk fenekéről a trikós múzsa I Hát az idegeket bizsergető cigányzene, mely hallgatókkal ringat hangulatba. Csoda-e ha isteni ihlet szállj a meg őket e rózsás világban! Úgy gyön­Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Levelek. A »Zemplén« számára irta: S. Lőw Róza. ... 1908. ápr. 15 Nem találtad el, kinek ígértem meg, hogy nem irok többet? Á ba­rázdás, uagyképü, szörnyű lelkiisme­retnek édes ! Mert azt morogta ellent­mondást nem tűrő szigorral: Gazd- asszonynak, anyának, társnak kell lenned. Házad pókhálós zugait, faze­kaid fenekét kutassad. — Ne az élet feneketlen mélységeibe, filozófiájába dugd orrod, illetve tollad hegyét. Szembe néztem Ítélet arcával és hall­gattam sokáig. De rém nehéz volt. Mohó vágygyal néztem a tintára, mint az iszákos ember a pálinkára. A papír fehéren, meg oly csábítóan hatott, mint a roué-ra a finom leány. Falánkan dültém soká nélkülözött gyönyörűségemnek. Imádott múzsám előttem imponáló szépségében. Én előtte szenvedélyes vágygyal, mámor­ba omolva, hosszas türtőztetésem ki- ömlesztve. Panaszod volt reám ? Nem volt cimborád ? Hja, a példás háziasszony csak asszony. Nem ér rá iró, olvasó lenni. Nem cirógathattam meg arcád gondolatban, levélben. Nem ábrándoz­hattam rólad. (Gottvergessen.) Sem­mit, semmit nem ismer a jó lelkiis­meret, csak kötelességet. Hogy téged és múzsámat kötelességem szeretni ? Tudom, tudom, de az inkább gyönyö­rűség. Hidd el, szenvedtem e lelki, szellemi sztrájkolásban. Szellemem a hét sovány esztendőt, publikumom a hét kövéret élte ... minta gazdasz- szonykodásom szorgos idejében. Úgy éltem, mint az a nyárspolgár nő, ki­ről a modern iró azt mondja : „Soha semmi lázas készülődés, semmi iz­galom. Dolgozik, elfárad, alszik.“ Ha elragadt ábrándom és képze- tim színes mesékkel biztatgattak, fe­jemet ráztam párnámba temetve: hess, hess. De oly fájón rossz volt, csupán földi porban gubbaszkodni. — Arasznyira sem emelkedni én Iste­nem 1 Bezzeg ma bilincseket, fogadal­mat törve, mily boldogság szállni képzeletek aranyos szárnyain, mesék világába 1 Érted, érzed e gyönyört, e mámort?! E hangulatom legszebb, azért vonlak ide vidult szivemre, lelki gyönyörűségem kellő közepébe. — Tudsz-e te is elandalogni emlékeken? Elbódulni múltak gyönyörén ? Még érzem hajad illatát. Vagy fenyő illat Lapunk mai »zárna 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom