Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-11-28 / 96. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

olvastatta Elekes Béla volt főispán búcsúlevelét, majd pedig a Meczner Béla főispáni kinevezéséről szóló belügyminiszteri leiratot. A leirat felolvasása után az alispán Szentiványi Miklós vezetésével egy húsz tagú küldöttséget kért fel, hogy Meczner Bélát a közgyűlésre meghívja.

Meczner Béla díszes kíséretével, — melyben impozás hatást tett a zempléniek küldöttsége — jelent meg a teremben. Á kíséretében volt Kál- lay Ubul csikvármegyei főispán, valamint Kisküküllő és Brassó vármegyék küldöttsége is. A terembe lépő főispánt fogadó éljenzés lecsilapultá- val Béldy Pál főjegyző felolvasta a főispánnak az eskümintát, melyet az határozott, ünnepies hangon mondott utánna. Azután a törvényhatósági bizottság tagjaihoz intézett, következő nagy hatást s lelkesedést kiváltó beszédet mondotta el;

Tekintetes vármegyei törvényhatósági bizottság! Tisztelt uraim!

Messze földről, Felsőmagyaror- szág szélső pontjáról, Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szülőföldjéről, Zemplén vármegyéből jöttem ide, hogy Felséges uramnak és királyomnak megbízatása folytán Háromszék vármegyében a főispáni széket elfoglaljam s itt e vármegye tanács termében hivatalos eskümet önöknek kezeibe letegyem. Midőn ezen bizalmi állást elfogadtam, tettem azt azoD elhatározott szándékkal, azon mély meggyőződéssel, hogy munkásságomat és tevékenységemet Háromszék vármegye jólétére és felvirágozására fogom érvényesíteni, (Éljenzés.) Elszakadva régi otthonomból Zemplén vármegyéből, midőn hivatalos eskümet itt önök kezeibe leteszem, e mai naptól fogva Háromszék vármegye területét tekintem otthonomnak, ösz- szes vágyam és törekvésem arra fog irányulni, hogy önöknek tisztelt uraim e vármegye intéző tagjainak s egyáltalán az egész vármegye közönségének bizalmát és rokonszenvét a magam részére biztosítsam. {Lelkes éljenzés és taps.)

Pedig mindenki előtt tiszán ős világosan látható tény az, hogy nekem e vármegyétől távol lakónak, mennyi sok akadálylyal és nehézséggel keilend a jövőben megküzdenem. Hiszen mint volt képviselő e megyebeli képviselő társaimat s egy két régi ismerősömet kivéve, én itt mint idegen állok, sőt még a nevem is ismeretlen önök előtt. De az én helyzetemet megnehezíti azon körülmény is, hogy elődöm Elekes Béla volt főispán Öméltósága, az egész országban úgy volt ismeretes mint egyike a leg- szakórtőbb, legtevékenyebb főispánoknak, ki munkálkodásának és odaadásának legnagyobb részét Háromszék vármegye boldogitására szentelte. És én mindezek dacára a jövőbe helyezett reménynyel és bizalommal foglalom el ezen állást, az én szivemet örömmel és büszkeséggel tölti el azon gondolat, hogy ennek az ősrégi székely vármegyének, mely egy idegen országgal s nagy részben nemzetiségi vidékekkel van körülövezve, ennek az ős eredetű székely nép lakosainak, kik a maguk egyszerűségében is képesek voltak fenntartani hazafias magyar jellegüket és nemzeti szokásaikat, annyi küzdelmek és üldöztetések között is megőrizték az őseiktől örökölt darabka főidet, megvédték jogaik épségét, feltartották erkölcsi súlyokat és tekintélyüket, mondom tisztelt Uraim örömmel és büszkeséggel gondolok arra, hogy e mai naptól a székelység iránt érzett rokonszenvemnél fogva, mint Háromszék vármegyének kinevezett főispánja hivatalos állásomból kifolyólag megadatott nekem a mód és az alkalom, hogy e vármegyének méltányos és jogos követelését teljes erőmmel szivem szerint istápolhassam és előmozdíthassam. {Nagy éljenzés.)

Én tisztelt uraira, nyíltan ős őszintén tárom fel önök előtt szivemet.

Engemet a menyei gondviselés családi életemben oly nagy veszteséggel sújtott, oly nagy csapást mért rám, mely még a legedzettebb, legkeményebb szivet is megrendíti és kemény próbára teszi. Ezen időtől fogva nekem csupán egy vágyam, egy törekvésem van s az én szivem csak egy reményben öszpontosul, hogy munkásságomat és tevékenységemet a magyar haza, a közjóiét és a társadalom irányában képes legyek érvényesíteni.

Én tisztelt uraim, minden egyes székely vármegyében, melyeknek lakosai az ország véghatárán mintegy védbástyáját képezik a magyarság fenntartásának s igy itt Háromszék vármegyében is a főispáni állásban egy szép, egy fenséges missió betöltését látom, melyben tevékenységemnek s nemes ambíciómnak legfényesebb, leghumánusabb jutalmát remélem feltalálhatni. Ez az indok hozott engemet Háromszék vármegyébe. — Ezért hagytam el régi vármegyémet: Zemplén vármegyét, melyhez családi összeköttetéseim, rokoni és baráti vonzalmaim és ifjúkori szép emlékeim tűznek.

Midőn Háromszék vármegye határát átalléptem, aggályok és kétségek merültek fel szivemben, vájjon azok a törekvések, azok az óhajok, melyeket én ezen állásomban elérni reméllek, megfognak-e valaha valósulni, nem lesznek-e örökre bezárva az ábrándok világába?! Váljon azok az érzelmek, azok a gondolatok, melyek az én szivembe mintegy belettek ékelve, visszhangra fognak-e valaha találni az önök szivében ? Vájjon az én önzetlen és odaadó munkáságommal és tevékenységemmel képes leszek-e azt egykor elérni, hogy az én egyéniségem, tisztelt uraim az önök szivében a legcsekélyebb helyet is elfoglalja.

Mentői közelebb jöttem azonban Háromszék vármegye területén, mentői közelébb jöttem vármegyém székhelyéhez, ezek az aggályaim lassan- kint oszladozni kezdtek. Lehetetlennek tartom én azt uraim, hogy midőn én szivemet ily nyíltan és őszintén feltárom önök előtt, az én gondolataimat, az én érzelmeimet ez az őszinte, nyilt jellemű székely magyar nép ne érezze, meg ne értse. És amidőn ezen díszes fogadtatásukban őszinte, jóakaratu érzelmük már előre is nyilatkozott, ez még jobban megerősít engemet szándékomban s még- nagyobb, még kitartóbb munkálkodásra és tevékenységre fog engemet ösztönözni. {Nagy éljenzés.)

Eljöttem tehát tisztelt uraim az önök vármegyéjébe. Elhoztam munkaszeretetemet, elhoztam kötelességérzetemet. De nem, higyjék azt el nekem tisztelt uraim, sokkal többet hoztam én e vármegyébe, elhoztam ide önök közzé szivemnek, keblemnek egész melegségét, e mai naptól fogva az én szivem csak egy reményben, egy vágyban összpontosul, hogy a mi gondolataink, érzelmeink találkozzanak, a mi sziveink tisztelt uraim a legszorosabb, a legerősebb kötelékkel fűződjenek egybe s ezen kötelék legyen az egymás iránt érzett rokonszenvnek, az egymás iránt táplált kölcsönös bizalomnak, soha fel nem bontható, soha fel nem oldható erős köteléke. {Lelkes éljenzés és taps.)

Ezeket itt elmondva, beszédemet most már be is fejezhetném. Hiszen kevés szóval sokat lehet elmondani, kevés szóból sokat lehet megérteni. Habár beszédem ezen részében főispáni működésem részleteire nem is terjeszkedtem ki, mégis abban a véleményben vagyok, hogy ebben benne foglaltatik jövő munkálkodásomnak teljes programmja.

Meghajolva azonban azon ősszokás előtt, mely a beiktatandó főispántól megkívánja, hogy programm jának részletét is előterjessze ón is összefoglalva tervezett működésemnek főbb pontjait, jövő tevékenységemnek programmját nyíltan és világosan fogom elmondani. {Halljuk, halljuk f)

Tekintetes vármegyei törvény- hatósági bizottság ! Tisztelt uraim ! Ezelőtt három évvel a magyar nemzet nagyon szomorú napokat élt át, amidőn az erőszak alkotmányunk védbástyáját támadta meg s ősi jogainknak biztosításáért, alkotmányunk védelméért a magyar nemzet egy erős kitartó küzdelmet fejtett ki. Hála a gondviselésnek ezen nemzeti küzdelem, ezen nemzeti ellenállás a legszebb eredményt érte el és ón mégis azt állítom, hogy ezen küzdelmünk legfényesebb gyöngye, legékesebb koronája az volt, hogy felséges urunknak és királyunknak szivét szeretett magyar népének szivéhez még közelebb hozta, még szorosabban, még erősebben fűzte össze. Létrejött tehát a béke, őfelsége kinevezte a legalkotmányosabb magyar minisztériumot. {Éljenzés.)

Tisztelt uraim ! Ne méltóztassa- nak most azt gondolni, hogy ón beköszöntő beszédemben politikai színezetű beszédet akarok mondani s politikai nézeteimnek óhajtanék kifejezést adni. Ez bizonyára távol áll tőlem. Sőt beszédem őzen részével röviden végezni is fogok. Önök megfognak tisztelt uraim a jövőben győződni arról, hogy én a közigazgatási ügyek vezetése alkalmával minden politikai színezettől tartózkodni fogok s a tisztviselőt, az embert nem politikai nézetei, hanem munkaképessége, tevékenysége, kötelességérzete s ami a fő, egyéni tisztessége szerint szoktam megítélni és elbírálni. De visszont egyet kötelességemnek tartok tisztelt uraim nyíltan és őszintén kijelenteni. (Éljenzés és helyeslés.)

Több éveken keresztül voltam tagja a magyar parlamentnek s mint a mai legnagyobb politikai pártnak, a függetlenségi pártnak ifjúkorom óta vagyok tagja, mint ellenzéki képviselő nemzeti eszméink megvalósításáért együtt küzdöttem azon vezéreinkkel, kik a magyar nemzetnek jó és baí sorsában a magyar néppel mindig együtt éreztek s később — midőn a magyar kormány tagjai lettek, szívvel és lélekkel támogattam őket azon irányban, melyben hazafias törekvéseink megvalósítását, hazánk nemzeti irányban való fejlődését tűzték ki programmjukba. Midőn oly férfiak állanak az ország vezetésének éllén, mint Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc, gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert, kik a magyar nemzet nagy többségének rokonszenvét és bizalmát bírják, mint a jelenlegi kormány megbízottja, vagy letéteményese nyíltan és őszintén kijelentem, hogy azoknak a nemzeti törekvéseknek megvalósítását, nemzeti eszmék keresztül vitelét, melyet ők programmjukba felvettek, szívvel és lélekkel igyekszem előmozdítani és megvalósítani.

Áttérve a vármegyei és közigazgatási ügyekre — sajnos — ezekről én vajmi keveset mondhatok, miután vármegyém jelenlegi állapota nagyrészt ismeretlen előttem. De ha ezen kérdésben némi Ígéretet tehetek, ez csak abban nyerhet kifejezést, hogy e mai naptól fogva összes tevékenységemet arra fogom irányítani, hogy vármegyém ügyeit és viszonyait mentői előbb megismerhessem.

Hivatalos működésemben a nyíltság, őszinteség és igazság utján igyekszem eljárni s mint a vármegye főispánja megyém minden egyes vidékének, járásának, minden egyes lakosának érdekét egyenlő mértékben, részrehajlás nélkül óhajtom képviselni

November 28. .7

és érvényesíteni. Jóleső érzéssel hallottam azt, hogy a vármegye tisztikara köztiszteletben álló alispánjának vezetése alatt híven, lelkiismeretesen felel meg kötelességének s vármegyénk közigazgatási dolgait a legnagyobb szakértelemmel vezeti. Én tisztelt uraim igyekezni fogok a vármegye tisztikarával együtt a legnagyobb egyetértésben lenni s egyórtelmüleg közakarattal azon leszünk, hogy vármegyénk ügyeinek vezetése — e vármegye bizalmát és megelégedését kiérdemelje. Tudom azt, hogy itt is, mint hazánk minden megyéjében a politikai vélemények nem egyöntetűek.' En tisztelt uraim mindenkinek tiszteletben fogom politikai nézeteit tartani, saját meggyőződésemet ráerőszakolni senkire sem szándékozom. De egyre én is bátor vagyok tisztelettel íelkórni e vármegye bizottsági tagjait, hogy a politikai eltérő véleményeket, különösen a személyi ellentéteket nagyobb indok nélkül ne hozzuk be a vármegye tanácstermébe. {Helyeslés.) Mert méltóztassanak azt nekem elhinni, ezt mint régi vármegyei ember állíthatom, hogy az ilyen ellentéteknek a vármegye tanácstermébe való szellőztetése nem annyira az egyeseknek okoz bajt és kellemetlenséget, mint inkább a megyei közigazgatás rendes menetét akasztja meg s végeredményében a vármegye békéjének bomlását idézi elő. {Ügy van, úgy van.)

Örömmel értesültem a felől, hogy Háromszék vármegyében nemzetiségi súrlódások, nemzet ellenes törekvések nem fordultak elő s e megye polgárai a nem magyar ajkú lakosokkal békés egyetértésben és nyugalomban élnek. Én tisztelt uraim itt is csak azt ígérhetem, hogy a vármegye minden egyes lakosát egyenlőnek tartva, mindenkivel szemben egyenlő igazságos mértéket óhajtok alkalmazni. En a nem magyar ajkú lakosokra a magyar nyelvnek elsajátítását rákényszeríteni bizonyára nem fogom, de kötelességemnek tartom kijelenteni s mintegy figyelmüket felhívni a képviselőház, a kormány azon intézkedésére, melyek módot és alkalmat nyújtanak arra, hogy az idegen ajkú lakosok a hazai nyelvet könnyen elsajátíthassák s ez által kétféle előnyt érhetnek el. Elsőbben is hazánkban úgy a hivatali, valamint gazdasági és művelődési szempontokat tekintve, könnyebben érvényesülhetnek, de másrészt magyar ajkú honfitársaikkal szemben az érintkezés nagyon meg lesz könnyítve s úgy a haza, mint egymás érdekeit sokkal előnyösebben és könnyebben istápolhatják és mozdíthatják elő.

Egyik legelszomoritóbb és leg- aggasztóbb jelenségek közzé tartozik, hogy éppen a XX-ik század elején a vallásfelekezetek közötti félreértés nagy részben ismét előtérbe lépett. Oly kevesen vagyunk ma magyarok, hogy hazánk iránti kötelességünk, egyértelemmel, egyakarattal ennek érdekében összetartani. Én tisztelt uraim egyházias szellemű és vallásos férfinak tartom magamat s egyházam érdekében szolgálataimat mindenkor híven és lelkiismeretesen teljesítem. De egyúttal állíthatom azt is, hogy a különféle vallásfelekezetek között mindég a békét és egymás iránti szeretetet igyekeztem érvényre juttatni. Örömmel értesültem arról, hogy Háromszék vármegyében a vallásfelekezetek között a legjobb egyetértés és bókeség áll fen. Minden erőmet és igyekezetemet arra fogom fordítani, hogy ez a szép egyetértés az egyházak között továbbra is fennmaradjon. {Helyeslés és éljenzés.)

Mielőtt beszédemet befejezném^ még egy kérést vagyok bátor önökhöz tisztelt uraim előterjeszteni. Képviselő koromban gyakran tapasztaltam, hogy kevés fáradsággal és egy kis jóakarattal egyeseknek olyan jó szolgálatokat lehet tenni, amelyet látszólag

Sirolin

emeli az étvágyai éa a testsúlyt, megszflotetf a

köhögést, váladékot, éjjeli izadást. ——

Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza

eOra szástalaa tanár és orvos által naponta ajánlva

Miftfitogy értéktelen utániatokat is kínálnak, kérjen aOadeatsv „JLoofcn* erudotl swaiapUst

F. Eofikua-Ls Boohe & Ci«. B ami (8vijo.)

WCTTOq.M..ii, I I . . l 'J. un .;

.....—'.Jntrm

Recke

íé

99

Kaptató orvosi rendeletre • gyógyszertárakban

Ara Öregenként 4.— korona. ...........—