Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-11-18 / 93. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. November 18. vés és lelkes fogadtatásának, melyre nagyban készülnek a vármegyében. Az uj bortörvény előadói. A közel jövőben már tárgyalás alá kerül a parlamentben az uj bortörvény, mely­nek főleg Hegyaljánkra való nagy fontosságát legutóbb fejtegettük. A törvényjavaslat előadói a képviselő­házban Buday Barna a jeles köz- gazdasági iró s Bernáth Béla a mádi választó kerület orszgy. képviselője lesznek. Bernáth Béla évtizedek óta kiváló tevékenységet fejt ki a Tokaj- Hegyalja érdekeinek védelmében s igy az a megbízatás, hogy ő lett az uj bortörvény előadója, mindnyájun­kat megnyugvással tölt el, mert Ber­náth Bélánál a javaslat a legjobb ke­zekben van. Meczncp Béla bucsubanhettje. — nov. 18. Azon őszinte tisztelet és szere­tetteljes ragaszkodás, melylyel váro­sunk s általában a vármegye közön­sége Meczner Béla főrendiházi tag iránt viseltetik: impozáns és fényes módon nyilatkozott meg azon a bu- esubanketten, melyet Meczner Béla s neje tiszteletére rendeztek folyó hó 17-én a vármegyeháza nagytermé­ben városunkból való elköltözésük alkalmából. Az a királyi kitüntetés ugyanis, mely Meczner Béla főrendiház tagot Háromszék vármegye élére állította mint főispánt, Meczner Bélát és csa­ládját elszakítja e város társadalmi köreitől, mivel Meczner Béla Három­szék vármegye székvárosába teszi át lakását.] Ebből az alkalomból rendezett bucsubanketten jöttek össze városunk b a megye társadalmi előkelőségei, s az uj főispán régi választókerületé­nek intelligenciája, a barátok, tiszte­lők s ismerősök, hogy az eltávozó közéleti férfiútól és nejétől szeretet­teljes búcsút vegyenek. A megjelentek díszes gyüleke­zete, melyben képviselve voltak tár­sadalmunk s a hivatalok vezetői a főispáni termekben gyülekezett a bu- csulakomára, mely este 8 óra tájban vette kezdetét. Az előkelő társaság nyolc órakor s kábult agygyal egy veszedelmesnek Ígérkező vadászaton résztvenni — legalább is nem tanácsos. Ilyen előzmények után végre oda jutottunk, hogy a vadászat napját november 14-ikére (szombatra) fixi- rozni lehetett. Annyit állíthatok, hogy Ena ki­rályné Pesten nem csinált olyan szenzációt, mint a milyen érdeklődést ez a hajtóvadászat megyeszerte kel­tett. Amin még csak csodálkozni se lehet. Mert bizony nem Kis Mi­hály részt vehetni egy olyan vadá­szaton, ahol a disznók csordástul lóg­nak bekerülni a hajtásba 1 De sok megbeszélésre is adott ez alkalmat. Én magam is tanúja voltam egy je­lenetnek, amikor egy fiatal férjnek egy idős vadász a következő prae- lectiót tartotta: „Oszt barátocskám vigyázz — vigyázz — mert mikor még a felvidéken laktam: velem is megtörtént, hogy a mikor egy ilyen csorda került a hajtásba — a kant hibáztam, hát nekem rontott. Isten ne adja — barátocskám — de ha ilyen eseted voln, ezt a 22 centimé­teres vadászkést döfd be villámsebe­sen a bestia bal lapockája alá tövig; ne félj barátocskám nem mukkan az oszt többet“. El lehet képzelni, hogy az ilyen beszédek milyen halálos ré­helyezkedett el a terem fTl alakú asztalánál. — Az asztalfőn Meczner Béla ült nejével, mellettük Meczner Gyula főispán s neje foglaltak he­lyet. A lakomán körülbelül *20 részt­vevő volt jelen társadalmunk crém- jéből s tekintve, hogy azon az ur- hölgyek is résztvettek, a bucsuban- kett valóban ünnepies, megragadó színezetet nyert. A gazdag lakomát Kovács Ká­roly vasúti vendéglős szervírozta ál­talános megelégedésre. Zenekar, te­kintettel a Meczner család gyászára — nem játszott. A lakoma során a második fo­gásnál Meczner Gyula főispán emel­kedett szólásra s szép, megható be­szédben búcsúzott el Meczner Bélától s nejétől, kiemelve Meczner Béla je­lentős, közéletünkben nyomót hagyó társadalmi munkálkodását, a köz­ügyek iránt tanúsított szeretetét, mely­nek külső jele azon dicséretes munka volt, melyet Meczner Béla közdolgok­ban kifejtett. Majd Szirmay István nagy ékes­szólással kívánt az uj otthonba bol­dogságot és szerencsét a búcsúzó Meczner Béláéknak. Azután Meczner Béla emelke­dett szólásra s megemlíti, hogy 34 évet Zemplén vármegyében s tizen­kettőt Sátoraljaújhelyben töltött s igy legkedvesebb, legszínesebb emlékei kötik őt ide. Mélyen meghatotta s jól esett neki a személye iránt meg­nyilvánult szeretet, ragaszkodás és bizalom, amit, ha uj otthonában nem fog megtalálni; habozás nélkül tér vissza a régi kedves barátokhoz s ismerősökhöz. Majd elérzékenyülve mondott búcsút a Bodrogközről meg­jelenteknek, régi választókerülete vá­lasztóinak, kik iránta szintén oly megható bizalommal viseltettek. Felköszöntőket mondtak még dr. Búza Barna s dr. Fried Lajos volt képviselőtársukért, Kincsessy Péter a függetlenségi elvek hü bajnokáért, mig Farkas Róbert kanonok a bod­rogköziek nevében mondott Isten hoz- zádot szeretett, volt képviselőjüknek. A toasztok fűszerezte bucsuban- kett díszes közönsége az éjféli órák­ban oszlott szét a Meczner Béláék tiszteletére rendezett bucsulakomáról, mületbe ejtették a háziasszonyt, aki megátkozta még azt a percet is, amikor az Atyaur-Isten disznó formájában dúvadat teremtett erre a világra ! Végre felvirradt hát a nagy nap! A strimflis férj egy bucsucsókot le­helt nője szájacskájának bal csücs­kére, mire az asszony olyan vészt- jóslóan sóhajtott fel, mint Énriquetta a III. felvonásban. Az időt épen nem lehetett mon­dani valami kedvezőnek. Zuzmorás, csípős, téli reggel volt. A nap a hó­felhők mögé bújva csak olykor-oly­kor bukkant elő egy-egy biztató su- gárt vetve arra a kocsisorra, mely a puskások tömegét a helyszíne felé szállította. Itthon ez alatt nagyban folytak az előkészületek, hogy hogyan és mint lesz a legjobb a zsákmányt szétosz­tani. Úgy volt tervezve, hogy az elej­tett disznók délután 3 órára a me­gyeháza udvarába fognak szállíttatni, ahol azokat az őrmester széttrancsi- rozva ki fogja mérni. Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy ilyen előzmények után a legtöbb háziasz- szony szombat estére pecsenyéről nem is gondoskodott. Mert bizony, ha az ember ehetik vadsertést hecsepecscsel és friss, kiszívott tormával, hát akkor a felsárra bolond aki gondol! melyet a távozó család iránt érzett tiszteletteljes szeretet és ragaszkodás valódi ünneppé avatott. HÍREK. — Erzsébet napja. Az óv egyik leg­nevezetesebb napja november 19 ike Magyarországi Erzsébetnek, IV. Béla király szentéletü leányának emléke­zetét ünnepük e napon egyházilag, de mióta Lucceni gyilkos tőre kiol­totta a mi rajongásig szeretett Erzsé­bet királynőnk életét, azóta a magyar nemzet kegyelete országos ünneppé avatta Erzsébet napját. Nov. 19-én az összes állami és felekezeti tanin­tézetekben szünetelnek a rendes elő­adások, és az ifjúság mindenhol Er­zsébet ünnepélyt rendez, majd részt- vesznek templomokban tartandó gyász­istentiszteleteken, amelyek Erzsébet királyné lelki üdvéért mutattatnak be. A róm. kath. plébánia templomban d. e. 9 órakor veszi kezdetét az ün­nepélyes requiem, melyet nagy papi segédlettel Bessenyei István apát- plebános celebrál. A templomban je­len lesznek a rk. iskolák s az apáca zárda növendékei; a főgimnáziumi ifjúság a kegyesrendiek templomában tartandó mise után egyik tanterembn tartja meg Erzsébet emlékünnepélyét. — Egyházi hir. A kassai püs­pök Levandovszki Antal homonnai hitoktató káplánt galbatői plébánossá nevezte ki. — Főúri eljegyzés. Folyó hó 15 én gróf Eszterházy Pál a pápai hitbizo- mány tulajdonosa eljegyezte gróf Andrássy Tivadarné leányát Ilonkát. Az eljegyzés alkalmából mindakét főúri családot számosán üdvözölték. — Uj főispáni titkár. A belügy­miniszter dr. Marton Gyulát belügy­miniszteri t-egédfogalmazóvá nevezte ki s szolgálattételre mint főispáni tit­kárt Meczner Béla, Háromszék vár­megye főispánjához osztotta be. — Kirendelés. Az igazságügymi- niszter dr. hunyor Sándor tokaji kir. közjegyzőt a tokaji kir. járásbí­róság mellett alkalmazottt ügyész­ségi megbízottnak helyettesévé ren­delte ki. — Az emberszeretet nevében. A felsővidéki vármegyék, közöttük Zem­plén vármegye területéről is, az Ung- várott államsegélylyel fennálló siket­néma intézetbe küldik az ilyen sze­rencsétlen gyermekeket, hol kitűnő kiképzést nyernek. Ez intézet igaz­gató tanácsa élén Firczák Gyula munkácsi püspök, Meczner Gyula Az idő pedig egyre telt! Ebéd- után egy néhányan a Rein előtt vá­rakoztunk, hogy az elejtett vadak beszállítását végig élvezzük s a leg­első hazafelé tartó puskástól az ered­ményt megtudakoljuk. Óra-óra után telt. Három, fél négy s még semmi hir! „Istenem, csak nem történt va­lami szerencsétlenség“ aggódik egyik nyulszivü cimborám. Egyszerre csak a Czerkó előtt befordulni láttunk a Kazinczy-utcára egy konflist. Azt mondhatom, hogy a rétháti haramiák nem támadták meg olyan hirtelen a vasútépítőket, mint a hogy mi a ko­csiban szivarozó Füzesséry Zoltánra rontottunk: „No Füsár — mi van, hány puskás volt, mit lőttetek ? hal­moztuk ol őt a kérdések egész özö­nével. Megfelelt Őkeme mindenre nyugodtan: „28 puskás, 72 hajtó. Lőttünk — semmit!“ „Lehetetlen“ zengtük chórusban, hát mi volt a hajtásban ? „Semmi — egy őz. Annak is Bajusz Józsi úgy oda cserditett, hogy ijedtében a Ba- zsi pusztáig meg se állt“. Ezzel a kocsis Tokióra csapott s elkocogott ott hagyva minket meg­nyúlt ábrázatunkon azzal az óriási kérdőjellel, hogy hát mi a csuda lesz most már a vacsoránkkal? Ehetünk zempléni, Patay András beregi, ifjú Ugrón Gábor ugocsai és br. Perényi Zsigmond máramarosvármegyei főis­pánok állanak. Most gróf Sztáray Gábor ungi főispán, az intézet igaz­gatótanácsának ügyvivő alelnöke me­leghangú kérelemmel fordul várme­gyénk és Sátoraljaújhely város nemes szivü közönségéhez, kérve hogy az intézetet adományaikkal támogatni s annak fejlődését lehetővé tenni ke­gyeskedjenek. Az emberszeretet me­legségétől áthatott nagyon szép szö­vegű felhívásból kiemeljük, hogy az idei kimutatások alapján Zemplén vármegyében van 106 tanköteles korú siketnéma, ezekből az intézetben ez- időszerint 12 nyer tanítást és ellátást. Hol van még a többi, mi történjék azokkal? Szivünk fáj, ha azok sor­sára gondolunk, amikor az intézetben levőket is alig, csak emberfeleti munka árán vagyunk képesek eltartani. Az intézet most, e napokban küldi szét gyűjtésre, adakozásra felhívó iveit s ez alkalommal kérve kérünk minden­kit, kinek érző szive szánakozással van e szerencsétlenek iránt s ki meg­mentésükre akárcsak néhány fillért is áldozhat, juttassa azt hozzánk, kö­szönettel fogadjuk a legcsekélyebb adományt is, mert minden egyes fillér egy-egy darab kenyér pártfogoltjaink- nak. Legyen mindenki, aki e sorokat olvassa, apostola a siketnéraák meg­mentése ügyének! — Halálozás. Folyó hó 15-én hunyt el rövid szenvedés után a kir. m. tud. egyetem klinikáján Landes­mann Andor IV. éves joghallgató. A megboldogult a helybeli gimnázium egyik legkitűnőbb növendéke volt. — A „Kazinczy kör“ estélye. A „Kazinczy-kör“, mint jeleztük nov. 21-én, szombaton este 6 órakor es­télyt tart a következő műsorral: 1. Szavalat: Székely Lajos. 2. Saint Saens, ária Sámson és Delilából. Énekli: Zofahl Julia zongora kísé­rettel. 3. Luxus-e a művészet? Érte­kezés : Balog Bertalan. 4. a) Brahms Sapphoi óda. b) Grieg : Szeretlek, c) Strauss : Látomány. Énekli: Zofahl Julia zongora kísérettel. 5. Hegedű solo. Székely Lajos. 6. Magyar da­lok : Laszky, Makray és Kacsohtól. Énekli: Zofahl Julia ének tanárnő. Az estélyt megelőzőleg 5 órakor vá­lasztmányi s ezt követőleg közgyűlés lesz, melyre úgy a választmányi, mint a kör tagjait meghívja az elnökség. — Felhívás a szőlőbirtokosok­hoz ! A földművelésügyi miniszter az állami szőlőtelepeken termelt szőlő­vesszők és oltványok eladását hir­deti s mindazon szőlőbirtokosokat, kik ily oltványokat és vesszőket venni vadsertés helyett parizert, meg csípős liptai túrót! Ö. m. a. f. 1 Közeledünk az utójátékhoz 1 Úgy hallom, hogy Bárány János uram már a vadászat óta is járt a szolga- biróságon és a kárába már valahogy csak megnyugodnék; csupán csak azon az egygyen töri a fejét, hogy az a sok istentelen bestia hová tűnt el Rudabányácskáról ? Hát miért nem fordul hozzám a jó ember ? adok én neki szívesen felvilágosítást: találha­tók a makkoshotykai erdőségekben. Ezt ugyanis onnan sejtem, mert a főispánná pénteki kártya-Partieján olyan vadmalacot ettem hecsepecs­csel és friss, kiszívott tormával, hogy még a király is megnyalta volna utána a szája szélit 1 Nekem erős a gyanúm, hogy ez a november 13-án elfogyasztott süldő egyenes leszárma- zója volt annak a kocának, amelyik julius elején a Bárány János uram kukoricáját nem hagyta beérni. Ezekután merem kérdezni: ki hiszi el, hogy a rudabányácskaik hasonló esetben a hatósági beavatko­zást újból igénybe fogják venni ? .. . Hát kérem én hiszem 1 De a Vörös Ökör sarkán van egy kofa, aki a fe­jét rázza és sehogyse akarja elhinni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom