Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-10-31 / 88. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Október 3í. 88. (4792.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen ketenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Jí) ilttóiben minden garmond sor SO fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. EHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre & kor negyedévre 2.50 korona. —- Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Holtak emléke. — okt. 31. Az évnek eme szakában, midőn a dér és fagy letarolta a mezők virágait, a szemet gyönyörködtető s üde lombozatával enyhet adó fák koronáit, — ki ne emlékeznék meg a múlandóságról? A kervadás az élet múlandóságának olyan képe, mely megrázó erővel hat azokra, kiknek a gondviselés még további időkre itt szabta ki pályafutását. A tavasz levegőjében benne van az életkedv, a tettre serkentés sugalma, az ősz hangulatában az elmúlás gondolata. Amily magasztos az egyik, kell hogy épp olyan ha nem is egyéb, de legalább megnyugtató legyen a másik. Sokan kérdezik az enyészet szemléleténél: miként merítsek én vigasztalást, tett vágyat, életkedvet a jövőre nézve, ba látom ennek a nagy, hatalmas konglo- imnak a halódását ? Ki ; engem arról, hogy ősz a zord tél fagya vonja is iggel a föld felületét, de i ki a vegetációt, hanem us első enyhe fuvalma 2a a kikeletet, az anyag l;í! ását: ki biztosit engem ogy ez igy van a lelki eietben is ? Hol talál lelkem megnyugvásra a kétségek özönében, hol találok a reál tudományossággal szembeállítható érveket az uj élet létezhetése tekintetében ? Nehéz kérdések ezek, nem Á ZEMPLÉN TARCAJA. Zoborzó. Irta: Alba NevU. Asszonytársaim 1 Imhol a kapu, Döngessük ökleinkkel. Rajta 1 Mig ki nem tárul alázatosan, S be nem léphetünk rajta. Asszonyvéreim! Pipogya sereg. Mit tétováztok ? Mire vártok ? Mégse untátok meg a jármot? Mégis csudára vártok ? Kicsi a kezünk? a bőre gyönge? De pihent vér futkos alatta! Évezrek letört akaratja Bujkál kék sorokban alatta I A hajunkat mi, jaj, le ne vágjuk! Ne fonjuk hasogató kócba Szép, fehér hátunk, kerek vállunk Ne takargassuk nyers darócba. csoda ha óriási lelki aggodalmak közepett tűnődött megoldásuk felett a világ valamennyi lángelméje. Az életösztön bennünk van, velünk születik. Nézzétek meg az ártatlan apró gyermeket, aki még csak léte hajnalán van: miként félti máris kicsike életét, mint retten meg erősebb dörejtől vagy egy hangosabb szótól. Nézzétek a zsenge ifjúságot, mily ragaszkodással viseltetik az élet iránt. És nézzétek meg az elaggottat, aki talán maga is szívesen hagyná már itt ezt a siralom völgyét, hogy amikor körül veszik öt a szenvedések, a halál, az enyészet előjelei, mint dér a vegetációt, — mily görcsösen fog ragaszkodni az az agg is e gyarló földi élethez. Az örök bölcseség rendelése ez, amelynél nemesebb ösztönt nem is oltott az emberi lélekbe. Mert amikor önmását alkotta meg a szent könyv szavai szerint az emberben, akkor olyan tulajdonokkal is ruházta fel, melyek az élet legnehezebb küzdelmeire is vértezetül szolgálnak számára. Az elmúlás gondolatával meg kell barátkoznunk, mert törvény, hogy aki született az meg is hal. Törvény, hogy tavasz és nyár után tél következik — de ne adjuk fel a reményt, hogy a tél után újból tavasz jön. — Veheti ezt mindenki abban az értelemben, amely az ő meggyőződésének, lelkivilágának leginA szerelemből ne Űzzünk tréfát. A férfi légyen, nem urunk, párunk. Akivel büszkén egy sorba állunk. Akivel mindig egy sorban járunk. Túl a sorompón, gazzal vegyesten Paradicsomi virágok nőnek. Uraim 1 Az a föld a mienk is. Roskadt uraim ! Utat a nőnek 1 Tespedünk régen. Munkára vágyunk. Leikeinkben az ős emberálom; Tudunk nevetni, tudunk szenvedni Mért ne juthatnánk át a határon ? Asszonytársaim 1 Pipogya lelkek 1 Ha a fogatok babérra vágyik: Adjátok árát I És ba kidőlnénk I Egy helyett kerül tizezer másik. Puhítsuk, ba kell, vérrel a földet I Arcunk rózsáit vessük beléje. Ne sajnáljátok 1 ... Megéri bőven Annak az első győzelmes napnak Győzetlen éje. % kább megfelel, de azt megint senki sem vonhatja kétségbe, hogy az egész emberiség vallásos hite, hitbeli meggyőződése azon az elven alapul, hogy nincs örök elmúlás. Sok olyan eseménye van még e gyarló földi életnek, a hol megáll az emberi ész. Nem tud mozdulni. Kétségbeesetten keres egy kibontakozást. — Ezt egyedül a hitben, a vallásos hitben találja fel. Az enyészet az ő fagyos, csont ujjaival kegyetlenül intöleg mutat rá a hit szükségességére. Az úgynevezett modern ember is — a szabadgondolkozó, vagy akinek leikéből már elenyészett a szülői háznál és az iskolában nyert oktatás, aki szellemi erőpróbának tartja saját részéről Isten és a tulvilági élet létezésének letagadását: még az a modern, uj korszakbeli ember is megdöbbenve jár a sírok közt s főleg a holtak emlékezetének szánt ünnepnapot még egyetlen egynél sem láttuk megszegni. Erősebb a reál tudomány minden világosságnál a hit ereje — erősebb a modernizmusnál a lélek benső szava. És ha figyeltek, ha jól megnézitek halottak estéjén a temetőkben ezeket a modern embereket: azt fogjátok látni, hogy ezeknek arcáról valami kielégítetlen vágy sugárzik elő, a bit világosságát keresik ezek az emberek a sírok gyertyái mellett. Jól ünnepeljük meg a holtak emlékezetének napját. — De jól Tehéntánc. — Monda. — — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — A Tokaj városánál elhúzódó Hegyalja egyik részét Tehéntáncnak nevezik, erről az elnevezésről következőleg szól a monda: Hajdanában, valamelyik évben, igen bő szüretet adott Isten a magyarnak. A szőlőszemecskékre érési idejük alatt elegendő eső hullott, sűrűn csókolgatták azokat a nap meleg sugarai, nem volt jég, fagy, vagy más elemi csapás. A torkos verebeket, a seregélyeket s a más állati, sőt emberi szőiőtolvajokat a pásztorok riasztották el a szőlőktől. Az őszi napfényben tehát pompásan ragyogott minden tőkén a töméntelen szőlőfürt. A nép alig érezte meg a hidegebb időjárás leheletét, megkezdette a szüretet. Aki csak munkabíró ember volt, puttont, kosarat, vagy más csak úgy fogjuk megünnepelhetni, ha lelkünk a jövő élet reményében szeretettel, irgalmassággal és jószándékkal van eltelve s fia a rendelkezésiekre álló időt hasznosan éljük át. — Tolsztoj szerint: „Dolgozzatok mig a mécs ki nem alszik.“ Az élet minden napja becses, mindegyiket a közjóra való munkálkodásban kell eltöltenünk. — okt. 31. Borelárusitó helyiségek létesítése a Hegy alja érdekében. A földművelésügyi miniszter Sátoraljaújhely város kérelmére a város házi kezelésében egy borméréssel kapcsolatos borelárusitó helyiség létesítéséhez 10,000 korona államsegéllyel illetve kamatmentes kölcsön nyújtásával hozzájárult. A bormérés egyike a városban másika pedig a helybeli vasúti állomáson lesz felállítandó. Ezen célszerű intézmény által módot hyujt a kormány az itt átutazó közönségnek, hogy tokaj-hegyaljai borainkat itt a maguk eredetiségében ne csak megkóstolhassák, hanem minta üveget is szerezhessenek be s esetleg megrendelés céljából magukkal is vigyék. Hogy a hegyaljai borok értékesítésére nagy befolyással lesz ez a körülmény, az tagadhatatlan s reméljük, hogy a város is mindent meg tesz a maga hatáskörében, hogy ez a borkóstoló mielőbb létesüljön. — Ez igen helyes eszme megvalósítása körül, melyet eredetileg dr. Búza Barna a sátoraljaújhelyi kerület orszgy. képviselője vetett felszínre, úgy a most nevezett képviselő, mint Meczedényt vett magához, a szőlőbe sietett, hogy a tőkék gyümölcsét szedje. Vig dalolás közt folyt a munka napkeltétől napestig, sokszor még az éjbe is belenyúlt a szőlőszedés. Végre a szedők kései, vagy szüretelő ollói a szőlők tőkesorait mindenütt egészen megfosztották a mosolygó fürtöktől. A gyűjtő kádak mind megteltek, a szőlőt még a földre, gyékényekre is kellett rakosgatni. Borsajtó még azon időben nem volt, a szőlőnek a levét tehát — mint ezt sok helyütt még most is teszik — a kádakban lábbal, vagy sulyokkal préselgették. Csak hogy a szüret oly gazdag volt, hogy a készenlétben levő bordók mind megteltek a beleszürt musttal s még igyis maradt sok taposni való szőlő. A bodnár ipar ugyan fejlett volt, de a bordógyárakat még hírből sem ismerték, a sok szükséges hordót tehát hamarjában előteremteni nem lehetett. Kinek régi hordója volt, azt Látta-e már az üzletet JLlUtáiSÍ-nál nappal? Ha nem látta, jöjjön oda, de most mindjárt, hamar! Most érkezett téli áru, Karácsonyi diszmű áru. Olcsón adnak mindenkinek Szőrme boát, téli inget. Női táskát olcsón vehet Úgy hívják, hogy Rüdikeket. Szóval mindenféle dolgot Áron alul kaphat most ott. JLapouk mai ssAma 8 oldal.
