Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-15 / 31. szám

S. oldal.

ZEMPLÉN.

Április 15.

délszaki növények és kandeláberekkel övezett ravatalra a koporsó elhelyeztetvén, diszőrségül a vármegyei huszárok vonultak ki melléje.

Az összes templomok harangjai megkondultak d. u. 3 órakor, temetésre hivóan. Nyomban megérkezett a család által a temetési szertartás végzésére felkért dr. Novak Lajos sárospataki theológiai tanár s főiskolai közigazgató, Böszörményi Sándor s. lelkész kíséretében. — A koporsó közvetlen közelében a gyászoló család tagjai foglaltak helyet, kikre igazi fájdalommal tekintett a résztvevők ezernyi tömege. Mert mindent hittünk volna a világon, csak egyet nem. Megtörve látni azt a vasakaralu, erős lelkű embert, — az édesapát. Összetört. Elgyötörte a végtelen fájdalom. Legidősebb fiának, szemefé- nyének ült zokogva a koporsója mellett.. .

A család tagjai mellett foglalt helyet Dókus Gyula alispán vezetése alatt a vármegyei tisztviselői kar teljes számi an. Ött voltak továbbá a helyi előkelőségek kivétel nélkül. Áz összes egyházak lelkészei, közhivatalok tisztviselői, egyesületek, társulatok, testületek küldöttségei. Ország gyűlési képviselők s az elhunyt honvédhuszár ezredének tisztiküldöttsége. A rendőrség — igazán dicséretére legyen mondva — példás szép rendet tartott fenn ez óriási emberáradatban.

A lelkészek megérkezte után a sárospataki ref. egyházi énekkar gyászdalával kezdődött a szomorú szertartás. Az ének elhangzása után dr. Novák Lajos akadémiai tanár mintegy félóráig tartó, magas röptű búcsúztató beszéde indította meg mélyen a közönséget. A jeles tudós méltatta az elhunytat, mint egy előkelő család korán elveszített tagját s főként mint a közéletben nagy szerepre hivatott férfiút, kinek életpályáját azonban a Gondviselés ily korán ketté metszette.

Ezután a vármegyei tisztikar nevében Bemáth Aladár vármegyei főjegyző búcsúzott el a szeretett kartárstól a következő mélyen megható szép beszédben:

Kedves Halottunk!

Mielőtt ezen ősi ház küszöbét véglegesen elhagynád, — hol nem is oly régen, tele reményekkel közpályádat megkezdetted s hova már csak elcsigázott és megtört testedet tudtuk visszakapni, — s az örök enyészet birodalma felé indulnál, engedd meg, hogy pár percre én is, gyermekkori barátod, ki oly sok vig napot töltöttem el veled, feltartóztassalak 8 búcsút vegyek tőled, búcsút vegyek tőled nemcsak a magam, de barátaid, tiszttársaid nevében is, kik szerettek és tiszteltek Mert szeretni kellett téged mindazoknak, kik megismerték jó szivedet, tisztelni s becsülni kellett téged mindenkinek, ki valaha is érintkezett veled. Ezért állják körül ravatalodat a megtört szülők, testvérek, rokonokon kívül barátaid, tiszttársaid s ismerőseid ép oly bánattal telt szívvel, hiszen nem csekélyebb a mi veszteségünk az ő veszteségüknél, nem kisebb a mi fájdalmunk az ő fájdalmuknál, mert a mi ma oly kevés: egy igaz, hű barátot vesztettünk benned.

Amidőn alig hót hónapja elhagytál bennünket, hogy a testeden rágódó kór ellen az örök tavasz honában keress gyógyulást, nemcsak a te és hozzátartozóid, de a mi keblünket is táplálta a remény, hogy ifjú tested képes lesz erőt venni az emésztő kóron s ha itt is nyílni fognak a kerti virágok s az egész természet ujjáébred, te ismét körünkben leszel erőben, egészségben.

De nem úgy volt megírva a sors könyvében, hogy reményeink valóra váljanak, a kérlelhetetlen sors megfosztott minket attól is, hogy még csak egyszer is élve láthassunk,

mert amidőn aggódó szüleid remélve, hogy a hazai föld éltető levegője, a szerető testvérek hü ápo lása, a rokonok és barátok igaz szeretete talán enyhet hoz sajgó testednek, a távolból hazafelé igyekeztek veled, véghetetlen bánatukra az utón elvesztették nemes lelkedet s ide, szülőföldedre érve, immár elvesztik kihűlt testedet is.

Búcsúzni akartam tőled, de nem nem — ezt nem teszem! Emlékedtől nem válunk meg soha! A mi por és hamu belőled, azt elbocsátjuk, az visszatérhet a megszentelt anyaföldbe, de szellemed itt marad, emlékezeted itt él örökké közöttünk.

Tiszttársam, rokonom, barátom, kis Gyula, Isten veled 1

A mélyen megható beszéd után harangok zúgása közt vette karra a vármegye hat főszolgabirája elhunyt tisztársának koporsóját s kivitték azt a temetkezési vállalat gyászhintójára. Majd megindult az óriási emberáradat, úgy hogy a város e legtágasabb útvonalán alig lehetett mozdulni a roppant tömegben.

Id. Meczner Gyula főispán tekintettel még mindig gyengélkedő voltára, nem volt képes szeretett fiának koporsóját gyalog követni. Kocsiba ült a mélyen megtört ősz apa s folyton hullottak könyei az ő kedves jó fiáért.

A gyászmenetet díszbe öltözött rendőrök nyitották meg, majd az önkéntes tűzoltó egyesület tagjai következtek régi zászlójuk alatt. Ez egyesületnek a megboldogult néhány év előtt főparancsnoka volt. Azután jött szintén zászló alatt a ref. egyházi elöljáróság, majd a papság, a sárospataki ref. énekkar, két koszorús kocsi, a halottas hintó, melyet a gyászoló család tagjain kivül a vármegyei, városi, állami s más köztisztviselők, a sárospataki járás és a város küldöttsége, a törvényhatósági bizottság tagjai és Sátoraljaújhely város előkelőségei követtek gyalog. Ezek után jött vagy ötven kocsi s úgy a járdákon mint a közúton hullámzó óriási néptömeg.

Délután fél öt óra tájban érkezett a menet a köztemető elé, hol a halottas kocsiról a sárospataki járás községeinek bírái emelték le a koporsót s viték fel a sirboltba. — Itt Böszörményi Sándor káplán mondott megható imát, majd a Zemplén szerkesztősége nevében Majtényi Géza főmunkatársunk a következő beszéddel búcsúzott el Meczner Gyulától, mint főszerkesztőnktől:

Szeretett Főszerkesztőnk!

Kedves Gyula Barátunk 1

A sors csapásától lesújtva, az elvesztésed feletti fájdalomtól megtörve sálijuk körül kihűlt teteme det. Itt hagytál bennünket! Elköltöztél ebből az árnyékvilágból az örök mindenség honába, ahonnan nincsen többé visszatérés, a hol nincs szenvedés, nincs fájdalom többé. Nemes szived, mely annyira szeretett, megszűnt dobogni; jóságos tekinteted, amely hű vissza- tükrözője volt az igazi magyar karakternek, nem látja többé viszont szerkesztőségünket, melyet úgy szerettél, akik közt oly jól érezted magad; nem leszesz vezérünk a munkában, vigasztalónk küzdelmünkben ; szózatos ajkad nem fog többé fölvidámitani, kedvre deríteni minket.

De bármennyire is belemarkol szivünkbe a fájdalom, mikor szeretteinknek kell utolsó Istenhozzá- dot mondani, nyugodjunk bele a végzet megmásithatatlanságába, vigasztalódjunk 1 Mert ha porhüvelyedet le is tesszük az anyaföldbe, ha lelked vissza is szállt alkotójához ; szellemed köztünk fog lebegni midig, emléked élni fog szivünkben, lelkűnkben örökké. Isten veled.

Még egy szomorú ének s Meczner Gyula őseihez tért . . .

Az óriási emberáradat mély meghatottsággal, szivében igaz részvéttel a gyászeset fölött, — oszlott el a temetőből.

Szinte páratlan az a részvét, mely a gyászbaborult család iránt e szomorú eset alkalmával megnyilvánult. *

Á haláleset alkalmából a gyászba borult családnak több száz távirat és levél utján nagyon sokan, köztük legkiválóbb egyéniségeink fejezték ki részvétüket. E részvét kifejezések közül ideiktatjuk a következőket: Wekerle Sándor miniszterelnök, gróf Apponyi Albert, Darányi Ignác, Je- kelfalussy Lajos, Kossuth Ferenc miniszterek, (gróf Ándrássy Gyula személyesen), Meskó László, Szterényi József államtitkárok, Yályi püspök, gróf Yay Gábor főispán, ifj. Wekerle Sándor orszgy. képviselő, gr. Széchényi Ernő, Rakovszky Endre min. tanácsos, Dessewffy Géza, Lipthay Béla cs. és kir. kamarások, Tallián ezredes, gr. Mailáth József, gr. Csáky Adorján, gr. Berchtold Kázmér, Kál- lay nyug. főispán, Szinnyey Béla cs. és kir. kamarás, Bernáth Béla orszgy. képviselő, Semsey Boldizsár főispán, Szinnyey M. István, Deréky Gyula, Szmrecsányi János, Sulyovszky István, Glatz Antal főispán, br. Sennyey Béla, özv. Patay Gyuláné, br. Wald- both Frigyes, Zalay Andor, Czibur ezredes, gr. Hoyos Géza, Szerencs nagyközség, dr. Krepuska Géza, Tisza- szabályozó Társulat, Danek Leo őrnagy, Szladek Károly, Barthos testvérek, Potoczky Dezső orszgy. képviselő, Szemere Miklós, gr. Hadik Béla, Lipthay István, gr. Wolkenstein Oswald, br. Harkányi Frigyes és János, br. Mailoth Nándor, Sza- lay László főispán, Margittay József min. oszt. tanácsos, Tarnay Gyula alispán, dr. Chyzer Kornél min. tanácsos, 10. honvédgyalogezred 3. zászlóalja, Lázár tábornok, Frater Loránd, Dókus Ernőné, lovag Ybl Miklós, Máriássy Ödön kamarás, Vesz- prémy János nyug. kúriai biró, Búzái h Ferenc orszgy. képviselő, gróf Ándrássy Sándor, Firczák Gyula gk. püspök, Kupecz Ödön államtitkár, Raisz Gedeon min. tanácsos, gr. Yay Tihamér, Bárdossy Jenő min. tanácsos, Rózsavölgyi Gyula bpesti alpolgármester, Dobos Gyula csendőr- őrnagy, br. Schell Ferenc, dr. Fischer Col brie Ágost kassai püspök, Oroszy Géza kúriai biró, Rickl Gyula min. tanácsos, br. Sennyey Miklós, br. Vécsey Béla, gr. Wengerszky Victor és a sárospataki képviselőtestület egy fenkölt szép határozatban.

*

E helyen említjük meg, hogy a koszorúk sora, melyekbe ifj. Meczner Gyulát a társadalom részvéte temette s melyekről lapunk legutóbbi számában emlékeztünk meg — még a temetés ideje alatt bővült. Koszorúkat küldöttek még a már említett résztvevőkön kivül a következő felírásokkal : „Felejthetetlen volt tiszttársunknak — Sátoraljaújhely r. t. város tisztikara“, „Felejthetetlen, jó barátomnak — Diószeghy János“, „Mély fájdalommal— Molnár Béla“, „Sárospataki Általános Ipartestület“, „Szeretett főszolgabirájának — a sárospataki járás főszolgabírói hivatalának tisztikara“, „Felejthetetlen főszolgabirájának — Sárospataki jegyzői kar“, „Ifj. Meczner Gyulának — Sárospatak város képviselőtestülete s elöljárósága“, „Szeretett barátjának — Dr. Szepessi s családja“, „Mély részvéte jeléül — a kassai 5. honvédhuszár ezred tisztikara“, „Pozsgay Miklós és családja“, „Schneider Károly“, Gort- vay Aladár s családja koszorúja „Szeretett, kedves, jó Gyuszinknak — Aladár, Manci és Tibi“ felírást viselt. Érkezett ezenkívül egy piros szegfücsokor ezzel a felírással „Egy leánytól“ s két csokor jácint Nemes Sándornó s Nemes Bertalannétól, e három csokor a koporsóban nyert elhelyezést.

A temetést a Kegyelet helybeli temetkezési vállalat rendezte nagy gyászpompával, megelégedésre.

VARMEGYE ÉS VAROS.

)( A sárospataki főszolgabírói állás betöltése. Ifj. Meczner Gyula elhalálozása folytán megüresedett sárospataki főszolgabírói állás már a legközelebbi közgyűlés alkalmával betöltésre fog kerülni s arra Dókus Gyula alispán már kiirta a pályázatot. Az állás elnyerésére értesülésünk szerint eddig csak dr. Bessenyey Zenó vármegyei aljegyző pályázik, ki e tárgyban már szét is küldötte körleveleit a törv. hat. bizottsági tagokhoz. Ugyancsak a legközelebbi közgyűlésen fognak betöltetni a sárospataki főszolgabírói állás betöltése folytán üresedésbejövő állások.

)( Megyei közgyűlés. Zemplén vármegye törvényhatósága folyó évi április hó 28-ikán d. e. 9 órakor rendes közgyűlést tart, melynek közel 55 tárgyból álló tárgysorozata fog megvitatás s elintézés alá kerülni. A közgyűlés tárgysorozatát legközelebbi számunkban adjuk közre.

)( Yárosi közgyűlés. Sátoraljaújhely város képviselőtestülete folyó évi április hó 15-ik napján d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Lénhardt Imre részére átadott 32 négyszögölnyi terület eladására vonatkozó szerződés és vázrajz elfogadása. — 2. A tanács jelentése a mérnöki munkaerők félfogadása .tárgyában. — 3. Nagykároly r. t. városnak felirati tervezete az állami feladatok teljesítéséért a városunknak megfelelő államsegélyben részeltetése tárgyában. — 4. A tűzjelző állomások módosítására vonatkozó tűzoltó parancsnoki előterjesztés tárgyalása. — 5. Belügyminiszteri intézvény Hlavathy Kálmán és Vass István nyugdíjalap járulékainak visz- szatéritése tárgyában. — 6. Illetőségi ügyek tárgyalása. — 7. A közgyűlés napjáig beérkezendő összes ügyek letárgyalása. A közgyűlés lefolyásáról lapunk következő számában számolunk be.

HÍREK.

— Személyi hir. Lengyel János ezredes, ezredparancsnok a helybeli honvédzászlóalj megszemlélése céljából f. hó 14-én városunkban időzött.

— Adomány a tüzkárosultaknak.

A kurucfalvai tüzkárosult lakosságnak gróf Ándrássy Sándor a homon- nai kerület képviselője 1000 koronát és 600 drb. fenyő gerendát s gróf Széchenyi László őrmezői nagybirtokos pedig 500 koronát adományoztak.

— Halálozás. Ózv. dr. Steiner Lajosné szül. Schön Ilona f évi április 10-én, életének 49-ik évében, hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt.

— Modern estély. A dr. Bajusz Zoltán által tervezett „Modern estély“ a főispáni családot ért gyászeset miatt elmarad.

— Bocskai ünnep Szerencsen Hazafias ünnep színhelye lesz husvét második napján a szerencsi református templom. Ekkor fogják leleplezni a Bocskai István emlékezetét megörökítő emléktáblát. Bocskai István tudvalevőleg háromszáz évvel ezelőtt Szerencsről indította meg a vallásszabadságért és nemzeti függetlenségért vívott dicsőséges szabadság- harcát s az emléktábla ezt a nevezetes eseményt örökíti meg. A leleplezési ünnepélyen az alkalmi beszédet Radácsi György egyházkerületi főjegyző, sárospataki theologiai tanár fogja tartani.

— A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület folyó évi április hó 25-én d. e. 10 és fél órakor a vármegyeháza tanács - termében tavaszi közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Az egyleti számvizsgáló bizottság által fe~