Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-22 / 16. szám

Február 22. zemplSn 3. oldal. tot olyan nívóra helyezi, mely egye­dül álló a maga nemében. Közönsé­günk a legnagyobb gyönyörűséggel, a hatástól lebilincselve hallgatta a daltársulat előadott müsorszámait: a harmónia szinte altatólag, elbüvölő- leg hatott a lelkekre, melyek csak akkor ocsúdtak fel, mikor Slaviansky kézmozdulata leintette a kart, hogy azután spontán lelkesedéssel, taps­viharral fejezze ki elismerését a kö­zönség irántok. Slaviansky daltársulata már a dalosok számát illetőleg is impozáns, fokozza a bemutatkozás hatását a diszes orosz nemzeti öltözék, melyet a daltársulat tagjai viselnek. — Sla­viansky érdemrendjeivel, csillogó nem­zeti öltözetében, tiszteletet parancsoló fellépésével Svengalit juttatja eszünk­be, ki bypnotikus erővel hat reájuk, belejök parancsolva a saját akaratát, a végtelenül zavartalan harmóniát, biztonságot, mely egy operai zenekar fegyelmezettségét múlja felül. A karból a baritonista s a baszista válik ki szóló énekekben, mig Sla­viansky egyik leánya megejtő szép­ségével hat inkább, mint hanganya­gával. Tomboló tapsvihar bizonyitotta közönségünk rokonszenvét iránta, mely szinte orkánszerü volt akkor, mikor idegen kiejtéssel bár, de sike­rültén két magyar népdalt elénekelt. A hangverseny három részből állott, melyekből Slaviansky két lá­nya, valamint a barjtonista a teno­rista kettőse magaslott ki, azonban a kar működése az, mi teljes elismerésre érdemes, domináló s utolérhetetlen. A hangversenyről — mely este 10 órakor ért véget — az egybegyült közönség megelégedetten, a daltársu­lat sikerének méltánylásával távozott el, nem bánva meg a daltársulat iránt előlegezett bizalmát, melynek a zsúfolt ház minden szónál többet mondó kifejezője volt. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a hangversenyen az orchesterbe is engedtek közönséget, oda ülőhelye­ket állitván be. Akárkinek intézke­dése volt ez, csak helyteleníteni tud­juk s nagyon helyesnek találnék, ha többé precedens eset nem adódnék elő semmiféle alkalomból se, hogy a színházba pótszékeket állítsanak be s az orchesterbe közönséget telepít­senek. Ez a rossz szokás mind gyak­rabban ismétlődik, mig végre meg­fogja magát boszulni. — Az étterem csengője újból munkaszünetelt, en­nélfogva két hangversenyt hallottunk: a Slavianszkyét s a székekét, melyek vehemens zajjal csapódtak le abban a boldogító tudatban, hogy tulajdo­nosuk már rajtuk ül. —n. —1. — Egyházi hirek. Bessenyey István újonnan kinevezett sátoralja­újhelyi plébánosnál f. hó 19-én testü­letileg tisztelgett Monokon a tokaji esperesi kerület róm. kath. tanitói kara. Bessenyey közel két évtizeden át nem csak hivatali elöljárója, de igazi jóakarója is volt, mint monoki esperes plébános, — a felügyelete alá tartozó tantestületnek. — Éppen ezért a bucsuzás nem csak a sablonos ünnepélyesség keretében folyt le, de valóban megható volt, mert az alsó járás tanítósága hatalmas erőt vészit eddigi tevékeny vezetőjében. — Kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter ifj. Bárczy László oki. gazdász, perbenyiki lakost kataszteri irattár kezelő irodatiszté nevezte ki. — Primicia. Koleszár Andor sá­toraljaújhelyi illetőségű, kalocsa-fő- egyházmegyei újonnan szentelt áldo- zár, holnap febr. 23-án d. e. tartja első miséjét Sátoraljaújhelyben a róm. kath. plébánia templomban. A manu- ductori tisztet Petsár Gyula admi­nisztrátor tölti be, az ünnepi szónok­latot pedig Marczinkó József s. lel­kész mondja. — Esküvő. Ma, folyó hó 22-én tartotta meg esküvőjét Elek Lajos m. kir. pénzügyi tisztviselő Bauer Antóniával, Bauer Antal, helybeli polgár leányával. — A „Sátoraljaújhelyi Műkedvelő Társaság“ uj előadása. A sátoralja­újhelyi műkedvelő társaság folyó hó 29-én a városi árvaház, a szegényház s a Tulipánszövetség-Magyar Védő­egyesület javára Dókus Gyuláné véd­nöksége alatt műkedvelői előadást rendez. Ez alkalommal hivatott mű­kedvelőink Laufs és Kraatz 3 felvo- násos bohózatát a „Páholy“-1 a kö­vetkező szereposztásban hozzák színre: Lipóczy — Isépy Zoltán, Klára — Boronkay Lászlóné, Lili — Mauks Margit, Annus — Oőllner Irén, Bá­lint — ifj. Bajusz József, Éva — Isépy Zoltánná, Borbála — Répássy Margit, Paludán — Fejér Andor, Paludánné — Hegedűs Győzőné, Csíz Pepi — Mattyasovszky Kálmán, Földes — Wieland Aladár, Dinszky — ifj. Somogyi Bertalan, Szlebecsák — Lehóezky Lajos. Jegyek Gojdics Vilma dohánytőzsdéjében válthatók. Felülfizetéseket köszönöttel fogadnak és nyugtáznak. Az előadás a városi színházban lesz megtartva és este 8 órakor veszi kezdetét. Helyárak : Föld­ügyosztályt pedig attól, hogy az ese­dékes adókat a legnagyobb erélylyel hajtsa be. Ha ezen jóakaratu felhí­vásunk eredménytelennek mutatkoz­nék, az esetben kötelességünknek fogjuk tartani a törvény és rendele­tek betartása mellett a végrehajtást foganatosítani. A város adóügyosz­tálya. )( Pataky Miklós elleni vizsgálat ügye. Pataky Miklós Sátoraljaújhely rend. tanácsú város főjegyzője ellen folyamatba tett vizsgálat — Thu- ránszky László vármegyei főjegyző távolléte miatt — ez idő szerint szü­netel. )( A Käsztenbaum alapra ügyelő választmány Dókus Gyula elnöklete alatt tartott ülésében 10.000 korona segélyt szavazott meg az izr. iskolát fenntartó izr. anyahitközségnek s egy­ben az 1660 korona hozzájárulást 2000 koronára emelte fel bizonyos kikötések mellett. )( Jegyzőválasztás. A Batta Ist­ván volt gesztelyi községi jegyző nyugdíjazása fotytán megüresedett állást folyó hó 18-án töltötte be vá­lasztás utján a nevezett község kép­viselőtestülete, Gortvay Aladár sze­rencsi főszolgabíró elnöklésével tar­tott közgyűlésén. A pályázók közül egyhangúlag Négyessy Rudolf se­gédjegyző lett Gesztely község jegy­zőjévé megválasztva. HÍREK. Slavianszky hagversenye. — febr. 22. Slaviansky Demeter d’Agreneff daltársulata f. hó 21-én, pénteken este tartotta hangversenyét a városi színházban diszes, előkelő és oly nagy számú közönség jelenlétében, hogy az orchestert is elfoglalták a rendes ülő helyekről kiszorultak. Slaviansky Demeter d’Agrenefif daltársulata valóban páratlan műél­vezetben részesítette közönségünket úgy, hogy e hangverseny művészeti eseménynyó nőtte ki magát. A világ­szerte ismert művész daltársulat most van művész körúton abból az alka­lomból, hogy igazgatója, karmestere s a daltársulat lelke: az öreg Sla­viansky Demeter jubilál. A daltársulat részeiben — mű­ködő tagjai énekművészeiét illetőleg — nem rendkívüli, de egészében, mint kar az énekművészet remekeit produkálja. A brilliáns fegyelmezett­ség, páratlan harmónia, csodálatos összetanultság az, mely a daltársula­III. Özv. Tóth Ádámnénál, ma elő­ször volt estély férje elhunyta óta, egy évig nem fogadott házánál tár­saságot. Ma fényárban úsztak az összes termek s a cifra ruhás inasok, min­den nagyobb zaj nélkül föl-alá futkos­tak a szőnyeggel borított, lépcsőkön. A termek lassankint megteltek vendégekkel, 9 órakor teljes számban voltak, 10 órakor megdobban az ösz- szesereglettek szive, a hegedű lágyan, behízelgőn, osalogatón szólalt meg az emelvényen. Csakhamar a cigány köré csopor­tosultak a párok és pajkosan, szomo­rúan, rózásan, forgósán, tipegve, üte­men kívül gyáván, virtusosan ki hogy, járták a csárdást. Vári Ödön nem tartozott a tán­cosok közé, mit a lányos mamák eléggé zokon vettek, karcsú pillérhez támaszkodva nézte a kipirult párokat, ismét elővette a bölcselkedési kedv, micsoda öröm lehet, ütemre emelgetni a lábakat, vagy rázkódni, mint az a kövér fiú, az ember attól fél, hogy kirázza az agyvelejét, vagy forogni, mint a kerge állat, de azonnal cser­ben hagyta a bölcseség, mikor a ci­gány közvetlen közelében észrevette Tóth Ilonkát Móki Pistával. Móki Pista fenegyerek volt a tal­pán, olyan cifrán rakta a lábait, hogy a szomszédos táncosok mind őt néz­ték, az egész ember rezgett, minden porcikája kivette részét a mulatság­ból, homlokáról nagy csepekben folyt a veríték. Most előhúzta selyem zseb­kendőjét és megtörölte homlokát, a táncát is meglassította és kicsit félre­vonta táncosnőjét, ahol csak kevesen táncoltak. A többiek mintha megérezték volna, hogy itt valami készül, diskré- ten elfordultak s csak lopva tekin­tettek arra, a gazdag Móki Pista meg­kéri a szép szőke leányt — gondolták. Az oszlop mellett támaszkodó Vári most először mozdult meg s úgy érezte, hogy a vér lefutott az arcából, elfordította fejét, de ismét csak oda nézett. Móki Pista mindennek értette a módját, közömbös társalgást kezdett s lassan, mint mikor a róka lopni megy, tért át a tárgyra, amiről beszélni akart. Ilonka, a szép szőke leány, nem sütötte le kék szemeit, sok bámulója volt és nemcsak a vagyona miatt, bizonyára több vallomást hallott már s talán forróbbat is mint a Móki Pistáé, amellett okos leány volt s még a ba­rátnői is elismerték, hogy kedves és jó szivü. Az egyik táncos halkan megje­gyezte, szegény Vári, de gondolhatta volna, amilyen ágról szakadt, minek vágta ilyen nagy fába a fejszéjét. Ilonka mosolyogva nézett a Móki Pista szemébe. Most nem válaszolhatok, szólt könyedén, beszélek a mamával és gondolkozni fogok fölötte, jöjjön el holnap délután. Móki Pista megvolt elégedve a válaszszal, legalább a szeme ragyo­gása ezt mutatta, magával szemben igen optimista lélek volt, pillanatig sem kételkedett sikerében, sőt jó előjelnek vette az igazgatói állásra nézve is. Visszavezette táncosnéját a cigány elé s még tüzesebben ropta a csárdást. Vári ismét az oszlophoz dűlt és nemtörődöm tekintettel bámult maga elé, hirtelen az a gondolata támadt, hogy szép csendesen itt hagyja a mulatságot, amikor Ilonka hangját hallotta, aki most fejezte be a tán­cot és feléje tartott. — Csak nem akar állva elaludni, kérdezte tréfásan, jöjjön át a buffetbe kicsit felfrissülni. Vári gépiesen engedelmeskedett, zavarát hamarosan leküzdte. — Szabad gratulá.nom, kérdezte hideg udvariassággal. Ilonka egy pillanatra elkomolyo­dott, azután mosolyogva felelt: — Oh még nem, de lehet, hogy szinti s erkély páholy 12, emeleti pá­holy 10, támlásszók 3, zártszék 2, II. emeleti páholy 5 korona. Karzati ülő 1 kor., állóhely 40 fillér. A sá­toraljaújhelyi műkedvelő társaság elő­adása iránt újból páratlan érdeklődés nyilvánul meg s a jegyek rohamosan kelnek el. — Zsuzsanna napja. A gazdálkodó emberek hite szerint Zsuzsanna nap­ján, febr. 19-én repül először csicse­regve ég felé a tavasz kis hírnöke a pacsirta. Sajnos, az idén ez elma­radt, mert hó és jég borítja a mező­ket bár a tél nem zord, de hoszsza- dalmasságával pótolja amit ridegségé­ben elmulasztott. — Eljegyzések. Altmann Aladár varannói járási m. kir. állatorvos el­jegyezte Péterfreund Rezsinkét Eper­jesen. — Klein Mór budapesi keres­kedő jegyet váltott Anisz Sándor helybeli lakos leányával, Terikével. —■ A szabadliceum előadásai. A sátoraljaújhelyi polgári fiúiskola tan­testülete által a téli idény alatt tartott szabadliceumi előadások a jövő hét folyamán nyernek befejezést. Kedden, febr. 25-én este Sárosy Lajos az ujabbkori építészeti stílről, csütörtökön este 8 órakor pedig Gyulai Károly a legújabb kor törté­nelméről értekeznek. Ez lesz az utolsó előadás a jelen ciklusban, amellyel lezárul e valóban hézagot pótolt és igen üdvös intézmény sorozata azzal a biztos kilátással, hogy a következő ősz és tél folyamán megújult erővel és felfejlődőttebben lép a fórumra ez a szép eszme — amelyel különben lapunk legközelebbi száma bővebben is foglalkozik majd, mert a kultusz- miniszter figyelme is kiterjedt már e fontos kultur intézményre. — lspánovits S. felolvasása a „Kazinczy-kör“ ben. A „Kazinczy- kör“-ben holnap, f. hó 23-án tartja meg felolvasását a finn népéletről és szokásokról Ispánovits Sándor, a kiváló tudós, mint a kör vendége. Az előadás este órakor lesz megtartva a vármegyeháza nagytermében. Be­lépő dij tagoknak 50 fillér, nem ta­goknak 1 korona. Az érdekes és ta­nulságos néptani előadásra újból fel­hívjuk városunk közönségének figyel­mét. — Pusztulunk és veszünk 1 Ma­gyarország lakossága az 1907. év folyamán, természetes utón, a születé­sek és halálozások különbözetében 212.450 fővel szapoéodott. Minthogy azonban az előző éven az ilyen jel­legű szaporodás 217. 997 volt, — nyilvánvaló hogy a visszaesés elég nemsokára. Vári nyugodtan vett le a gazdagon terített asztalról egy fürt szőlőt, azután nyugodtan mondta: — Lám, lám, de ez a lányok sorsa, magát mégis sajnálom Ilonka. — És ugyan miért? volt a paj­kos kérdés. — Miért ? folytatta higgadtan Vári, egyenkint csipkedvén le a szőlő­szemeket, nos, megmondom őszintén, én vakmerő voltam és Önt magam­nak kívántam, de belátom, hogy bár értek a számokhoz, az egyszer elve­tettem a számítást. Nem nézett fel s igy nem lát­hatta a leány arcán a változást, a szép arc kipirult s szeme szokatlanul fényes volt, talán meghúzódott benne egy ragyogó könycsepp, a boldogságé, vagy a szánalomé ? IV. Felkérjük t. olvasóinkat, bogy a következő két kérdésre küldjék be becses válaszaikat a szerkesztőség­hez : 1. A közfelfogás és a mai kor általános Ítélete, szelleme szerint Moki István, vagy Vári Ödön lett a bizo­mányi bank igazgatója ? 2. A nevezettek közül melyik nyerte el Tóth Ilonka kezét? A feleletek megfelelően indoko- landók s azokról e lap hasábjain fo­gunk köszönettel beszámolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom