Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-22 / 16. szám
JUUUU^AA'o KJ J -.kAA^JJv ^."^W^-lAJvAAAAAAJ^/^AAAj^^Ogggg^* Sátoraljaújhely, 1903. Február 22. 16. (4721.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njiltíérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. MECZNER GYULA, főszerkesztő. HAJTÉNYI GÉZA, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor. negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A házszabályrevizió. — febr. 82. Wekerle Sándor miniszterelnök visszavonta az összes benyújtott, de le nem tárgyalt törvényjavaslatokat és jelentéseket és a képviselőház megkezdte Nagy Emil indítványának tárgyalását. A házszabályrevizió tehát napirenden van. A napirendre tűzést egy kis villámlás és menydörgés kisérte, mintegy bevezetéséül annak a viharnak, amelyet a nemzetellenes csoportok, a nemzetiségiek és a horvátok előidézni óhajtanak. Mert azzal tisztában van mindenki, hogy a magukat függetlenségi és 48 as ellenzéknek nevező képviselők, akik a harcot bevezették, tulajdonképpen a magyarság belső ellenségeinek tesznek szolgálatot. Csak ők nem látják ezt. Szellemi és számbeli gyöngeségük tudatában azzal akarnak erőt és segítséget szerezni, hogy vehemens támadást intéznek a házszabályok módosításának terve ellen, hirdetve, hogy ő': az igaz hazafiak, ők, a kik minden erejükkel védelmezik a parlament szabadságát. Egyszerűen a parlament szabadságát látják veszélyben akkor, amikor mellettük csak a nemzetiségiek és a horvátok vannak, szemben velük pedig az összes magyar képviselők állanak. Nem lehet semmi kétség a felől, hogy a tervezett revízió csak ezeknek a nemzetellenes csoportoknak további obstruálá- sát teszi lehetetlenné. Minden magyar ember csak helyeselheti a magyar képviselőknek azt az elhatározását, hogy a szólásszabadság teljes fenntartása mellett gátat vetnek annak az aknamunkának, amelyet a nemzetiségi agitátorok és a horvát lázadók a magyar képviselőházban folytattak a magyar állameszme, a magyarság hegemóniája ellen. Tudták a diszidensek is, hogy a revizió szükségességét ez az aknamunka érlelte meg, láthatták az indítvány szövegéből, hogy abban semmiféle klotlir nincs, hallhatták a lefolytatott tanácskozások során, hogy a nemzet ellenségeivel szemben egy táborba kell tömörülnie az egész magyarságnak, érezhették, hogy csak ez a szempont vezette a kormányt és a többséget, amikor velük, elenyésző kis csoporttal kompromisszumra törekedett: — de ők se tudni, se látni, se hallani, se érezni nem akarnak, ők csak ellenzék akarnak lenni. És az ő ellenzékieskedésükkel azok malmára hajtják a vizet, akiket maguk is legnagyobb ellenségeiknek tartanak. Obstruk- ciót hirdetnek és kezdenek a revizió ellen, alkalmat adva ezzel a nemzetiségiek és a horvátok magyarellenes csoportjainak,hogy a magyar ellenzék harcának leple alatt folytassák a küzdelmet a magyar állameszme ellen. Mert az már egészen bizonyos, hogy ők, a nemzeti politika és a magyar állameszme fanatikus ellenségei teljes erejükből ellenezni fogják a házszabály szigorítás minden nemét. Hiszen az ő célzatuk lehetőleg megakasztani a magyar törvényhozás munkáját, tönkretenni ennek munkaképességét, hogy az obstrukció kényelmes fegyverével, mint Da- mokles-karddal, lehetőleg folytonos kompromisszumokra kényszerítsék a kormányt és a többséget. Ilyen módon, ilyen kompromisszumokkal igyekeznek ők kicsikarni olyan engedményeket, a melyekkel veszélyes erőiket fönntartani, vagy éppen fokozni tudják. Ezzel a szándékkal tisztában van a kormány és a többség. Mondhatjuk tapasztalatból tudja. Ezért nem ellenezheti a házszabályok olyan szigorítását, a milyen a Nagy Emil-féle indítvány egyetlen magyar képviselő sem. És azért sem szabad a disziden- seknek, a kik olyan büszkén mondják magukról, hogy ők függetlenségi- és 48-as ellenzéket alkotnak, ezekkel a nemzet- ellenes csoportokkal egy utón haladniok. Ezen az utón haladva csak károkat lehet okozni a Móki Pista úgy gondolta, hogy a földszinttel elkészült, most már csak az emeletet kellett fölrakni. Egyet gondolt és küldöttséget, csinált magából s mint ilyen azonnal föl is ült a vonatra s meg sem állít Gr. A. birtokáig. Mikor az állomáson kiszállt, kicsit kényelmetlenül érezte magát a központosított küldöttség, de hát, mint tudjuk, az ő feje kemény volt s ezért minden habozás nélkül tartott egy várakozó cséza felé. Mi járatban vagy fiam, kérdezte a kocsist leereszkedőleg. A nagyságos Grosz Samu urat várom, felelt foghegyről a kérdett. Grosz Samu urat, akkor rendben van, kiáltott örvendezve Móki, ő a városban maradt és te engem fogsz ő helyette bevinni Gr. A. Öméltóságához. A menetcél meghatározása megtette a kívánt hatást, az esetlen paraszt fickó barátságosabb képet vágott s miután Móki. a kezébe is nyomott valamit, előhúzta a nehéz ostort s a száraz párákat ügetésre nógatta. Végre megérkeztek s Mókinak fatális szerencséje volt, a gróf urat otthonában találta. Gr. A. csodálkozva fogadta k.-i vicinális ügyében hozzá jött egytagú küldöttséget, de fogadta s Móki nem akart egyebet, az ő kimagyarságnak és ezen az utón csak a nemzet ellenségei haladnak. Magyar ember onnan letér és azokhoz csatlakozik, a kik szembe szállnak a belső ellenségekkel. 39,698. Zemplén vármegye népvesztesége. ,Sátoraljaújhely, 1908. febr. 21. Azok a számadatok, melyek a társadalom különböző irányú veszteségeiről számolnak be: mindenkor elszomorítók. Legmegdöbbentőbben azonban akkor beszélnek, ha népveszteséget jelentenek. Zemplén vármegye népének két hatalmasan diadalmas ellensége van, mely megőröli erejét: a tüdővész, mely a halál, s a kivándorlás, mely az idegen föld számára irtja az egykor hatalmas embererdőt. A társadalom pedig meddőn hadakozik e két hatalmas ellenséggel, s szinte kétségbeesetten nézi tehetetlenségében a folyton ijesztőbb arányban növő számokat, különösen itt Zemplén vármegyében, melynek népvesztesége fokozottan nagyobbodik. Az a szám, mit cikkünk föló irtunk, arról ad döbbentő képet, hogy az útlevél törvény életbeléptetése óta, tehát nem egészen három és fél év alatt, mennyi munkáskezet ragadott el megyénkből az amerikai kivándorlás. Az 1903. év IV. t.-c. életbelépte óta — beleértve a kivándorlók uti- társait — ennyi ember hagyta itt próbált ravaszsága elvégezte a többit. Egy óra hosszáig volt a gróf urnái, tücsköt-bogarat összehordott, az Isten tudja, hogy mit, annyi bizonyos, hogy olyan ragyogó arccal ült be a váraüozó kocsiba, hogy a kocsis kétszer is megnézte gyanakodva, hogy nem-e lopott el valamit a nagy kastélyból. Móki haza ért, a legmganyosabb karosszékébe vágta magát, miután a legmélyebb fiókjából előkotort egy hamis havannát s a jól végzett munka után rápöfékelt. Nagy íüstí'elhőket fújt, a szeme még mindig ragyogott. Megvan, az emelet is megvan, monologizált, azután megtapogatta száraz termetét, sebaj, gondolta magában, majd hizókurát használ, ő ugyanis nem tudott másképen elképzelni egy bankigazgatót, mint pohosán. Az érem egyik oldala fénylett, ragyogott mint az arany, hátra volt még a másik oidal, mely a leány bájos alakját ábrázolta. Móki Pista ábrándozott a szó legszorosabb értelmében, holott ez épen nem tartozott bevett szokásai közé, maga elébe varázsolta a szép szőke leányt. Micsoda leány, micsoda leány, Vízvezeték, központi fűtés, csatornázás, ERDÉLYI HENRIK egészségügyi technikus műszaki irodája Sátoraljaújhely, Kossuth-utca 169. sz. fürdőszoba, szivattyús kutak, mosdó, closet berendezések. Villamos világítás, erőátviteli teleped. Tervet ás költségvetést kívánatra készítek. Lapunk mai siAma 8 oldal. -w A ZEMPLÉN TÁRCÁJA, Sors. A »Zemplén« számára irta: Dr. Wiczmándy Jenő. Móki István kemény fejű ember volt, de bármilyen kemény is volt a feje, ép olyan lágy volt az agyveleje. Ennek a kemény fejnek mégis volt két jó tulajdonsága, a konokság és a ravaszság. Ha a róka közmon- dásszerü ravaszságát valaki megszégyeníthette, úgy az nem lehetett más, mint Móki István. Jellembeli kiválóságai is megérdemlik a megörökitést, ha valaki szemébe nézett már az éhes farkasnak, fogalmat alkothat az ő tekintetéről, amelylyel embertársai szerencséjét kisérte, ez volt az igazi vasvilla tekintet, még az étkezés sem esett jól vele együtt, mert a ropogós kappancombot folytonosan kisérte sóvár nézésével, a tányértól a szájig és megfordítva. Móki István eszébe vette, • hogy ő belőle nagy ur lesz, ő előtte haj- longani fognak a kappancombrágó urak és nem azért volt kemény a ieje, hogy amit egyszer beléje tett, wzt végre is ne hajtotta volna. Rossz ember lévén, mindenekelőtt puhato- iódzott és minél jobban puhatolód- zott, annál világosabb lett előtte, hogy a dologban bökkenő van. Ez a bökkenő sehogyan sem tetszett az ő kemény koponyájának, most kellett hát hasznát venni a ravaszságnak. Két szent cél lebegett Móki István apró, sunyi szemei előtt, a bizományi bank igazgatósága és az elhunyt bankigazgató nem csekély hozományu leánykája. Móki mindenekelőtt az igazgatóságra vetette ki a hálóját, váratlanul jótékonykodni kezdett, hogy az emberek szivét meglágyítsa, az utcán még a kéménykotróval is parolázott, oithou azonban káromkodott, mikor nem bírta lemosni a ráragadt kormot. így előkészítvén lent a talajt, épiteni kezdte reá a házat, a közép- osztályra vetette magát, legritkábban meghiva, de annál sűrűbben hivat- lanul minden számottevő háznál megfordult, ő volt a legerősebb ivó s a legszerencsétlenebb kártyás, itt az ilyen emberek a legkedveltebbek. Á kevés pénzű emberek megelégedéssel szóltak, miközben zsebre- gyürték a tőle nyert pénzt: „Lám, lám, mégis csak jó fiú ez a Pista.*
