Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-15 / 14. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Február 15. legfőbb ága a hitel- és áruszövetkezetek létesítése, a kirendeltségnek. Á hitelszövetkezetek számát 14-gyel, a hitelszövetkezeti áruraktárak számát 9-cel szaporította egy év alatt úgy, hogy most 125 hitelszövetkezet s 46 áruraktár áldásos működése védi és segélyezi a népet. Érdekes, hogy e hitelszövetkezetek már eddig közel 4 millió koronát forgatnak kölcsönké- pen a nép között, de üzletrészek s betétek címén már eddig is egymillió- hétszázezer korona folyt be hozzájuk. Vármegyénkben eddig a szinnai járás négy községe volt olyan szerencsés, hogy a kirendeltség jótékony, segitőkezét érezhette. Kelen, Harcos, Ugar és Utcás községekben szervezett hitelszövetkezeteket, melyek mind tágabb körű tevékenységet fejtenek ki. Szervezés alatt áll vármegyénk homonnai és mezőlaborci járásának több községében is a szövetkezet, és remélhető hogy a jövő évi beszámolónál már Zemplén vár* megye említett vidékbeli községei nagyobb számmal fordulnak majd elő. A tanügy terén sem maradt tétlen a kirendeltség. Megkereste a homonnai kir tanfelügyelői kirendeltség vezetőjét, hogy jelölje meg ama községeket, ahol állami iskola szervezésére legnagyobb és legsürgősebb szükség van. Most a tanügyi hatósággal vállvetve törekszik majd a népoktatási ügy fejlesztésére. Ha még megemlítjük, hogy a kirendeltség a népet ingyen látja el jogi tanácsokkal, puhatolja és üldözi az uzsora eseteket s minden módon és alkalommal segítségére iparkodik sietni az eddig oly elhagyatott tót és ruthén lakosságnak: akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy vármegyénk felsővidókének úgy gazdasági mint kulturális életében legközelebb örvendetes változások fognak bekövetkezni. fi rabsegélyző egylet közgyűlése. — febr. 15. Ä társadalom humanizmusa nagy jó akarattal karolta föl azon intézményt, melyet Eiserth István kir. ügyész az utóbbi időkben létesített s iparkodott vármegyénkben mentői szélesebb körüleg terjeszteni. A rab- sególyző egyesületek ma már majdcsak nem minden törvényhatóság székhelyét képező városban megalakultak s azok védelmét és hathatós támogatását a társadalom számkivetettjei mind nagyobb számmal veszik igénybe, mert a jótékonyság s az igazi humanitárius érzéstől áthatott emberek olyan állapotba hozták ez intézményeket, hogy azok áldásos működésűkben mind többeket részesíthetnek. Oltalmába veszi az ilyen nemes intézmény társadalmi utón azokat, kik a büntető törvénykönyvvel ellentétbe jöttek, de oltalmába veszi és még nagyobb gonddal istá- polja esetleg magukra hagyatott, ártatlan hozzátartozóikat is, kiknek kereset forrást nyit, a megvetetteket protektorátusa alatt munkához s igy tisztességes megélhetéshez juttatja. A büntetésüket kiállott bűnösöket pedig támogatja és útbaigazítja mindaddig, mig rendes keresethez nem jutnak. Erkölcsi értelemben óriási hord- ereje van az ilyen intézménynek. — Társadalmi előítéletek lerombolásáról van itt sző, a humanizmusnak a maga becsületes tisztaságában s nem az álarcoskodás köpenyében való megnyilatkozásáról. Eiserth Istvánt nagy elismerés illeti e nemes munkájáért. Agitációja oly nagy e téren s az ügy iránt akkora előszeretettel viseltetik, hogy már iskolát , teremtett eszméjének kultiválására. Éppen e napokban vettük a hirt, hogy Pécsett is megalakította Sárospataky József kir. ügyész a rabsegélyző egyesületet. — Sárospataky József a reális segítésre vonatkozó munkálatokra, a segélyző egyesület megalakítása s a helyes segítés mikénti foganatosítására kitűnő iskolázottságot itt nyert Eiserth István mellett, akitől az eszme gyakorlati kivitelét tanulta el és ültette be jelenlegi székhelyén. Ezt kitérőleg csak azért hoztuk fel, hogy beigazoljuk, miszerint a jó ügyek igazi önzetlen munkásainak tevékenysége hullámszerüleg hat szerte és felöleli az elhagyatottat, segít ott, ahol arra igazán szükség van. Á zemplénvármegyei rabsegélyző egyesület első rendes közgyűlését tartotta meg febr. 9-én d. u. a vármegyeház nagytermében, a jó ügy munkásainak élénk érdeklődése mellett. A közgyűlésen Sátoraljaújhely város szőlőbirtokosai jelentek meg. Eiserth István elnök az ülést megnyitván s az egybegyűlteket üdvözölvén, felolvastatja az egyesület választmányának jelentését, mely részben a megalakulásról, részben a már kifejtett tevékenységről szól. A jelentés maga egy kiválóan szép tanulmány, amely olvasmányként is becses műnek lenne nevezhető. Felemlíti, hogy az egyesületnek régibb alapokból 380 kor. vagyona volt; az újabb adományozások s a tagsági dijak biztosítják a segélyre szorultaknak a lehetőségig való támogatását. Felsorolja egyenkiut az eddig kiutalt segélyezési eseteket, amelyek szinte meghatóan szép bizonyítékai nemcsak az emberszeretetnek, de az igazán mély belátásnak is. Kinyomatta az egyesület alapszabályait s azok számos példányát elküldötte a vidékre is. A könyvelés és levelezéssel Török Miksa kir. ügyészségi Írnokot bízta meg'évi 80 kor. tiszteletdij mellett. Kincsessy Péter pénztáros előadja, hogy az egyesületnek 15 alapitó és 228 rendes tagja van. Tagdíjaikat csaknem kivétel nélkül befizették s az egyesület vagyona most 1000 koronán felül van. Három tagú számvizsgáló bizottságot választott még a közgyűlés, dr. Hornyay Béla, Kun Frigyes és dr. Piskóthy Ferenc személyében. Ä Katinszky Géza elhalálozásával megüresedett választmányi tagsági helyre pedig Schmidt Lajos rendőrkapitányt választotta meg. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. De mi azzal fejezzük be közleményünket, hogy egyetlen egy ügyvéd — dr. Búza Barna volt jelen a gyűlésen. Pedig Sátoraljaújhely város ügyvédi karánál ez az intézmény igazán nagyobb érdeklődéssel is találkozhatnék. fi vasúti állomás elhelyezése. Kérészy Gyula v. mérnök memoranduma. — febr. 15. Buzdító és figyelmeztető cikkeink kezdik megteremni a várt üdvös gyümölcsöket. Illetékes körök, hatóság úgy mint a vezető szerepre hivatott polgári elem mind sűrűbben mozdul meg és fokozódó ambícióval látott hozzá az „eredményes tevékenységhez“. így van ez helyén, igy fogunk valamit elérhetni. Mi már évek előtt, újabban pedig akkor, midőn a kereskedelmi kormány amaz elhatározásának hirét vettük, hogy a sátoraljaújhelyi vasúti pályaudvarok kibővítésére igen tetemes összeget irányozott elő, felvetettük a kérdést, hogy pályaudvarok rendezése csakis úgy lesz helyes, ha ezek által nemcsak a város szabad fejlődése nem gátoltatik, de a százezrek befektetésével határozottan elősegittetik. Úgy látjuk, hogy teljesen egyetért ebben velünk Kérészy Gyula sátoraljaújhelyi városi mérnök, aki újabban éppen ezt az igenis fontos kérdést alapos tanulmány tárgyává tevén, munkára inti a város vezető köreit abban az alább szószerint leközölt előterjesztésében, melyet további intézkedés végett a polgármesterhez most nyújtott be. Megvagyunk győződve arról, hogy a nagy szakértelemmel és okos előrelátással irt tervezet nem téveszti el hatását, hanem nagyon is méltánylásra fog találni az illetékes körökben. A városi mérnök memoranduma szószerint a következő : Polgármester ur / Élénk figyelemmel kisérve minden oly mozgalmat, mely városunk fejlődését érinti s ennek érdekében felhasználható: aggodalommal láttam, hogy a m. k. államvasutak nagyarányú beruházási munkálatait nálunk oly módon tervezi végeztetni, mely a város fejlődését semmiképen sem volna képes elősegíteni, holott ezen munkálatok helyes csoportosítása által épen egy jelentékeny impulzus volna adható a város nagyobb arányú és helyes irányú fejlődésének. Erőteljes vidéki gócpontok létesítése elsőrendű nemzetgazdasági érdek. Ezeknek helyes kiválasztása és fejlődésüknek elősegítése az első lépés ezen nagy érdek előmozdítására. A közúti és vasúti forgalmi vonalak összetalálkozása, melyeknek folytán városunk már régi idő óta igen nagy vidéknek kereskedelmi központját képezi, mind oly tényezők, melyeknél fogva városunk egyenesen predesti- nálva van arra, hogy észak-keleti Magyarország egyik legjelentékenyebb ily góczpontjául szolgáljon s ilyenül kijelöltessék, annyival is inkább, mert egy nagy s történelmi múltjánál fogva a legelőkelőbb vármegyénk egyikének székhelye s geográfiai fekvésénél fogva is egyrészről egy nagy kiterjedésű vidék forgalmi központjául van hivatva szolgálni, másrészről nemzeti szempontból az itt kezdődő tótság térhódításai ellen a magyarságnak igen szükséges és erős őrszeméül szolgál. Az újabb időben a városok fejlődése mondhatni a vasutak fejlődésével s részben azok által vett nagyobb lendületet. Városunkra nézve azonban a vasút eredetileg rendkívül elhibázott elrendezésénél fogva nem lehet oly hatással, mint különben ily nagy forgalmú vonalak összetalál- kozási pontján azt várni lehetne. A múltak hibáit nem rekriminálás céljából említem fel s nem keresem annas okait, hanem annak az óhajtásomnak akarom egyrészről jogos voltát, másrészről minden tekintetben helyességét bizonyítani, hogy ezen a visszás helyzeten, mely a vasút természetes fejlődésére és üzemére is rendkívül káros, minél előbb és minél gyökeresebben segíteni legfőbb ideje volna, sőt most kínálkozik azaz alkalom, amelyet ha kellőleg megragadni elmulasztanánk, méltán siny- lenénk meg örökre nem törődömsé ■ günket és akkor alig lehet reményünk arra, hogy városunk kellő irányban és kellőképen fejlődhessék. Nem kell sokáig magyaráznom, hogy a fő állomás elhelyezése a hosz- szant épült város egyik végében nem felelhet meg sem a város érdekeinek, sem a vasúti üzem követelményeinek. Közvetlen a hegy alatt történt vágány elhelyezése pedig egyenesen elzárta a város ezen irányba való fejlődésének lehetőségét. Á gépjavító műhely sokáig azzal a reménységgel kecsegtetett, hogy városunk fejlődésében jelentékeny tényezőként fog szerepelni s idővel megfelelően fej- lesztetni fog. E helyett azonban megdöbbenéssel kell tapasztalnunk, hogy a telep rossz elhelyezése miatt annak fejlesztése majdnem lehetetlen, szűk volta miatt pedig még az előbbeni üzem is jelentékenyen redukáltatott s a legközelebbi múltban is az eddig oda utalt kocsi parknak jelentékeny része elvonatott. Ä város kiterjedéséhez képest a gyártelepi megállóhely az a pont, a melyen úgy a teher, mint a személyforgalom érdekében a főállomás elhelyezendő lett volna. E helyett azonban itt csak egy őrház használtatott fel állomásul, amely mellett a rendkívül nagy helyi személyforgalom valósággal ázsiai módra bonyolittatik le. Az itteni tarthatatlan állapotokat a legklaszikusabban jelemzi az a személy torlódás, amely heti és országos vásárokkor oly mérvet ölt, hogy a kiküldött rendőr sem mer a pénztár előtti szűk előtérre menni, ne hogy agyon nyomják. Felesleges azt is indokolni, hogy egyébb tekintetben sem felel meg ez a megállóhely a jogos igényeknek. Óhajtandó, hogy az állomások, illetve felvételi épületek minden tekintetben megfelelő elhelyezést nyerjenek, továbbá, hogy a gyártelep fokozatos kibővítése lehetővé tétessék s a jelenlegi üzem körül-belül kétszeresének megfelelő üzemhez már most kibővittessék. Az a többször megkisérlett s a város érdekeinek kétség kívül legjobban megfelelő megoldás, hogy a főállomás a gyártelep mellé vitessék át véleményem szerint a vasútra nézve kivihetetlen vagy legalább is jelenlegi nagy állomásba befektetett nagy vagyonnak érték csökkenésével rendkívüli áldozatot kíván. A csapi fővonalnak ide- irányitása szintén alig kivihető. Ennél fogva a nagyállomásnak meg kell maradnia, de azt semmi irányban fejleszteni nem tartom helyesnek, mert arra az állomás elhelyezésén kívül a terep viszonyok sem alkalmasak. Helyes és a város jogos igényeinek is mindenben megfelelő megoldás tehát csak az volna, ha a gyártelepi állomás is rendelkező állomássá átalakíttatnék és kiépíttetnék és minden szükséges kibővítéssel ez az állomás fejlesztetnék. Itt kellene a köralaku fütőházat felépíteni, a gyártelep kibővítéséről is ezen munkálatokkal kapcsolatban kellene oly módon gondoskodni, hogy a szükséges uj vágány hálózat a jelenlegitől kelet felé annyival kijebb építtessék, hogy a gyártelep további fejlesztésére kellő terület ahoz hozzá csatoltassék. Kiválóan alkalmas volna ez a hely az esetleg szükséges rendező pályaudvar kiépítésére is, a minek itt elhelyezése, mint az észak-keleti magyarországi vasúti forgalom legfőbb központjában föltétlenül indokolt volna. Ezen a helyen és ily módon véglegesen megoldatnék a pályaudvarok rendezési kérdése és nem volna kénytelen a máv. évről-évre acciden- taliter erőszakos megoldásokkal mindég csak ideiglenesen segíteni a folyton fel-felmerülő bajokon és hiányokon. A javasolt vágány eltolással kapcsolatban szépen megvalósítható a szomotori törvényhatósági utón a városnak létérdeke által követelt ut aljáró létesítése is. Az általam helyesnek vélt. vágány eltolást az ezen beadványhoz mellékelt katonai térképen vázlatosan feltüntettem. Lehetetlen azt be nem látni, hogy előbb utóbb ezt a gyökeres megoldási módot fog kelleni a máv-nak alkalmazni s ha ez igy van lehetetlen tétlen nézni, hogy ismét milliókat szándékoznak a közel jövőben a nagy állomásnak Patak felőli végén beépíteni s ez által még nehezebben megvalósíthatóvá tenni a régen óhajtott s®Jugy a vasútnak mint a városnak Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számlakii tanár és orvos irtai naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindest« „Boche- eredőt! csomagolást. F. Hof&aanm-La Roch« & Cie. Basel (Svájo.)
