Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-08 / 12. szám
Február 8. ZEMPLÉN. 5. oldal. A bizonyító eljárás során Bogyay Béla, Kellner Győző, Németh Pál, Rácz Miklós, Nagyfejed Gyula s Rácz István tanuk vallomásaival igazolva látta a biróság, hogy Weinberger Sándor a munkásokhoz intézett beszédben a képviselőház ellen olyan kitételeket használt, amelyek megállapítják a lázitás tényálladékát. A tanuk megegyező, esküvel erősített vallomása után dr. Garai Ármin védő a bizonyítás kiegészítése céljából uj tanuk kihallgatását kérte a bíróságtól. A kir. törvényszék, tekintettel arra, hogy a Weinberger Sándor által bejelentett tanuk vallomása az elhangzott vallomásokat úgy sem dezavuálhatná: a bejelentett tanuk vallomásainak kivételét mellőzte, elfogadta azonban a védő ez ellen bejelentett semmiségi panaszát. A tárgyalás folytatását azután a biróság délután 3 órára tűzte ki. Délután a vád és vódbeszédek, valamint az Ítélethozatal következett. A kir. törvényszék Eiserth István vád és dr. Garai Ármin védbeszódé- nek meghallgatása után: bűnösnek mondotta ki a vádlottat a lázitás bűntettében s őt 6 havi államfogházra ítélte. A védő az Ítélet ellen felebbe- zést jelentett be, mig az ügyész a súlyosbításért felebbezett. NYÍLT TÉR.*) Nyilatkozat. A Sátoraljaújhelyben megalakult „Kereskedők, iparosok és gazdák hitelszövetkezetéinél vállalt ügyvezető igazgatói állásomról lemondottam. Sátoraljaújhely, 1908. febr. 8. Szöllősy Tivadar. Nyilatkozatok. L Horvát Mátyásnak a jóhiszemű közönség félrevezetésére szánt nyilatkozatára kijelentjük, hogy a nyilatkozat a maga egészében tenden- ciosus szerecsenmosdatás, a tényeknek, okmányoknak, lényeges okmányoknak célzatos beállításával és elferdítésével. Ami nyilatkozatában közvetlen ránk vonatkozik, arra kijelentjük a következőket: E nyilatkozat aláírói közül Kun Ignác és Dr. Molnár Hugó Horvát állításával szemben kijelentik, hogy Horvát már jóval eltávozása előtt nekik semmiféle váltót alá nem irt, értük sehol egy fillérrel obligóban nincs. Ellenben ők akarva nem akarva még ma is girálnak neki a sátoraljaújhelyi népbank, központi takarék- pénztár, megyei ált. bank és spataki hitelbankban összesen 7200 koronát, melyek közül a megyei ált. bankból éppen ma kaptak egy újabb váltóóvást és perrel való megbiztatást a Horvát és neje adósságáért. Nevezettek, valamint Wohl László kijelentik, hogy Horvát Mátyás patikája eladásakor egyenként és együttesen becsületszavával megnyugtatta őket, hogy okt. 2-án, mikor patikája árát megkapja, első kötelessége lesz a körülbelül 16—18 ezer koronányi adósságát kifizetni. Ugyancsak nem ők, de Horvát maga járta sorba a bankokat, ahol ugyanezen kötelező Ígéretet tette. A fizetés helyett azonban okt. 2-án a pénzt zsebre téve bucsuzás nélkül valósággal megszökött Patakról. Jótállói várták, hogy visszajön és ígéretét beváltja, helyette *) E rovat alatt közietekért nem vállal felelősséget a Sterk. kapták a bankok óvásait és perléseit. Ekkor keresték fel Dr. Gálos Rudolf ügyvéd kíséretében Ungváron, ahol Horvát egyáltalában semmiféle biztosíték nyújtására, adósságainak megnyugtató módon való rendezésére — ő tudja miért — rábírható nem volt. Erre fentnevezettek Dr. Gálos utján, mivel biztos tudomásuk volt róla, hogy Horvát eladva patikáját, a pénzt zsebében tartja, összes ingóságait, még az utolsó harisnyáját is anyósával lefoglaltatta és igy elvont előlük biz- tatgatás közben minden alapot, mely- lyel magukat fedezhetnék, Horvát ellen csalásért feljelentést akartak tenni. A feljelentést Dr. Gálos már meg is szerkesztette, de időközben az újhelyi központi bank ügyészének, Dr. Reichard urnák tanácsára a bank, valamint a jótállók csődöt kértek Horvát ellen. Midőn a csődtárgyalás már a beregszászi törvényszéknél ki volt tűzve, ijedt meg Horvát a esődtől és az ezzel járó kriminális eljárástól és rettenetes bünbánat, bocsánatkérés, kimagyarázgatás, ügyvédje által történt félrvezettetésre hivatkozva sietett rendezni legalább adósságait. Időközben azonban az Otthonkor választmánya, melynek ez az eset más hasonló jókkal bejelentetett, Horvátot alapszabályszerü eljárással egyhangúlag kigolyózta. Horvát, aki apró szépséghibákra eddig nem sokat hederitett, most már — miután fizetni már úgyis muszáj volt — szeretett volna a kigolyózás szégyenétől is szabadulni. Füt-fát megmozgatott, szóval és levélben könyör- gött, öngyilkossággal fenyegetőzött, (levelei mind megvannak) hogy rendezzék valahogyan ezen dolgát is. De ez már akkor, — bár mi a könyörgő, beismerő Horvátnak mindenképen megpróbáltunk kegyelmet kieszközölni, — amit maga Horvát, úgymint ügyvédje Lukács Géza dr. is hálásan százszor is megköszönt — lehetetlen volt. Ami már most a dolog „lovagias“ részét illeti, azt hisszük mindenki előtt világos, hogy azzal aHorváttal, akinek mi még ma is giráljuk váltóit és aki velünk akkor is állandóan tárgyalt, érintkezett, komolyan nem is lovagiaskodhattunk. Ő maga is tudta ezt, de hát ezzel a formával remélte valahogy magát tisztázni. Mi pedig, főleg az ő segédei iránti tiszteletből belementünk a játékba, megneveztük segédeinket, akik aztán jegyzőkönyvük tanúsága szerint lovagiasan is befejezték az ügyet. Horváttal mi befejeztük polémiánkat és csak sajnáljuk őt, hogy nehéz helyzetéből, melybe a saját egyéni gyengesége juttatta, újabb valótlanságokkal, ráfogásokkal igyekszik szabadulni. Sárospatak, 1908. február 5-én. Dr. Molnár Hugó. Wohl László. Kun Ignáoz. II. Horváth Mátyásnak a „Zemplén" 1908. február 1-én megjelent nyílttéri közleményére csupán a következő válaszom lehet: A lovagiasság kérdésében Horváth Mátyással nem tárgyalok. — A kigolyózás okait képező tények, azok körülményei a „tájékozásul“ szánt közleményben előadott formákban egytől-egyig valótlanok, szándékosan elferdített, a közgyűlésen igazoltakkal és beismertekkel homlokegyenest ellenkezők. A többire való következtethetés céljából említek meg csak egy kettőt, hogy kitűnjék, milyen a Horváth mosdóvize. — Á közleményben van, hogy ha Horváth bizonyos váltókat letétbe helyez, a kigolyózási indítványból nem lesz semmi; ezzel szemben a nyilatkozatban idézett legkorábbi levelem 1907. november 8-án kelt a nyilatkozat szerint is, pedig ez a levél még nem vonatkozik ez ügyre, az idevonatkozó, jelenleg a büntető törvényszéknél levő, Horváth urnák dr. Molnár Hugó utján küldött szóbeli kérő ajánlatára irt levél november 14-én kelt, a kigolyózás pedig a nyilatkozat szerint is november 4-én történt. A közlemény szerint vád tárgya az lett volna, hogy Horváth az Opitz féle költséget meg nem fizette, holott az volt, mikép Horváth Mátyás bizalmammal gáládul vissza élt, számtalanszor adott becsületszava megszegésével engem bajba kevert. Végrehajtással bízattam meg dr. Klauber Vilmos cseh ügyvéd által Horváth ellen, én ezt bizalmasan közöltem vele 1907. április 1-én, hogy a kellemetlenségtől és költségtől megkíméljem ; ő számtalanszor becsületszavával megerősített terminust meg nem tartott, pedig én abban bízva a megbízást sem vissza nem adtam, sem a végrehajtást nem foganatosítottam, hanem ugyancsak terminusokra a pénz küldését ígértem, utolsó terminust Horváth Írásbeli Ígéretére adtam megbízóimnak, ezt is megszegte Horváth s ekkor engem megbízóm a hatósággal fenyegetett és csak nagy kérésre állt el a feljelentéstől; 1907. április 1-től kezdve megszegett számtalan becsületszó után julius 23-án a végrehajtást foganatosítottam, közölve a gálád esetet megbízóimmal, igy fizetett Horváth szeptember 3-án. Mentsége a közgyűlésen az volt, hogy ő nem gondolta, mikép engem kellemetlen helyzetbe hoz ; tehát fogalmai szerint úri ember nyakra-főre megszegheti becsületszavát, ha kellemetlenséget nem okoz. A becsület volt a vád tárgya, és nem a fizetés. — Ugyanilyen eset volt a másik említett költség história is. Okmányok, a közgyűlési jegyzőkönyv és igen sok úri ember a bizonyítékok. A közlemény szerint Horváth Mátyástól a közgyűlésen bizonyos anyagi áldozatok megtétele kivánta- tott a nyilatkozatban s ezért nem akarta azt Horváth aláírni. Ezzel szemben az eredetben meglévő, bárkinek rendelkezésére álló nyilatkozat szószerint a következő : „Nyilatkozat. Alulírott Horváth Mátyás volt sárospataki gyógyszerész, ki jelenleg ungvári lakos, elismerem, hogy a „Sárospataki Otthon kör“ azon tagjai, a kik ennek választmányához 1907. no vember 4-én 8 pontban kizárási indítványt tettek ellenem, valamint az ezen indítvány alapján határozatot hozott választmány annak idején a körülmények szerint teljesen korrektül jártak el. Ugyanazért kijelentem, hogy amennyiben a „Sárospataki Otthonkor“ közgyűlése a választmány kizáró határozatát megváltoztatja, sem az indítványt tevők, sem a választmány bármely tagja ellen semmi, sem magán, illetve lovagias, sem bírói utón fellépni nem fogok, a most folyamatban levő lovagias eljárást ezen nyilatkozatommal és a közgyűlés hozandó határozatával befejezettnek, el- intézettnek tekintem, segédeimet a most jelzett eljárás megszüntetésére felkérem s végül akit az eljárás folyamán megsértettem, azoktól ezennel bocsánatot kérek és egyáltalán egyik kör-tag ellen sem ez ügyből kifolyólag semminemű feljelentést tenni nem fogok. Sárospatok 1907. december 27-én. Előttünk“. A közgyűlési jegyzőkönyv és a gyűlésen jelen volt valamennyi úri ember tanúsága szerint Horváth e nyilatkozatot aláírni késznek nyilatkozott, csak kérte, hogy azt egyik tanúja olvassa el s miután ez aláírás esetén pofonnal (a jegyzőkönyvben a kifejezés miatt osak kihívás van) fenyegette, maradt el az aláírás. A közgyűlésnek — a Horváthnak kegyelmet kö- nyörgők kérésére — követett eljárását visszafordítani, maga is elég jellemző. Mutatóul teljesen elég ennyi arra, hogy minő vízzel mosakodik Horváth s arra is, hogy teljes joggal jelentsem ki, mikép ilyen mosakodóval nyilvános lapban cikkezni tovább nem fogok, ettől felment engem múltam, reperálásra nem szoruló becsületem, tisztességem, — pedig nekem a nyilatkozatok megfogalmazásáért sem kell fizetnem. Végül biztosítom Horvátot, hogy az elévülés kifogásával élni nem fogok, tegyen bünfenyitő feljelentést, tág tere nyílik majd a mosakodásra. Különben teljes bizonyítékokkal szolgálok bárkinek, a cikk miatt pedig újabb feljelentést teszek. Sárospatak, 1908. február 6. Dr. Kiss Sándor. III. Horvát Mátyásnak a „Zemplén“ február 2-iki számában megjelent személyemet érintő nyilatkozatára a következőket adom az ezen ügy iránt érdeklődők tudomására. Az „Otthon“ kör választmányához intézett és Horvát Mátyás kirekesztését célzó vádlevelet — barátaim informatiójából nyert impressóim folytán — én is aláírtam. Ebből folyólag Horvát Mátyás megbízottjai utján provocált; mire én segédeimet a ldvagiasság legszigorúbb szabályai szerint kellő időben megneveztem, akik ügyemet a „Zemplén“ január 12-iki számában megjelent jegyzőkönyv tanúsága szerint a lovagiasság szabályainak megfelelően el is intézték. Tehát lovagias utón — amelyből leckét sem cikkírótól, sem mástól már ma nem veszek — velem szemben semmi keresni valója nincs. Ha Horvát Mátyás a fentebb említett tényem folytán becsületében magát sértve érzi: előtte áll a legigazságosabb forum, a biróság, vegye azt igénybe a nézete szerint méltatlanul meghurcolt becsületének a kireparálására. Sárospatak, 1908. febr. 7. Goldblatt Mór. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. M. P. Szécsegres. A cikk a közlendők sorába lett iktatva. Megjelenését aktuálisabb közlemények késleltették. Felelős szorkesztö és laptulajdonoB: Éhlert Gyula. HIRDETÉSEK. Vendéglős kerestetik a fürdő idényre az Erdőbényei gyógyfürdő részére. Uradalmi számtartdság Tolcsva. A ki ezt figyelembe nem veszi, saját élete ellen töri KAlSER-féle Mell-Caramellák a Három fenyő védjegygyei. Orvosilag megvizsgálva és ajánlva köhögés, rekedtség, hurut, elnyálká- sodás és torokhurut ellen. Cl őrt közjegyzőileg hitelesített bi- zonyitvány tanúsítja, hogy ezen Caramellák hatása páratlan. Egy csomag ára 20 és 40 fill. Egy doboz 80 fillér. Kapható: Hrabéczy Kálmán drogériájában Sátoraljaújhely és Horváth Mátyás Sárospataki gyógyszerésznél
