Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-01 / 10. szám

Február 1. ZEMPLÉN 7. oldal. jelentik még dr. Szabó Sándor ur és társainak megbízottai, bogy Horváth Mátyás ur a beadványról való tudomás szerzés után nemcsak hogy elégtételt nem kért kellő idő alatt, de mindent elkövetett arra, hogy a beadvány alá­íróit a kizárási indítvány visszavonására reábirja. Főkép ez az ok, mely miatt a lovagias utón való tárgyalásba nem mennek bele. A beadvány visszavoná­sára tudomásuk szerint dr. Molnár Hugó urat próbálta rávenni. Ebből a körülményből tehát kitűnik az, hogy Horváth Mátyás ur a lovagias elégté­telkérést csak mint legutolsó eszközt vette igénybe, ezért ahhoz joga nem lehet. Ezután a jegyzőkönyv bezáratott azzal a megjegyzéssel, hogy az abban foglalt megállapodások az uj megbízot­takra is kötelezők lesznek. Kmf. Dr. ilye- falyi Vitéz Géza, Hodossy Béla, dr. Szabó Sándor és társai megbízottai; dr. Nagy Béla, dr. Adriányi Béla, Horváth Má­tyás ur megbízottai.“ Az alakított becsületbiróság tagjaiul megbízottak a következő urakat kérték fel: az én részemről dr. Szirmay István vármegyei tiszti főügyész és Bernáth Aladár vármegyei tb. főjegyző urakat, dr. Kiss Sándor és társai részéről Ke- resztessy Lajos kir. törvényszéki biró és Kérészy Gyula városi mérnök urakat. A becsületbiróság elnökéül Lengyel Manó ny. honvédezredes ur kéretett fel. A becsületbiróság döntése elé a következő kérdés bocsáttatott: „ Kérdés. A sárospataki Otthon kör választmányá­hoz dr. Szabó Sándor és társai 1907. november elején Horváth Mátyás ur ellen kizárási indítványt adtak be, az indítvány feletti határozat 1907. decem­ber 16-án közöltetett Horváth Mátyás úrral a nélkül, hogy ő az ellene fel­hozottakra nézve megkérdeztetett volna. Eldöntendő, hogy a beadvány aláíróitól kérhet-e Horváth Mátyás ur 1907. de­cember 17-én lovagias elégtételt, annak dacára, hogy neki a beadványról privát utón már tudomása volt régebben is és hogy ő a beadvány visszavonása iránt már előzőleg lépéseket tett. Sá­rospatak, 1907. XII/18. dr. ilyefalvi Vitéz Géza, Hodossy Béla, dr. Adriányi Béla, dr. Nagy Béla.“ Felek a becsületbiróság részére a következő nyilatkozatot adták ki : „Nyi­latkozat. Alólirottak becsületszavunkra kijelentjük, hogy a köztünk és Horváth Mátyás ur között felmerült lovagias ügyben kikérendő birórági döntésnek magunkat feltétlenül alá fogjuk vetni. Kelt Sárospatakon, 1907. december 18. dr. Kiss Sándor, Salacz Lajos, dr. Szabó Sándor, zilahi Kiss Jenő. Előttünk: dr. ilyefalvi Vitéz Géza, Hodossy Béla mint dr. Szabó Sándor és társai megbízottai előtt.“ „Nyilatkozat. Alólirott becsületsza­vamra kijelentem, hogy a köztem, va­lamint dr. Kiss Sándor, Salacz Lajos, dr. Szabó Sándor és zilahi Kiss Jenő urak között felmerült lovagias ügyben a becsületbiróságnak kikérendő dönté­sét magamra nézve minden tekintetben kötelezőnek elismerem. S.-a.-Ujhely, 1907. december 19-én. Horváth Mátyás. Előttünk: dr. Adriányi Béla, dr. Nagy Béla.“ A dr. Kiss Sándor és társai ellen fennforgó ügyemben alakult bíróság 1907. évi december hó 18. napján tár­gyalás alá vévén az ügyet, miután azt kellőleg felderítve nem látta, utasította dr. Kiss Sándor és társai megbízottait, hogy 1907. évi december 28-ik napjá­nak d. u. 4 órájára már most kitűzött becsületbirósági tárgyalásra a vád tár­gyává tett cselekményekre vonatkozó bizonyítékaikat terjesszék a bíróság elé. Et nunc venio ad fortissimum ! Dr. Kiss Sándor és társai urak most már látván azt, hogy becsületem ellen inté­zett vakmerő támadásuk kudarcot fog vallani, mert a bíróság döntése rám nézve csak kedvező lehet, negligálván a tisztes társadalom kötelező szabályait, hogy kibújhassanak a becsületbiróság­nak magukra nézve becsületszavuk le­kötése mellett kötelezőnek elismert ítél­kezésének erkölcsi kényszere alól, egy — megengedem, hogy furfangos, de lovagias ügyekben eddig példátlanul álló — fogással azt teszik, hogy a vá­lasztmány kirekesztő határozata ellen a közgyűléshez beadott felebbezésem tár­gyalására a közgyűlést a becsületbiróság már kitűzött ülését megelőző napra egybehívják, ott a választmány határo­zatát alább részletesen megvilágított, a fennálló szabályok teljes negligálása melletti erőszakos eljárás után jóváha­gyatják, majd mikor az 1907. évi de­cember hó 28-ra kitűzött becsületbiró­sági ülést a becsületbirósági elnök meg­nyitja, az időközben a segédségtől visszalépett Hodossy Béla és dr. ilye­falvi Vitéz Géza urak helyett megbízot­takul jelentkező dr. Roboz Bernát és dr. Gálos Rudolf a dr. Kiss Sándor és társai részéről felkért becsületbirósági tagoktól a megbízást — a lovagias ügyek elintézésénél eddig példátlan abusust teremtvén — azon kijelentéssel, hogy megbízóik úgy tőlük, mint az általuk felkért becsületbiráktól is a meg­bízást visszavonták, visszaveszik. Ter­mészetes, hogy a lovagias szabályok ezen brutális megsértése után a becsü­letbiróság határozathozatal nélkül ősz lőtt szét. Ezen tényekre adták ki segédeim részemre a következő nyilatkozatot: „Tekintetes Horváth Mátyás urnák Ung- vár. Megbízásod folytán dr. Kiss Sándor, Salacz Lajos, dr. Szabó Sándor és zilahi Kiss Jenő urakat 1907. évi de­cember hó 17-én Sárospatakon felke­restük, hogy tőlük a sárospataki Otthon körhöz beadott kirekesztési indítványuk­ért, illetve az abban foglaltakért neved­ben elégtételt kérjünk. Ellenfeleid meg­bízottai az ügy tárgyalása alkalmával kijelentették, hogy a lovagias elégtétel­kérést nem fogadják el, mert bár a kirekesztési indítványról csak 1907. évi december hó 16-án lettél értesítve hi­vatalosan, ez indítványról magánúton már régebben tudtál, ennek dacára azért tőlük 24 órán belül elégtételt nem kértél, sőt megkísérelted, hogy őket az indítvány visszavonására rábírd. Ezek szerint most nincs jogod a lovagias elégtételkérésre s ők az ügyet tárgyalni nem hajiandók. Dr. Kiss Sándor urnák és társainak ezen véleményét mi termé­szetesen el nem fogadtuk, miután né­zetünk szerint az, aki sért, 24 óra el­teltével is köteles elégtételt adni. Az ellenfeleid megbizottaival történt meg­állapodás folytán egy külön becsület- bíróságra bíztuk azon kérdés eldöntését, hogy lovagias elégtételkérésnek van-e helye ? A becsületbiróság megalakult s a tárgyalás megkezdése előtt a bíróság elé terjesztettük írásbeli nyilatkozatodat arról, hogy a bíróság döntését magadra nézve kötelezőnek fogod elismerni. Dr. ilyefalvi Vitéz Géza és Hodossy Béla ur, mint ellenfeled megbízottai, meg­bízóik részéről a szószerínt alább kö­vetkező nyilatkozatot adták át a bíró­ságnak : „Nyilatkozat. .Alólirottak becsü­letszavunkra kijelentjük, hogy a köztünk és Horváth Mátyás ur között felme­rült lovagias ügyben kikérendő külön bírósági döntésnek magunkat feltétlenül alá fogjuk vetni. Kelt Sárospatakon, 1907. december 18. Dr. Kiss Sándor sk., Salacz Lajos sk., dr. Szabó Sándor sk., zilahi Kiss Jenő sk. Ellőttünk : dr. ilyefalvi Vitéz Géza sk., Hodossy Béla sk., mint dr. Szabó Sándor és társai megbízottai előtt.“ A becsületbiróság összeülvén, az ügy előadása után a tényállást nem látta kellőképen felderítve s kötelezte ellenfeleid megbízottait, hogy a december hó 28-ra kitűzött újabb ülé­sére terjesszék elő azon bizonyítékaikat, amelyekre az ellened felhozott kifogá­saikat alapítják. 1907. december 28-án a becsületbiróság újra összeült s ott ellenfeleid megbízottai megjelenvén, azt adták elő, hogy dr. Kiss Sándor és társai ügyüket most már nem kívánják a becsületbiróság döntése alá bocsátani, sőt az általuk felkért becsületbiráktól a megbízást is visszavonják. Az ellenfeleid által felkért becsületbirósági tagok akkor kijelentették, hogy megbízatásuk vissza­vonása folytán nem érzik magukat fel­jogosítva az ügy tárgyalására, amire a bíróság döntés nélkül feloszlott. Az előadott tényekből mi arról győződtünk meg, hogy ellenfeleidnek a lovagiasság legelemibb szabályairól sincs fogalmuk, ha becsületszavukra tett írásbeli foga­dalmuktól képesek voltak eltérni. Ezért a további tárgyalások mellőzésével ré­szedről az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánítjuk. Sátor­aljaújhely, 1907. december 29-én. Dr. Adriányi Béla, Dr. Nagy Béla.“ Ezen nyilatkozatot én a következő sorok kíséretében tettem a Zemplén 1908. évi január hó 4-iki (4707) számá­ban közzé: „Nyilatkozat A köztem és dr. Kiss Sándor, Salacz Lajos, dr. Szabó Sándor és zilahi Kiss Jenő sárospataki lakosok között felmerült lovagias ügy­ben dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla uraktól, mint megbizottaimtól az alábbi nyilatkozatot kaptam. — Ahhoz csak annyi hozzáadni valóm van, hogy fentebb nevezettek felett, mint akik irásbelileg kiadott becsületszavukkal erősített fogadalmakkal semmit sem törődnek, hanem azt minden tisztes­séges gondolkodás megbotránkoztatá- sára egyszerűen visszaszivják és akik­nek ennélfogva a lovagiasságról és tisztességről fogalmuk sincsen, — lova­gias utón egyszerűen napirendre térek és ügyvédem utján ellenök részben zsa­rolás, részben rágalmazás és becsület- sértés miatt a bünfenyitő feljelentést megteszem. Sátoraljaújhely, 1908. ja­nuár hó 2. Horváth Mátyás.“ Váljon birhat-e ily előzmények után erkölcsi súlylyal a Zemplén 1908. évi január hó 11-ik napján (4709) meg­jelent számában dr. Roboz Bernát és dr. Gálos Rudolf urak által az ügynek az ő — állítólagos — megbízóik ré­szére történt egyoldalú elintézést tar­talmazó alábbi nyilatkozatuk, mely 1907. december 28-án kelt, akkor, amidőn ők a becsületbiróság előtt ugyancsak 1907. december 28-án tett nyilatkoza­tuk szerint is már megbízottak nem voltak, mert megbízóik a megbízást tőlük visszavonták? „Tekintetes dr. Kiss Sándor, dr. Szabó Sándor, Salacz Lajos, zilahi Kiss Jenő, dr. Molnár Hugó, Fodor Jenő, Goldblatt Mór és Wohl László uraknak Sárospatak. Horvát Mátyás gyógysze­részszel fenforgott lovagias ügyükben van szerencsénk a következőkről érte­síteni : Előző megbízottaik: Hodossy Béla és dr. illyefalvi Vitéz Géza urak abban állapodtak meg jegyzőkönyvbe foglaltan dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urakkal, mint Horvát Mátyás meg­bizottaival, hogy külön bíróság döntsön abban a kérdésben, váljon Horvát Mátyás birt-e tudomással 1907. no­vember hó elején az urak által a Sá­rospataki Otthon kör választmányához kizárás iránt beadott indítványban fog­laltakról és megkisérlette-e a választ­mány 1907. november 4-én hozott ki­záró határozatának más utón való meg­változtatását s csak ennek meghiúsulása után 1907. dec. 17-én mint utolsó esz­közt vette igénybe a lovagias utat: te­hát kérhet-e ily körülmények között az uraktól lovagias elégtételt ? Ezen kér­dést illetőleg {adták az urak részben iiásban, részben nekünk szóval azt a nyilatkozatot, hogy a bíróság döntését kötelezőnek fogják elismerni. Eddigi megbízottaik akadályoztatása folytán a további eljárásban megbízásuk alapján mi vettünk részt. 1907. december 21-én a megbízottak által megnevezett tagok­ból álló külön bíróság összeült, hatá­rozatot azonban nem hozott, hanem a valódiság bizonyítására újabb határ­napul 1907. dec. 28-ikát tűzte ki. Idő­közben 1907. dec. 27-ikén tárgyalta a Sárospataki Otthon kör közgyűlése a választmány kizáró határozata ellen Horvát Mátyás által beadott felebbezést, melynek eredménye Horvát Mátyásnak a Sárospataki Otthon körből való jog­erős kizárása lett. A változott körülmé­nyekhez képest Önök azt a megbízást adták nekünk, hogy Horvát Mátyásnak, kit egy erkölcsi testület kebeléből vég­érvényesen kizárt, — tekintet nélkül a külön bíróság elé utalt elvi kérdésre — lovagias utón elégtételt nem hajlandók adni. Ennek folytán mi 1907. dec. 28-án a külön bíróság általunk meg­nevezett tagjaival megbízásunkat közöl­tük s miután az elvi kérdés eldöntése tárgytalanná vált, megköszönve eddigi működésüket: tőlük a megbízatást uta­sításunkhoz képest visszavettük. Az ed­digiek alapján önök részéről az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befeje­zettnek tekintjük. Sátoraljaújhely, 1907. december hó 28-án. Dr. Roboz Bernát. Dr. Gálos Rudolf.“ Vagy lehet-e ezek után a dr. Kiss Sándor és társai következő nyilatkoza­tának erkölcsi súlya, azt a lovagiasság és tisztesség fogalmával tisztában levő közönség elbírálása alá merem bátran bocsátani: „Nyilatkozat. Horvát Mátyásnak a Zemplén f. hó 4-iki számában közzétett nyilatkozatára csupán annyit van sze­rencsénk a t. olvasóközönség tudomá­sára hozni, hogy Horvát Mályást a Sárospataki Otthon kör közgyűlése 1907. december 27-én a kör tagjai közül ki­golyózta. A kilátásba helyezett büntető eljárást várjuk. A dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urak által Horvát Má­tyáshoz irt levélre felvilágosításul szol­gál az alábbi levél, melyből kitűnik, hogy nem becsületbiróság, hanem egy külön bíróság alakult egyedül annak a kérdésnek eldöntésére, hogy Horvát Mátyás kérhet-e lovagias elégtételt 1907. december 17-én olyan sértésért, amely­ről már 1907. november elején tudott s amelynek következményeit azóta más utón kísérletté meg elhárítani ? Erre nézve adtunk, — hiszen másra nem is adhattunk — kötelező nyilatkozatot a külön bíróság döntését illetőleg s legna­gyobb tisztelettel fogadtuk volna a külön bíróság határozatát, ha 1907. december 27-ig határozott volna ; időközben azon­ban Horvát Mátyás bárminemű lovagias elégtételkérésre képtelenné vált s igy sem különbirósági, sem esetleg becsület­birósági eljárásra már nem volt szükség, mely körülményt azonban dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urak elfelejtettek jelezni a Horvát Mátyásnak irt levélben, pedig ha ezt el nem felejtik, valószínű­leg más eredményre jutnak a követ­keztetésben. Ezekből kifolyólag vissza­utasítjuk a lovagiasságról adott ok­tatást, mert szavunkat meg nem szeg­tük, sem pedig a lovagiasság ellen nem vétettük akkor, mikor egy olyan em­berrel, kit egy társadalmi kör tagjai közül két egybehangzó határozattal ki­golyózott, — de különösen Horvát Má­tyásnak az Otthon kör közgyűlésén ta­núsított magaviseleté után — lovagias téren szóba sem álltunk. A tényeknek ily módon való helyreigazítása után a t. olvasóközönség megítélheti, hogy helyesen jártunk-e el. Horvát Mátyás ellen pedig, hogy módjában álljon bi­zonyítékainkat még egyszer meghall­gatni : a nyilatkozatában foglaltak miatt a bünfenyitő eljárást már megtettük. Sárospatak, 1908. január 8. Dr. Kiss Sándor, Salacz Lajos, Dr. Szabó Sán­dor, zilahi Kiss Jenő.“ Goldblatt Mór, dr. Molnár Hugó és Wohl László megbizottaival segédeim mai napig sem tárgyaltak, ezért levél utján hívták fel nevezetteket, hogy intéz­kedjenek, mely felhívásukra vették a következő írásbeli feleleteket: „Igen tisztelt ügyvéd ur! Mai becses levelére van szerencsém értesí­teni, hogy én másnap már beküldöttem segédeimet Mizsák József tb. főszolga­bíró és dr. Gálos Rudolf urak szemé­lyében. Majd ezen urak visszalépése után segédeimet egy levélben Deák Géza és Nagy Lajos tanár urak szemé­lyében neveztem meg, végre pedig ezeknek elfoglaltsága miatt való vissza­lépése után dr. Gálos Rudolf és dr. Roboz Bernát urak — mint az az általuk felvett jegyzőkönyvben is fel van tüntetve — engem is képviseltek ebben az ügyben. Nem értem tehát, hogy igen tisztelt ügyvéd urak engem a „sokadalomban“ észre nem vettek és most csaknem egy hónap múlva kérik, hogy nevezzem meg segédeimet. Én ezt az ügyet befejezettnek tudom és minden körülmények között kénytelen vagyok magamat ehhez tartani. Kiváló tisztelettel Sárospatak, 1908. január 11. Dr. Molnár Hugó.“ „Sárospatak, 1908. január hó 11-én. Tekintetes dr. Nagy Béla és dr. Adriányi Béla uraknak S.-A.-Ujhely. Folyó hó 10-ről kelt becses soraikra vonatkozólag van szerencsém értesíteni, hogy a Horváth Mátyás urnák ellenem indított

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom