Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-01 / 10. szám

8. oldal.

zsmplEn.

Február 1.

ügyében megbizottaimat még 1907. évi december 17-én neveztem meg dr. Roboz Bernát s dr. Gálos Rudolf urak személyében, kik a fentebb jelzett időben a tárgyalás megejtése céljából az urakat fel is keresték. Utasításomhoz hűen az egyöntetűség kedvéért akként jártak el, mint a Horváth Mátyásnak dr. Kiss Sándor s társai ellen folyamatba tett lovagias ügyében, aminek igazolásául szolgál a megbizottaim által részemre kiállított nyilatkozat. A történeti hűség kedvéért még azt emlitem fel, hogy a túloldalon nevezett urak, mint megbízottak az én részemről kérettek fel ezen tisztség elfogadására s csak már a tárgyalás folyamán vették át a többi urak képviseletét is, természetesen ugyancsak felkérésre. Ezen tény szives tudomásvételét kérve maradok kiváló tisztelettel Goldblatt Mór.“

„Sárospatak, 1908. január hó 13. Tekintetes dr. Adriányi Béla urnák. Becses soraira válaszolólag van szerencsém kijelenteni, hogy a segédeim által a „Sárospatak“ január 12-iki számában közzétett nyilatkozatával a Horváth ügy lovagias részét a magam részéről elin- tézettuek tartom. Kiváló tisztelettel Wohl László.“

Fodor Jenővel az ügyet az általa kiadott s fentebb közölt nyilatkozat alapján megbizottaim elintézettnek tekintvén, ezek után megbizottaival újabb tárgyalásba bele sem mehettek.

Dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla megbizottaimtól ezek után a következő levelet vettem: „Tekintetes Horváth Mátyás urnák Ungvár. Megbízásod folytán múlt 1907. évi deczember hó

17-én Sárospatakon felkerestük dr. Molnár Hugó, Goldblatt Mór és Wohl László urakat, hogy tőlük nevedben a sárospataki Otthon körhöz beadott ki- rekesztési indítványért, illetve az abban foglaltakért elégtételt kérjünk. Ezen elégtételkérés folytán nevezett urak megbízottaikat meg is nevezték. Mielőtt azonban megbizottaikkal ez ügyben tárgyaltunk volna, fentnevezett urak a hozzánk intézett levelökben közölték velünk, hogy ők a dr. Kiss Sándor és társai, valamint közied felmerült ügyben a Roboz Bernát és Gálos Rudolf urak által kiadott nyilatkozat alapján a saját ügyüket is elintézettnék tekintik s ezt tárgyalni nem hajlandók tovább. Ameny- nyiben te az elégtételkéréssel a lovagiasság szabályainak eleget tettél s mivel ők az elégtételt minden elfogadható indok nélkül tagadták meg, ennélfogva ez ügyet részedről a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánítjuk. Kelt Sátoraljaújhely, 1908. január hó 14. Dr. Adriányi Béla, dr. Nagy Béla.“

Ebből kitünőleg tény az, hogy bár Goldblatt Mór, dr. Molnár Hugó és Wohl László segédeivel megbizottaim még mai napig sem találkoztak s tárgyaltak, nevezett gentlemanok az ügyeiket mégis lovagiasan befejezettnek tekintik.

De lássuk most már a Sárospatakon 1907. évi december hó 27-én tartott Otthon köri közgyűlésnek lefolyását.

Ismervén már azon urak egyéniségét, akik ügyemben vezető szerepet játszottak, szükségesnek tartottam, hogy velők csak tanuk jelenlétében tárgyaljak, felkértem tehát dr. Adriányi Béla és dr. Lukács Géza urakat, hogy az Otthon kör közgyűlésére elkísérjenek. A közgyűlésen körülbelül 70—75 tagot számláló körnek csak 25—30 tagja jelent meg, ezek között azok is, kik a választmányban kizáratásomban első- fokulag már határoztak s kik ellenem a kizárási indítványt megtették. Természetes tehát, hogy mindenek előtt tiltakoztam az ellen, hogy ügyem II. fokú elintézésénél, úgy a vádlóim, mint azok, kik az I. fokú határozat meghozatalában résztvettek már egyszer, abban most ismét részt vegyenek s újból szavazzanak. E, minden gavallér gondolkodású úri ember előtt jogos kívánságomat nem respektálták, hanem védekezésre hívtak fel. Én védekezésemet a következőkben kívántam előterjeszteni:

1. vádpontra (Otthon köri tagnak kártyaadósságát meg nem fizette:) Tudtommal egyedül dr. Szabó Sándornak maradtam egy ízben — veje az Otthon

körben kártyázván — 60 koronával adósa. Kártyázás után, mivel dr. Szabó Sándor nekem az évek hosszú során hitelbe hordott gyógyszerek és egyebek árában mai napig is 200 koronányi összegen felül adósom, azt a javaslatot tettem neki, hogy a 60 koronát fenti tartozásának lefaragására fordítom, mibe dr. Szabó Sándor beleegyezvén, az összeget tartozásába betudtam. Természetes tehát, hogy azt részére meg nem fizettem, de amikor arról szereztem tudomást, hogy dr. Szabó Sándor ezen kölcsönös megállapodásunkon alapuló tettből ellenem vádat kovácsol, a 60 koronát azonnal megküldöftem neki s illetve dr. Molnár Hugó orvosnak azon kéréssel, hogy azt dr. Szabó Sándornak fizesse ki. Ezen körülmény megcáfolására az ülésen jelen volt dr. Szabó Sándort felhívtam s nevezett az általam előadottakat helyben hagyta.

2. vádpontra. (Az Otthon köri tag által girált váltóját, ki nem fizette Ígérete dacára, hogy 1907. október 2-án váltóját rendezi, emiatt a giránst perelik, ő pedig a gyógytár vételárát eltette:) Ezen vádra beigazoltam a közgyűlésen megjelent dr. Lukács Géza nyilatkozatával, hogy — miután a gyógytár vételárában kapott készpénzemből tetemes tartozásaim nagy részét kifizettem, a vételár többi részét anyósom saját követelésének biztosítására foglalta le s igy ezen váltókra fedezetem egyelőre nem jutott, de amint anyósommal rendbe hoztam ügyemet, a váltóimat is annak rendje- módja szerint rendeztem. Különben is ezen körülmény becsületügyi eljárás alapját alig képezheti, mert váltótartozások kiegyenlítése a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, avval pedig, hogy valaki tartozik, becstelenséget még el nem követett. Különben is az ellenem fellépő dr. Molnár Hugóval szemben magamnak is megfelelő összegű váltó jótállásaim voltak, sőt jelenleg is vannak s igy egész joggal tagadhattam meg váltóim kifizetését addig, mig ő is az általam neki girált váltókat kifizeti. (Ezen ügyre vonatkozólag 1. a már fentebb elmondottakat.)

3. vádpontra. (Gyógytára eladásakor kötelezettséget vállalt 3000 korona vételár visszafizetésére, ha az évi forgalom nem lesz 22000 kor., most pedig a kapott váltókat az anyósára ruházta :) Miután a gyógytáramat megvevő Kellner Károlylyal kötött szerződésben a 3000 kor. visszafizetésére határidőül

1909. január 1. napja köttetett ki, addig Kellnernek velem szemben semmi néven nevezendő követelési joga nem lehet. Ez különben is üzleti ügy, mi szintén nem tartozhatik a becsületügyi eljárás keretében megoldható ügyek körébe, ha Kellnernek követelése van ellenem, érvényesítse azt a rendes bíróság előtt. Tiltakozom, hogy ilyen teljesen magán természetű ügyemben erkölcsi kényszer alkalmaztassák velem szemben a Kellner által felkért ügyvéd (dr. Kiss Sándor otthonköri tag s választmányi tag) által.

4. vádpontra. (Községi ügyben bizalmas értesítési, mely azon párt tagjának volt küldve, melynek ő is tagja volt, a párttal ellentétes emberekkel közölte.) Ez a vádpont ugyan egész terjedelmében elejtetett, miután kijelentették, hogy magas állású személyeket nem akarnak a vitába belevonni, mégis a következőket adom elő:

Amikor a III. jegyzői állás betöltése Sárospatak községnél aktuálissá vált s a választás julius hó 6. napjára ki is tűzetett, ezt ‘megelőző 3 nappal — úgy emlékszem jul. hó 3-án délután — megjelent nálam Éhlert Gyula barátom s kérdést intézett hozzám, vájjon ha a jegyzői vizsgát letett öcscse beadná pályázatát, lehetne-e annak reménye megválasztatásához. Ekkor én azt feleltem neki, hogy e tekintetben legjobb, ha a járás főszolgabirájánál szerez információt s ezért el is kisértem őt a főszolgabíróhoz. A főszolgabírónál előadván kívánságát, ott azt a választ kapta, hogyha öcscse beadja pályázatát, kandidálva lesz, de miután Cziráky Károly helyettes jegyző működése ellen kifogás nem tehető s nevezett jegyző a főszolgabíró biztatására jött Sárospatakra, a

főszolgabíró nem tartja megengedhetőnek, hogy most ellenében állást foglaljon, miután azonban úgy van értesülve, hogy a képviselőtestületnek Molnár János községi bíróval tartó 16—18 képviselőtestületi tagot számláló része Czi- rákyval szemben más pályázót óhajt pártfogolni, a képviselet pedig a szavazattal biró tisztviselőkkel együtt 52 tagból áll, ha a Molnár János pártját sikerül öcscse javára megszerezni és ezen

16—18 ^taghoz esetleg még más 6—8 tagot, úgy felveheti öcscse Czirákyval a küzdelmet.

Amikor arról, hogy Éhlert Gyula Sárospatakon járt, dr. Kiss Sándor tudomást szerzett, küldötte szét a következő (eredetben szintén a Zemplén ki- adóhivatalánál letett) cédulát: „Igen tisztelt Tagtárs Ur! Holnap, f. hó 6-án

d. e. 10 órakor választ képviselőtestületünk III. jegyzőt. Tudomásomra jutott, hogy a mi jelöltünket, Cziráky Károlyt, ki itt működése óta megfelelő, tisztességes, jó munkás hivatalnoknak bizonyult, a felsőbb hatulom egy kegyeltjével el akarják buktatni. Ha ez megtörténnék, óriási erkölcsi vereséget szenvednénk, mert a községi biró a fentire nézve Ígéretet tett. Ugyanezért minden eshetőségre elkészülendők, igen kérem, hogy 3/H0 órakor szíveskedjék a község házán okvetlenül megjelenni. Sárospatak, 1907. julius 5-én. Hazafias tisztelettel Dr. Kiss Sándor képv.-test. tag.“

A választás után — melyen tudvalevőleg Cziráky egyhangúlag lett megválasztva — mintegy 10 nappal beszélgetvén egy társaságban a sárospataki állapotokról, szóba került a közelmúltban lezajlott jegyzőválasztás históriája is, ekkor jegyeztem én meg, hogy bár egyesek a főszolgabíró urnák szemében játszszák a bizalmas jó barátot (igy dr. Kiss Sándor is), mégis mily meggyanúsító felhívásokat bocsátanak ki Cziráky érdekében, mivel úgy gondolom, nem követtem el indiscretiot, mert dr. Kiss elfelejtette közölni azt, hogy az a felhívás részéről bizalmas jellegű, az nem közlendő senkivel, főként nem a főszolgabíró úrral, vagy annak ismerőseivel. Különben is, ha dr. Kiss Sándor sértve érezte magát eljárásom által, tetszett volna felelősségre vonni tettemért s magának annak rendje s módja szerint elégtételt szerezni, de egy társaskör erkölcsi- prestigéje mögé bújva bosszút állani, ez csakugyan Kiss Sándor-féle erkölcsre vall.

5. vádpontra. (Távozásakor barátaival szemben oly viseletét tanúsított, mely a tisztességgel homlokegyenest ellenkezik:) Miután ez a vád szerfelett tág, kértem a tisztesség ellen elkövetett vétségem közelebbi megjelölését. Erre nagy megdöbbenésemre dr. Kiss Sándor kirukkol azzal, hogy egy általa képviselt Opitz nevű cég peres ügyében megállapított költségeket Ígéretem ellenére nem fizettem ki.

E vád alaptalanságát bizonyítja az alábbi (eredetben szintén a Zemplén kiadóhivatalában letett) dr. Kiss Sándor által sajátkezüleg kiállított nyugta, mely szerint én sem Opitznak, sem dr. Kiss Sándornak mivel sem tartozom :

„Sárospatak, 1907. szeptember 3. Kedves Barátom ! Opitz követelése ma a következő: tőke 189 K. 20 fill. 905. szept. 18-tól 6o/o kamat 22 K. 70 fill., perköltség 20 K. 74 fill., végrehajtás kérési költség 12 K. 26 fill., végrehajtás foganatositási költség 30 K. 30 fill., összesen 275 K. 20 fill., kettőszázhetvenöt korona 20 fillér, mely összeg felvételét s ezzel a követelés teljes kiegyenlítését ezennel elismerem. Baráti üdvözlettel: Dr. Kiss Sándor ügyvéd. Tekintetes Horvát Mátyás gyógyszerész urnák Sárospatak.“

Vagyis ezen vádpontnál dr. Kiss Sándor urat — saját hasznára ugyan — emlékező tehetsége cserben hagyta. Különben is mióta szolgál egy társaskör oly célt, aminővel Kiss Sándorék akarják felruházni, hogy t. i. tagjai perköltségeiket a társaskörrel hajtatják be ? Nemde jellemző eset ? 1

6. vádpontra. (Egyénekről, kikkel itt látszólag a legbensőbb viszonyban volt, távozása után rágalmakat beszélt:) és

7. vádpontra. (Barátai bizalmával az erkölcsiség és tisztesség követelményét mélyen sértő módon visszaélt:)

Ezen két vádpoutra kértem a személyek és az inkriminált tettek közelebbi megjelölését. E kérelmemre nagy csodálkozásomra azonban azt a feleletet kaptam — mi természetesen vádlóimra a legkényelmesebb — hogy ezen vádak tárgyalását meg nem engedik, miután azokat rólam szavahihető úri emberek állítják, igy tehát azok valódisága kétségen felül áll.

Hát ezen eljárás — mely magamagán hordja bélyegét s ily homályos vádak, ahol az inkriminált kijelentéseket se tartják szükségesnek elmondani, aljas rágalmaknál nem egyebek s azok felhozóira jellemző.

8. vádpontra. (Az Otthon kör Kossuth serlegére nagy hangon felajánlott 50 K.-át — ezért önmagát ünnepeltette — többszöri felhívás dacára 8—9 hónap után sem fizette ki). Igaz, hogy a Kossuth serlegre 1907. évi március 15. napján felajánlott 50 K.-át csak 1907. évi november hóban fizettem ki, de tényleg kifizettem. Az pedig, hogy valaki valamely önkéntesen tett adóssága megfizetésével késik, nem képezhet diffamáló cselekményt, mert legrosszabb esetben — ami különben távol állott tőlem — per utján is be lett volna rajtam hajtható az 50 K. Különben is kellő biztosítékul szolgálhatott ezen 50 K. tekintetében ázon körülmény, hogy még mai napig is mint forgató szerepelek azon az 5000 K.-ás váltón, melynek értékén az Otthon kör berendezését beszerezte. Ám a quod uni justum alteri aequum elvénél fogva, miután tudomásom szerint rajtáin kívül mások is vannak, akik a Kossuth serlegre épen olyan ünnepeltetés közben megajánlott összegeket ez ideig be nem fizették, mert a felajánlott összeg esedékességére határidő ki sem tűzetett, miért lépnek fel csak velem szemben ily agressive s miért nem indítják meg az eljárást mások ellen is?

Magának a közgyűlés lefolyásának jellemzésére végül közlöm a közgyűlésre előrelátásból magammal vitt két szavahihető úri ember: dr. Adriányi Béla és dr. Lukács Géza uraknak köz vetlen szemlélet utján nyert tapasztala' taikat kifejező levelét:

„Tekintetes Horvát Mátyás gyógyszerész urnák Ungvár. Tisztelt Barátunk ! Ez évi december 27-én a Sárospatakon megtartott Otthon köri ülésen jelen voltunk, ahol épen a Te azon felebbezésedet tárgyalta valami 25—30 tag, melyet a választmánynak Téged kizáró határozata ellen benyújtottál. Tapasztalatainkról a következőkben értesítünk : Első sorban nem tartjuk illetékesnek az Otthon kört a határozat- hozatalra, mert Te kilépésedet még a választmányi határozat hozatala előtt bejelentetted és Te ettől kezdve már nem voltál tagja az Otthon körnek.

De nem tartjuk a korrekt, gaval- léros gondolkodással összeegyeztethető- nek azt se, hogy ügyedben ugyanazon kilenc egyén, akik a kizárási indítványt benyújtották, akik tehát a Te vádlóid voltak s arra voltak hivatva, hogy vádjaikat bizonyítsák, vagyis egyúttal terhelő tanukként is szerepeltek, a közgyűlésen szavazhattak, mert ekként vádlóid egyúttal biráid voltak, igy pedig igazságos ítéletet várni nem lehet.

Az Otthon kör határozatának, mely- lyel Téged tagjai közül kirekesztett, ennélfogva nem lehet az az erkölcsi súlya, melylyelaz efféle határozatoknak, ha más körülmények között, más társaskörben hozatnak, birniok kell. Nem, annál kevésbé, mert ez nem is fejezi ki az egész Otthon kör határozatát, hanem csak egy néhány ellenséged bosszúálló, ennélfogva inkorrekt véleményét.

Akkor, mikor az Otthon kör a felett döntött, vajon kizár-e Téged, vagy nem, mind össze 20 tag volt jelen. Ezek közül 17 a kirekesztés mellett, 3 tag az ellen szavazott. Ezen 17 tag között voltak a kizárási indítványt benyújtók, vagyis vádlóid is, tehát alig volt egy-két olyan szavazat, mely rendes szavazatnak