Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-01 / 10. szám

Sátoraljaújhely, Í908. Február 1.

ÍO. (<3=715.)

Megjelen hetenkint kétszer

szerda és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8Atora.l]a-TTjHely, zótór 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Rjilttérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ilj. Meczner Oytsla Majtényi Géza

főszerkesztő. főmunkatárs.

Harminchatodik évfolyam.

Előfizetési ára:

Egész évre 10 korona félévre 5 kor negyedévre 2 50 kor.- Egyes szám ára 10 fillér. —

Hirdetési dij;

Hivatalos hirdetéseknél minden sző utói 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél ár* kedvezmény.

Darányi újabb akciója.

— jan. 30.

A földmivelésügyi minisztérium kebelében régebbi idő óta akció folyik az iránt, hogy a nagy magyaralföld dúsgazdag termő talaja a lehetőség legvégső fokáig kihasználtassék ok- és célszerű gazdasági berendezkedések létesítése, és a jelen- beni gazdasági rendszer megváltoztatása utján.

Arról van ugyanis szó, hogy a nagy magyaralföldön divó szemtermelés helyett — legalább részben, —iparinövények termeltessenek, amelyeknek úgy megművelése mint feldolgozása sokkal több kezet és sokkal több haszon mellet képes foglalkoztatni, mint a mai helyzetnél a sovány és mindenütt átlagos szemtermelés.

A földmivelésügyi miniszter több kiváló gazdáját az alföldnek kérte föl arra, hogy a vidék monográfiáját, — különös tekintettel a speciál gazdasági viszonyokra, — írják meg. Ezekből a nagyon értékes munkálatokból fogja a minisztérium majd a további teendőket megállapítani. Szakemberek vélekedése alapjáu fog igazi jó munkát végezni s valahára bekövetkezik a de nobis sine nobis elvének agyonütése.

Nagy örömmel vettük ezeket a valóban jó híreket. Mert ha egyelőre csak az alföldi általános gazdasági viszonyok alapos

A ZEMPLÉN TARCAJA.

feölöi Doby jlntal.

— A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Néhány évvel ezelőtt egy történeti tanulmány megírásához keresgéltem az adatokat. Felkutattam nehány család levéltárát. Mig igy buz- gólkodtam, egy kiválló történettudós, — akihez szintén adatokért fordultam volt — azt irta nekem: „A Lónyay, de általában bármely szereplő magyar család geneoiógiájára nézve Doby Antal adhatja meg a legmegbízhatóbb adatokat, azok köz- zül, akik e tárgygyal foglalkoznak“. Doby Antalt irói működése után már ismertem ugyan, de személyesen soha sem volt hozzá szerencsém, Mégis bátorságot vettem magamnak s felkerestem levelemmel. Az öreg ur aztán válaszolt. Még ő volt lekötelezve, hogy szívességgel lehet hozzám. Itt kezdődött az ismeretségünk, melyet én igyekeztem vonzóbbá tenni.

Egy alkalommal személyesen is felkerestem Horaonnán, mint akkor már nyugalmazott sóhivatalnokot. 80 óv

megváltoztatását tűzte is célul maga elé a kormány, ez már biztosíték először arra, hogy igen üdvös újítások lesznek élet- beléptethetők, másodszor arra, hogy ez az üdvös újítás nem helyhezkötött valami, hanem hűségesen halad a tóba dobott kő által felszínre vetett hullámok fizikai törvényeként mind szélesebb rétegekre.

Nyugodt lelkiismerettel lehet mondani, hogy nemzetgazdasági életünkben ennél háládatosabb tárgy nincs. — Mai termelésünk tényleg a maradiság jegyében kínlódik. Ilyen talaj mellett, mint a mi alföldünké ; — ilyen olcsó munkaerő mellett, mint amely még ma ott feltalálható, igazán milliókra becsülhető kincset dob el magától az a nemzet, amely nem törekszik helyesebb módon s más gazdasági ágak bevezetésével értékesebbé tenni oly igen drága földjét.

De amikor a földmivelésügyi minisztérium e kérdést felszínre hozta, körrendeletéit idevonatko- zólag kiadta, az állam segítését kilátásba helyezte : ugyanakkor feltámad az ország többi vidéké is és látva a kormány jóindulatát, hasonlókép támogatást kér a saját érdekeinek megvédése céljából. Mert hiszen élni akar mindenki. Ha a szomszéd kezében egy jó darab kenyeret látunk s mi éhesek vagyunk, magyar szólás szerint legalább is a nyálunk fut utána, ha már kezékörüli, töpörödött, vézna testalkatú ember fogadott, szegényes, de puritán tisztaságú kicsiny hajlékban.Doby Antal volt. Az asztalán iratok, a falmelletti állványokon könyvek halmaza. Álváuy nélkül, csak úgy a földre helyezett, de arrói majdnem a menyezetig érőteg, száz és száz csomag.

Kiváncsi voltam e különös csomagokra. Kedves öcsém 1 Ezek az ón irataim, felelt az öreg kérdésemre. Geneologiai munkáim, 2000 magyar családra vonatkozólag. Elszörnyül- kedtem ez óriási irathalmaz láttára. Tovább fontam a beszélgetés fonalát. Hát nem lehetne ezeket értékesíteni ? Hiszen mégis csak különös volna, hogy egy élet fáradságos munkája igy heverjen értékesitetlenül. Az öreg ur aztán elmondta, hogy nehánya közülök könyv alakban is megjelent. A Lónyay, a tr. Podmaniczky és a br. Perényi családra vonatkozók. De a többiek itt hevernek. Szándéka volt hogy a M. T. Akadémia rendelkezése alá bocsátja. Tárgyalta is az ügyet, mint mondá az Akadémia, de anyagi okok miatt letett a tervéről. Fájó gondolatok lólultak elmémbe. Eszembe jutott, hogy a magyar iró sorsához

bői kicsavarni nem is akarjuk azt a falatot.

Ugyanígy állunk a minisztériumnak főként amaz intézkedésével, melyben egyes vidékek gazdasági monográfiájának meglátását mondotta ki, hogy azok alapján siethessen majd megfelelő eszközökkel az illető vidékek segítségére.

Kérdezzük: van-e ebben az országban vidék, melynek népe többet szenvedett, többet nélkülözött, több mellőztetésben részesült volna, mint a mi vármegyénk szorgalmas, de számtalan elemi csapás miatt a legszerencsétlenebb viszonyok közzé jutott népe. Terjessze ki gondját a földművelésügyi kormány reánk is. — Legújabban megindított üdvös akciójából nekünk is jusson valami. írassa csak meg rövid vázlatokban itt is az egyes vidékek gazdasági monográfiáját, — majd meglátja akkor, hogy mily sok jót tehet még e valóban elszegényedett zempléni néppel, mely azért hogy kincseket adjon az országnak, a szőlő rekonstrukcióval mondhatni tönkre tette magát. Segítsen a kormány ezen a jóakaratu, törekvő, szorgalmas hegyaljai népen is.

— febr. 1.

Mailáth József gróf felszólalása a delegációban. Minden embernek aki közbizalomból hivatalt, tisztséget vagy megbízást nyer, olyan lelkiismeretesen kellene azt betöltenie, mint

egyik nemzeté sem hasonlítható. Valaki dolgozhatik nálunk az összeros- kadásig. Áldozatul dobhatja magát egy eszméért. Önereje fogyasztásával kincseket halmozhat össze, és mert ő maga szegény, fáradságának gyümölcsei a porban hevernek. Igen 1 mert maga az ország is szegény, kulturális eszközei fogyatékosak. Teté- zük meg ezt a szomorú állapotot 1 Lám 1 A Doby Antal eme tragicumá- nak is igen sokan csak úgy jutnak tudomására, hogy ón róla e rövid necro ógot irom, mert meghalt biz ő szegény. Ha még most is élne s e sorok napvilágot nem látnak, talán tudják felőle, hogy iró is volt, de hogy ily arányú munkálkodást folytatott légyen — arról bizony kevesen bírtak volna tudomással.

De feöldi Doby Antal nemcsak fáradhatlan kutató, iró volt, nemcsak e leghálátlanabb mezőn működött, melyen kevés pálma terem, ami már magában is érdekes jelenség, mert jellemző Dobyra, hogy ő nem a tapsért dolgozott, de belső ösztönéből, a tárgy szeretetéből és a cél puszta szentségeét. Hanem sokkal érdekesebb ahogyan ő Íróvá lett.

Mikor megismerkedtem vele: elpld. gróf Mailáth József perbenyiki nagybirtokos, aki elválalt tisztségeinek híven meg is felel, nem úgy mint a sátoraljaújhelyi jogügyi bizottság tagjai. A nevezett gróf jan. 28-án felszólalt a delegáció ülésén s rámutatva arra, hogy a külföldi lapok valóságos előszeretettel a legképtele- lenebb híreket terjesztik a magyar ügyekről, ami által hazánknak sokat ártanak: kérdést intézett a külügyminiszterhez aziránt, szándékszik-e a két államfél érdekeit egyenlő gondozásban részesíteni, különösen a külföldi támadások alkalmával. A külügyminiszter kétségtelenül megnyugtató felelettel áll elő,de majd meglátjuk hogy mennyit ér az Ígérete. Magyar- ország a diplomácia férfiai előtt igen mostoha sorban részesült mindeddig. Ideje volna ha az állapotok megváltoznának.

VARMEGYE ÉS VAROS.

fi „Vörös ökör“ mint olyan ...

Rendkívüli városi közgyűlés.

— A Zemplén tudósítójától. — Sátoraljaújhely, 1908. jan. 30.

Sátoraljaújhely rend. tanácsú város képviselőtestülete folyó hó 30-án rendkívüli közgyűlést tartott Kiss Ödön h. polgármester elnöklésóvel. Áz ülés második tárgyánál a képviselőtestület tagjainak keblére újra ránehezedett a lidércnyomás, t. i. a poraiból folyton megelevenedő phönix : a „Vörös ökör“ ügye.

mondott egyet mást életéből is. — Ezekből, de még inkább azokból a naplószerü feljegyzésekből, melyek egykor kezeim közé kerültek: megállapíthatom, hogy Doby Antal teljesen autodidacticus utón lett Íróvá, tudóssá.

Korán elvesztette atyját, aki szegény kántortanitó volt Szatmár megye egyik kis falujában. Amiután a család szegénysége nem engedte, hogy felsőbb iskolákat végezzen : édes anyja szabó mesterségre adta. Sok keserves küzdés után, melyet érdekesen fest naplójában: célt ért. Műhelyt nyitott és Szatmár megyének egyik legkeresettebb női szabójává lett. De valami belső ösztön az önművelés felé vonta lelkét. Felesleges pénzecskéjén folyton könyveket vásárolt, lapokat, folyóiratokat szerzett. Olvasgatott, képezte magát. Utoljára annyira kimiveite lelkét, hogy megyéjének legműveltebb iparosává vált. Dolgozott lapokba, közmivelődési, népnevelési ügyekben összeköttetésben állt a megye legelőkelőbbjeivel, vezető szerepet játszott a megye kulturális törekvéseiben.

Levelezett az ország több előkelő írójával, államférfiával, amelyek

Vízvezeték, központi fűtés, csatornázás,

ERDÉLYI HENRIK

egészségügyi technikus műszaki irodája

Sátora lj au j hely, Kossuth-utca 169. sz.

fürdőszoba, szivattyús kutak, mosdó, cioset berendezések.

■Villamos világítás, erőátviteli teleped. Tervet és költségvetést k .vánatra készítek.

Lapunk mai száma 12 oldal,