Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-17 / 49. szám
Sátoraljaujhely, 1908. Junius Í7. 49. (4754.) Harminchatoclik évfolyam. ^aa.Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmoud sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelés szerkesztő, fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. ■— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után — iiianSA seknc A kis iist. — jun. 17. (E) Érős szociális nizus jellemzi a koalíciós kormány munkáját. Figyelme kiterjed a társadalom minden rétegére és hihetetlen erőfeszítést fejt ki, hogy minden néposztályt előbbre vigyen a szellemi anyagi boldogulás utján. Tudja és érzi, hogy az átmeneti idő alatt gazdasági és kulturális téren kell megerősítenie az országot, hogy újabb bar cok idején hatalmas fegyverzettel indulhasson a küzdelembe. Négy évtized mulasztásait kell kelyrepótolnia és nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy munkálkodása a legszebb eredményekkel kecsegtet. Természetes azonban, hogy ennek a nagy célnak elérésére megfelelő anyagi eszközök szükségesek. Hiszen minden reform csak úgy valósítható meg, ha van reá pénz. A vasutasok, az államtisztviselők, a községi- és körjegyzők, a dijnokok fizetésrendezése sok-sok millióval emelte az állam rendes kiadásait, a vasúti beruházások, amelyek a gazdasági fejlődés szempontjából olyan égetően szükségesek,több százmilliót igényelnek, a vizi beruházások szintén több százmillió árán bővítik ki hatalmasan vizi utaink hálózatát a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem nagy hasznára, a közegészségügy javítása milliókba kerül, a munkásvédelmi intézmények áldásos működése ugyancsak attól van függővé téve, hogy rendelkezésünkre álla- nak-e a szükséges milliók. A közszükségleteknek ez a fokozott növekedése természetesen arra utalja az államot, hogy uj bevételi forrásokat tárjon föl. Adóemelésről azonban szó sem lehet, hiszen Wekerle Sándor adóreformja egyenesen kizárja az adók fölemelését, hanem csak azt a nagy szociális követelményt oldja meg, hogy a progresszivitás elvének megvalósításával a terheket a gyöngébbek vállairól az erősebbekre tólja át. Uj bevételi forrás tehát ennek a reformnak keresztülvitele után az államnak nem fog nyílni. Az állami egyenes adók végösszege nem fog nagyobbodni, hanem a szegényebbek kevesebbet, a gaz dagok többet fognak fizetni mint eddig. Az állam tehát, hogy a foko zott követeléseknek megfelelhessen, csak a közvetített adózás terén kereshet uj jövedelmeket. És a fogyasztási adók közül a szeszadó az, amely a legjobban bírja el az emelést. A szeszadó fölemeléséről szóló törvényjavaslat már keresztülment a bizottsági tárgyalások re- tortáján és a hét folyamán már a képviselőház napirendjére kerül. A javaslat körül súlyos aggodalmak merültek föl és különösen a kis üstökről szóló intézkedésekben láttak egyesek okot az aggodalmaskodásra. A gyümölcstermelés előmoz ditása volt az oka annak, hogy az 1899. XX. t.-cikk a kisgazdák által főzött gyümölcspálinkát némileg kedvezményesebben adóztatta meg. Tette pedig ezt olyan módon, hogy az átalányozási mérvek egyik tényezőjét, a szeszfőzőkészülék termelőképességét úgy határozta meg, hogy a naponkint kifőzhető czefre mennyiségét a legegyszerűbb berendezésű főzőkészülékeknél az üst töltési képességének háromszoros menyiségében vette számításba. Ennek a rendelkezésnek azonban az lett a következménye, hogy egyrészt túlzott kedvezményt biztosított a kisgazdáknak, másrészt nagy mértékben károsította az állam kincstárt. A kisüstösök ugyanis még a legegyszerűbb főzőkészülék mellett is átlag háromszor anyit termeltek, mint amennyi után adóztak, sőt a termelési élelmesség és a főzőkészülékek technikai fejlesztése a kis üstök töltési képességét ma már annyira növelték, hogy a legegyszerűbb főzőkészüléken is naponkint 3 töltés helyett tényleg 14—20 czefretöltés párolható. Világos, hogy ez az adózási mód súlyosan érinti a mezőgaz dasági és ipari szeszgyárosokat, akik minden termelvényük teljes mennyiségétől fizették az adót, mig a kisüstösök például az 1904—905. évi termelési időszakban 260.000 hektoliter alkoholt termeltek, amelyből a megadóztatott gyümölcspálinka csak 86 ezer hektoliter alkoholt tett ki. Ezt. a rendkívüli aránytalanságot meg kell szüntetni, bár e tekin tetben az uj szeszadóról szóló törvényjavaslat még nagyon lényegtelen szigorítást tartalmaz. Mindössze annyit tesz, hogy az adóztatásnál jelenleg alapul vett három töltés helyett négy töltést állapit meg adóztatási alapul s csak azoknál a pálinkafőzdéknél emeli ezen a mértéken felül az átalányozási alapot, a melyek fokozottabb termelésre képesítő főzőkészüléket használnak. Ez a szigorítás még mindij >‘.-u gy aránytalanságot hágj m , is főzdék és a nagyobb szeszgyárak között és bár el kell ismerni, hogy a gyümölcstermelés állami támogatása szintén fontos köz- gazdasági érdek, az adóztatásban való aránytalanságoknak és jogosulatlan kedvezményeknek fenntartását és rendszeresítését alig lehet erre alkalmasnak mondani. De az államkincstár károsodása is igen szembetűnő. A már említett 1904—905. évi termelési időszakban például 8.600,000 korona volt a kisüstök után bevett bzeszadó, holott pedig a termelt gyümölcspálinka után 26 millió korona lett volna a szeszadó és szeszadópótlék. Az uj törvényjavaslatban tervezett szigorítás ezt a bevételt alig fokozza, pedig a közszükségletek fokozott növekedésénél az állam husz-harminc millióról egyköny- nyen nem mondhat le. Mindezekből pedig kitűnik, hogy a kisüstösök miatt az aggodalmaskodás éppen nem jogosult, sőt teljesen érthető volna az ezekre vonatkozó intézkedéseknek további szigorítására irányuló követelés. Kun Frigyes jubileuma. — Levél a szerkesztőhöz. — — jun. 16. Igen tisztelt szerkesztő uram 1 Becses lapja legutóbbi számában lelki örömmel olvastam ama szép elismerő sorokat, melyet oly tiszteletteljes férfiú érdemeinek szentelt, kinek szerénysége, egyszerűsége tiltakozik a nyilvános meghurcoltatás ellen. Szerintem azonban oly ember, ki teljesen a társadalom szolgálatába lépett, jobban mondva oda kényszeri- tettók, az lemondott önrendelkezési jogáról s igy hiábavaló a tiltakozás szerénysége ellen elkövetett merényletek ellen. Mi ujságcsinálók kapva-kapunk ily hálás témán, ha dicsérni is kell valakit, úgy is annyi sokan vannak, kit szidni kellene. Hogy a dologra térjek, bocsánatot kérve az „50 év közszolgálatban“ cimii múlt számú cikk Írójától, telje- seu megfeledkezett Kozmái Kun Frigyes urnák oly téren való működéséről, hol a méltán megérdemelt elismerés legszebb babérait aratja. Értem alatta a Kásztenbaum tömeggondnoki működését. — E tisztséget idestova 30 éve viseli oly odaadással és oly sikerrel, hogy az érdemek és elismerések egész hosszú láncolata fűződik hozzá. Szólnak erről a vasládába zárt számvevőszéki jegyzőkönyvek, szólnak erről az évről-évre megújuló hálakönyek, melyeket az örökhagyó elszegényedett családtagok, a családhoz tartozó és ez alapítványból nevelt, százakra menő növendé- 1 ' 7ert segélyért hullajtanak. évi október havában 70 éve innak a tüneményszerü, nemességben párj : t. «, n,~ ■ hogy egy szegé. - Lengyelországbó zsidó korcsmáros beírni alapitvány- nyal örökítette ; . nevét, ugyanis az izr. anyáhit ózségi iskolájának homlokzatára élt ez alapítványból ictcou.cn. lOüUlU iu éves fennállását hirdeti. Ez iskola felállításán kívül, mely a hagyománynak csak harmadrészét teszi, ki lett még jelölve a közkórház fenntartása, a család tagok segélyezése és a családhoz tartozó gyermekek nevelése és taníttatása. Az 50-es és 60-as évek politikai zavarai, az alap kezelésével megbízott egyének lazasága, a kellő felügyelet hiánya annyira megapasztották az alap vagyonát, hogy már alig volt képes rendeltetésének eleget tenni. Volt idő, mikor a családtagokra alig 100 frtot, a gyermekek nevelésére 200 frtnál többet nem költhettek. A 70-es évek vége felé uj korszak állt be és ez az alap növelésére jótékonyan hatott. Matolai Etele, Dókus Gyula és Kun Frigyes ne ” " dik az alapnak ez időtől felvirágzása. Nem akarom olvasó közönséget száraz s kai, hogy kimutassam az kozatos gyarapodását, cs felemlítem, hogy 7000 fr alap most háromszorosra majdnem; a családtagokn 100 frt helyett 1000 frton u a gyermekekre költött 2( összeg most közel 2C00 fu,a‘,U6. a Kun Frigyes gazdálkodása tette, hol hűség, számítás, ha kell erély s mindenek felett nemesen érző szív honol. 24 éve magam kisérem figyelemmel e nemes ténykedését, soha nem tudok példát, hogy valaki jogos kérelmével el lett volna utasítva, soha panasz el nem hangzott még, de annál több áldás és fohászszerü ima, hogy az ily nemes életet az isteni gondviselés minél hosszabbra nyújtsa ki a társadalom hasznára, a szenvedő emberiség javára, a támogatásra szorultak gyámolitására. Szabó Jakab. Nekünk is van tudomásunk Kun Frigyesnek a Kásztenbaum alapítvány tömeggondnoki minőségében kifejtett áldásos működéséről, sőt tudunk Kun Frigyesnek több olyan irányú munkásságáról is, ahol valóban nagy szolgálatokat tett a közügynek. Az ő jubiláris napjáról történt megemlékezésünkben azért nem soroltuk fel részletezve mindazt a nagy munkakört, melyet ő mindnyájunk örömére oly kiválóan betölt, mert szerénységét ismerve, ezzel mintegy kifejezésre akartuk juttatni azt a tisztelet:.!;, amelylyel mi viseltetünk e kiváló ember iránt, kinek tevékenységéről hasábokat lehet összeírni. Az tény, hogy amely ügynek munkásává szegődik, azt lelke teljes melegével szolgálja s el lehet reá mondani, hogy igaz és tökéletes férfiú, aki méltó arra, hogy tisztelettel emlékezzék meg róla az a közönség, amelynek érdekében oly igazán, önzetlenül fárad évtizedek óta.
