Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-06 / 46. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 6. kastély a parkkal együtt nagyobb értéket képvisel. De még nagyobb az adomány erkölcsi értéke, mert abban az igazi nemeslelküség, a magyar mágnás jóindulata nyilatkozik meg. Az Andrássy-fóle uradalmak köz­tudomás szerint hitbizományt képez­nek s igy csak az esetben ajándékoz- liatók el s akkor, ha abba az összes várományosok beleegyeznek. Nem le­het feltételeznünk sem, hogy e nagy­lelkű adománytól az örökösök hozzá­járulása megtagadtatnék s igy már is bizonyosra vesszük, hogy várme­gyénk területén egy rendkívül ked­vező, egészséges helyen oly értékű ingatlan birtokába jut a Liga, amely esemény lehetővé teszi itt egy olyan nagyobb szabású gyermekmenhely szervezését, hogy ehez hasonló alig lesz az országban. A nagylelkű adományozó gróf, jószágigazgatója Sulyovszky István kir. tanácsos utján pár nap előtt kül­dette meg Meczner Gyulának az ado­mány levelet. A főispán azonnal táv­iratilag értesítette erről a liga elnö­két, gróf Edelsheim Gyulay Lipótot s egyben az adományozó gr. Andrássy Déneshez a következő szövegű kö­szönő táviratot intézte: Méltóságos Gróf Andrássy Dénes urnák Krasznahorkaváralja. A monoki várkastélynak az or­szágos Gyermekvédő Liga javára tett ajándékozására addig is, mig a Liga Méltóságodnak ezen haza­fias és nagylelkű elhatározását el­fogadva, azt hálásan megköszönné, legalázatosabb köszönetemet feje­zem ki és kérem az egek urát, hogy méltóságodat, a társadalom jótevő­jét, a hazafiui erényekben útmuta­tóját a haza és nemzet javára leg- jobb egészségben igen sokáig él­tesse. A Gyermekvédő Liga központi kiküldöttjének jelenlétében közgyű­lést fog tartani junius hó 21-én vá­rosunkban az itteni fiók. Ezen a köz­gyűlésen lesz tárgyalva az adomány s esetleg intézkedés történik annak mikénti felhasználása felől. íme az az úgynevezett holtkéz, amelyet oly igen szeretnek szidal­mazni a mai kor modern fiai. Itt, a hol senki még csak remélni sem mert volna ilyen eredményt, a vélet­lenből előjön egy jótevő kéz s olyan adományt nyújt, amely óriási hasz­idill játszódott le az ebéd előtt. Po­litikáról vitatkoztak, komolyan tár­gyaltak, mig én utolsó boldog órá­mon élősködtem, visszaidézgetve az édesen lüktető mámort, mi ereimben vibrált. A nehéz válás után soká saj­góit vérző szivem. Lassan ráborította az idő heggesztő fátyolát, a csendes megnyugvást. Feledést, minek ha­zudjak ? Ha újból betoppant volna, letépte volna a vékony heggedést. Azóta nagy idő telt. Az élet nyara. És nyáron lehet-e hűvös han­gulata az őstermészetnek ? Nem fa- Vf;^ e izzó hevében rózsa, tövisek te­tején, va(j er(jő szélén? Nem turbé- kol-e eqAp a vadgalamb pár­jának szélben, viharuia/i egyaránt? Csak ősszel, télen akad gv/obaszkodó madár, szerelméről lemondd ember­pár, mikor meggondoltság éS\ hig­gadtság, józanság jegecedő dért y0n forró mámorukra. Akkor csuny&n meglopja a fondorkodó ész a buta szivet. De nyáron, az édes, szép nyáron, ki hazudja le az izzó hangulatokat ? Ki kerüli azt, ki azt fakasztja? Hi­deg észszel talán az erény szigorú őrétől, a közvéleménytől és annak meghurcolásától tartó ember. Én, életem nyugalmát, egészsé­gét féltettem, mert az újbóli találkozás után beteg lett a lelkem. A lélek nától eltekintve anyagilag is maga­san áll. A vármegyénkbeli szegény, el­hagyatott gyermekseregnek van tehát otthona. Még pedig ott, azon a he­lyen, ahol Kossuth Lajos született, amely helyet tehát a hazafiui kegye­let is kiválóan nagyra becsül. Hány szegény árva fogja majd áldani azt a jótékony kezet, amely nem zárkó­zott el az 6 nyomorúságuk elől, de lehetővé teszi tisztességes kiképezte- tésüket az életre. Nagy elismeréssel adózunk a ne­mes szivü adományozónak, de egy­ben mindazoknak, akik az ember­szeretet szent nevében fáradva ilyen eredményekhez vezetik el az eszmét. Cigánykérdés Magyarországon. Irta: Nemes Sándor, gálszócsi főszolgabíró. (Folytatás és vége.) Szerénytelenségnek tartanám ma­gam részéről fel is tételezni, hogy az általam alább vázolt intézkedések megszüntetnék e kérdést, megpróbá­lom azonban ecsetelni azon pontokat, melyeknek keretébe a kérdés meg­oldása beilleszthető lenne. Természe­tes, mint már fentebb említem, ko­moly megoldást nagy áldozat nélkül még csak gondolni sem lehet, de a kérdés oly égető, hogy e téren szü- keblüsködni, takarékoskodni nem le­het. Az állam lakosainak közbizton­ságát lépten-nyomon veszélyeztető momentum megszüntetéséről van itt szó, beláthatja tehát mindenki, hogy itt a legnagyobb áldozat sem áldo­zat, hanem egy szükséges befektetés, melynek busás kamatait utódaink fogják élvezni az áldozat árán elért nyugalom s biztonság által. Azon intézkedéseket melyek ál­tal e kérdés megoldását elérhetőnek tartom, alábbiakban gondolom meg­valósítani : I. Miután köztudomású dolog, hogy jelenleg ezen cigány csapatok közül állandó lakhelye egynek sincs, első sorban intézkedni kellene, hogy minden cigány valamely községbe tartozzék, még pedig miután termé­szetesen egy község sem vállalna szívesen ilyen polgártársat, törvény- hatóságilag kellene minden egyest valamely község kötelékébe felvenni, még de igy amennyiben az illető születéshelye kipuhatolható, azon köz­vajudása, válságos állapota kimerí­tette, törékenynyé finomította a ro­zoga géppé vált fizikumot, mely nem bírta a mindennapi szükséges műkö­dést. Csütörtököt mondott pihenő ün­nepnapon is. Tehetem-e máskép ? mint feláldozni a lelki gyönyörűsé­geket a test javára, melynek csak kellett vonszolnia magát életen, kö­telességeken, mindenféle szükségeken keresztül. Becsületben, buta nyugalomban éltünk, éldegéltünk. Mig egyszer de- resedő fejjel vágyam támadt meg­hívni őt. Gondoltam, túl vagyunk immár forró mámoron, izzó hangula­ton. Nyugodtan lüktet vérünk, csen­deskén dobog szivünk. Már serdülő gyermekeink arcán, ereiben pezsdül a vér. El-clgyönyörködtünk az ifjú­ság bájos örömin, úgy jut majd eszünkbe régi örömünk és tavaszunk, nyarunk jóleső melege. Csupán me­rengni fogunk kicsikét. És ha ke­zűink önkéntelen delejességgel, régi benVőséggel összeér, mily gyönyörű­séges .ujjongús éled lelkünk fenekén abbeli b oldog tudatunkban, hogy mi most és .mindörökké szeretjük egy­mást. Kedves lesz biz az álomnak! Édes lesz emlt^knek. Annyi, bennün­ket és egymást tgyűlölő egyén lesz jelen lányom pró'b^bálján, csak épp egymást szeretőknek nem szabad ta­ségbe sorozni, a melyben született, azonban még a születési helyet sem tartanám oly fontosnak az illetőség megállapítása végett — mint azt, hogy lehetőleg oly községek kötelé­kébe soroztassanak, hol csendőrörsök vannak felállítva. Ezen tényt igyek­szem érvekkel alább támogatni.Miután pedig számuk különösen a balkánról történt bevándorlások által még ma is szaporodik, erre nézve a határrend­őrség lenne hivatva az ellenőrzést a legszigorúbban gyakorolni s a bejö­vetelt mindenképen megakadályozni. Midőn igy az illetőség kérdése megoldatnék minden, a cigányok tu­lajdonában vagy birtokában levő összes ingóságokat pl. ló, szekér, ék­szer, stb. kivéve a háztartáshoz szükséges dolgokat értékesíteni s az igy befolyt összeget is rájuk fordí­tandó költségek részbeni fedezésére fordítani gondolom, egyben azonban én feltétlenül elkobzandónak tartom a náluk talált készpénzt is, mert ha ez náluk marad, úgy a tőlük elvett ló helyett azonnal venne mási­kat s tovább is folytatná a vándorlást. Ezen összeg is a fentebbi célra fordit- tatnék. Szem előtt tartandó az, hogy egy községbe egy családnál több semmikép se telepíttessék s lehető­leg szomszéd községben sem hanem minnél távolabb egymástól, hogy igy az érintkezés meg legyen nehezítve. II. A mint az egyes családok az ország területén arányosan és a lehe­tőség szerint célszerűen elhelyeztetnek az egyes családtagokkal szemben kö­vetkező eljárást tartanám célszerűnek: 1. Az összes fegyverképes egyé­nek „tekintet nélkül“ a korra, 3 évre besorozandók lennének s a 3 óv ki­töltése után az illető illetékes köz­ségbe utasittatnók, úgy azonban, hogyha a legkissebb mértékben is vétenek újból behivassanak egy bizonyos időre mindaddig, a mig sikerül őket teljes mértékben mintegy átnevelni. 2. A csecsemők anyjukkal együtt mindjárt születésük után állami gyermekmenhelyekben helyezendők el s mihelyt a gyermek táplálkozni képes, az anyjától azonnal elveendő s állami felügyelet alatt álló intézet­ben helyezendő el, s az állam gon­doskodnék úgy a gyermek nevelteté­séről mint iskoláztatásáról egész addig, mig a hajlamainak megfelelő téren kellően kiképeztetnék s kenyerét maga megszerezni tudja, természete sen az állam ellenőrzését s felügye­lálkozniok ? Farkasszemet néztünk viszonyokkal, helyzettel, vágyakozó tekintettel. Találkoztunk. De tüzes szeme párja szégyent vallott ősz fe­jének és én-én ? Matróna fejem izzott színes ábrándoktól. Szivem kiugrani készült szorult helyzetéből. Kölcsönös nyugtalanságunk amellett bizonyított, hogy mig fejünk hófehér nem lészen, nem találkozhatunk. Azt persze de­res fejjel is megértettük, hogy nyak­csókért nem érdemes sem bánkódni, sem találkozni. Elváltunk okosan, de nem józanul. Tudtuk, az öregség sem hoz nyugalmat, csak szomorúságot. Szörnyen gyávák voltunk az élet nagy alkalmaival szemben. Lám, lám, micsoda ügyetlen teremtés lett abból az ügyesen kuszój meredeke­ken felfutó leányból! Érett korban magas vágyakat, még magasabb nyu­galommal vettük szemügyre. Pajkos- ságunk befelé vonult. Csudálatos fe­gyelemmel játsztuk életünk játék­pályáján a katonásdit. Kicsi kaland, nagy bűn, nagy szerelem, kicsi bűn volt a jelszavunk. Fatalisták lettünk mindenbe beletörődve. Azonban örök emlékként megmaradt idillikus kette­sünk : mikor a lemenő nap ránk bo- ritá arany sugarakból szőtt palástját és mintegy szentélynek avatva bol­dogságunk színhelyét fényes arabesz- ket vont mindenre, ami reánk nem leti jogát az illetőre nézve továbbra is gyakorolná. 3. Azon gyermekek, kiket ezen rendezés esetleg serdült korban ta­lálna, szintén állami, esetleg javító intézetekben helyeztetnének el s az állam ezeket is állandóan ellenőrizné. 4. Az ezen kívül maradt cigá­nyok illetékes községükben megfelelő lakást kapnának s itt állandó hatósági s rendőri felügyelet alatt állva saját munkájukkal szereznék kenyerüket oly módon azonban, hogy előleges engedély nélkül a községet elhagy- niok nem lenne szabad. Azok pedig kik teljesen munkaképtelenek mint szegények tartatnának, még pedig szükségesnek tartanám azokat az ál­lam által felállított menhelyeken tar­tani, hogy ez által a fiatalabb nem­zedék lassanként megszabadulna a vén cigányok káros befolyása alól. 5. Tekintve, hogy ezen vándor­cigányok többnyire vadházaságban élnek, a törvényes egybekelésre ok­vetlen kötelezendők lennének még pedig, miután valószínű, hogy náluk a házasság fogalma még ma is a legtágabb határok között van meg s valószínűleg még a kétnejüség is meg van, intézkedni kellene, hogy reájuk nézve a fennálló anyakönyvi törvények kiterjesztetnének annyira, hogy minden a rendezéskor együtt­élő pár törvényesen adassék össze. S mint fentebb emlitóm, azért tartanám szükségesnek őket oly helyen elhelyezni, illetve letelepiteni- a hol csendőrség vagy jobb szervezetű rendőrség van, hogy felettük az ellen­őrzés állandóan gyakorolható legyen. Amint a fentebbiekből kitűnik három főmomentumot látnék célsze­rűnek velők szemben alkalmazni: 1. A felügyelet allatt álló s szi­gorúan ellenőrzött letelepítést s ezzel kapcsolatban összes ingóságaik fel- tétlenüli elkobzását; 2. A férfiaknak a lehetőségig keresztülvitt besorozását; 3. Mint legfontosabbat a csecsemő kortól való feltétlen állami felügyelet alatt álló nevelést, hogy ezáltal e népfaj egész egyénisége évtizedek múlva mintegy átalakuljon. Ennek keretében tartanám szük­ségesnek az u. n. faluvégi cigányok gyermekeinek nevelését is, mert lár a mint jeleztem, ezeket nem tartom közveszélyeseknek, azonban még náluk is sok a kívánnivaló s mivel ezeknél már nagyobb az alkalmazkodási ké­pesség az iskoláztatás egyszerű meg­létezett. Istenem, hisz akkor minden a semmiségbe fűlt. Csak két szempár mélyedt egymásba, égette egymás leikébe örök pecsétjét szerelmes frigy­nek. Bucsuzásunkba szomorú lemon­dás zokogott bele. Öreg elszántság barázdát lopott arcunkra. Mosolyun­kat elöntő könyezés, szivünket reme­gés. Köröttünk, bennünk azontúl üresség tátongott. Buta fájdalom nyilait, még bu­tább valónkba. Többé nem találkoz­tunk, hogy többet ne szenvedjünk. De lehet-e szenvedést kerülni életünk utjain ? Ott bandukol az érző szivek nyomában. Levelezésre fordítottuk lelkeink érintkezését. Hosszú esztendőkig ott becéztük, cirógattuk egymást a fehér papíron. Frisseségben tartom a lel­két, csírázásban munkakedvét — irta. Felavatott múzsájának. Lelkem ott imbolygóit körülötte. Vágyai pedig itt körültem. Prózája, lírája még szebb volt szerelménél. Eszményi álmomból felébredve, alkonyat borongott immár életem hosszú utján. A boldogság fata mor- ganaként ragyogott reám a távolból. Álmodásban, merengésben tűnt tova éltem ifjúsága. A vágyai, ami még halkan ott percegett parázs szivem fenekén elalvófelen, elfojtá a csendes méltóságot parancsoló öregség intő MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél-és légcsőhuruttal szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha átvágyhiány és emésztési zavarok állanak be forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohat Agnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta kellemes éa " olcs° saványuviz ; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb a-vomor-. lés-cső- 'vi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől Is, mint ? ucimc lUKiou gyugysuKiiai rogva jntuno szere a legkülönfélébb gyomor-, lés-cső- és húsvarei vi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől Is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ág-n ‘ ' ................................................... .... * ffi a r s 1?íí11?rtlt0 fuzetetien olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagy szódavíznél is olcsóbb - hnpv H7 a o.n oo-fftn.^ » ...„ i . —c l , . ... of es-vizzel éltek Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő óbb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszen. "zhese> naSy°bb vidéki városokban lerakatok szervez- TTpHvpIf- hftfvíy I ettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapkató. A forráskezelőség. — «apt ^ minden füszerüzl etben és elsőrangú vendéglőben. I^-CUVclC UUlVlZ }

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom