Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-25 / 34. szám

Április 25. ZEMPLÉN. 3. oldal. és fiainak szerepléséhez fűződnek. A múlt megbecsülésében minden kor nemzedéke a jövő biztosítékát látta. Alig van Zemplén vármegyének egy talpalattnyi földje, melyet honfi­vér ne öntözött volna, melyhez nagy történeti események emléke nem fű­ződnék. Méltányos és indokolt tehát a kegyelet, melyet a hálás utókor tanusit a szentelt emlékek iránt. De amint megtudja becsülni vár­megyénk közönsége a harctéren szer­zett érdemeket, épen úgy kegyelettel őrzi nagy államférfiaink emlékét is, kik a szellemi csaták terén arattak babérokat. Ha meg mind a két tulaj­donság egyesül valakiben, akkor an­nál maradandóbb lesz annak emlé­kezete hálás utódainál. Bocskay István kimagasló alakja a magyar történelemnek. Úgy fegy­verrel vívott csatái, mint politikai szereplése egy eszméből fakadtak, egy magasztos ügyet szolgáltak, a lelkiismeretnek, a vallásnak szabadsá­gát. A büszke magyar nem hajtja gyáva szolgaként járomba fejét senki előtt, ha lelkiismeretének szabadságá­hoz merészelnek nyúlni. Ékkor nem bir előtte az élet becscsel ; a lélek sza­badságát többre tartja a test szabad­ságánál. Bocskay Istvánt, — kit Erdély rendei már előzőleg fejedelmükké választottak, — a szabadságért küzdő magyar nemzet szintén megválasztotta Magyarország fejedelmévé is. A tör­téneti nevezetességű esemény 1605-ben történt, midőn a szerencsi ref. tem­plomban egybegyült hívek kikiáltották a vallási és lelkiismereti szabadságért küzdő hőst fejedelemmé. Ezt óhaj­totta megörökíteni vármegyénk egyik hazafias érzületben mindig kivált fia, Vitányi Bertalan szerencsi ügyvéd, ki az ősrégi szerencsi ref. templom falába saját költségén díszes már­ványtáblát helyeztetett el, melyet fé­nyes egyházi ünnepély keretében husvét másodnapján lepleztek le. Az egyházi ünnepély d. e. 10 órakor kezdődött. A közönség zsúfo­lásig megtöltötte a templomot, mely­ben a bevezető énekek után Igaz József szerencsi lelkész imádságot, Radácsi György sárospataki theo- logiai tanár pedig magas szárnyalásu, hasonlatokban gazdag s hazafiui hév­tói áthatott beszédet tartott. Á tudós tanár szónoklata mély hatást tett a kát alkudta ki a franciáktól és Kö- niggrátznél voltam, mikor az osztrá­kot ütöttük. — Németország volt a győző mindig és az nem is lehetett máskép. A császár mindig ott volt a leghevesebb küzdelemben, bátorított, lelkesített bennünket. S mig az osztrákok ifjú császára rucavadászaton járt és nagybátyjára bízta a hadviselést, addig „der alte Fritz“ hü embereivel: Moltkeval és Bismarkkal mindig a háború tüzében volt. így nyertük a csatát, igy nyerte meg. Vilmos az egységes Németország csA 'iri koronáját s lett a kis porosz kirí yból első hatalom. ..Az öreg ember elhallgatott. Halkan, merengve szóltam: ■''-.■U— Brünn városa „holdvilágban fürdött.“ Egy kicsi kis leány egy emeleti ablaknál állott és álmodozva nézett le a főutcára. Egyszerre saját­ságos hang ütötte meg fülét, mintha távolról lovak közelednének. így is volt. A zaj mind közelebb jutott és lassan a házfalak árnyékából száz meg száz lovaskatona bontakozott ki. Óvatosan, loppal nyargaltak végig a morvák fővárosán. Minő csodálatos látvány volt a holdfénytől glóriába vont, íehérköpenyeges menekülő ka­tonák. — Igen, igen! — szólt bele az öreg harcos — ott voltam akkor Brünn előtt. Emlékszem arra a hold­világos északára. Láttuk a menekülő közönségre. Az istentisztelet egyes részeit Piskóthy Ferenc énekelte or­gona kiséret mellett, befejezésül pedig a Himnust énekelte a közönség. Az emléktáblát készíttető Vitányi Bertalan ügyvéd vendégszerető úri házánál délután 1 órakor 70 teritékü ebéd volt, melyen megjelentek: a sze­rencsi intelligencia, a szerencsi járás és környékének református papsága s ott láttuk a sárospataki főiskola ta­nárait is kevés kivétellel. Áz első beszédet Vitányi Berta­lan kedves vendégeire mondotta, Bernáth Béla orszgy. képviselő Bocs- kayra és a házi gazdára, Vitányi Ber­talanra, Gortvay Aladár járási fő­szolgabíró Bocskay István papságára, a ref. papokra, Bálint Dezső sáros­pataki lelkész Gortvay Aladárra, mint a szerencsi járás agilis és közszere­tetben álló főszolgabirájára, Benedek Sándor közigazgatási biró Radácsy Györgyre, Bartha József visi ref. lel­kész Vitányi Bertalanra, dr. Mitro- vics Gyula a hölgyekre, Bálint Dezső Bernáth Béla orszgy. képviselőre, Radácsy György Baksay püspökre, Hézser Emil Kun Bertalan püspökre mondottak ünnepi felköszöntőket. Beszéltek még: Szinnyey Ger- zson kir. tanácsos, ny. theológiai ta­nár, Makláry Papp Miklós ny. gimn. tanár, Zitás ref. lelkész, dr. Erős János járásorvos és Igaz József. Gortvay Aladár járási főszolga­bíró a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Olvastam egy görög történet íróról, kit Lassiodosznek hívtak, a ki a következőket mondotta : „For­gassátok a történelem lapjait, ta­nulmányozzátok atyáitok viselt dol­gait, mert rut dolog a hazában idegennek lenni.“ A történelem lapjait forgatni, eszméket tanulmányozni, hirdetni, tanítani könnyű, de azokat ered­ményesen elszórni, hogy az elhin­tett, elszórt mag termékeny talajra esve élővirágokat fakasszon, ked­ves gyümölcsöket teremjen, nagyon nehéz. S ha végig nézzük, végig fut­juk a magyar történelem dicső lap­jait, ha tanulmányozzuk atyáink viselt dolgait, csakhamar köny lá­bad szemünkbe, gyengék és erőt­lenek leszünk, mert kevés a ma­osztrákokat, dem nem bántottuk őket. Tudtuk, másnap a város polgármes­tere ünnepélyes kísérettel átadja ne­künk a város kulcsait ellentállás, vér­ontás nélkül. Ma is sajnálom azt a menekülő ellenséget. De szégyelhet- hették magnkat azok a szegény fiuk, hogy parancsszóra futni kellett . . . A császári lakáj lépett be. Egy egész légió kiváncsi idegent vezetett a terembe, hogy a szárnyajtókat ki­nyitva megmutassa nekünk a kin­cseket. Zokogó hang ütötte meg fülem. A néhai császár életnagyságu mell­képe előtt az öreg katona sírva tér­delt. Majd hevesen, kitörő lelkese­déssel, hódoló szeretettel odaszori- totta fonnyadt ajkait a kép üveg­lapjához és végigterült a szőnyegen. A szolga kedvetlenül szakította félbe előadását, hogy az aggot fel­emelje és kivigye az előszobába. A záróra következett. A látogatók hal­kan beszélgetve elhagyták a terme­ket és az ajtók újból bezárultak. Csak egy öreg, fáradt harcos, öt rendjellel beesett mellén ült még egy ideig a régi kastély egy utca­kövén és áhitatosan nézett arra az ablakra, ahol egykori hadura, a leg­nagyobb Hohenzollern nap-nap mel­lett köszöntgetett alattvalóinak. Jó az Isten! Még az ilyen fáradt, öreg harcos számára is tartogat nehány percet a boldogságból. gyár történelemben a Bocskay, ke­vés a Kossuth, Rákóczi; mert lát­juk többszöri leverésünket, a sok megróbáltatást, a nagy szenvedést, előre látva és érezve a fejünk fe­lett tornyosulni készülő vészfelhőt, mint a jövő sürü fátyolát. De nem folytatom, mert a múl­ton segíteni nem lehet s a jövő, hogy mit hoz, nem tudhatjuk, de nem folytatom már azért sem, mert van a magyar történelemnek nem csak fekete betűje, de világos, vö­rös lapja is és mert Madách Em­ber Tragédiájában ezt írja : „Ember küzdj és bízva bizzál.“ S ha egy nemzet, úgy a magyar az, mely Istenében, jövőjében, nem­zeti jellegének fennállásában biz­hat és remélhet. Hiszen akár az 1241-iki tatárjárás, akár az 1526. évi mohácsi vész elég lehetett vol­na a magyar nemzet eltörlésére, eltiprására. De a Magyarok Istene velünk volt, istápolt, végleg letör­ni, az európai nemzetek sorából törölni nem engedett. S ha Isten velünk, ki ellenünk? Nekünk magyaroknak pedig van még egy erős várunk, hatalmas tá­maszunk, s ez a papság. A magyar papság ismeri köte­lességét, végzi és teljesiti azt, — megoltalmaz, támogat, gyógyít és vigasztal. A veszedelemben előre megy, bátorit s világitó fáklyánk. Csak is Istenbe vetett hittel, bizodalommal s ily papsággal tud­juk magunkat megoltalmazni, fen- tartani. A jó Isten és önök adnak erőt, kitartást és vigaszt a jövőre nézve. A magyar papságra, első sor­ban és főképen Bocskay István papságára, a református papságra ürítem poharamat. Á hazafias szép beszédet lelkes éljenzés és taps követte. Az ebéd, mely az ünnepélyt le­zárta : a késő délutáni órákban ért véget. HÍREK. — A gör. katholikus husvét, f. hó 26-án kezdődik. A gör. katholikus vallásuak nagypénteke folyó hó 24-én volt, mig ma, folyó hó 25-én szom­batról vasárnapra való éjfél elmúltá­val fog megtartatni a körmenetes, ünnepélyes feltámadási szertartás. A helybeli gör. kath. templomban hus­vét vasárnapján, hétfőjén s keddjén ünnepies istentiszteletek fognak tar­tatni, melyeken az ünnepi szent be­szédeket Miklóssy István lőesperes mondja. — Buzaszentelés. A róm. kath. egyház szép, tavaszi ünnepét a szent Márk-napi buzaszentelést holnap, f. hó 26-án tartja meg. Ä helybeli róm. kath. plébánia templomban ez alka­lommal a reggeli szent mise után Bessenyei István plébános pontifiká- lása mellett a papság a róm. kath. iskolák növendékei s az ünneplő kö­zönség körmenetben vonul ki búza szentelésre, hol a pontifikáló pap a szokásos egyházi imák végeztével megáldja a vetést. A körmenet után Te Deum lesz. — Református konvent Buda­pesten. Budapesten most folytatja tárgyalásait a reformátusok egyete­mes konventje Bánffy Dezső báró világi és Antal Gábor dunántúli püs­pök egyházi elnök vezetésével, me lyen Radácsi György, mint a tan­ügyi bizottság előadója, ismertette a kecskeméti jogakadémia tanári karára vonatkozó szolgálati pragmatikát és a tanárválasztásra és tanárbeiktatásra vonatkozó szabályzatot. Dókus Ernő bemutatta az egyetemes konvent elő­adójának működési körét és a köz­ponti irodát szabályozó rendelkezése­ket, mig Radácsi György a parochiá­lis könyvtári bizottság múlt évi je­lentését terjesztette elő. — Esküvő. Dr. Földi Miklós kassai fogorvos folyó hó 30-án es­küszik örök hűséget Róth Mariská­nak, dr. Rosenthal Sándor sátoralja­újhelyi ügyvéd és takarékpénztári vezérigazgató húgának Sátoraljaúj­helyben. — Lapunk mai tárcája Mok Fe­rencnének, az általánosan ismert, ki­váló tollú Írónőnek utinaplójából hoz két részletet. Mok Ferencné, ki köz­kedvelt írásai révén a „Zemplén“ ol­vasóközönségének is — régi kedves ismerőse: hosszabb hallgatás után újból felkereste lapunkat, mely elha­tározása általános megelégedést van hivatva kiváltani olvasóink részéről. A színes tollú írónő egyben ígéretet tett arra nézve, hogy ezután ismét gyakrabban fog felkeresni az élet éles megfigyeléséről tanúskodó, finom Írá­saival, melyekre már előre felhívjuk olvasóink érdeklődését épugy, mint a mai tárcára. — A Széchenyi grófi pár bal­esete. Széchenyi László grófot és fiatal feleségét, akik Őrmező vidékén gyakran tesznek nagyobb kirándulá­sokat, husvét hétfőjén kellemetlen baleset érte egy ilyen kiránduláson. A Labore partján járt a grófi pár, a mikor a grófnénak az az ötlete tá­madt, hogy csónakon menjenek Náta- falváig. A kocsit oda rendelték s ket­ten egy keskeny csónakban eveztek le a Laborcon. A megáradt viz Puszta- sztankóc mellett nekivágta a csóna­kot a partnak s a grófi pár a vízbe esett. Körülbelül négyszáz méter tá­volságra úsztak, amig partra vergőd­tek. Csűrön vizesen tértek be Ferency Elek birtokos házába. Ott átöltöztek s lovaslegényt küldtek Nátafalvára a kocsiért. Széchenyi grófnak és a feleségének nem lett komolyabb baja. Másnap már kikocsiztak. — A bassa—hegyaljai vasút közig. bejárása. A kassa—hegyaljai vasút pótközigazgatási bejárása az Abauj- szántó és Boldogkőváralja részére emelt kifogások elbírálása végett e hó 22 én megtörtént. A bizottság vezetője Képessy Árpád kereskedelmi min. oszt. tanácsos volt. A kifogások elintézése után az építkezési engedélyt megadták és a vasút építéséhez nyomban hozzáfogtak. Végre meg­valósul az oly sok év óta húzódó ügy. A közig, bejárásról még meg­emlékezünk. — Hangverseny a József bir. herceg szanatórium javára Sárospa­takon. A József királyi herceg sza­natórium egyesület sárospataki hölgy­bizottsága herceg Windischgrátz La- josné született Széchényi Mária grófnő védnöksége alatt 1908. évi május hó 2-án a főiskolai tápintézet díszes ter­mében az egyesület alapja javára táncmulatsággal egybekötött hang­versenyt rendez. Belépő-dij: Személy­jegy 2 korona. Család-jegy 5 korona. Hangverseny kezdete este V28 órakor. Felülfizetéseket a jótékonycélra kö­szönettel vesznek és hirlapilag nyug­táznak. Jegyek előre válthatók Radii Károly és Trócsányi Bertalan könyv- kereskedésében Sárospatakon. — A nép ragaszkodása a lelki pásztorához. Erdőhorvátiból Írja tu­dósítónk, hogy az ottani róm. kath. egyház h. lelkészéül Molnár János újhelyi káplán lett ideiglenesen a püs­pök által kinevezve, ki azonnal el­foglalta uj állomását, ahol lelkiisme­retes buzgósággal és pontossággal végezte papi teendőit. Egyházi szó­noklatai oly szépek, hogy annak meg­hallgatására zsúfolásig megtelt a rk. templom, sőt a más felekezetbeliek is szívesen hallgatják az ékes szavú Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttal szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha átvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól ezabadulni akarunk. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó saványuviz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szervez- VPlt hnn/17 ! ettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. fVCUVCil UVi Via, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom