Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-04 / 28. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Április 4. 28. (4733.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adank vissza. Sjiltlórben minden garmond sor SO fllL POLITIKAI HÍRLAP. ifj. MECZNER GYULA, főszerkesztő. MAJTÉNYI GÉZA, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Magyar bank. — ápr. 4. A politika küzdőterén csatá- rozó felek némelyikének nem nagy megerőltetésébe kerül időnkint nagyhangú szólamokat dobni a küzdelem hevébe. Ezek a szólamok azonban olyanok, mint a gyúlékony tetőzetü épületek közzé dobott csóva. Gyújtanak, és ha sikerül is a veszedelmet lokalizálni, kár azért mindig marad a gondatlanul eldobott csóva nyomában. Különösen az utóbbi idők nagyon bővelkednek az ilyen hangzatos jelszavakban. Vannak tü- zesvérü politikusok, akik köny- nyelmüen odadobnak a nagy nyilvánosság elé egy egy hazafias szólamot, nem törődve azzal: vájjon lehetséges-e, időszerü-e, és milyen körülmények közt valósítható meg az eszme, amely szép, a nemzet érdekében is álló ugyan, de ismételjük : kérdés, ha megérett-e már most a kivitelre. Ilyen meggondolatlanság volt Kristóffytól és darabont társaitól például a választójog kérdésének piacra dobása. A legszentebb eszmék egyikét, mely a ma már kormányra jutott többség programmjában kezdettől fogva benn volt, nyomorult vásári portékává aljasitotta Kristóffy, igy vélve megmenteni silány kormányzati életét, — a nép alsó rétegeinek a munkáltató, vagyonos polgárság elleni uszításával. Hazugság az, hogy a választói jog kiterjesztését a darabontok programmjából, kényszer utján vette át a koalició. A választói jog kiterjesztésének kérdése elől még a hatvanhetes alapon álló pártok sem zárkóztak el, a függetlenségi párt prog- rammjának pedig egyik sarkalatos pontját képezte. Mind a két alap hívei azonban nem hübele- balázs módjára s nem piaci módra kívántak neki menni ez óriási horderejű kérdésnek, de hosszas és alapos előtanulmányok után, amelyeket Kristóffyék a rendelkezésükre állott erkölcsi vagy szellemi tőkével meg nem szerezhettek volna. Ezen az államjogi szempontból rendkívül fontos kérdésen kívül másodsorban áll az önálló nemzeti bank létesítésének kérdése. Bedobott jelszó ez is a politikai élet küzdőterére, amely jelszó szépen hangzik, hanem hogy a gyakorlati életben megvalósítható lesz e már, azt a következmények fogják megmutatni. őszintén óhajtjuk, hogy nemzeti önállóságunknak e rendkívül lényeges biztosítéka mielőbb testet öltsön, azonban súlyos aggályaink vannak az iránt, hogy e gazdaságilag nagyon szegény ország most még nem fog megbirkózhatni a súlyos feladattal, vagy ha igen, akkor is csak rendkívül súlyos áldozatok árán, amelyeknek nyomában több kár fakadhat mint haszon. Az osztrák magyar bank, az 1887. évi XXVI. t.-cz. értelmében, érckészletét 400 millió koronával meghaladó összegű adómentes bankjegyeket bocsáthat ki. A bank érckészlete most 1440 millió korona, tehát bankjegy kibocsátási szabadalma 1840 millió koronáig terjed. Ez oly óriási vagyon, amely a világ pénzpiacán igen tekintélyes és előkelő helyet foglal el, de kérdés, hogy megosztás, azaz a bankszabadalom megszűnte esetén lehetséges volna e Magyarországnak pénzszükséglete arányában úgy a kellő ércfedezetet előteremteni, mint bankjegyeinek hitelét nemzetközileg biztosítani. Higyjük a jobbat. Tegyük fel, hogy sikerülhet. A meglevő kiegyezés azonban ennek már is elejét látszik vágni, mert eszerint ha a mostani bankszabadalom lejár, a két szövetséges állam, t. i. Magyarország és Ausztria egymás iránti kötelezettségeit csakis aranyban róhatja le, ez pedig Magyarországot oly nagy teherrel sújtaná, hogy félő, miszerint ha csak valami rendkívül kedvező megoldási mód nem sikerül, akkor az önálló magyar bank ügyéhez nem fűzhetünk valami vérmes reményeket. Érdekes az a naivság, amely- lyel egyes politikusok ezt a fontos kérdést kezelik Odakiáltják a fórumon zajongó tömegnek: önálló nemzeti bankot követelünk ! A tömeg riadó éljenzéssel fogadja a csinos kifejezést. De arról elfeledik felvilágosítani ezt a jó, hiszékeny tömeget, hogy egy önálló, nemzeti bank alapításához, amelynek internacionális hitele legyen s papirjai soha se ingadozzanak a nagy világ pénzpiacán, okos előkészületre van szükség. Jól tudjuk mi azt is, hogy egy olyan becsületes és életrevaló nemzet mint a magyar, szinte erejét meghaladó áldozatokra is kész akkor, ha nemzeti önállóságához egy lépéssel közelebb juthat. A legfőbb lépés természetesen az önálló bank, a pénzügyi függetlenités kérdése. Ha ez sikerül, akkor Magyarország olyan helyzetbe jut közgazdaságilag, amilyenben csak államalapításának első pár évszázadában volt, addig mig pénzügyileg vazallusa nem lett idegeneknek. Most tehát, mikor nemzetünk e legelső fontosságú életkérdése forog szőnyegen, elvárjuk a bankügyben kiküldöttt bizottságtól, hogy híven, hűen, világosan és becsületes nyíltsággal tárja fel a nemzet előtt a helyzetet, a várható következményekkel együtt. Mutasson rá a szükséges áldozatok nagyságára, ne hallgasson el semmit. Egészen őszintén, jóhiszemü- leg kell kezelni ezt a nagy kérdést. Ha sikerül az önálló bank szervezése, örök hálára kötelezik annak szervezői a nemzetet. A ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA. Ünnep utón(Kiss József.) Az ünnep végső, halkuló akkordja, Mint zengő hárfa hangja ideér És látlak téged sejtő áhítattal, Ezüstös fődre, hogy hull a babér. A koszorúkkal — örökzöld levélből — Hogy főldiszitik glórjás homlokod, Ujjongó dallal hozsannáznak néked S ujjongó könynyel ifjú dalnokok. Én kis szobámban ülök álmodozva, Könyvedre dőlve égőn, csendesen S mellettem olyan bus melódiákat Dudolgat halkan, mélán hitvesem. Valahol messze... zokogó az ének... Ott csüng a szivünk messze hantokon S megóvni őt a nagy, szent bánatoktól, Fürtös fejét magamhoz karolom. Vidor Marci. A Drugethek mint irók. — A »Zemplén“ eredeti tárcája. — Hazai irodalmunk történetében ki lehet mutatni, hogy jeles Íróink nagy része műveltebb és társadalmilag magasabb rangú családokból származott, ami természetes is, mert a jobb környezetben növekedett és a nagyobb művelődésben részesült egyénekben inkább kifejlődik és előtérbe jut az irói talentum. Alig is van régebbi főrangú családaink között egy vagy kettő olyan, amelyből irók ne származtak volna, bár a régi időben, — jól tudjuk, — az irodalomnak, kivéve a régi klasszikusokat, nem volt valami nagy kelendősége, sőt valami nagy becse sem, mert a poétát lenézték s aki a jobb családokban kedvtelésből verset, vagy mást Írogatott, azt csak titokban tette. Az egykor hatalmas és fényes Drugeth család tagjai sorában is akadtak a századok folyamán át olyanok, akik az irodalom egyik vagy másik ágával foglalkoztak, bár róluk az irodalomtörténet nem beszél. A nagy és főrangú családnak egyes tagjai sok viszontagságon mentek át, sőt maguk is nagy események tényezői és részesei is voltak olykor, s talán épp ez okozta úgy náluk, mint sok más főrangú családnál, hogy inkább a történelem komoly múzsája érdekelte őket s ha olykor tollhoz nyúltak, maguk is históriát vagy naplókat Írtak. A Drugeth családból eddig három irót is ismerünk s ezek szintén történelemmel foglalkoztak. Lehet, hogy voltak többen is, lehet, hogy az irodalom vagy a tudomány és művészet más ágait is művelték egyesek közülök, de ezekről nem tudunk, mert talán müveik elvesztek, vagy itt-ott még ismeretlenül lappanganak. A család egyik legjelesebb tagja minden esetre D. Bálint gróf, István ungi főispán fia, 1603-ban Zemplén vármegye főispánja, később Bocskay erdélyi fejedelem egyik tábornoka. A szerencsi országgyűlés ő rá ruházta a kuruc hadak fővezérletét, ő foglalta el Érsekújvárt, részt vett Bocskay összes hadjárataiban, midőn pedig Bocskay 1606-ban békét kötött, végrendeletében az erdélyieknek őt ajánlotta fejedelmül. Midőn az erdélyi fejedelemséget nem ő, hanem Rákóczy Zsigmond nyerte el, D. Bálint a király hűségére tért át. Részt vett a Rudolf király és Mátyás főherceg közötti küzdelmekben s az utóbbi hadainak élén részt vett a cseh- és morvaorszá^i hadjáratokban. A béke helyreállta után országbírói méltóságra emelkedett, sőt nádor jelölt is volt. Aránylag nagyon fiatalon, 32 éves korában 1609. nov. 7 én halt meg. Első neje Rákóczi Erzsébet, második Palocsay Horvát Krisztina volt. Úgy látszik, szabad idejében történelemmel foglalkozott. Ennek a hatásnak lehet tulajdonítani, hogy utóbb maga is Írásra adta magát. Hol és mikor irta egyetlen ismeretes és nagybecsű históriai munkáját, nem tudjuk, pedig már jó ideje, hogy nyomtatásban is megjelent. D. Bálint gróf történelmi naplót irt magyar nyelven az 1605. évi Bocskay-fóle hadjáratokról s kora történetének e mü egyik legfontosabb forrása. E műben minden fontosabb eseményt érdekesen ir le s a kuruc tábor egyes állomáshelyeit pontosan névleg is elsorolja, miért is nemcsak történeti, hanem hadi földrajzi szempontból is igen fontos kútfő természetével bir. A munka kéziratban úgy látszik, régóta ismeretes volt, most KALAP ÉS URIDIVAT ÜZLET! Szenes Lipót Sátoraljaújhely, Főutca (a Szakácsy cukrászda mellett.) Borsalino olasz, Jameson angol, Habig P. 8 C. és Pichler Antal gráci halapgyárah egyedüli raktára Ajánlja nagyválasztéku, legjobb minőségű uridivafc áruit u. m.: legújabb divatu kalapokat, finom férfi czipők, fehérnemüek, nyakkendők, zsebkendők, esernyők, utibőröndők, bőráruk stb. mindennemű uridivat cikkek különlegességeit. ..— Kizárólag jó áru!----- = jMérsékelt szabott ár! = Lapunk mai száma 8 oldal.
