Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-04 / 28. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Április 4. — ápr. 4. A kormány tagjainak üdvözlése. Azon alkalomból folyólag, hogy a monarchia 2 állama közötti kiegye­zést sikeresen kötötték meg a kor­mányok, a király mindkét állam mi­nisztereit s a kiegyezés ügyénél na­gyobb tevékenységet kifejtett főtiszt­viselőit magas kitüntetésekben része­sítette. E kitüntetések sora nálunk a következő : Kossuth Ferenc kereske­delmi miniszter a Lipótrend nagy­keresztjével, Darányi Ignác földmű­velési miniszter királyi köszönő- és elismerő irattal, Mezőssy Béla állam­titkár a Lipótreud középkeresztjével, Popovics József és Szterényi József államtitkárok a val. belső titkos ta­nácsosi méltósággal, Dobokay Lajos min. tanácsos, orsz. borászati szak- felügyelő pedig a Ferenc-József rend középkeresztjével lettek kitüntetve. Dókus Gyula alispán Zemplén vár­megye közönsége nevében táviratilag üdvözölte a kitüntetett államférfiakat, kik a következő sürgönyválaszt küld­ték az alispánhoz: A legfelsőbb kitüntetés alkalmá­ból nyilvánított üdvözletét melegen köszöni Kossuth. Zemplénvármegye közönsége és tisztikara nevében küldött szives üdvözletét őszintén köszöni Darányi Ignácz. Fogadja Méltóságod Zemplén- vármegye közönsége és tisztikara szives megemlékezéséért őszinte köszönetemet. Szterényi. Hálás köszönet a szives gratu- látióért Popovics. A magad, vármegyéd közönsége és tisztikara nevében is kifejezett szives üdvözlésedért fogadd hálás köszönetét Tokaj-Hegyalja tántorít­hatatlan hívének Dobokaynak. fi hegyaljai vasút alakuló közgyűlése. — ápr. 3. Annak a, — Zemplén vármegye alsóvidékóre nézve rendkívül nagy horderővel biró uj intézménynek, — a Hegyaljai vasútnak most már van hivatalos neve is, miután a legfon­tosabb esmény is lezajlott s annyi küz­delem után: a vasúttársaság megtart­hatta végre alakuló közgyűlését a fő­városban s ezentúl már mint jogi személy számottevő tényező lesz köz- gazdasági életünkben. Az elforgácsolt erők sok esztendei küzdelem után néhány igazán kitartó, lelkes veze­tőnek hatása alatt tömörülvén, Zem­plén vármegye alsóvidéke, valamint Szabolcs, Borsod és több szomszédos vármegyék is, a kedvező személy­szállításon kívül oly gazdasági erőt és előnyt nyernek e vasút megnyíl­tával, hogy azt értéke szerint ma még nem is lehet mérlegelni. A he­gyek gyomrában milliókat érő kincsek vannak Hegyaljánkon. Mert van olyau borkészletünk elpincézve, hogy érték tekintetében nem lehetne Európában párját találni. Igen, de a terhes köz­lekedési viszonyok miatt eddig e bo­rok szállítása rendkívül meg volt ne­hezítve. A hegyaljai szőlőműveléshez szükséges anyagok fölszállitása pe­dig, — szintén a vasút hiánya miatt, — ezek árát emelte meg tetemesen, sőt közvetve drágította a munkaerőt is. Csak aki teljesen ismerős a hegy­aljai községeknek, nevezetesen Mád, Tállya és Szántónak kereskedelmi és közlekedési viszonyaival, csak az tudja kellőleg méltányolni ezt az uj épít­ményt, mely mondhatni lelket visz e holt területre. Sokáig húzódtak e vasút elő­munkálatai, mig végre Zemplén és Abauj-Torna vármegyék s Kassa vá­ros törvényhatóságainak áldozatkész­sége dacolt a terhekkel s leküzdve minden akadályt, Bernáth Béla mádi és Nemes Bertalan szántói képvise­lőknek a kormánynál kifejtett nagy tevékenysége az utóbbi időkben mond­hatjuk rohamosan vitte előre a vasút ügyének végleges megoldását. Az engedélyezésről szóló törvény még ez év elején szentesítést nyert s igy csak a végső fázis volt hátra, a törvényben kikötött részvénytársaság megalakulása. Március 30-án ez is megtörtént a fővárosban. Fábián Lajos mérnök, a vasút engedélyese hívta egybe az érdekelt vidék közönségét az alakuló közgyűlésre, mely az imént említett időben „Kassa—hegyaljai helyi ér­dekű vasút részvénytársaság“ cég­jegyzéssel a megalakulást ki is mou- dotta. Zemplén vármegye közönségének képviseletében Dókus Gyula alispán jelent meg. Ott voltak továbbá mint egyes községek s vidékek képviselői, részben pedig mint közgazdaságunk ügye iránt érdeklődők : Bernáth Béla, dr. Molnár Béla, dr. Helmbacher Mi­hály, Lippóczy Norbert, Bálint János (Mád város jegyzője) Zimmermann Jenő stb. — Úgyszintén számos elő­kelő férfi jelent meg a szomszédos törvényhatóságok részéről is. A gyűlés lefolyásáról részletes tudósítást a következőkben adunk : Fábián Lajos, a gyűlés összehí­vója, bemutatja a m. kir. kereskedelmi minisztérium 16431. számú leiratát, mely őt, mint a vasút engedményesét, a Kassa—Hegyaljai vasút részvény- társaság megalakítására hívja fel. Indítványozza, hogy Szalay Lászlót válasszák meg a közgyűlés elnökéül, a mi egyhagulag megtörténik. Szalay László üdvözli a meg­jelenteket, bemutatja a miniszteri biztost, dr. Halászy László miniszteri osztálytanácsot. A jegyzőkönyv veze­tésére felkéri dr. Käufer Izidort. Az elnök azután megállapítja, hogy az alakuló közgyűlésre az ösz- szes érdekeltek szabályszerüleg meg­hivattak és minthogy 20 részvényes van jelen, kik 5,000.000 korona rész­vénytőkét képviselnek, az alakuló köz­gyűlést határozatképesnek deklarálja. A közgyűlés kimondja a rész­vénytársaság megalakulását és áttér az igazgatóság és felügyelőbizottság megválasztására, mely a következő: Igazgatóság: dr. Szalay László főispán, elnök; Dókus Gyula cs. és kir. kamarás és dr. Puky Endre alispán, alelnökök ; Éder Ödön polgár- mester Kassa város részéről; gróf Pálffy László, Gönc nagyközség ré­széről ; Bálint János jegyző, Mád nagyközség részéről; továbbá Molnár Béla, Bródy Frigyes, Flegmann Samu, Loewenfeld Tivadar, Litvay Jenő, dr. Käufer Izidor igazg. tagok. Felügy elő-bizottság. Görgey Gyu­la, cs. és kir. kamarás, Polinszky Emil, nyug. főfelügyelő, Fábián Hen­rik, Dobozy István, dr. Sarló Vendel, Bejczy László. A vasút kiépítésére vonatkozó szerződést Fábián Lajos mérnökkel kötötték meg, a ki köteles a vasutat az 5,000.000 K. részvénytőke ellené­ben 2 éven belül a MÁV. üzemébe átadni. Dr. Nemes Bertalan orsz. kép­viselő, Szalay László és Dókus Gyula érdemeit emelte ki és kérte ezen elismerésnek jegyzőkönyvbe vételét is, amit a közgyűlés szívesen teljesített. Á közgyűlés után nyomban az igazgatóság tartotta meg első ülését, melyen a szükséges formalitásokat intézték el. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Székely Elek nyugdíjazási kér­vénye. Székely Elek Sátoraljaújhely város felfüggesztett polgármestere be­adta a városhoz nyugdíjaztatás iránti kérelmét. )( Megüresedett állások a me­gyénél. Zemplén vármegyénél 1400 korona fizetés s 420 korona lakbérrel javadalmazott irnoki állásra a főis­pánhoz címzett s az alispánhoz be­adandó pályázati kérelmek május hó 10-ig fogadtatnak el. — A vármegye alispánjához adandó be pályázati ké­relem ugyanezen határidőig egy 600 korona fizetés s200 korona lakbérrel javadalmazott őrhajdui állásra is. — A tokaji járás főszolgabirájához folyó hó 15-ig adhatók be a pályázatok az erdőhorvátii községi szülésznői állás elnyerésére. )( Vadászati jogok bérbeadása. Ujcsanálos községhez tartozó terüle­ten gyakorolható vadászati jog ápr. hó 14-én Ujcsanáloson, a sóstófalvi vadászterületen gyakorolható vadá­szati jog április hó 13-án Sóstófal­ván s Alsódobsza községhez tartozó területen gyakorolható vadászati jog április hó 16-án Alsódobszán a köz­ségháznál hat évre nyilvános árveré­sen bérbe fog adatni. Szinna község vadászati joga Szinnán, a község­háznál folyó hó 14-én adatik bérbe. Az uj negyed év al­kalmából felkérjük azon t. ol­vasóinkat, kiknek előfizetése le­járt, nemkülömben azokat, kik az előfizetési dijakkal hátrálékban vannak, hogy legutóbbi szá­munkhoz csatolt utalványon az előfizetést megújítani, illetőleg a hátrálékot beküldeni szívesked­jenek, — nehogy lapunk további küldését beszüntetni s a hátrálé­kot postai megbízás utján le­gyünk kénytelenek beszedetni. A kiadóhivatal. midőn a XVIII. század egyik ismert tudósa, Bél, az ország nagy történet földrajzi müvét irta, müve {Notitia Nov. Hung) negyedik részében D. naplójának egrészét latin fordításban közölte. Az egész naplót Naményi István az „A Tudomány tár“ cimü gyűjteményben (1839. V. köt.) adta ki s azóta közkincset képez. A mun­káról Szirmay (Not. Com. Zemplin.) Nagy István (Magyarorsz. családai) régebbi, újabban Szinnyei kissé tüze­tesebben, (Magy. irók). Zemplén vár­megye monográfiájában pedig Horvát Cz. dr. alig egy sorban emlékezik meg. A család másik sarja, aki saját müvét sajtó utján is kiadta, gr. Dru- geth Zsigmond (D. György és gróf Eszterházy Mária fia). Kiváló neve­lésben részesült s miután itthon ta­nulmányait elvégezte, sokat utazott külföldön. XI. Imre pápa meg is aján­dékozta. Utóbb (1670—1683) Zem­plén, Ung és Borsod megyék főispánja volt. Midőn a Bécset felszabadító len­gyel seregek 1683-ban a Labore völ­gyén hazafelé távoztak, Szobieszky lengyel királyt aHomonnával szom­szédos Barkó várában látta vendégül. Még előbb történt azonban, hogy ámbár ő őseihez híven állandóan ki­rálypárti volt, akkor a midőn a Wes- selényi-féle összeesküvés elfojtása után támadt elégületlenség kitört és Thö­köly a fölkelés zászlaját kibontatta, Zemplén megye rendéinek nyomása alatt a felkelést támogatta s a megye az ő egyik várában, Csicsvában tar­totta azt a közgyűlést 1683-ban, a melyen 4000 aranyat szavaztak meg a háború költségeire. A törököknek Bécsnél történt megveretése és Thö­köly ügyének rosszra fordulása után D. Zsigmond is ismét buzgó király­párti lett, mire Thököly csakhamar ellene fordult. Csicsvát, Terebest és Homonnát elfoglalta, mire ő Ungvárra menekült, ahol még az évben (1684.) meg is halt. Mivel ő volt a hires nemzetség utolsó férfisarja s mert élete végső szakáról az irók külöm- bözőkép emlékeznek meg, fel kell említenünk, hogy D. Zsigmond Ung- váron természetes halállal múlt ki. — Az ujabbi kutatások megcáfolják ugyanis Zemplén megye monográ­fiájának egyik íróját, aki azt mondja róla, hogy Thököly Homonnáról fogva vitte Kassára (Monogr. 53. 1.), de megcáfolják országos nevű tudósun­kat Szinyeit is, aki azt állította (Magy. irók II.), hogy Thököly őt nemcsak elfogatta, hanem le is fejeztette. Mint széles látkörü és külföldi műveltségű egyén, D. Zsigmond ed­dig ismert egyetlen történeti müvét nem magyar, hanem latin nyelven irta. Úgy látszik, leginkább a régi magyar történet érdekelte s egyik legtöbb olvasmánya I. Mátyás király korában hazánkban élt olasz histori­kus, Bonfini volt, akinek könyvét ki­vonatolta. Az ő kisebb müve épp úgy, mint Bonfinié, a magyarok tör­ténetét a legrégibb időtől II. Ulászló király boráig tárgyalja. Czime : „Nuc­leus Rerum Huogaricarum“ (vagyis: „a magyar történet rövidlete.“ A cím­lapon felemlíti, hogy e müvét Bon- finból „nem kevés szorgalommal és igyekezettel“ kivonatolta. A könyv Nagyszombatban 1681-ben jelent meg Lipóí királynak ajánlva, később pe­dig még több kiadást ért. A régebbi irók közül Horányi (Mamoria I.), Pray (Index R. L. I.) Nagy I. (Magyarorsz. csal, III.), Szabó K. (Régi Magyar Könyvtár II.) és újabban Szinnyey foglalkoznak D. Zsigmond eme nevezetes müvével: Zemplén monográfiája azonban nem is említi. A harmadik és utolsó irodalmi munka, amelyről itt még pár sorban meg kell emlékeznünk, Drugeth Zsig­mond feleségéé szül. gr. Draskovich Annáé. E nagymüveltségü nő abból az egykor fényes és máig is élő el- magyarosodott horvát főúri családból származott, melynek tagjai közül so­kan foglalkoztak a többi közt iroda­lommal is. A XVI ik századtól kezdve D. György kalocsai érsek és bibor- nok, D. másik György győri püspök (János horvátbán fia), D. Ignác báró, D. János hadvezér és bán, ennek fia D. másik János az ország nádora mind foglalkoztak irodalommal. Ez utóbbinak lánya volt D. Zsigmond felesége, akit ő 1671-ben vett nőül. E nő jóval túlélte férjét s a kor szo­kása szerint maga is memoirszerü naplót irt, mely kéziratban a Drugeth Csáky levéltárban maradt fenn. E napló Ungvár, Homonna és a vidék, valamint a család és a családi birtokokhoz tartozó községekre fontos történeti kútfő, mint memoir pedig irodalmi jelentőséggel bir. Nem or­szágos dolgokkal, hanem jobbára csak egyéni és a legközelebbi szükebb környezetet érdeklő tényeket karolt fel az úrnő, aki e müvével szintén halhatatlanná tette a nevét és nagy műveltségű férjének, valamint iro­dalommal is foglalkozó őseinek méltó társa és méltó utódja volt. Munkáját az irodalomtörténészek nem ismerik. Szinnyei (Magy. irók) nem említi, egyedül a zemplénmegyei „Adalékok“ folyóirat közölte (II. évf.) ami által a nagybecsű régi munkát a történet irodalomra nézve hozzá­férhetővé, az irodalomban pedig is­mertté tette. Dudás Gyula. Tüdőbetegségek, hurutok, szaniár­köhögés, skrofulozis, influenza A0 elten számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J* Minthogy értéktelen utánzatokat I« kínálnak, kérjen minden ke* „Roche“ eredeti csomagolást. F. Eoffinann-La Roche & Cie. Basel (8vájó.) Rocké Kapható orvosi rendeletre • gyógyszertárakban. Ara Öregenként 4.— korona, i ■—1 Sirolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti s ni 1 köhögést,váladékot, éjjeli izadást. ■ ■■■■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom