Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-08-19 / 90. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 19. Kovács Endre igazgatása alatt hanyatlott az újhelyi főgimnázium. Ennyi. Támogatja pedig ezen meggyőződését a 3-ik s 4-ik osztálybeli diákoktól hallott részletes adatokkal Szép 1 Mi nagyon nemes dolognak tartjuk azt, ha valaki harcot viv meggyőződéséért, ha azt hiszi, hogy az az igazság. Sőt a szélmalom harc is szép az igazság érdekében Levente- tény. Valljuk továbbmenőleg azt is, hogy a meggyőződéseket tisztelni kell. Búza Barna ez utóbbi elvnek azonban — úgy látszik — hadat üzen. Szerinte csak neki van meggyőződése, a Zemplén pl. csak „kesereg“ „pajtáskodásból“. Ezzel szemben mi azt vitatjuk, hogy nekünk is van meggyőződésünk s ezt Búza Barna is meg fogja nekünk engedni. Van pl. a Kovács Endre ügyben is. Anélkül tehát, hogy lovagias ellenfelekhez nem méltóan egymás véleményét lebecsülnénk, inkább vitassuk azt, hogy a két meggyőződés közül, melyiknek van több jogosultsága s melyik esik nagyobb sulylyal a méltányosság és igazság serpenyőjébe. Tudvalevőleg csak ez kérdéses, semmi más. Hogy most már Búza Barna az egész tanári karnak neki megy, attól el akarunk tekinteni. Aki ismeri az újhelyi főgymnázium tanári karát, tudja jól, hogy ily vád ellen védelemre sem szorul. Búza Barnát egyszerűen elragadta a harci hév. Szerintünk az a tény, hegy a mi meggyőződésünket 400 polgár vallja kifejezetten magáénak: nem a Búza Barna meggyőződésének létjogosultságát bizonyítja. Az, hogy Beregszászy István tanfelügyelő a közig, bizottság ülésén sajnálkozását fejezi ki a veszteség felett, mely az áthelyezés által városunkat érte: úgy hisszük szintén nem a Búza Barna érvei igazságának ad nyomatékot. Az pedig, hogy Matolai Etele ny. alispán indítványát az áthelyezettek visszahelyezése érdekében Zemplén- vármegye közig, bizottsága egyhangúlag elfogadja — véleményünk szerint — szintén nem arra van hivatva, hogy a Búza Barna véleményét emelje általánosabb érvényre. Az ág. ev. egyház, a Kovács Endre volt és jelenlegi tanítványainak felterjesztései és nyilatkozatai pedig egyáltalában nem arról beszélnek, mintha egyedül a Búza Barna véleKöniggratznél terített le a porosz zündnadlis puska. Az ezredes, nehány tiszt s vagy száz közvitéz neve olvasható az egyszerű emléken. Szegény magyar fiuk ! Véreink voltatok, de nem hőseink is. Idegen történelem formál elsőbbséget vitézségetekre, sírotok is idegenben vagyon s aligha hirdeti ott magyar szó, hogy a Tisza partjáról valók voltatok. Hiszen az itteni emléketek sem tiszta magyar. Bántó rajta a lealázó kétnyelvűség. Egyébként legyünk igazságosak. Erősebb a kegyeletes kötelességtudás azokban, akik az osztrák vitézek emlékének szentelték az egyszerű gúlát, mint azokban, akik máig adósaik a dicsőséges szolnoki csatában elesett veres-sapkások emlékének. Szolnokon nem a königgrätzi epizód emlékét keresnék. Azután 1849 valamicskével hamarabb is volt 66-nál. Damjanics pedig csak egyetlenegy volt a világon. Nagy az adósságod Szolnok városa és bizony rossz fizető vagy! Hogy a gyűjtés folyik, mentegetőd- zött egy helybeli. Öreg hiba, hogy mégis csak folyik. Mintha a frázissal bőkezűbbek volnánk. A szájaskodó hazafiságban nagy a mi virtusunk, „séd avenam non“. Lám Igló régen megtisztelte a falai közt elesett nehány honvéd emlékét. Lőcse a bra- nyiszkói vitézek emlékével ékes. Peményének elfogadása volna az üdvösség egyedüli útja. Ha pedig végigtekintünk azoknak a névsorán, akik Kovács Endréért — hogy egy nem egészen helyes kifejezést használjunk — magukat exponálták : első pillanatra láthatjuk, hogy Búza Barna szélmalom harca e kérdésben nem levente-tény és hősiesség, de egyszerűen nevetséges próbálkozás, melynek jelentéktelensége nyilvánvaló. Búza Barnában ezekután feltételezünk annyf szerénységet, hogy meggyőződését egyéni meggyőződésre de- valvája. Véleménye sajátos, különleges vélemény, mit hogy vele valaki osztana: abban kételkedni bátorkodunk. Ezekután e kérdésben Búza Barna szereplése csak konzekvenciák levonására szoritkozhatik. Nevezetesen arra: vegye észre, hogy ebben a kérdésben a domináló szerepre való vállalkozása már a vakmerőséggel határos. S mivel Búza Barnának szükségképen tisztában kell lennie a többségi elv fogalmával lássa be, hogy egy útja van : véleményének fennen hangoztatásával bár, de levonulni a passzivitás terére az akciók mezejéről. Véleményének pedig ezentúl adjon annyi súlyt, a mennyi egy különvéleményt megillet s ne igyekezzék meggyőződését minden más meggyőződés felé helyezni. S végezetül lássák be mindazok akik Kovács Endre ellen ezt a gyalázatos hajszát megindították, hogy Kovács Endre, ha távozik is, azt általános sajnálkozás közt teszi és az őt ért támadásért oly fényes elégtételt visz magával, melyet különvélemények el nem homályosithatnak, legfeljebb ahoz járulhatnak hozzá, hogy az elégtételt minél impozán- zabbá tegyék. Azonban — hogy egy kicsit Búza Barnától plagizáljunk — annak a cikknek nagyobb megtiszteltetése nem lehetett annál a fénynél, mint hogy arra Búza Barna ráteritette képviselői kabátját. Erre sem az a kabát, sem az a cikk nem volt méltó. Ennyit akartunk még mondani ez ügyben határozottan, de változatlan indulattal. Újhelyi dolgok. — aug. 19. Egyik vidéki ösmerősöm látogatott meg e hó 11-én délután. Bejártuk a várost, öntelteu mutogattam dig Szolnokot siettethetné egy gyöngéd tekintet is. A hős tábornok özvegye hadd érhetné meg azt a nagy napot, az egyetlen egyet, melyen talán könnyebben viselné a tövisko- szorut, látva halhatatlan férje ércalakját a nemzet hálájának ragyogásában. Aligha volt valaha méltóbb ok egy — amúgy is megkésett — emlékszobor felállításának siettetésére. M. Bélát az a baleset érte Szolnokon, hogy a kalapját elhagyta. Jogász kora óta ilyesmi nem történt vele, amikor emlékbe vitte magával valaki s cserében egy érett példányt hagyott. Lévén azonban Szolnokon elegáns kalapos-üzlet, akkurát olyan szürke széles karimáju kalaphoz jutott, aminőben elindult. Soha nagyobb baleset ne érje egyébként. Szolnoktól már rohantunk a nagy alföldön keresztül. Nagy érzést vált ki a tudat, hogy ameddig a szem el lát, még azon túl is kemény, napbar- nitotta magyarság él és gyarapszik lélekszámban, vagyonban, értelemben. Pedig egyik-másik utmenti nagy falu város még ezelőtt 30—40 esztendővel hol sváb volt, hol tót. Tarnócza sem volt magyar, mikor a népdalbeli bojtár oda beszegődött. Orosházát a világ legsárgább hasú tótjai lakták. Na — hála Istennek — édes nyelvünkön zeng az ének mindenik temneki a mi rémséges előrehaladottságunkat. Este, úgy 5 óra lehetett az idő, midőn a dohánygyár felől bejövét — mint hajdan Hunyady a szirt- tetőről — végig tekintettük a mi szépfőutcánkat. Azaz hogy csak akartuk végig tekinteni, mert a tekintésben meggátolt mindkettőnket s még legalább félezer embertársunkat egy valami . , . Hogy mi volt, azt ismerő süm első ijedelmében óriási tűzvészből eredeti füstnek, majd „sárkány fark“ járásnak tulajdonította. Elég az hozzá, hogy inai reszkedtek az ijedségtől, szemét nem tudta kinyitni a beletódult idegen elemektől; száját még kevésbé, mert azt falevél, pókháló és kanállal ehető por tartotta bezárva. Csak kezeivel hadonászott mint a szélmalom vitorlája s önkénytelenül „rück\vürts-front“-ot képezve, zsebkendőjével hozta némileg használható állapotba látásra, Ízlésre- és szaglásra rendelt szerveit, azután éktelen káromkodások közt kezdé dicsérni az időjárást. Stoikus nyugalommal tűrtem nem éppen válogatott kifejezéeit, de azért igazságérzetem felülkerekedett s kénytelen voltam a következő szónoklatot tartani: Szerencsétlen barátom! Látszik, hogy először jársz Ujhelyben; különben tudnod kellene, hogy ez a kellemes meglepetés sem nem tűzveszélynek, sem nem sárkány fark által okozott viharnak a folyománya. Tudod-e mi ez ? Sőprik az utcát I! Tudod, hogy a tehetséget véka alá rejteni nem lehet, a láng előlobban, felvilágit onnan is. íme, a mi bölcs tanácsunk becses intézkedése, s hogy a nagy közönség tapasztalásból győződjék meg, hogy az utcaseprők nem járnak a más szőlőjébe dolgozni: igy este felé rendeli ki őket az utcák tisztogatására. Vizünk nincs, megöntözni nem lehet a söprés alá kerülő főutcát, a közönség pedig kézzel, szemmel és szájjal foghatólag tapasztalhatja, hogy ezek a derék közegek híven eleget tesznek a reábizottak- nak. Tátsd ki szádat barátom! és nyeld ez isteni port, baeillusok nagy számával együtt, hiszen közönséges halandónak nem jut ebből, ez az intelligens elem előjoga, mely hivatal után, úgy hüs esti órák felé kívánkozik az utcára némi mozgás érdekében s gyakran van ilyen megtiszteltetésben része. Vidéki barátom valamelyest rendbe jővén s a helyzetet fontolóra vevén, plomában. Csodás újra teremtését látta ez a föld már-már kiveszésre kárhoztatott fajunknak. Minő változás ! Mikor Bókésvármegyében nem volt még száz magyar sem s az egész vármegyét nem becsülték annyira, mint egy vizi malmot. Majd mikor betelepítették tóttal, svábbal, szerbbel, épen azért, hogy édes véreink elől azok egyék el a buzakenyeret. — És mostl Ez a kevély föld magyarrá tette mindazt, akit hord. Imitt-amott maradt tótból, svábból mutatóba, aki hogy megmaradt is beolvadó félen van, sőt oláh községek elmagyaroso- dását is láthatni. Mikor a pragmatika szankciót megkötötték, alig volt valamicskével több magyar egy milliónál. A múlt század közepén 472 millió magyar volt még csak és Pas- kievics a megmondhatója, minő kra- valt csinált. Ma tiz milliónyin vagyunk. Nem ok az elbizakodásra, de még keyesebb a csüggedésre. Húsz esztendő múlva tizenöt millió magyar ember lesz már. Mert fogy körültünk minden nemzetiség, a beolvadás az alföldön és a városokban jóformán napról-napra észlelhető. Magyarország a mienk lesz, csak óvatosan előre. megkérdé, hogy csak egyszer naponta részesülünk-e mi boldog újhelyiek ebben a szerencsében? Oh! Isten ments. Próbálnád csak reggel, 7—8 óra közt a főutcán végig menni. Minden ablakból türlő rongyok díszes zászlai integetnek feléd, a dézsa tündérek retkes markai által libegtetve! Nyelhetsz ilyenkor is, amennyi csak a torkodba és tüdődbe fér. — De kérlek, hisz ez merénylet az emberi élet és egészség ellen. — Tévedsz, drága barátom. A városnak óriási terjedelmű köztea e- tője van, 9 korona egy sírhely. Most adót nem fizetünk, tehát legalább a sírhelyek árából kell valami jövedelmet húznia a városi pénztárnak, különben csődöt mond s nem tudja fizetni a tisztviselőit. Látod drágám, nincs olyan kár miből haszon ne származnék. Vidéki barátom meg volt hatva; áldotta amúgy magyarosan a mi újhelyi rendszerünket s a legközelebbi vonattal elutazott. * Egy szegény kis leány tévedt e napokban szerkesztőségünkbe s kö- nyes szemekkel panaszolta el a következőket: „Bizonyos újhelyi üzletben pénztáros leányra volt szükség. Jelentkeztem s elmondtam, hogy meglehetős képzettséggel bírok oh! de nem csókoltam kezet az üzlet tulajdonos nejének, tehát gyereknek, éretlennek talált a havi 20 koronás állásra, amely 20 koronából talán szegény, éhező kis testvéremen is segíthettem volna.“ Mikor fognak Ujhelyben jobb szelek funi? Mikor tér oda a mi társadalmunk, hogy ne alázza meg a szellemileg kisebb a nálánál nagyobbat, s belássa, hogy az anyagiakkal csak úgy tudunk helyesen bánni, ha azok használatához szívvel is rendelkezünk ! * A városi tiszti főorvos felszólalásunk folytán alapos vizsgálat alá vette a piacra behozott élelmi cikkeket, különösen a tejnemüt. Lehetett látni ám furfangot, amilyen nagyvárosi strébernek is becsületére válna, de sajnos, már a falusi hölgyek sem maradnak hátul a huncutkodásban. Amelyik asszony tudta, hogy hamisított vagy kotyvasztott tejfélét árul, az ráült a szó szoros értelmében a fazékra s szoknyájával takarta el, mig az orvost biztos távolban nem érezte. Egy csendes szemlélő undorral nézte e gyalázatos jeleneteket s legott tudomásunkra hozta. Kérjük dr. Szepessi urat, hogy máskor egyetlen guggoló asszonyt se tűrjön meg, de rendőrt vegyen maga mellé s állíttassa fel őket, hamisított tejjel bélelt edényeik felől. Sajnálkoznunk kell még afelett is, hogy a város főorvosát e vizsgálódásai közben 50-60 ácsorgó ur fogja körbe s kiséri végig a piacon. Ezeket, bárkik legyenek is, el kellene zavarni onnan. Először, mert elállják az utat, akadályozzák a közlekedést, másodszor, mert az ő beavatkozásukra sem az orvosnak nincs szüksége, sem a város közegészségügyének ; harmadszor, mert az általuk képzett gyűrűben bújtak el az igazi bűnösök és rejtették el kotyvalékaikat. * A nagy költséggel fenntartott „Diana“-kert szélén, a város felőli oldalon egy árok folyik, illetőleg folyna, ha benne elegendő vizmeny- nyiség volna. Miután alig van benne viz, az árok ebben az állapotában annyira be van nőve füvei, sással és a „l)iana“-kertbe átvezető hid alatt béka-nyálas pocsolyával, hogy az arra járóknál korántsem a szép iránt való érzékét gerjeszti föl, hanem határozotttan undorító hatással van. Nem városba, még csak az utolsó faluba 1905 tavasz és nyár. Reklám cikkek : Színes suhogó reklámtaft méterenként fit 1.35 Fekete . , „ fit .95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ frt —.85 Liberty Sublime minden színben „ „ —.78 Luisienne brillante „ „ —.95 JTS —1 X- 1 - 1 IX 1. ( i r~. r U..X/1 íl* 1! -1 L Újdonságok: Voile Grenadine a legszebb színekben. Voile de Soie „ „ Popeline brillante „ „ mindhárom 120 centiméter szélességű. Dús választék gyönyörű skót-selymekben. Travers csikós és kockás Taffta-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Radium és créppe brillante minden színben. — Louis XV. jellegű chiné és Mille-fleurs-selymek. — Gyönyörű Gsipke-, gyöngy- és vásznon himzett-rnhák. Irish csipkék és vászonMintákat kívánatra készséggel küldünk. Szénásy, Hoffmann és Tsa Budapest, Bécsi-utca 4.
