Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-02-07 / 14. szám
Sátoraién]hely, 1306. február 7. 14. (4379.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: áátoralja-TJjnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. apró hirdetéseknél minden garmond szó i üli,, vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílttériben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner CS-'/alá dr. Molnár János dr. Ferényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kar. —Egyes szám ára 8 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi politikai helyzet. — febr. 7. Az alkotmányos éra beállta óta ily váratlan fordulat még nem állott elő, mint a mai. De nemcsak váratlan, de nagy következményű is a nemzet ilyetén megnyilatkozása s az intéző köröknek óriási feladatot tűzött ki, melynek szerencsés megoldása a legnagyobb kaliberű államférfi teljes óvatosságát és tapintatát igényli. Kiegyeztetni Kossuth Lajos alapvető alkotásait, melyek ameg- ujhodott nemzeti szellem termékeny talajára voltak számítva: Deák Ferenc politikai műremekével: bizony ez nem mindennapi politikusnak való feladat! Ott a szabadság isteni fényétől megittasult milliók kebele áment mond a vezető nagy elmék minden tényére, itt a röp- tiben szárnyaszegett nemzeti géniusz sajgó sebével mindent aggodalmas körültekintéssel fogad, mit a haza bölcse a két nemzet összekuszált vágyainak féltékenyen őrzött mezsgyéjén kicölö- pözui törekszik lánglelke s mér- hetlen hazaszeretete világánál. Akár ki fog a kormány gyeplőjének kezelésére vállalkozni, egyet föltétlenül bírnia kell, mert TIeMPLÉN TÁRCÁJA. Szilveszteri hangulat. A .Zemplén* számára irta: S. Lőw Róza. (Folyt, és vége.) Leányom — folytatá remegve — kis leánykám, gyermekem, felejtsd el. Ne gondolj véle. Tudom akaratos, bolond a szerelem, de mai eszeddel, akaratoddal megbirsz vele. Biztasd jó szóval a barátom, a régi öreg hódolód, a fehér udvarlód, a mostanáig mellőzött szerelmes barátod, még boldog lehetsz. Tisztelt, irigyelt, szeretett asszony leszel. Ne, ne még, majd később édes apám, könyörögtem s másnap sápadtan, megindultan, izgatottan, komolyan fogadtam a bátyám, a szeretett férfi-eszményem. Tisztes, komoly, meleg, nyilt, jóságos volt, mint rendesen. Cimbora, bátya — mondám édos bizalommal, lelkem egész szerelmével, melegével, — képzelje, férjhez kérnek, sürgetnek ma. Tudja, nem kérem ki tanácsát ahhoz, hogy kihez ne menjek. Azt magam is tudtam. De ma, mikor sürgősnek találják, hogy a dúsgazdag, ősz, özvegy Döményi felesége, szeretett hitvese legyek, csak azért, hogy még fekete fejjel asszony legyek. Ma a nemzet méltán nagyra nőtt reményeinek a helyzettel való meg- kivántató és korrekt összeegyeztetése roppant felelősséget fog maga után vonni. Eltérni az előre megállapított és mindkét részt megnyugtató iránytól: óriási veszedelmeket vonna maga után s úgy a nemzet, mint a dinasztia érdekeinek századokra kiható csonkításával járna. A nemzet tagjainak miliiói szivszorougva lesik, mi lesz az a középút, melyen a 48 és a 67 barátságos jóindulattal egymás mellett haladnak. Nem támaszt elérhetetlen igényeket az egyik s nem zárkózik el mereven a másik a kibontakozás nagy müvének megalkotásánál, de hazafias érzelmektől sugalt gondos előrelátással állapítják meg ama feltételeket, melyek Magyarország népeinek előrehaladását az államnak, mint számottevő tényezőnek az európai müveit nemzetek koncertjében való teljes érvényesülését s a király és népe közötti állandó jó viszonyt — a messze jövőre is biztosítsák. Ez ma imádott hazánk jólelkü polgárainak forró óhaja s azt hiszem a magyarok istene meg is segíti, hogy reményeiben nem fog csalatkozni. Zseltvay Bogdán. kérdlek, menjek-e el hozzá szeretet, szerelem nélkül? Utolsó kérelem sirt hangomban. Utolsó erőmegfeszitéssel megőrzött, pici nyugalmam csütörtököt mondott. Es vonaglásom soká zokogott szavaimban. Könyörgésem megakadt. Tanácstalanságom, kétségbeesésem, kínos vergődésem elömlött lényemen. Összekulcsolt kezeimre peregtek, tiszta, égőén fájó könyeim. Szemem az övét kereste forrón, kérdőn. Elsápadt nagyon. Kezeimre hajtá fejét, csókolta bensőn, simogató szeretettel s nyugodtan, komolyan, józanul mondá: Mit tanácsoljak ma, Deám? Ma, mikor 10 évvel ezelőtt kellett volna leborulnom előtted s csak annyit mondanom: Légy az enyém édes. De nem szerettelek oly forrón rajongón, ideálisan, mint te. S féltem házasságunk, életünk, e komoly lépésünk ^ következményeitől. És — nem is érdemlém, kicsi, drága húgom, szép, önfeláldozó, magasztos, imádó szerelmed, mert ifjúságom mámorát, erejét, melegét, tüzét, kedvesemre pazariám. Árra a veszedelmes, boszorkányvarázszsal biró teremtésre, ki a te angyal karjaidból is vissza csábított volna — idővel. Elég — rebegém — nem akarom hallani szégyenletes visszautasítását kínáló szerelmemnek. Sem varázslatos hatalmát szeretődnek. Nem — febr. 7. Teljes bizonytalanság. Lázas izgatottsággal várta mindenki, de elsősorban az ellenzék Andrássyt bécsi utjából. Benne összpontosul minden párt reménye a kibontakozást illetőleg. Andrássy megjött, harmadnapja tárgyal már a szövetkezett ellenzék vezérférfiaival, de a választó közönség még máig sem értesült semmiről. Titkolóznak előtte a vezérférfiak. Kédflk: vájjon a választók háta megett ^Rbad-e tárgyalni azoknak, kik gyakran hangoztatott állításaik szerint a nemzeti akarat képviselői. Az elvek vására folyik most. Mennyit engedsz és ezért mit és mennyit kérsz? Ezen folyik az alku. Tehát országos fontosságú vívmányokról és engedményekről van szó, a nemzet bőrére megy ez a titkos tárgyalás, miért hagyják ki tehát abból magát a nemzetet és a sajtót? A homo regiusnak, Andrássy Gyulának titkolózását értjük, ő nem a nemzetnek, han8m a koronás királynak tartozik végelszámolással; de a pártvezérek eljárását másként kell értelmeznünk. Ők nem az engedményes tárgyalásokra, hanem hangoztatott elveik teljes föntartására kaptak megbízást. Ha tehát azokból az adott viszonyok között engedniük kell, elsősorban a nemzettől kellene megkérdezniük, vájjon helyben hagyja-e az eljárásukat. De hogy mondjon véleményt a nemzet, ha a tárgyalásokról semmi értesülést nem kap. Félő, hogy itt is csíny lappang a dologban. Az ellenzéki színezetet is szeretnék a függetlenségiek megtartani, de viszont aranyhidat is szeretnének készíteni, melynek túlsó végén mint hatalmi tényezők, a mai vezérférfiak szerepelnének. Első tehát az ö dolguk s a nemzet csak másodrendű. Azt mondják, hogy ők csak pozitívummal akarnak a nemzet elé állani. Igen ám, de a pozitívumon a nemzet csimpaszkodtam nyakadba. Szerettelek, vártalak. Nem jövél el. Nem tudtam neked megtetszeni. Nem kérem már tanácsod, megadja eszem, sértődött női szivem és dermedő, kínlódó, bosszúért szomjuzó lelkem. Ne, nem igy édes Deám — kérlelt még melegen, esdőn — ne határozz ma kiesi húgom. Ne határozz a szent Szilveszter estén egy életre. Bocsáss meg a tévelygőnek, ki nem boldog, ha van is kedvese. Nem birná ki hü szivem, hogy éppen ma eredj bele elkeseredésedben a boldogtalanságba. Nem, kicsi Deám ! Nyugodj meg, józanodj ki, szánj, ha tudsz. Szánd agglegény bátyád, kinek nem lesz lásd szép, kis felesége mint te, sem kedves, meleg otthona. Mert, mert — ezt neked nem mondhatom. Nem nősülök soha, soha. De te, te se eredj bele vaktában,, bosszúból a szerencsétlenségbe. Áldjon Isten ! Légy boldogabb, mint én, drága, rajongó, édes, kicsi húgom. Két erős férfikar ölelt meg gyengéden. Meleg csók tapadt homlokomra, hajamra. S forró könycsep- pek hullottak kezemre, arcomra, mit először érintett férfi csókja, könye. Nem tudtam mi volt velem. Megzavart az ideálom bánata, szeretető. Mit jelentett könye, csókja? Tépelődtem, tántorogtam. Már nem volt ott. Elmár nem változtathat. Róla és nála nélkül tárgyaltak a vezérek s ez legszerényebb néven nevezne: bizalommal való visszaélés. Mikor ezért e helyen mi is szót emelünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Podmaniczky Frigyessel, a szabadelvű párt elnökével, csak másodsorban bocsátkoztak tárgyalásokba. Talán csak mégis fontosabb tábor az, mint az ujpárt, melynek vezére Bánffy valósággal parancsoló szerepet akar játszani a tárgyalásokban. — Igaz, hogy erre a pártra úgyis számit Andrássy, a fő az ellenzék magatartásának kiismerése mielőtt kormánypogrammot adhat a korona és nemzet elé; de épen azért kellene velük az intimitást fentartania. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Az alapozás munkája titokban folyik. De ha az alapozás rossz, akkor nincs jövője sem hatvanhetes, sem koaliciós, sem ellenzéki kormánynak. Erről az alapozási munkáról pedig semmit sem tud a nemzet, mely ugylátszik csak a választások előtt mindenható, azután csak amolyan hamupipőke s hangzatos jelszavakkal hóditó vezérei vele törődnek legkevesebbet. VARMEGYE ÉS VÁROS. )( Kinevezés. Zemplénvármegye főispánja Görgey László jogszigorló, sátoraljaújhelyi lakost ideiglenes minőségű díjtalan közigazgatási gyakornokká nevezte ki. )( Uj gazdasági tudósító. A földmi velésügyi m. kir. miniszter Taby György tőketerebesi lakost Zemplénvármegye gálszécsi járására a gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg. sietett sápadtan, remegve, fájdalmas tekintettel. S én, én reszkettem, mert nem adhattam ki lelkem élelmességét. Nem okádhattam ki szerelmem vulkán tüzét. Súlyosan nehezedett fejem mellemre. Zúgott, zakatolt benne, ki tudná mi. Á szivem sajgóit, vérzett. Sokára ocsúdtam fel. Már nem vártam. Tudtam, bátyám sohasem jön értem. Oda üzentem Döményinek, a fehér hajú hódolómnak, hogy elmegyek hozzá. Volt valami a dacból, a bosz- szuból szemem tüzében, mikor csókolni engedőm magam öregemtől, bátyám jelenlétében. Jöttek-mentek Szilveszter esték. Boldog anya és még boldogabb nagyanya voltam. Szerettek. Én is szerettem, de soha úgy senkit, mint első eszményem. De őt se a szeretője! Ki ott hagyta a faképnél egyszer a gazdagabbikért. Megbocsáték neki, de el nem feledém, hogy a hitványabbért ott hagyott. — O ma is magánosán hallgatja a zord szelet és üres szívvel várja az ifjú, uj esztendőt. Én unokáimnak kedélyesen mesélek boldog, boldogtalan Szilveszter éjjelekről, mikor sejtő szívvel ábrándoztam igaz, ideális, boldog szerelemről. Okuljatok rajta kis, pozsgás, üde unokák! Lapunk i»aí mzáma 4 oldal.
