Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-07 / 14. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Február 7.

A háládatosság a politikában.

Tokaj, 1905. febr. 6.

A háladatosságról a politikában akarok szólni 1 Háladatosság ! Yan-e annál magasztosabb érzelem ? Oly erény az, mely szerint törekszünk jótevőinknek jótetteit, szívességüket szeretet és áldozatok árán viszonozni. Ezen erény a társadalomban nagyon fontos, mert serkentőleg hat nemcsak a jótett elfogadójára és a jótevőre, de egyáltalában felebarátainkra. A köszönet pedig a legnemesebb szívnek is jól esik. Amily üdvös erény a háládatosság, oly fekete és utálatos bűn a hálátlanság, mert első sorban is ellentétbe jut az igazsággal és méltányossággal, másod sorban rossz szívre mutat, sőt mondhatnám a há látlanság nagyobb bűn, mint a bosz- szuállás. Mig ez csak az ellenségnek viszonozza a rosszat rosszal, addig amaz a jót viszonozza a rosszal. Olyan korszakban élünk most, melyben lép- ten-nyomon az altruizmus köpönyege alatt az egoizmust szolgáljuk ; a há- ládatosságot nagy garral hirdetjük, de nem gyakoroljuk és nagyhangú frázisokkal csititjuk a szabad véleménynyilvánítást, mig az igazi érdemről, az igazi önzetlenségről tudomást veszünk ugyan, de azért mégis hajlandók vagyunk, hanem is teljesen, de kissé kételkedni.

Ám olvassuk csak. el az ártatlan „Tokaj és Vidéké“ cimü helyi lap utolsó számában megjelent „Megye- Dizottsági tagok választása“ cimü hírt és legott tisztában leszünk, hogy a politikában nincs háládatosság. Ezen kis hir könnyen a közönség megtévesztésére vezethet, mert nem nevezi meg a bizottságot, mely a jelölést eszközölte, sem azt, hogy kik lettek a jelenlegi megyebizottsági tagok közül kisorsolva, hanem száraz tény gyanánt odaállítja a választó polgároknak, hogy ezek lettek jelölve és természetes, hogy csak ezeket lehet megválasztani. Mert a magát bizottságnak nevező uraknak azt is kellett ám gondolniok, hogy a választó polgárok nem mind jogtudó egyének. Úgy hiszem, hogy az u. n. jelölő bizottság annak a férfiúnak nevét nem mellőzheti, ki városunk anyagi és erkölcsi fellendülése ügyében annyit tett, mint előtte senki más és kinek csak nem rég a községi képviselő testület érdemei elismeréséül jegyző- könyvi köszönetét szavazott. E férfiú dr. Eagl Jakab. Avagy a politika már oda sodort-e bennünket, hogy az igazi érdem elől szemet hunyunk ?I Hát már annyira vagyunk, hogy büntetés nélkül politikai meggyőződésünket nyíltan vallanunk sem szabad?

Nem célom dr. Engl Jakab me gyei bizottsági tagnak érdemeit felsorolni, hiszen ismeri azokat mindenki. — Csak gondoljunk vissza legutóbbi szereplésére, mikor a megye kormányzata járásunkat feldarabolni célozta és csakis az ő bözbenjárásá- nak és erélyes fellépésének köszönhető, hogy az be nem következett.

S most kérdem, létezik-e városunkban üdvös mozgalom, hol az ő nevét nem találjuk? Községünk vezetősége nagyon is éreznó működésének hiányát, ha azoknak terve sikerülne, kik politikai szempontból ellene állást foglalnak.

De mindabból csak azt látjuk, hogy vannak a mi szűk társadalmunkban egyesek, kik erőszakkal akarják politikai érzelmüket a község bel- ügyeibe!. belevonni és a polgárok közti jó és békés együttérzést megbolygatni. Az illetők azonban megfeledkeznek, hogy a politikában is van morál, mely kútfeje minden üdvös cselekedetnek, amit respektálni tartozunk és amelynek elfajulását már csirjában meg kell fojtani, ha a politikai erkölcstelenség vádját fejünkre zúdítani nem akarjuk. Ha már a politika nem ismer rokonszenvet, sem háládatosságot, de ismernie kell az igazságot.

Lieberman Samu, igazgató tanító.

HÍREK

Az 1776-ik évi hegyaljai lázadás.

Sátoraljaújhely, 1905. íebr. 7.

Lengyelország felosztása közel hozta a két hires szépségű, nagyeszű s kiváló diplomata uralkodókat: Maria-Teréziát s Oroszország cárnőjét, Katalint.

A két birodalomfő közötti jó viszony kiterjedt az alattvalókra is s a gazdasági életre nemkülönben.

Az ipari s mezőgazdasági termékek kölcsönös kereskedelem révén ismeretesek lettek s amelyik birodalom valaminek szükségét látta, hiányát érezte, a másiktól szerezte azt be.

Ez időben lett ismeretes nálunk az oroszok bőripara, a bagariabőr, színes szattyán stb., mig az oroszok tőlünk nagyobbára csakis mezei termékeket vittek ki, lévén iparunk még a muszkáénál is hátrább.

Potemkin, a mindenható kegyenc, aki az óriási birodalom sorsát igazgatta, a cáinő asztalánál állandóan felszolgált tokaji bortól nem egyszer lelkesült hangulatba jött s elhatározta utóbb, hogy diplomáciai utón eredeti tokaji szőlővesszőket fog Magyarországból szerezni s azokat az Oroszországban legjobb bort termelő Kaukázusban ültetteti el.

Mária Terézia meg is engedte, sőt utasította Bernruth Jakab szőlő- kezelőjét, hogy az 1775. év őszén a bécsi császári udvari kamara pecsétjével jelentkező oroszoknak tízezer darab válogatott szőlőojtványt tegyen félre.

Potemkin tervét az orosz főurak közül többen megtudták s mind többen és többen küldtek a Hegyaljára szőlődugványokért, hogy kaukázusi birtokaikon azokat elültetve, egy második Tokaj-Hegyalját s hasonló bort létesítsenek.

A tokaji hegy legnagyobb része : Mád s Kis-Zombor egy része is akkor a császári ház, a magyar királynő tulajdona volt s mivel Bernruth szabad kezet nyert a szőlővesz- szőknek oroszok részére való eladására, egyre-másra adta el a drága dugványokat.

Azonban a szőlője s borainak világhírére büszke hegyaljai szőlő- birtokos nép kezdettől fogva nem jó szemmel nézte a fajszőlő dugványoknak idegenben való hurcolását s több Ízben panasz ment az udvari kancelláriához, hogy a nép itt is, ott is kifosztotta a szőlővesszővel terhelten hazafelé tartó orosz kocsikat s ha el nem vitte, az utón égette meg a dugványokat.

Utóbb úgy akartak segíteni a bajon, hogy a fuvarosok mellé őrséget adtak, hogy igy a nép támadásaitól mentek legyenek.

így azután sikerült is igen sok vesszőszállit mányáuak szerencsésen

kiérni rendeltetési helyére s ott a szőlőket eldugni.

Az 1776-ik évi szüret igen jó volt a Hegyalján. Úgy minőségre, mint mennyiségre elsőrendű termés volt s mégis a rendes borvevők sem Lengyel-, sem Orosz-, de meg csak Poroszországból sem jelentkeztek oly számban, amint a más évek szüretein szoktak.

A nép hallgatott nehány bujto- gatóra, akik azzal ámították, hogy azért nincs vevő, mert a veszszőket kihordták s most megvárják, amig az termő lesz. Nem gondolták meg, hogy maguk voltak okai a kereslet- hiánynak erőszakosságukkal, aminek hire bejárta akkor az érdeklődő országokat.

Még azon az őszön — novemberben — kitört a lázadás a Hegyalján. Nagyban elősegítette az elégü- letlenség kitörését az is, hogy Oroszországból még csapatosabban érkeztek ez őszön dugványokért, mint az előző őszön.

Tarczal, Mád, Kis-Zombor, Tokaj, sőt Szerencs is ásóra, kapára, villára kapott november 29-én s az épp beérkező Bernruth felügyelőt

megtámadta, kocsijából kihúzta s agyonverte.

A többi tisztek csak gyors menekülés által mentették meg életüket, de már az orosz fuvarosok és megbízottak közül négyet vertek agyon, többeket megsebesítettek, kocsijukat, lovaikat pedig elszedték s a készen tartott dugványokat elégették.

A királyi pincéket feltörték s a nagy mennyiségű finom borokat és mustot részben elrabolták, az épületeket feldúlták.

Két heti dulás után, december 14-én érkezett le Kassáról egy ezred sorkatonaság, amely az említett községeket megszállva, helyreállította a rendet.

A királynő gróf Nierskyt küldte teljhatalmú biztosul, aki Zemplén és Borsod megyék táblabirói közül választott bíróság élén ült törvényt a vétkesek fölött.

Összefogtak 156 embert, akiknek vallomásaik nyomán két embert, mint bojtogatókat, kivégeztek. Az egyik Bezenczi József mádi, a másik Dobra Antal tályai lakos voltak. Nehéz rabságot kapott 27 ember, mig a többinek a kárt kellett megfizetni.

Az oroszok igy — a nép elkeseredésére — még a következő években is vittek ki burgonyát, de amint az idegen talajban átültetett szőlő első ízben hozott termést s az nem is hasonlított a tokajihoz, várták : nem-e javul a boruk évek múlva?

De biz az nem történt meg s igy a hegyaljai szőlővessző export teljesen megszűnt s 1874-ben már Schwart- ner profeszor is úgy említi, mint egykori tényt.

A szőlővesszők árára nézve csupán egy esetben van némi adat, de az is olyan homályos, hogy tiszta képet nem nyerhetünk belőle.

Ugyanis az 1776-ik évről jegyezték fel, hogy a kamara szőleibői eladtak Orlow grófnak három hordó szőlővesszőt, bordóját tizenöt aranyon; de hogy egy hordóban hány vessző volt s milyen nagyok voltak a hordók : arra nézve adat sehol sincs.

M. B.

— Kinevezések. A király Őfelsége ifj. Péchr Aurél kir. törvény- széki jegyzőt a lőcsei kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — A pénzügyminiszter Kapu Gyula pénzügyi számellenőrt a helybeli m. kir. pénz.-igazgatóság mellé rendelt számvevőséghez számvizsgálóvá kinevezte.

— Gróf Hadik Barkóczyné balesete. A napi lapokból olvastuk az alábbi sajnálatos balesetet: Hadik- Barkóczy Endréné grófné folyó hó 3-án este Muzeum-utca 7. számú lakásán belélegző készüléknek összeállításán fáradozott. Közben a készülék spiritusz-tartálya felrobbant s a grófné könnyebb természetű égési sebeket szenvedett. A mentők nyújtottak első segítséget a grófnénak, akit most lakásán ápolnak. Értesülésünk szerint azonban a fenti hir nem felel meg a valóságnak, mert tüzeset egyáltalán elő nem fordult a palotában s a grófné is egészséges.

— Rákóci-ereklyék. Thallóczy Lajos igen sok és becses Rákóci-erek- lyét szedett össze Rodostóban, amelyek egyelőre a Nemzeti Múzeumban vannak, de később a felállítandó kassai Rákóczi-muzeumnak adományozzák őket. Különösen értékes egy misemondó ruhakészlet, amelyet Sárosban készítettek. Az ereklyék közt van Rákóczi templomi széke s hat fa- gyertyatartó, amelyeket maga faragott, továbbá egy kis, templomba hivó harang, Rákóczi címerével. A relikviákat minden kedden és pénteken meg lehet tekinteni.

— A községi adók behajthatók.

A közigazgatási bíróság, mint legfőbb fórum, egy konkrét esetben kimondta, hogy a községi adókövetelések ex-lex idején is behajthatók. Az autonom jogok közé tartozik, hogy a törvényhatóságok a közigazgatás költségeit megállapíthassák és azok

fedezetéről gondoskodhassanak. A községi adó önálló és az állami költségvetéstől teljesen független, tehát az a körülmény, hogy az állami adó be nem hajtható, nem akadályozhatja azt, hogy a községek az ő követeléseiket behajthassák.

— A „Leányegyesület“ mulatsága. Egyik előző számunkban jeleztük már, hogy a sátoraljaújhelyi izr. leányegyesület táncmulatságát hangversenynyel köti össze. A hangversenyen közreműködők névsorát most állítja össze a rendezőség, melyet következő számunkban közlünk. A hangverseny és táncmulatság teljes sikere érdekében az egyesület elnöksége a rendezőséggel együtt buzgó tevékenységet fejt ki, ami u mulatság sikerét már is biztosítja. A hangversenynyel egybekötött táncmulatság nem mint jeleztük, február 18-án, hanem február hó 25-én fog a vár- megyeháza termében megtartatni.

— Jubileum. Go j dics Antal göröginyei körjegyző január hó 29-én ünnepelte 25 éves jubileumát a terhes jegyzői pályán. A járás jegyzői kara testületileg kereste fel a jubiláló kollégát grozóczi lakásán, hogy őt ez alkalomból üdvözölje.

— Az országos Tásár, mely folyó hó 6-án tartatott meg Sátoraljaújhelyben, igen népes volt. A kedvező időjárás a távolabb eső vidékről is sok embert csalt a vásárra. A hecskei karámok telve voltak szarvasmarhákkal és lovakkal, melyeken nagyon meglátszott a takarmány hiánya. A marhavásár rég nem volt olyan nagy, mint ezen az országos vásáron. A kereskedőknél és iparosoknál is nagyobb volt a forgalom mint máskor. Á köz- biztonság a vásár tartama alatt kifogástalan volt.

— Az idei sorozás elhalasztása.

Nyíri Sándor honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, amely, tekintettel arra, hogy az idei ujoncjutalékot a tövénybozás még nem szavazta meg s igy a sorozás a szokásos időben aligha lesz megtartható, az ujonc- áltitásnak az ex-lexben való megtartásáról rendelkezik. E rendelet értelmében kevés dolguk akad egyelőre a sorozó-bizottságoknak. — Ä mi- uiszter elrendelte, hogy a sorozó-bi- zottságok március és április hónapokban csak a hadkötelesek ellátására szoruló férfi hozzátartozóinak keresetkápességét vizsgálják meg, a hadkötelesek közül pedig csak azokat a magyar állampolgárokat, akik a múlt évi sorozáson valami okból meg nem jelenhettek.

— Táncestóly. A „Sátoraljaújhelyi Függetlenségi Kör“ 1905. évi február hó 18-án a városi színház termében saját könyvtára javára zártkörű táncestélyt rendez. Kezdete 8 órakor. Személyjegy 2 korona, családjegy 4 korona. Földszinti páholy 14 kor., erkély páholy 12 kor., I. emeleti páholy 10 kor., II. emeleti páholy 5 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak.

— Megszökött zsebmetszök. A városháza zárkájából folyó hó 6-án este két rovott múltú egyén, Nagy Ferenc budapesti és Hoffman Sándor komáromi illetőségű zsebmetsző megszökött. Az előbbi foglalkozására nézve pincér, az utóbbi ügynök. Mind a ketten egyszerre szöktek meg egy Ujhelyben lakó társuk segélyével, aki észrevétlenül belopódzott a zárkák folyosójára és kulcscsal megnyitotta a zárka ajtaját, melyben a két zsebmetsző várta szabadulását. A rendőrkapitányság elrendelte a megszökött zsebmetszők köröztetését, akik a rendőrhatóságoknál olyan ösmeret- ségnek örvendenek, hogy elfogatásuk csaknem bizonyos.

— Az állami tanítók lakpénze. Hogy az állami tanítók anyagi helyzetének javítása a közoktatási kormány gondoskodásának állandó tár-