Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-06-06 / 62. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 6. is ezen bekapcsolást ajánlja. Szmre- csányi János a Bodrogköz Csatorna vidékének fontos közlekedési érde­keire hivatkozva, amelyek a tervezett vasút forgalmi jelentőségét és jöve­delmezőségét is nagyban érdeklik : ja­vasolja, hogy a jelzett vidék is vo­nassák be a gazdasági vasút hálóza­tába. Kun Dániel előterjeszti: hogy a sárospataki bekapcsolás ellen felho­zott kifogás a — bodrogi hid sorsá­nak a bizonytalansága — többé szóba sem jöhet, miután az építési alap biz­tosítva van, miért is utalva több sza­bolcsi községnek a csatlakozás iránt kifejezett óhajtására kéri, hogy csat­lakozó állomásul Sárospatak állapíttas­sák meg. Meczner Gyula szintén a sáros­pataki kapcsolás mellett foglal állást azon megjegyzéssel: hogy Sárospatak közönsége át van hatva a vasút fon­tosságának tudata által és saját jól felfogott érdekében kizártnak tekint­hető az, mintha a város érdekeltsége indokolatlan nehézségeket támasztana a terv érvényesülésével szemben. Dókus Gyula úgyis, mint Zem- plénvármegye alispánja, úgyis a vármegyei gazdasági egyesület meg­bízottja örömmel üdvözli a vasútépítés erzméjét s a vármegye közönségének jóváhagyása reményében úgy az er­kölcsi, mint azon anyagi támogatást helyezi kilátásba, amelyet a törvény- hatóság egyeteme eddig is más hason- célu hasznos vállalkozással szemben tanúsítani kész volt. A felszólalások után br. Sennyei Miklós összegezve azok lényeges tar­talmát a sárospataki kapcsolás fontos­ságát emeli ki, egyben ismétli, hogy a bekapcsolás akadálytalan létesit- hetésének előfeltétele a vashid rendel­kezésre való bocsájtása; miért is jelzi: hogy e vonatkozásban szerkesztett kérvényt fog a város képviselőtestüle­téhez benyujtatni, amelyre hozandó határozattól tétetik függővé az, váljon a .vasútépítés tervezői a sárospataki bekapcsolást további kombinációk alapjául elfogadhatják-e vagy sem. Elnök előterjeszti: hogy mennyiben az érdekeltség a tervezett gazdasági vasút építését elhatározta, a további intézkedések foganatosítása végett egy végrehajtó-bizottság megalakítása vált szükségessé, amelynek megválasztá­sára az érdekeltséget felhívja. Miután a végrehajtó-bizottság el­nökévé gróf Mailáth József, alelnö- kévé báró Sennyey Miklós közfelki- álltáseal megválasztattak, a bizottság a következőleg alakult meg: Szeke­res Ödön (Jászó), Bencsik István (K.-helmec), Elek János (K.-helmec), Zinner Mór (K.-helmec), dr. Fuchs Eniil (K.-helmec), Diószeghy Pál (Őrhegy), Eiselt Vince (Riese), Ker­tész János (Cigánd), gróf Széchényi Ernő (Bélatanya), Kazik István (Ka­zár), Vancsó Gyula (Budapest), Sza- lay Béla (Becsked), Mathó Gyula (Karcsa), Guttmann Mór (B.-Szerda- hely), dr. Kossuth János, Dókus Gyula, br. Vécsey Béla, Meczner Béla, id. Meczner Gyula (Saujhely), dr. Kun Zoltán, Radácsy György, Tóth Sándor, ifj. Meczner Gyula (Sá­rospatak) — továbbá Sárospatak, Ki- rályhelmec, Agárd, Riese, Kis és Nagy- Cigánd, Karád, Vis, Zalkod, Kenózlő, Karcsa községek bírái. Az értekezleten jelen nem lévő megválasztottak meg­választásukról jegyzőkönyvi kivonat­tal értesitendők. Az értekezletet kedélyes közebéd zárta be, amelyen Meczner Gyula gr. Mailáth Józsefre, Meczner Béla báró Sennyey Miklósra, gróf Mailáth Jó­zsef a sikert biztositó egyetértés és kitartásra, Máté Gyula Dókus Gyula alispánra, Tóth Sándor a kezdemé­nyezőkre ürítve poharukat magvas pohárköszöntőket mondottak, Berecz Károly pedig ügyes rigmusokba fog­lalta az értekezlet főbb mozzanatait. I)r. Kossuth János. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( A vármegye rendes közgyűlé­sét f. évi junius hó 20-ikán d. e. 9 órakor tartja. A közgyűlés nevezete­sebb tárgyai: 1. A nyugdíjazás foly­tán megüresedett árvaszéki ülnöki állásnak, valamint az ezen állás be­töltése folytán netalán üresedésbe jövő többi tiszti állásoknak választás utjáni betöltése. 2. Alispán évnegye- des jelentése a közigazgatás általános állapotáról. 3. Belügyminiszteri leirat az 1905. évi háztartási költségvetés tárgyában. 4. Belügyminiszteri leirat a főszolgabirák úti- és irodai átalánya tárgyában. 5. Belügyminiszteri leirat a hatósági szállításoknál a sztrájkok és bojkottok által okozott vétlen ké­sedelem ügyében. 6. Földmivelésügyi miniszteri leirat a tokaji borvidékhez tartozó községek borital és husfo- gyasztási adója tárgyában. 7. Keres­kedelmi miniszter leirata a Bánócz- ungvári helyi érdekű vasút ügyében. 8. Heves vármegye átirata a képvi­selőház többségének működése iránti bizalom kifejezése tárgyában. 9. Sop­ron vármegye átirata a toloncügy or­szágos rendezése iránt. 10. Alispáni jelentés a jegyzői nyugdíj rendelke­zési alap 1905. március havi tulki- adásainak kiegyenlitése tárgyában. 11 Alispáni jelentés a havaj—krasz- nabródi vicinális ut ügyében a M. Á. V. Igazgatóságával megkötött szerző­dés jóváhagyása tárgyában. 12. Alis­páni jelentés a tiszti ügyészi és köz- pénti szolgabirói hivatalok bérletére vonatkozólag megkötött szerződés jó­váhagyása tárgyában. 13. Az árvaszéki elnöki hivatal átadására kiküldőt bi­zottság jelentése. 14. A szerencsi szol­gabirói hivatal átadására kiküldött bizottság jelentése. 15. A Sarajevói magyar egyesület segély iránti kér­vénye. 16. A fővárosi szabadságharci ereklyemuzeum átirata a Kossuth, Rákóczy és Petőfi arcképek megren­delése iránt. 17. A községek költség- előirányzatai és zárszámadásainak tár­gyalása. 18. A már beérkezett és még beérkezendő összes a közgyűlés hatáskörébe utalt ügyek. )( Az állandó választmány ülését Dókus Gyula alispán folyó hó 19-ik napjának d. e. 9 órájára tűzte ki. JEGYZETEK a hétről. * Erik a vetés. A magyar szellem most vívja az ő nehéz tusáját, nagy elmék, igaz, nagy hazafiak fáradoznak azon, hogy jogaink érvényre jussanak, nemzeti mivoltunk nem csupán Írott malaszt legyen s ez a sokat sanyargatott, annyiszor elnyomott ország végre ki­bonthassa szárnyait, melyeket — mi­helyt egy kissé megnőttek — a bé­csi udvar szorgalmas inasai mindjárt megnyirbáltak. Immár hónapok óta tart a vál­ság s még mindig azon veszekednek, mint volna lehetséges más irányt adni a nemzeti akaratnak, mint volna lehetséges másféle eredményeket ki­hozni belőle, mint aminőt a termé­szetes fejlődés útja megkövetel. Az egész magyar közélet gondja, figyelme erre a fontos s nemzeti éle­tünk jövőjére messzire kiható kér­désre van irányítva. Odakint pedig a szabad mező­kön érik a vetés. Gyönyörű májusunk volt. A föld kapott esőt és verőfényt is, mindent a maga idejében. S mikor a bécsi gondviselés elhagyni készült bennün­ket : a menyei gondviselés segítsé­günkre jött s úgy látszik jó termés­sel fogja megáldani ezt a magyar földet. S rövid idő alatt immár kalászba zsendül a vetés, óriási gabonatáblákat ringat a szél a mezőkön, a gyümölcs- termés is kedvezőnek Ígérkezik, szó­val nincs okunk a búsulásra. Mikor Bécsből jégesőt akartak reánk zúdítani, hogy tönkre verjék reményeink színes virágait, a jó Is­ten verőféuyes szép időket adott, hogy a magyar erőt meríthessen a nagy küzdelemre. Mert bizony mondom, nagy ré­sze leszen győzedelmünkben annak, ha megfelelő anyagi erők fogják tá­mogatni ezt a nemzetet nagy küzdel­meiben. Ilyen óriási anyagi erőt je­lent Magyarországra nézve egy jó termés. S vájjon nem jelképe ez a jó termés annak, hogy amint a föld meghozta a maga gyümölcsét a mun­kás emberek számára, azonképen meg fogja hozni a hatalmas sors a nem­zeti küzdelem számára is a gyümöl­csöket. Hogy munka és küzdelem nélkül az nem hull az ölünkbe, azon nincs mit búsulni, csak azok az al­kotások maradandók, melyek szívós és becsületes munka árán jönnek létre. A magyar haditudósok. Ujhely kávéházaiban mostaná­ban épen oly élénken vitatják az orosz-japán háború legutolsó nagy eseményét, a csuzimai tengeri ütkö- közetet, mint akár angol tengerész körökben. S ha nem tudná az ember, hogy a felette dicsérendő japán ro- konszenvből sarjad ki az a roppant érdeklődés, melylyel mindenki oly odaadással tárgyalja e kérdést, moso­lyogni lehetne azon, hogy derék kis kereskedők, akik a szernyei mocsár­nál nagyobb vizet eddig nem igen láttak, mennyire otthonosok a koreai tenger-öbölben. Hát hisz szép dolog a háború, de csak igy messziről nézve. Mert mégis iszonyú elgondolni, hogy va­gyonban és emberi életben milyen ir- tóztató veszteségek állanak elő, rö­vid nehéz óra alatt. Az orosz rém szinte évszázadokig rémitgette az em­beriséget s borzasztó súlyával egyszer már raegroppantotta a magyar nem­zet derekát is s jön a kis sárga tá­bornok : Togo s nehány órai tengeri harc után önérzetesen jelentheti, hogy az oroszok tengeri hatalma megsemmi­sült. S a népek egy nagyot lélegze- nek s az isteni gondviselést emlegetik, amely ime megőrizte a japánokat s veszélybe vitte a dölyfös oroszt. Ne mosolyogjunk tehát a kávé­házi magyar haditudósokon, az ő nagy érdeklődésükbe, lelkes magya­rázatukba, odadó becsülósükbe van valami megható s még kereskedői nyelven szólva is inog lehet magya­rázni a dolgot: a magyar nemzet most törleszti azt a nagy adósságot, amivel a magyar tartozik az orosznak s irgalmatlan ügyfél ez a kis japán nemzet, a kamatláb alighanem na­gyobb 48-nál. Az uborkaszezon. A régi jó időkben júniussal, a nyár hónapjával vette kezdetét az új­ságok uborkaszezonja, mikor is nyári pihenésbe merülve minden, megálltak az események kerekei s az újságírók a leghihetetlenebb kacsákat voltak kénytelenek felereszteni, hogy érde­kessé tegyék a lapot. Ezeknek a jó időknek ugylátszik egyszersminden- korra vége van. Már évek óta nyáron történnek a legnagyobb események s az uborka- szezon már csak az öreg újságírók emlékében szerepel. A derék fiumei cápát, amely junius hóban kétségbe­ejtő pontossággal jelent meg az Adria sekély virébeD, a jól megérdemelt nyugalomba helyezték s alighanem koronás arany érdemkereszt díszíti a derék állatot, mely annyiszor tett jó szolgálatokat a lapoknak. Az élet csak úgy ontja a szenzációkat s né­hai Kálmán király, ha a mostani zi­vataros időkben élne, kétségtelenül rendeletben adná ki, hogy „uborka- szezonról, mely nem létezik, szó se ej tessék.“ HÍREK. — Di\ Molnár Viktor lemondása. Dr. Molnár Viktor, Temesmegye és Temesvár sz. kir. város főispánja — mint értesülünk — lemondott főispáni méltóságáról és nyugalomba vonul. A lemondást a politikai helyzetben beállott fordulattal kapcsolják össze. A nyugalomba vonuló főispán zem- plénvármegyei kelecsenyi birtokán fog megtelepedni. — Kazinczy-ünnep Széplialnion. A helybeli főgimnázium ifjúsága ma d. e. áldozott a nagy nyelvreformátor emlékének. Az ifjúság a tanárok ve­zetése alatt reggel 8 órakor indult Széphalomra, oda érkezve rövid pi­henő után lefolyt az ünnepség, ame­lyen tartalmas, Kazinczy irodalom­történeti jelentőségét fejtegető emlék­beszédet Meczner Tibor, az önképző­kör elnöke mondott, majd pedig Virág Gyula VII. o. t. Tompa Mihálynak Kazinczy ódáját szavalta hévvel. Az ünnepség után az ifjúság hazafias dalok éneklése közben tért vissza. — Egyházi beszéd. A sátoralja­újhelyi izr. anyahitközség nagy tem­plomában folyó hó 16-án délelőtt 11 óra körül, a mázkir-ima előtt dr. Goldberger Izidor rabbi, hitszónok magyar egyházi szent beszédet intéz a hívekhez. — Esküvők. Vasárnap délelőtt esküdött örök hűséget Sátoraljaúj­helyben Pallai Sándor kisvárdai köny­velő Wilhelm Lenkének, Wilhelm Henrik helybeli butorraktáros és bir­tokos leányának. — Platz János mun­kácsi posta- és távirdatiszt junius hó 4 én kötött házasságot Bettelheim Annával Sátoraljaújhelyben. — A felrobbant lámpa áldozata. Csaknem végzetes kimenetelű sze­rencsétlenség érte folyó hó 5-én éjjel Jesó Erzsébet helybeli szakácsnőt. Szolgálatadója Czirbesz Endre do­hánygyári osztályfelügyelő nejével együtt a szomszédban volt, mialatt a gyermekekre a szakácsnő ügyelt. Este 9 óra után a gyermekek és a szakácsnő lefeküdtek és csakhamar elaludtak. Kevés idő múlva Jesó Er­zsébet rémülten ugrott föl fekhelyé­ről. Az éjjeli lámpából, mely a sza­kácsnő fekhelyéül szolgáló pamlag fölött volt, az égő petroleum a sze­rencsétlen szakácsnőre folyt, amitől a ruhája tüzet fogott. Az égő asz- szony nem veszítette el lélekjelenlé­tét, hanem nyomban az udvarra ro­hant és ott torka szakadtából segít­ségért kiáltozott, mire a szakácsnő szolgálatadója és a szomszédok elő­jöttek és az égő nő ruháját letépték, majd a veszélyben forgó gyermeke­ket mentette ki Miskolczi Kovács Béla — ki ugyanott lakik. — A gyer­mekek már szivszorongva és sikol­tozva várták mentőjüket, miközben a szoba tele lett füsttel és a pamlag, melyet az égő petroleum a szőnyeg­gel együtt lángba borított, erős láng­gal égett és minden percben veszély- lyel fenyegette azokat a gyermek- ágyakat, melyben a jajveszékelő gyer­mekek feküdtek. Az iszonyúan össze­égett szakácsnőnek az első segélyt a háznál dr. Nyomárkay Ödön kórházi orvos nyújtotta, aki azután a súlyosan sérült nőt saját kocsiján az „Erzsé­bet“ közkórházba szállíttatta. — Kirándulás a parádi fürdőbe. A zemplénvármegyei orvos-gyógysze­rész egyesület feladatául tűzte ki, hogy a magyarországi fürdőket ki­rándulások alapján tanulmányozza. Az egyesület tavaly a szobránci für­dőt látogatta meg, ez idén pedig Pá­rádra rándul és pedig f. hó 17-én. In­A radio activ Schmidthauer-féle keserüviz reggel félpohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitó, mint ivó kúra a gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. — Az első magyar ásványvíz, amelyben RÁDIUM fedeztetett fel Kapható kis és nagy üvegben. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Karlsbadi és Marienbadi Öy Úgy ereje rendkívüli. —' iVapilUlü lilS CS nagy UVÖgUBIl. r USSCIÜUIUCS ti luunniuiajuuuua. uuimniuiauci 1UIUWHI1UW1IU. Sátoraljaújhelyben: Szent-Györgyi Yilmos, Bilanovits P. és Társa, Nagy Ferencz, Grün A., Hazai H. uraknál. Gálszécsen: Kocb Gábor urnái,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom