Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-05-30 / 60. szám

Május 30. ZEMPLÉN 3. oldal. tisztaság tekintetében fölötte áll ha­sonló Dagyságu városoknak — sok udvar nem csak a mellék-utcákban, de a főbb utcákon is a köztisztaságot illetőleg erősen kifogás alá esik. Tele van szeméttel, trágyával és egyébb undorító piszokkal; sok helyütt a seprésnek heteken át nyoma sem lát­szik ; a trágya- és szemétdombok va­lóságos hegyekké emelkednek díszére az udvarnak és gyönyörűségére a la­kóknak, akik sok helyütt éppen olyan hibásak, akár azok a köztisztaságot nem kedvelő háziurak. Iilyenkor aztán, nagyon természetes — hatósági utón kell rendet csinálni és úgy a háztu­lajdonosokkal, mint a lakókkal szem­ben érvényt kell szerezni a köztiszta­ságról alkotott városi szabályrende­letnek. Ne legyen az a szabályrende­let Írott malaszt, hanem legyen a köztisztaságnak olyan erős mentsvára, melyen át megtörik a köztisztaság iránti érzékkel nem biró háztulajdo­nosok és lakók nem-törődömsége. A rendőrkapitány most sorra járatja az udvarokat és azonkívül minden nyil­vános hely, szálloda, vendéglő, cuk­rászda, korcsma mellékhelyiségeit és ahol köztisztaság- és rendellenes az állapot, ott a megtorló intézkedése­ket késedelem nélkül foganatosítja. Sajnos körülmény, hogy naponkint 20—30 olyan följelentés érkezik, a mely egyes udvarok vagy nyilvános helyiségek köztisztasági állapotáról számol be a hatóságnak. A följelen­tett háztulajdonosokat és lakókat ki­vétel nélkül megbüntetik köztisztaság elleni kihágásért. — Magánvizsgálatok a főgimná­ziumban. Az évvégi magánvizsgálato­kat a helybeli főgimnáziumban jun. hó 9-én és 10-én tartatnak meg. — Cigány-virtus. Kerekes Lajos váiyogvető cigány mióta haza jött a katonaságtól úgy megemberelte ma­gát, hogy alig akadt dolga a rendőr­séggel. Pedig annak előtte sok gali­bát okozott és folyton a rendőrséggel gyűlt meg a baja. Tegnap végre be­leunt a tétlenségbe és— cselekedett, olyat persze, amibe ismét bele avat­koztak a rendnek őrei. Egy Fáraó nemzetségéhez tartozó szemrevaló csi­nos leányzó érdekében járt a kapi­tányságnál, akinek a zárkából való kibocsájtását kérte. A fekete képű fiút azonban elutasitották kérelmével. Több se kellett Kerekes Lajosnak. Nagy káromkodások közben hagyta el a kapitányság épületét és amikor az utcára ért, a fajtájabeli asszonyok­kal és férfiakkal csakhamar összeka­pott és olyan verekedést rögtönzött, hogy összeszaladt az utca népe. A garázdálkodó cigányt a rendőrségnek az utcán kellett megvasalni és úgy kisérték be a rendőrség zárkájában, ahol most már nyugodtan viseli ma­gát, mert a szemrevaló cigányleány közelében érzi magát. — A szabómunkások vasárnap, folyó hó 28-án táncmulatságot rendez­tek a régi „Nyúl“-kerthelyiség tánc­termében. A majálisnak szép idő ked­vezett, de mind a mellett közönség nem nagy számmal vett részt a mu­latságon, mely szépségversenynyel is egybe volt kötve. A csekély érdeklő­dés dacára a mulatságon jelen voltak a legkitűnőbb hangulatban együtt ma­radtak a reggeli órákig. — Felhőszakadás a felvidéken. E hó 23-án éjjel nagy felhőszakadás volt — mint tudósítónk Írja — a ho monnai járás felsőrészén és a sztrop- kói járás egész területén. A megda­gadt hegyi folyók már gyors lefolyá­suk következtében is nagy károkat okoztak a mezőgazdáknak, mert mint minden évben, különösen mostan, a folyóvizek mentében fekvő szántó­földekből terjedelmes darabokat ki­szakított s magával sodort az ár, amit pótolni nem lehet és a védtelen sze­gény gazdaember örökös kára. — Ugyancsak a felhőszakadás kezdete előtt, az esti órákban keletkezett égi- háborunak 2 gyermek és 1 tehén ál­dozata lett. Az egyik gyermeket a villám úgy sújtotta, hogy azonnal meghalt, mig a másik gyermek élet­ben maradt ugyan, de gondolkozó­képességét elvesztette, valósággal hü­lye lett. — Egyébként nagymérvben megrongálták a megáradt hegyi pa­takok a Sztropkót és Mezőlaborczot összekötő vicinális utat. Hericz Már­ton szolgabiró a járási utbiztossal a helyszínére utazva, azonnal intézke­dett. Három községgel a járásunkra e nagy fontossággal biró utat ugv kijavitatta, hogy a vizrongálásoknak alig van nyoma és a közlekedés ez által szabaddá lett téve. SZÍNHÁZ. Heti műsor. Szerdán: „János vitéz,“ daljáték. Csütörtökön : „Rátartós kisasszony,“ operetto. Pénteken: „János vitéz,“ daljáték. Szombaton: „Fecskefószek,“ operetta. Vasárnap: „Fecskefészek,“ operette. Bizánc. Irta; Bartha István. Az Urnák 1453-ik esztendejében határozta el Mohamed, a törökök szultánja, hogy végrehajtja kedvenc tervét és elfoglalja Bizáncot, a mos­tani Konstantinápolyi. És amit akart, végrehajtotta. És nem is nagy fáradt­ságába került, az akkor előtérbe lépő, erőtől duzzadó és terjeszkedő török hatalomnak a görög császárság kor­hadt birodalmát megdöntenie. Ennek a végnek szükségképpen be kellett következni. Egy nemzeti életében elpuhult és erkölcseiben utolsó iziglen meg­romlott nép dicstelen bukása volt ez. A mindenható végzet sújtó keze bün­tette és söpörte el őket. így bukott el Babylonia és igy dőlt meg Róma világhatalma és igy pusztult el sok más nemzet is a földszinéről. Az elkorcsosult utódok ásták alá és döntötték meg mindig a nagy ősök által felépített nemzeti államokat. De különösen örökké intő példa volt és lesz minden nép és nemzet számára a görög császárság és Bizánc sorsa. Amely nemzet odáig sülyed, mint a bizánciak, amely nemzet nem tudja megérteni nagy őseit és nagy törté­nelmét, múltját és egyedüli üdvét csak a talpnyalásban s a konclesés- ben találja, az megérett a „vég“-re! De ezeknél voltak a bizánciaknak még hitványabb bűneik is. A gyáva­ság s a bünök-büne, a hazaárulás. Ezek a tulajdonságok különben kiegészítik amazokat. A történelem mutat ugyan fel elpuhult, erkölcseikben megromlott nemzeteket, akik a veszély pillana­tában öntudatra ébredtek, hősökké váltak s mint hősök pusztultak el, halálukkal kiengesztelve az őket el pusztító, büntető Isten haragját, de Bizánc népe erre nem volt képes. A török által hetven napig os­tromolt és Konstantin görög császár, az egyetlen hős bizánci férfi és ge­novai zsoldosai által védett várost, már árulás utján akarták a szultán kezére játszani. Már azon tanakod­tak, hogy hős császárukat elfogják s megkötözve szállítják a török hóditó elé és mindezt a konc, a jutalom re­ményében. Egy nép — a saját uralkodóját. Utálatos reá gondolni is. Herczeg Ferenc Írónknak, a vá­rosi színházban ma színre kerülő müvében, a „Bizanc“-ban, a görög császárság utolsó napjai és dicstelen bukása fényesen, vagy jobban mondva megdöbbentően van megírva. Kitűnő, mint színdarab és felsé­ges mü, mint történelmi korrajz. Egy nép, egy nemzet bukásának okait részletesen, teljesen és mégis röviden egy színdarab keretében job­ban elmondani lehetetlen. Utálatos és vigasztalan kép. Kicsiny lelkű, gerinc nélküli szolganép, csak hízelgésre és hajlon- gásra képes. 0 Szentnek mondja császárát, nyalja a talpát, amig hatalmasnak hiszi, de mihelyt a sors ellene fordul, kész elárulni őt s vele együtt hazáját is abban a reményben, hogy ez által a győző török szultán kegyeibe juihat. És nincs kivétel köztök. Olyan a nép, a főurak, a főpapság, a fő­vezérlő tábornok, sőt maga a császár hitvese, Iréné is. Ez az aljas lelkű nő szerelmes levélkéket küldöz a szultánnak, kérve, hogy minél előbb szabadítsa meg Konstantintől, hős férjétől, csak azért, mert ennek ha­talma már hanyatlóban van. E förtelmes lelkületű lények közt üdítő forrásként tűnnek föl Konstan­tin császár — egy a császárért ra­jongó görög leány — de leginkább a genovai zsoldos vezér, Giustiniani Giovanni alakja. A különben hőslelkü Konstantin, az utolsó görög császár, nem annyira a saját, mint inkább elődei és népe hibái miatt bukik el. A byzantinismus buktatja el. őt legfeljebb azzal a hibával vádolhatja a történelem, hogy gyönge és vak volt népe hibáival szemben. De kiengesztel bennünket hősi halála által. Herma, a görög leány egy szerető galamb, ki akkor ragaszkodik legjob­ban Konstantinhoz, amikor már neje is s egész népe elhagyja. Az imádott férfi mellett hal meg a harc kellő közepén, boldogítva a haldokló csá­szár végső perceit azzal, hogy mégis volt egy leány, ki igazán szerette s hü volt hozzá. Legkitűnőbb alakja a darabnak Giovanni, a zsoldos vezér. A becsü­let és hűség maga. Sem vérség, sem alattvalói eskü nem kötik Konstantin­hoz, csak becsülete, mint ő mondja: „katona becsülete“ és kitart mellette mindvégig, mikor látja, hogy mindenki elhagyja. És bár seregével hősileg harcol a császárért, Bizánc sorsát meg nem akadályozhatja. Az egyetlen tisztán látó férfi egész Bizáncban. Égy gyönyörű párbeszédben fi­gyelmezteti Konstantint a végveszélyre s a bizánciak állhataílanságára s mi­kor látja, hogy nem tudja meggyőzni a császárt, kit szintén megvert a sors a minden dynasztiák átkával, a vak­sággal, azt mondja: „A te hited uram, nagyobb és tisztább az igazságnál, szeresd a né­pedet, te az aranyszívű császár s en­gedd meg, hogy Bizáncot benned szeresse.“ Majd később ismét: „Te vagy a császár, te paran­csolsz. A hűségemet azonban meg­tartom ellenedre is. Ha jön a gyászos vég, magad mellett találsz.“ Több politikai célzás is van a darabban, melyek jelen politikai vi­szonyainkra kitünően alkalmazhatók. — A görög hadvezér „copfja“ a had­sereg harcképességéről. Elmélete a genovai sereg zászlójáról, melyet le- tépet a várfaláról, azt mondván, hogy az neki „csak rongy11. Szépen felel meg neki a genovai zsoldos vezér, Giovanni. „Mit akarsz tőlünk uram ? Meg­halunk a császárért, de hadd haljuk meg a magunk rongya alatt. Vagy ezt a bért is sokallod ?“ És végül igen szép Giovanni hattyú dala, mint az őt megmentő és menekülő katonáihoz intéz: „Előre férfiak! Tépett zászlóval, de ép be­csülettel vonuljatok most haza. Zsák­mány gyanánt egy világtörténelmi ta­núságot visztek magatokkal: Minden nemzet akkor hal meg, ha megásta a maga sírját Ezt adjátok tudtára az egész világban és a mely nép nem okul Bizánc szörnyű példáján az meg­érett a pusztulásra.“ ** „Huszárvér“. (Bemutató elő­adás.) Landesberg és Stem opetetteje f. hó 27-én, szombaton került bemu­tatóra. Az operette librettója hihe­tetlenül vérszegény, csak Mader Raul kellemes muzsikája s fényes kiállí­tása mentette meg [ a fővárosban a végleges elbukástól. Itt még a kiállí­tást sem Írhatjuk a darab javára mert az hihetetlenül tarka-barka volt. Voltak jellemezek és pedig nem fö­lös számmal, melyek egyáltalában nem keltették fel bennünk egy huszár egyenruha illúzióját. A darab tartalma különben az lenne, hogy Placsek őr­mester saját gyermekét, mint lelencet csempészi a tiszti kaszinó küszöbére, hogy ezáltal gyermekének a helyőr­ség tisztjei által felajánlott nevelte­tési és hozományi összeget biztosítsa. Ezt a főcselekményt tarkítja itt-ott egy pár epizódjelenet, de azok épen úgy, mint a főváz tartalom és szellem­szegények. Valóságos művészi group- pirozása az absurd helyzeteknek az, amit a szerzők produkálnak. Hogy a darabnak mégis volt sikere, sőt érde­men felőli sikere: az Faragó Ödön routinirozott művészetének köszön­hető, ki a darab első és egyedül há­lás szerepét a Korláth Hektor huszár­százados alakrajzát állította elibénk. Alakítása mindkét estén, — mert vasárnap, f. hó 28-ikán újból ment a darab — általános tetszésre talált s hálás szerepe kiaknázását, jelentős siker jutalmazta. „Mit szól a felesé­gemhez ?“ coupléja egész diadalhoz juttatta, melyet intelligens művészete, színészi tudása, karakterisztikus ala­kításai meg is érdemelnek s kiváló képességű tagjává teszik a tár­sulatnak. Mellette Nagy Gyula, Tá­bori Frida, Czobor Ernő és Diósi Anna járultak jelentékenyen a siker­hez, mig az ensemble is megtett a maga részéről minden lehetőt. Epizód szerepben nagyon jó volt Pápay. Összrendezés kifogástalan. A zene­kart mindkét estén Fekete karmes- tér dirigálta szakértelemmel. ** A „Kurucfifrfang“ vasárnap délután került színre. Az előadásról azért is emlékezünk meg, mert Cinka Panna szerepébe — a távollevő Kom- játhyné helyett — Burányiné Lenke ugrott be, ki e szerepnek meglepő ügyességgel tett eleget s vállalkozá­sának nehézségével szép eredmény­nyel birkózott meg. Ügyes alakítása valóságos meglepetés számba ment annál is inkább, mert önálló szerepet nem kapott eddig, pedig feladatának úgy látjuk — nem sikertelenül tudna megfelelni. IRODALOM. Saját gyermeke húsával vendé- ' gelte meg a miniszterét Asztiagesz méd király. Ezt a jelenetet kitűnő . képben mutatja be „A Világ Törté- ; nelme“ e héten megjelent füzete, melyben még érdekes kép: a mód királynak a lerészegitett szkita vezé­rek elleni erőszakos tette: a vágtató amazonok. Hogy „A Világ Történel- raé“-nek mily érdekes előadása lesz ez a munka, azt a tovább haladó füzetek egyre fényesebben mutatják, mert minél bővebb történeti anyag­gal rendelkezik valamelyik kor vagy nép, annál érdekesebb annak előadása. Aki érdekes történelmet kedvel, kér­jen mutatványszámot, melyet ingyen és bérmentve küld kívánatra „ A vi­lág Történelme“ kiadó hivatala, Bu­dapest, VI., Aradi-utca 8. A SZERKESZTÖSÉG3 ÜZENETE. líj. J. Ezek nem felelnek meg, inkább rövidebb hangulat-dalokra lenne szükségünk. H. P. Mivel ez az ügy az ön javára dőlt el úgyis, teljesen nélkülözhetönek tartjuk új­bóli megbblygatását. Nem közölhető: X gyakorlat (cikk.) Tűz (vers.) ===u=”"== ' &' ' ~ ' “““ Felelés szerkesztő és laptulajdonos; Éhlert Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom