Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-13 / 53. szám
Sátoralj au] hely, 1905. május 13. 53. (4408.) Harmincharmadik évfolyam.- »i, Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóluTatal: Sátoralja-TJjnely, íötér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apré hirdetéseknél minden garmoud szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI KIELAP. iíj. Meczner Gtywla dr. Petényi József főszerkesztő. íömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre íj k jr. — Egyes szám ára 8 fillér. __ Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. sikerül akaratukat összeegyeztetni, s az akciókon, melyeket együtt hajtanak végre, mindig meglátszik a tökéletlenség. Ausztriában most, hogy mind valószínűbbé lesz a gazdasági különválás, kezdenek tartani attól, hogy ez nagy csapás lesz iparukra, kereskedelmükre. Sokan, kik előbb fenhangon hirdették, hogy Magyarország élőskö- dik Ausztrián, erősen rugdal óznak, hallván, hogy kívánságuk, a gazdasági elválást illetőleg, teljesül. A statisztikai adatok habjai, melyeket oly tetszetősen tudtak felfújni, egyszerre értéktelen szappanbuborékokká zsugorodnak össze, amikor legérzékenyebb oldalukról, a zsebről van szó. Már nem arról beszélnek, hogy a magyar termékek szabadon szállíthatók lévén a Lajdán túli vidékekre, ezáltal érzékeny vámveszteséget szenved nek, hanem — ha ki nem mondják is — tisztán látják, hogy a magyar gazdasági termékeket nem nélkülözhetik, azoknak módfeletti megvámolását ki nem bírják, ám az osztrák ipar cikkeknek a magyar határon való meg- vámoltatása erősbiti a növekedő magyar ipart ós csaknem teljesen kiszorítja az osztrák ipar cikkeinek hazánkba való beözön- lését. A ki nem tudja, ösztönszerü- leg érzi ezt odaát Ausztriában. S a mint gyakorlatilag bebizonyosul, hogy hazánk igenis meg tud élni a maga gazdasági erejéből, mind kárba veszett az a czifra jajgatás, melyet nap-nap után kellett hallanunk a Lajtán túlról: hogy t. i. hazánk csak kihasználja Ausztriát s nélküle nem sikerült volna pénzügyeinket rendezni. De egyébiránt azt hisz- szük, hogy a különválás esetére sincs oka Ausztriának a kishitű nyöszörgésre. Mert a mi elvész a közös vámon, azt bőven pótolhatja azon a réven, hogy ő maga sincs odakötve egy társhoz, a ki mindenha iparkodik a maga akaratának is érvényt szerezni. Mindkét fél érdeke, hogy tevékenységét szabadon fejthesse ki s gazdasági fellendülése elé a szövetséges állam akadályokat ne gördíthessen. Jobb a barátságos viszony egy mindkét félt kielégítő vámszerződés alapján, mint a közös vámkezelés. Bárha minél előbb bekövetkeznék az az idő, a mikor hazánk gazdálkodásának önálló, korlátlan irányitója lesz és igy módjában fog állani, hogy gazdasági bajait, melyek immár elviselhetetlenné kezdenek vállani, bölcs körültekintéssel, Írellő előkészítéssel, megfelelő intézkedésekkel és ernyedetlen tevékenységgel orvosolhassa. — május 13. Zempléni képviselők a ház bizottságaiban. A képviselőbáz f. hó 12 én tartott ülésén a zemplénmegyei vá.mvjm:'. ...t. ...............................'*............................................................................................. gazdasági kérdések. — május 13. Alig van ma Magyarországnak oly életbevágó kérdése, mint gazdasági válságának rendezése. Az idei termés kilátások mintegy figyelmeztetik ennek az országnak sokféleképpen megsanyarga- tott lakosságát, hogy jó lesz nem túlságosan bizui az auyaföld várható áldásában. Pedig hát vannak ám más bajok is böviben. A politikai visszonyok korántsem mutatnak biztonságot. Az amúgy is csüggedő vállalkozási kedv teljesen megcsappant. Állandó és csaknem kiküszöbölhetetlennek csak az Ínség és nyomor látszik és az az általános elszegényedés, mely alatt minden társadalmi osztály szenved. Mintegy délibábként kecsegtet az önálló vámrendszer reménye. Olyan csillogó, olyan kápráztató az előttünk mutatkozó kép, hogy elhallgattatva agályainkat, szívesen fogadjuk el valónak. Úgy hisszük, hogy ha kezünk felszabadul az osztrák gazdasági nyomás béklyói alól, lehetséges lesz nagy müveket létesíteni Tényleg, a tevékenység első kelléke a szabadság, nemcsak a politikai, hanem a gazdasági is. Úgy vagyunk közel négy évtized óta a szomszéd birodalomhoz csatolva, mint a boldogtalan házasok. Jóllehet mindkettő derekasan megállná helyét, nem Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A föld. A „Zemplén“ számára irta: Andor Károly. Ugyan mit sóhajtozol mindig az után a rongyos darab föld után ? Hiszen akkora, hogyha fát ültetnél a tetejébe, a déli nap árnyéka is betakarná. Azután az is, ami van csupa kő, itt-ott fog csak rajta gyökeret egy pár nyomorult szőlővessző. Százszor annyi izzadság csorog le a homlokodról, mint a hány csöpp a sajtolókádból. Én ugyan rá sem hederitenék. — Nem tudod te azt, milyen jóleső érzés az, mikor azt mondhatja az ember: — Ez az én földem . . . az enyém! — Jól van. Mondjuk, hogy igazad van. De másutt is vehetsz földet. Itt Kanadában azért a pénzért egész kis határt megvehetsz, amennyiért azt a zempléni kőbányát visszaválthatod. Látod, nekem ez a tervem s azt hiszem jobb sorom lesz nemsokára, mint odahaza bárkinek a famíliában. — Hát a haza ? Itt bármennyi vagyonod legyen is, csak idegen földön lakói. Ezerféle idegen ember között a mi nyelvünket csak nehányan beszélik. Üzlet itt minden, ahol meggazdagodni akarnak csak az emberek, de meghalni újra visszatérnek. Más az a föld, amit otthon hagytunk. Talán sovány, talán kemény; de utolsó párnának mégis csak puhább az, mint ez a bársonyfüves idegen ország. — Haza? Ugyan, mit adott neked a haza? Ha kenyered lett volna elég otthon, nem jöttél volna idegen világba. Ha munkát kaphattál volna, inkább törnéd az országút szélén a a követ, minthogy itt napjaidat a kő- szénbányaban rövidíted meg. Haza ? Urak találmánya. Ezzel akarják a szemét kidugni a szegény embernek, ha munkát nem tudnak, vagy nem akarnak adni neki. Nekik kedves, mert megélnek belőle, ük a hazának szolgálnak s a haza jól megfizeti munkájukat, hát szeretik is, legalább a szájukkal. Lenne csak száraz kenyér a mindennapi eledelük, járnának csak heteken keresztül sikertelen munka után, hallanák csak az éhes porontyok nyavalygását: elmenne tudom a kedvük a hazafias prédikációktól s hátat fordítanának annak az édes hazának. Ott a haza, ahol megélhet az ember; nem ott, ahol minden szorgalom és jóakarat mellett is nyomorogni kell. Amerika szabad földje, ez az én hazám! ürülök, ha nem gondolok vissza arra a nyomorult viskóra, ott a Bodrog partján. — Sajnállak. De látod én nem tudok igy érezni. Ott lent a bánya sötétjében, mikor a csákány kongva csapódik a kőszénfalakba, azt - hiszem, az én kis szőlőm földjét tisztogatom a kősziklától. Ha leomlik egy nagy darab, úgy örülök neki, mintha a helyébe uj vesszőket ültethetnék. Ha a munka után a szabad levegőre érek, mindig a szomszédok szőlőjét keresem s rosszul esik, ha irtatlan erdőséget látok magam körül. Nézd ezt a kis viskót. Az otthoninak a mása kívül, belül; de a környezete nem az. Az idegen s csak bent érzem jól magam, ha visszagondolok arra, amit otthon hagytam. Otthon . . . — Otthoni Igazad van, gondoltam én is erre. De nekem nincs otthon senkim. Elpusztultak azóta. Tiz év nagy idő! Az ismerősök is hátat fordítanának. Nekem itt van az otthonom. Maradj te is. Légy a szomszédom 1 Látod, abban a kis kertben fekszik a te gondos feleséged. Azt is a honvágy ölte meg. Betegség, szörnyű betegség az. Magunk vagyunk, ne szakadjunk el egymástól! Ami kis pénzt összekuporgattunk, vegyünk itt rajta egy kis birtokot. Elmunkáljuk majd kettecskén s együtt neveljük föl árván maradt kis leányodat. Lesz hazánk nekünk és lesz hozzá kenyerünk is. Ha hazamennél, ki tudja, visszakapnád-e még régi vityillódat. Azután, ha visszakaphatnád is, nehány év múlva újra kezdhetnéd a régi nyomorúságot. A szikla csak szikla marad s a te karod napról-napra gyönlasztókeriiletek képviselői közül An- drássy Tivadar grófot a közgazda- sági, Horváth Józsefet a közigazgatási, Meczner Bélát a közoktatásügyi és Andrássy Sándor grófot a pénzügyi bizottság tagjaiul választották meg. A sátoraljaújhelyi petíció ügye. Á sátoraljaújhelyi választó-kerületben dr. Búza Barna a függetlenségi párt jelöltje 854 szavazattöbbséggel győzte le Molnár Bélát, a szabadelvű párt hívét. Á kisebbségben maradt szabadelvüpárt petíciójában Pekéry Gyula választási és dr. .Reie/mrd Salamon küldöttségi elnök visszaélései miatt kérte a választás érvénytelenítését. A petíciót — mint azt a Zemplén már sürgöny jelentés alapján a tárgyalás napjának délutánján megírta — f. hó 11-én tárgyalta a Kúria első választási tanácsa Paiss Andor elnöklete alatt Válkay Bertalan biró előadásában. Á kérvényezőket dr. Mezei Mór képviselte, a megtámadott képviselő és dr. Reichard Salamon küldöttségi elnök személyesen védekeztek, Pekáry Gyula választási elnököt dr. Fried Lajos sátoraljaújhelyi ügyvéd védte, mig választásvédő gyanánt dr. Grosz Dezső jelentkezett. Az érdemleges tárgyalás előtt dr. Búza Barna képviselő alaki szempontból emelt kifogást a kérvény ellen és pedig azon az alapon, hogy a közjegyző az aláíró személyazonosságát nem közvetlen megyőződés, hanem csak két azonossági tanú bemondása alapján igazolta. Minthogy a hitelesítési záradéknak ez a hiánya egyenesen törvénybeütköző, kérte a gül. Maradj csak itt, én azt tanácsolom. Isten veled! A magára maradt ember köszönni is elfelejtett távozó honfitársának. Mélyen markolt az minden szavával a szivébe. Mintha igaza volna. A kertből friss virágok közül fehér kereszt kandikált elő, mint két ölelő kar. A kis ház ajtajából fürge leány futott oda hozzá. — Hát megint búsul már édes apám ? Az a csúnya szomszéd mindig elrontja a jókedvét. No, jöjjön csak be, kész az ebéd. Azután majd elbeszélgetünk az otthoni kis kápolnáról, meg az édes anyám kedves virágos kertjéről. Hiába volt annak minden beszéd. Szótlanul fogyasztotta el a jó ebédet. Evett is, nem is. A leánya majdnem sírva fakadt, mikor a jó töltött káposztában is csak úgy kotorászott. De amikor látta, hogy egy könnycsepp hullott édes apja tányérjára, nem tudta visszatartani tovább. Félre vonult a padkára s kötőjébe rejtve arcát, ő is elkezdett sírni. Sirt, sirt, anélkül, hogy tudná miért? Ebéd után kibotorkált az apja ^ kertbe. Leült az anyja sírja mellé a kis padra s rövid idő múlva csendesen elaludt. Mikor a leány munkája végeztével kötésével melléje ült, apja álmában mosolygott. Biztosan ott járkált kedves szőlőtőkéi között. Lapunk mai száma 8 okiul
