Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-04 / 49. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Május 4. A szerencse Füzesséry Sándornak kedvezett s így 6 lesz első helyen a felvételre ajánlva, ha a felvételi követelményeknek meg nem felelne: második helyen Rössner Tivadar s harmadikon Vitányi Dezső kerülnének felvételre. A közgyűlés másik érdekesebb tárgya volt 16 uj körjegyzői állás szervezése és ennek folytán az összes községek újabb csoportosítása, úgy erről, valamint a rendkívüli közgyűlés egyéb mozzanatairól az alábbiakban referálunk: Választás a Ludovika Akad. tisztképzőlbe. Délelőtt 10 órakor nyitotta meg Dókus Gyula alispán a rendkívüli közgyűlést s felolvastatta a honvédelmi miniszter leiratát, melyben felhívja a vármegye közönségét, hogy a gr. Buttler-féle alapítványi helyre egy, esetleg több jelöltet ajánljon; leiratában kiemeli egyszersmind, hogy az esetben, ha a jelöltek bármi okból be nem válnának, az idő rövidsége miatt újabb pályázatot nem hirdet, hanem a kimaradt ifjakból egy névsort küld le, amelyből a vármegye jelöltet választhat. A miniszter ezen leirata erős vitát idézett elő. Molnár István ny. főispán indítványozta, hogy a közgyűlés Írjon fel a miniszterhez oly értelemben, hogy a vármegye közönsége fenntartja azon jogát, hogy saját fiaiból esetleg ujabbi választás utján jelölhessen. Szirmay István azt indítványozta, hogy tekintettel az idő rövidségére, újabb választás már nem lesz megejthető, s ha a miniszter felhívását el nem fogadja a közgyűlés, megtörténhetik, hogy egy honvédtiszttel kevesebb fog bekerülni abba a hadseregbe, melyre rövid idő múlva esetleg nagy szükségünk lehet. Wi'ez- mándy Ödön, id. Meczner Gyula és Fejes István hozzászólásai után a közgyűlés szavazattöbbséggel Molnár István indítványát fogadta el. Ezután a pályázók minősítésének elbírálására egy bizottság választatott ó. p. Molnár István, Matolai Etele és Katinszky Geyza bizottsági tagokból, ugyanezen bizottságba elnöklő alispán kinevezte Meczner Gyula, Szent- iványi László és Fejes Istvánt. A bizottság mindhárom pályázót: Fü- zesséry Sándort, Rösner Tivadart és Vitányi Dezsőt jelölte, minek folytán az alispán szavazást rendelt el. A szavazatszedő-bizottság elnökei voltak: Dr. Kossuth János és Pekáry Gyula, tagjai: Dr. Búza Barna, Görgey Gyula, dr. Rosenthal Sándor és Szinyei Gerzson. A szavazatokból kapott : Füzesséry Sándor, 176, Rösner Tivadar 135, Vitányi Dezső 55-öt. A gyámpénztári hiány fedezése iránti intézkedés. Elnöklő alispán bejelentette, hogy a törvényhatóság múlt év március havában tartott közgyűlése utasítása folytán a gyámpénztári hiányt megál- lapitatta, mely az eljárási költséggel együtt 128.000 koronát tesz ki, mely hiány a törvényhatóság intézkedéséhez képest a gyámpénztári tartalék- alap évi jövedelméből fog fedeztetni. Amennyiben azonban a tartalékalap jövedelme a hiány fedezésére nem elegendő: kéri, hogy a hiány mikénti fedezésére tett s az állandó választmány által is elfogadott javaslatát fogadja el a rendkívüli közgyűlés, vagyis a hiány fedezésére vegyen fel a vármegye a gyámpénztártól egy 64 évre 82Ó1Ó törlesztéses kölcsönt, mely kölcsön fedezésére szolgálna első sorban a gyámpénztári tartalékalap jövedelme s amennyiben ez nem lenne elegendő a szükséglet fedezésére: 1U°/o vármegyei pótadót szavazzon meg. Á rendkívüli közgyűlés a javaslatot elfogadta s az V*°/o pótadót névszerinti szavazás utján már a folyó évre is megállapította. A közgyűlést délután folytatták Dókus Gyula alispán elnöklete alatt, a bizottsági tagoknak már jóval kis- sebb érdeklődése mellett. A délutáni közgyűlés folyamán tárgyalásra került a körjegyzőségek*újabb csoportosítása. A tárgy felett megindult vitában melyben leginkább a zemplénvárme- gyei községi- és körjegyzők vettek részt Haraszthv Vince, Kopócsy János jegyzők és Kun Dániel biz. tag hozzászólása után az alispán előterjesztése és javaslata fogadtatott el, mely szerint 16 újabb körjegyzőség állítandó fel, de erre nézve a belügyminisztertől nagyobb hozzájárulást kívánnak. Spillenberg Barna árvaszéki h. elnöknek 600 korona nyugdíjpótlékot szavaztak meg. A közgyűlés délután fél öt órakor ért véget. Hol tanítsunk május elseje után. Sárospatak, 1905. máj. 3. Örömmel köszöntöttük a május elsejét, mely a hétfői szép nappal reánk virradt. Sokan még az ágyban feküdtek, midőn az édes cigánybanda ablakuk előtt rázendített egy-egy kedves nótájukra. A szokottnál előbb keltünk, a szabadba rándultunk s ünnepet tartottunk e napon. Nem valamely esemény emlékére, sem pedig egy, az emberszeretet müvét gyakorló egyén ünnepeltetésére, hanem egyszerűen azért, mert a nap aranyos sugarait már erősebben hinti a földre, mert rügyeket fakasztanak a fák s zöld köntöst ölt a rét, mert a virágok bimbófejeiket bontogatják s lágy fuvalom lengeti illatukat, szóval, mivel a május megteremtette a tavaszi pompázó természetet. Mi tanítók is kivittük május elsején a gyermekeket valamely szebb helyre, hogy ők is megtekintsék a viduló föld ábrázatját s magukba szívhassák az üde jó levegőt. A kellemesen töltött kirándulás után, én, immár azon gondolkodom, mily célszerű lenne didaktikai és egészségi szempontból egyaránt sűrűbben is megismételni a gyermekekkel tett kirándulást, hogy a gyermekek szivét, lelkét a szabadban mivel- jük s őket ott a tantárgyakra is oktassuk. Véleményem szerint kedvező időben, árnyékos, fás helyen ezt gyakrabban meg lehetne tennünk. Hiszen az őskoru ember is a természettől, a patak dobogásától, a levelek zizegésétől, a szél suhogásától tanult beszélni s egyéb ismeretekhez is csak általa jutott. Igaz, most már minden nemzetnek meg van a saját kifejlett nyelve, melyet a többi őskoru kezdetleges ismeretekkel gyermekkorunkban tanultunk meg a környezetünktől, ámde marad egyéb dolog, melylyel alaposan csak a szabadban, a természet szemlélése által ismerkedhetünk meg. Ide tartoznak elsőbben a természettudományok. — Ezeket nagyobbára csak a szabad természetben kellene tanitnunk. Hogy miért, azt megokolni is fölöslegesnek tartom. Pedagógiai szempontból a hittant is a szabadban kellene tanítani. Ez sem szorul bővebb magyarázatra, mert valamint a felnőtt ember, ha nemes szívvel, tiszta szemmel szemléli a természetet, közelebb érzi magát Istenéhez s bensejét hullámzásba hozzák a vallásos érzelmek, azonké- pen van ez a gyermeknél is. Ha figyelmét a szabadban megragadják a természet csudás alkotásai és jelenségei, alkotójuk felől gondolkodván, megértheti Isten fogalmát s benne vallásos érzelmek ébrednek. Misem természetesebb, minthogy ilyenkor könnyebb hitfelekezetünk elveit a gyermekben kifejleszteni, sőt vallástanra megtanítani. De mindenekfölött fejlődik a szabadban érzékünk a szóló művészetek iránt. Költői hangulata csak annak lesz és mélyebb gondolatok is csak abban támadnak, aki bámulhatta a festőibb tájakat, az igézőbb piros esti alkonyt, kinek szivét megdobogtatták a szingazdag ligetek, berkek és virágos temetők meseszerüsége, ékesen beszélő, sokat mondó siri csend . . . Ahol pedig a pedegógiai szempontok elesnek, mint részben a földrajz, a történelem, a nyelvtan, a mértan tanításánál vegyük figyelembe az egészségi szempontokat s amennyiben csak lehetséges tanítsuk ezeket is a szabadban, Ha félős, hogy eső lesz vagy ha az iskoiához nincs közel valamely alkalmas, szép kiránduló hely, vigyünk az iskolaudvar hűvösebb fás helyére nehány padot s tanítsunk ott, hogy ne kellessen melegebb napokon az iskola szürke falai közt petyhedni, dohos, fülledt levegőben! Tanuljunk már korán becsülni a természetet, fejleszszük már gyermekkorunkban érzékünket bájai iránt, már csupán azért is, hogy ha, ami ebben a rideg önző világban annyira gyakori eset ambíciónk megtörik, reményünk eltűnik s kihal belőlünk még a szeretet is : legyen a természet állandóan áldásos, szép világa az, mely a közönynek s borúnak fagyos kérgével borított szivünket át melengesse, hogy újra éledjenek bennük hevesebb érzelmek, hogy hullámozzon bennünk az öröm érzete s tudjunk az életért lelkesedni. Liebermann S. Sándor, hitközségi néptanító. HÍREK. — Május. Fértyözönben, ragyogó napsugarakban tartotta diadalmas bevonulását a virágillatos május. —• Kora hajnalban csapatostól vonultak ki az emberek a szabadba, hogy ünnepeljék a tavasz jöttét. Távolabbi kirándulásokra is vállalkoztak számosán és igy általában jó kedvben és viggassággal ünnepelték meg május elsejét. Kivételt csak azok képeztek, akiket a sors azzal sújtott, hogy költözködniük kellett. — Tengernyi kellemetlenség és perpatvar kifogyhatatlan forrása a költözködés és bizony vajmi kevés örömük volt a költözködőknek a május elsejének gyönyörűségeiből. — Változások a tisztikarban. A miskolci m. kir. 10-ik honvédgyalogezred helybeli 3-ik zászlóaljánál nagyarányú változások történtek a tisztikarban. Latzin Rajmond őrnagy és Gábor Áron számvevő főhadnagy áthelyezéséről lapunkban már annak idején megemlékeztünk. Újabban a a következő változásokról vettünk tudomást. Kanyó János hadnagy fő- hadnagygyá,mig Scipiadesz Iván hadnagy zászlóalj-segédtisztté lépett elő. A zászlóaljtól Göllner Oszkár főhadnagyot Miskolcra az 1-ső zászlóaljhoz, Ráthonyi Viktor hadnagyot Egerbe az ezred 2-ik zászlóaljához helyezték át. Ide helyeztettek Spillenberg Gábor főhadnagy és Kossuth Elek hadnagy a munkácsi 11. honvéd-gyalogezredtől, Szép György hadnagy a kassai 9. és Heincz Béla hadnagy a miskolci 10. ezred 1. zászlóaljától Miskolcról. — Magyar munkások szerencsétlensége Amerikában. Á ehigagói osztrák-magyar konzulátus jelentést tett a vármegye alispánjának, hogy „Zeiy- ler Coal et Comp.“ cég szénbányájában négy magyar, zemplénvármegyei illetőségű munkás lett a gázrobbanás áldozata. A szerencsétlen áldozatok a zemplénvármegyei Kis-Ráskáról valók. Névszerint Dudás Imre és Dudás János, valamint Babincsák Mihály és Babincsák Pál. A szerencsétlenül járt magyar munkások családjait most a konzulátus felhatalmazás beküldésére fogja kérni, hogy a „Zeiyler Coal et Comp“ cég, mint a szénbánya tulajdonosa ellen kártérítési perrel léphessen fel. — Halálozás. Fischer Emánuel volt füszerkereskedő folyó hó 3-án Sátoraljaújhelyben elhunyt. Fischer Hani helybeli kereskedő édesatyját gyászolja az elhunytban. — Országos ifjúsági tornaver- seny. A Berzeviczy Albert vallás-és közoktatásügyi miniszter által elrendelt s folyó évi május hó 27- és 28. napjain a fő- és székvárosban a csömöri úti millenáris verseny-pályán megtartandó orsz. ifjúsági tornaversenyre a jelentkezések már majdnem teljes számban beérkeztek. Vidéki tanintézet 103 jelentkezett 3662 tanulóval, a négy évvel ezelőt megtartott w orsz. tornaversenyen 83 vidéki tanintézet vett részt 2690 tanulóval. A fővárosi tanintézetek jelentései most érkeztek be; az eddigiek szerint is már 1500 tanulónál több jelentkezett részvételre. Ekként a résztvevők száma előreláthatólag meg fogja közelíteni a 6000-et. A Teleky Sándor gróf elnöklete alatt működő végrehajtóbizottság minden lehetőt elkövet, hogy a múlt versenyek alkalmával szerzett tapasztalatokból levont tanulságokat értékesítse. Á negyedfélezret meghaladó vidéki tanulók és kisérő tanáraik mintegy 400-an a fő- és székvárosnak ez alkalomra berendezendő községi és állami iskoláiban nyernek majd elszállásolást. Berzeviczy miniszter felkérte a fő- és székváros állami középiskoláinak tanárait, hogy a vidékről érkező tanulók kalauzolásában és kisérésében a végrehajtó bizottság támogatására jelentkezzenek. — Keresd az asszonyt. Ezt cselek- szi már napok óta Mátyus István, akinek a felesége Vándor Ilona elhagyta a családi fészkét s azóta nyoma veszett. Az asszony egy csomó ágyneműt is el vitt magával s igy valószínű, hogy nincsenek visszatérési szándékai. Á férj most jelentést tett az esetről a hatóságnak, amely a megszökött asszonyt keresi. — A boszu. Nem lovagias gondolkodású legény Mester Sándor, legalább ezt bizonyította azon boszu- val, melylyel volt kedvesének, Kaién ^ Erzsébetnek hűtlenségét torolta meg. A leány régóta szerelmet fogadott Mesternek, azonban meggondolta a dolgot, vagy talán az apja kénysze- ritette rá, egy szóval máshoz ment férjhez. Ez szörnyen bántotta a szerelmes legény önérzetét és boszut forralt. Elment volt kedveséhez, de nem forrt agyában holmi gyilkossági, öngyilkossági vagy más hasonló borzalmas gondolat. Berontott az asz- szonyhoz, mikor férje nem Volt otthon és erősen hangoztatta, hogy hiszen szerethetik ők egymást, ha más is lett már az ura. A fiatal menyecske azonban hallani sem akart ilyen szerelemről, mire a dühös legény haragjában összetört, zúzott mindent. Beverte az ablakokat és összetört nehány darab bútort is s azzal, mint aki jól végezte a dolgát, boszujának kielégítése után odébb állott. De az asszony nem hagyta csak úgy simán ezt a boszut, hanem bepanaszolta a lovagiatlan szerelmest ingó vagyon rongálása miatt. — Uj cég. Sátoraljaújhelyben Stern Jakab cégjegy alatt uj rőfös- kereskedés alakult. — Bor-tolvaj. Marinkás Lajos L. I. kocsisa már régebben vágyakozott szolgálatadójának „ungvári“ pincéjébe bejutni és ott a maga számára egy kis bort szerezni. A körülmények azonban nem engedték meg, hogy szép szerével juthasson az idegen borhoz. Gondolt egy merészet és egy sötét éjjel kiment a „ungvári“ pincék közzé azzal a szándékkal, hogy szolgálatadójának pincéjét feltöri és ilyen utón megdézsmálja a pincében lévő borokat. Tervét meg is valósította. A pince ajtajának lakatját feltörte és a megnyílt ajtón keresztül a pincébe jutott, ahol a borokból nagyobb mennyiséget magához vett és a bor*
