Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-04-29 / 47. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátoraljaújhely, 1905. április 29. 47. (4402.) Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S&toralja-'CTjUely, főtér 9. szára. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Njlltlérben minden garmond sor 80 üli. ifj. Msczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Ferényi Józseí fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé'óvre 6 kor negyedévre 3 k_>r. — Egyes szám ára 8 fillér. ~~ Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi sátoraljaújhelyi rk. templom. — ápr. 29. Egy fővárosi napilap legutóbbi számai egyikében, igen elmés vezércikkben von párhuzamot „Az ünnepi és hétköznapi hatholikusok“ között. Életre való eszméket nem szeretek csak messziről nézni, de megfontolom és gondolkozom fölöttük. Eszembe jutott a legközelebb múlt husvét alkalmából, hogy mi vagyok hát én tulajdonképen ? Ünnepi katholikus-e, vagy hétköznapi? Sajnos, arra a meggyőződésre jutottam, hogy egyik sem. Ha még tovább fűzöm gondolataim fonalát, kisül, hogy tulajdonképen nem is vagyok katholikus, mert benső érzésemet külsőleg nem tudván nyilvánítani, minden jó igyekezetem dacára képtelen lévén a sátoraljaújhelyi rom. kath. templomba bejutni: nagyon természetes, hogy a hívek seregéhez számlálható nem is vagyok. Mert azt tudja meg, aki még eddig nem tudta volna, hogy az újhelyi róm. kath. hitközség közel tízezer tagot számol, de egyetlen plébánia temploma csak 4 — 500 embert képes befogadni. Már ily szám mellett is úgy néznek ki benne az ájtatos hívek, mint a herin- gek a lepréselt hordóban. Minthogy pedig a vallás törvényei szerint minden igaz hivő vasár- és ünnepnapokon szokott leginkább templomba járni: önként következik, hogy ezen napokon a sátoraljaújhelyi róm. kath. templomba bejutni csak úgy lehet, ha az ember a testi épségére ügyet sem vet vagy egy-két betört oldalbordát emlékül akar tartogatni. Nagyobb ünnepeken pedig, mint pl. husvét is: szerencséje a hivatását teljesítő papnak, ha őt beengedik. Valóságos kálváriát küzd át, mig az oldalajtótól az oltárig jut. Hogyan lehetnék tehát én olyan katholikus, aki ünnepi- és hétköznapi is egyaránt? Pedig a lelkíis- meretem azt mondja, hogy ilyennek kell lenned! De kérem! ha egyszer nem lehet. Utoljára is, fizikai alaptörvény, hogy „ahol egy test létezik, ott ugyanabban az időben más test nem létezhetik.“ No most mi következik ebből? Az, hogyha 500 hítsorsosom már megtöltötte jelenlétével a bámulatosan kis térfogatú templomot, akkor igen természetes: hogy én mint 501-ik már nem férek bele. Ez logikai megcáfolhatlan igazság. De mi az oka, hogy egy közel tizezer főből álló hitközség, tagjainak csak huszadrészét fogadhatja be templomába ? Nagyszerű ! Hát az, hogy kicsi a templom ! Hát mért nem épitenek nagyobbat ! kérdezné valami vidéki atyafi. Hát csak azért, mert. . . mert ,.. „eh! ráérünk arra még!“ Addig mig vagy egy papot le nem gázolnak, mig valami véletlen riadalom esetén néhány asszonyt és gyereket halálra nem taposnak benne, vagy addig, mig hatóságilag be nem záratják : addig bizony nem lesz ez a templom alkalmas arra, hogy az összes hívők szent helye legyen ; s addig mig nem lesz remény arra, hogy legalább összes bejáratai nyitva tartassanak az isteni-tiszteletek idején, addig bizony sem ünnepi, sem köznapi katholi- kusok nem leszünk mi, kik vallásosságunk dacára, nem akarjuk testi épségünket veszélyeztetni. a szentélyben van még három pad, de oda magunk fajta hétköznapi katholikus be nem juthat, mert azok zárt ajtókkal vannak ellátva. Az ünnepi katolikusok pedig, akik a zsoltárossal citálják: „Tollite portás principes vestras, . . . et intróibit rex glóriáé,“ még nem érkeztek meg. Hallottam, hogy néhány ezer forint volna már együtt egy uj templom építésére. S hallottam azt is, hogy templomunk patronusa egy kiváló lelkületű főúri nö, ki áldozatkészségének már számos tanujelét adta. Azt meg tapasztalásból tudom, hogy apátplebáno- sunk olyan derék ember, aki igazi lelkipásztor, Isten szive szerinti pap, aki nem sajnál fáradságot, ha híveinek lelki életéről van szó. Csodálatos tehát, hogy miért késik ennek a sátoraljaújhelyi rom. kath. templomnak az átalakítása. Mit gondolnak uraim! ? Ha véletlenül, midőn ember ember hátán szorong e templomban, egy darabka vakolat lehullana a boltozatról, micsoda riadalom keletkeznék e bezárt, összezsúfolt tömegben? Ha egy szomszédos ház, isteni tisztelet ideje alatt ki gyuA barát (gyorsan): Éjjeli sétára mentem, nem tudtam aludni. A férj (rettenetes dübvel): Hazudsz! A feleségemnél voltál! A barát (bizonytalan hangon): Nem igaz, képzelődés .... nincsen semmi bizonyságod, honnan veszed ezt a badarságot . . . A férj: Eddig még volt egy kis kétségem, de a viselkedésed, a megdöbbenésed, a zavarod mindent elárult. Te alávaló bandita! A barát (látja, hogy hiábavaló a tagadás. Felemeli a fejét, a hangja erős lesz): Hát rendelkezésedre állok. Csak azt nem értem, miért volt szükséged engem ide felcsalni. Elintézhetjük a dolgot odalent is szép csendesen . . . A férj: Nehány golyóváltással ugy-e? Ilyen könnyű módon nem szabadulsz 1 A barát: Hát ha nem szereted a rendes utakat, miért nem törtél reánk az éjszaka? A férj: Mert abban a rettenetes érzelem hullámzásban, ami akkor elfogott, egy kitűnő gondolatom támadt, ami megakadályozott egy nagyon okiadna — ha valamelyik afyafiunak a zsebéből kihulló gyufától egy nőnek ruhája borulna lángba, vagy más, előreláthatlan, de nem lehetetlen esetben — mit gondolnak uraim ? hány ember élet veszne el ott a szeretet oltára előtt, az irgalmasság és örök jóság Istenének hajlékában ! ? Hány család átkozná a gondatlan vezető elemeket, hány gyermeket siratna szülője, vagy hányat juttatna árvaságra e gondatlanság ! ? Merem állítani, hogy százak esnének áldozatul a bűnös gondatlanságnak, s merem követelni, hogy legyen vége e tarthatatlan állapotnak, mig a hatóság, mint közveszélyes helyet be nem záratja e templomot!- ápr. 29. A válság. Az a várakozás, mely politikai körökben május első napjához fűződik, mindjobban megerősödik. Értesülésünk szerint meg van állapítva, hogy a király május 5-én érkezik Budapestre s már 6-án a válság érdekében kihallgatások lesznek. A jövőre nézve kétféle kombináció van; az egyik szerint kompromissum jönne létre s már május közepén kineveztetnék az uj koalíciós kormány, a másik verzió szerint a helyzetet még mindig igen sötétnek látják, úgy hogy a kibontakozás még esetleg hónapokig eltart. tálán cselekedet véghezvitelében. Azt gondolom, ez tisztán a mi hármunk ügye. Annak elintézésébe nem szükséges beleavatkozni sem párbajsegédeknek, sem — ha ott mindjárt vérfürdőt rendeztem volna — a bíróságnak, sem az egész világnak. Semmi köze a mi dolgunkhoz senkinek. Azért vagyunk ezen a helyen. Ha innen valamelyikünk lezuhan, az egyszerű turista katasztrófa. És igy teljesebb az ő bünhődése is. ő látja minden mozdulatunkat, tudja, megérzi, miről van szó s minek a következménye lesz a katasztrófa. Hogy kisérje végig egész életen ennek a borzalmas pillanatnak ez emléke. Remegjen a kedvese életéért. Ennél különb bünhődést én nem tudtam kitalálni. A barát: Csodálom, hegy ebben a pillanatban ilyen nyugodt kombinációt tudtál kigondolni s azt ilyen mathematikai pontossággal véled végrehajtani. Te benned több az irántam való gyűlölet, mint az iránta való szeretet. Én nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy mint tudsz te ilyen helyzetben ilyen okadatolt cselekményt végbevinni, mikor egyszeA TAVA Ruhadíszek, selymek, csip Vidéki rendelések mérték szerint pontosan eszközöltetnek! K 7 újdonságai úri- és női divatezikkekbe n már m egérkeztr ik! kék és szalagok. Napernyők, fehérneműek, harisnyák és hímzések. Bob- és Japán sapkák, övék és ridioüiök. BIous és Joupon különlegességek legnagyobb választékban $ Szegő Sándor központi áruházában Sátoraljaújhely. $ Lapnnk mai száma 8 oldal A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Örvény felett. — Jelenet. — A „Zemplén“ számára irta: Lengyel Menyhért. (Folyt, és vége.) [Helyet cserélnek. A férj minden erejével belekapaszkodik a korlátba. A barát a férj karjába kapaszkodik.] A barát: No ez elég kényelmetlen helyzet. (Tűnődve.) De hogy jutunk mostan le. A férj (most már erősen és szilárdan áll. Nem annyira a félelem, mint az eddig visszafojtott belső düh remegteti a testét. Hosszú, erős lélegzetet vesz, rekedten): Sehogy! A barát (megütődve néz): Mit beszélsz ? A férj: Azt, hogy egyikünk nem jut le innen élve! A barát (rémülten): Megőrültél ? A férj: Egyikünk felesleges ezen a világon! A barát: Mi bajod? Miért mondod ezt? A férj: Ma éjszaka ! .. . Tudod már mit akarok mondani. A barát (megborzong. Rémülten néz a férjre. Szünet után): Ma éjszaka ... te kint voltál a csúcson, a menházba, ott töltötted az éjt. . . A férj: Azt hiszed ? Éjjel visz- szatértem a tóhoz . . . A barát: Visszatértél ? . . . A férj : Igen. A feleségem szobájához mentem. Az ajtó zárva volt. A barát (eddig sápadtan, nagy rémülettel meredt a férjre, most már — mint aki felfedezte a reménynek egy sugarát — öntudatosan kezdi magát viselni, megkönnyebülten) : No látod! A férj: Aztán a te szobádhoz mentem . . . [Szünet. A barát ismét visszaesik a bizonytalanságba. A férj tekintete kutatva, kérlelhetetlen szigorral merül bele a barát tekintetébe. — Gyorsan, nagy erővel lélegzik], A barát (halkan): Nos ? A férj: Az ajtódat nyitva találtam, az ágyad üres volt . . .
