Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-22 / 45. szám

Sátoraljaújhely, 1905. április 22.

45. (4400.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: eátoralja-Ujnely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szú 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 üli.

Nfilttérben minden garmond sor 80 fill.

Zemplén

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Maczner Gyula

főszerkesztő.

ár. Ferényi József

ffimunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 8 kjr.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Eiidetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szú után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

HUSYÉT.

Ó! síri éjszakának hajnala,

••

üdv, üdv neked, sírból kelő remény! Az égbe röppen lelkünk szárnya ma, Feltámadásunk boldog ünnepén! Velünk az égnek minden angyala S míg száll a napnak ragyogó sugára,

r

Ébred az új élet csodás világa —

S imádkozunk a szent nap reggelén!

r

0! síri éjszakának hajnala,

Feltámadás reménye, csillagunk!

Feléd, feléd száll lelkünk szárnya ma,

Ha szenvedők, ha boldogok vagyunk;

Szólj hát nekünk: derűl-e nappala A síri éjbe omló szíveinknek?

Vigasztalása lesz-e könyeinknek ?

Ó! szólj, beszélj, ma csak rád hallgatunk!...

A fájdalom nyögése megpihen, Zsolozsma zendül a jajszó helyett,

A bú megenyhül a sajgó szíven,

Fény szállja meg a régi sebhelyet.

Ah! érzem én, ki itt küzdék hiven, Hogy földi létünk bármi szenvedése Az égben bizton vár engesztelésre — S örökfény gyűl ki a kereszt felett!

Üdv, üdv neked, sírból kelő remény! A boldogság is téged ünnepel;

Itt ég ma lángja milliók szemén,

De holnap rá borúi a gyászlepel. Szívünk a sírtól úgy reszket szegény, Mert a halálba térne minden üdve, Szentsége mind a semmiségbe dűlne, Ha napja többé nem ragyogna fel.

És ím a Husvét harsonája zeng,

Szavára a föld mély visszhangot ad;

A hegytetőn lombok zászlója leng,

A rengetegben zúgó taps riad.

Víg zajba csap a völgyi méla csend,

A jégbilincsnek összetörve zára,

Gyöngyös habot visz szét a csermel) árja S a puszta rónán új élet fakad!

Hadd, hadd reméljem én is hát, a mit Minden remél, a boldog új tavaszt;

A mit szerettem s megsirattam itt,

Hadd lássam élni, újra élni azt.

Hadd súgja meg ma nékem is a hit,

Hogy nem vesz el szerelmem lenn a sírban, Édes reményét csak ez egynek bírjam

f

Es a halálra nem mondok panaszt!

Fejes Jstván.

Lapunk mai »zárna 14 oldal