Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-24 / 129. szám
Sátcraljaujhaly, 1904. november 24. 129. (4351.) Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őitoralja-TJjnely, íötér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 1 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílttérijén minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fVóvre 6 kői negyedévre 3 krr. — Egyeä szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 üli. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. zárólag az érdem, minden előítélet nélkül teszi majdan az embert. Am most még távol ez az idő, s ha „én“-emnek folytatását gyermekeimben találom, úgy legkorábban fiamnak fiával fogom elérhetni, hogy egyedül a tehetség érvényesítése, a végzett munka leli meg azt a jutalmat, mely ueki kijár s a születés sem előny, sem akadály nem lesz a teljes siker elérésénél. Addigra meg nemcsak én, hanem most élő felebarátjaim is már csak folytatásban lesznek meg. Bárha tehát a kitűzött demokratikus célt már alig fogjuk megérni, mégis örülünk, ha mindinkább közeledünk feléje. Ha nem volna meg az emberekben az a dicséretes buzgalom, hogy nemcsak a maguk, hanem késő unokáik számára is alkossanak, akkor vajmi kevés nagy mü létesülhetne, s minden nemzedéknek újból kellene az úttörő munkához fognia. A művelődés haladását maradás váltandó fel, a kul- turvivmányok toldott-foldott foszlányokra oszlanának és meglátszanék rajtuk, hogy csak férc- munkák. Az egész emberi tevékenység csak rapszódia lenne. De igy a következő nemzedék feladata elődjének örökét teljességben átvéve tökéletesbiteni azt. Azért örülünk, ha oly eredményeket hagyhatunk gyermekeinkre, melyeknek áldását élvezhetik, s melyek alapján még szebb eredményeket, még nagyobb sikereket érhetnek el. „A szabadság, testvériség és egyenlőség“ hármas jelszava az 1848 iki forradalomból került ki. A szabadságot a jobbágyság eltörlésével, majd később az alkotmányosság helyreállításával kaptuk. Az egyenlőség és testvériség rokon fogalmait a maguk emberségéből kell lelkületűnkbe fogadni. Intézményeink mutatják, hogy az egyenlőségnek tért hó- ditni igyekezünk. Rohamosan haladunk feléje, s mégis mily távol vagyunk még a teljes egyenlőségtől. A társadalom rétegekre oszlik. E rétegek érintkeznek egymással, egymásra vannak utalva, egymás nélkül el sem lehetnek, minden nap, minden órában egymás segítségét veszik igénybe, mégis az élet izzasztó kohójában még mindig nem forrtak össze. — Az előítélet szigeteli el őket egymástól, s bármi forró is legyen az olvasztó tűz, az előítélet hidegsége csak egymáshoz simulni, de egy testté vegyülni nem engedi őket. Az általános cim- és rangkórság legjobban jellemzi, milyen tökéletlen még a mai társadalom demokráciája. Legújabb győzelmet Francziaországban szerzett a demokrácia. A leköszönt André hadügyminiszter helyébe Bertaut tőzsde-ügynök lépett. Egy tőzsdei ügynök hadügyminiszter ! A világ mintha megfordulna sarkában, különösen araikor még az is kitudódik, hogy az uj hadügyminiszter még csak fel se adja régi, megszokott foglalkozását. Pedig dehogy is íorfi demokrácia utján. — nov. 24. (y.) Mióta az emberi méltóság tudata szélesebb körökben terjedni kezdett, mindinkább jobban érvényesült az emberi tehetség. A tudomány és kultúra számos vívmánya és diadala fűződik ahhoz a tényhez, hogy a tevékenység tereiről eltávolították a természetellenes korlátokat s a tudás elsajátítását, lehetővé tették mindenkinek. A tanulás és érvényesitketé- sének általánosítását méltán nevezhetjük az elme felszabadulásának. Erkölcsi és gyakorlati hasznát tapasztalhatjuk mindennap az életben, mely immár pregnánsan kidomborodó demokratikus jellegével az emberi ész csodálatos nagyszerűségéről tesz bizonyságot. A praxisban tehát élvezzük a legnemesebb demokráciának üdvös hatásait, miket a szabaddá tett tudományos és kulturális tevékenység révén értünk el, ám azért maga a demokrácia még mindig nem részesül eléggé a megillető tiszteletben. Évszázadok, sőt évezredek megrögzött tévtanait, félszegsé- geit még a legradikálisabb eszközökkel, véres forradalmakkal sem sikerült elsöpörni úgy, hogy vissza ne maradtak volna cafatjaik, hogy teljesen nyomuk veszett volna. Hiszen bizonyos, hogy a nyitott csapáson haladva, végre is a demokratikus elv fog győzelmet aratni. Be fog állani az a bőn kívánt állapot, hogy kiA ZEMPLÉN_ TÁRCÁJA. A főhadnagy ur. Irta: Mok Ferencznó. Kovács Árpád elegáns legényszobájának konzol-tükre előtt állt és kedvtelve pödörgette selymes, szőke bajuszát. Mosolygó szemekkel vizsgálta egészséges, piros arcát, huszár- attilájának aranysujtásait, erős, szép vállait. Szokása volt hangosan beszélni önmagával s most is vidáman diskurált képmásával: — Minő boldog ember vagy Árpád ! Csak úgy szakadt nyakadba a sok istenáldás. A november meghozta a főhadnagyi sarzsit, a menyasszonyod gazdag s a divatos konytya tetejéig szerelmes beléd, a nagybátyádat, azt a vén Harpagont, a guta ütötte és Diána, a kis vipera, úgy látszik, elvesztette méregfogait. Nem hiába jegyezte föl édes anyám bársonyos imakönyvébe, hogy szerencsés napon születtem, a sok borús é3 zivataros nap után végre hát fölvirradt az én szerencsém is. Ha nem lenne ilyen bóditó bajuszom, merész nézésem s nem feszülne úgy reám ez az asszonybolonditó egyenruha, akkor még ma is sötét hónapos-szobában, rossz cigaretta mellett búsulnék a katona-élet nyomorán. Mig igy, ur, igazi ur vagyok. Igaz ugyan, ma éppen úgy állanak finánciáim, mint akkor, midőn szerény örökségemet elvertem, de a kilátások fényesek! Áh, igen, nagyon fényesek! A szép huszártiszt sarkon fordul, végignézi szobája bútorzatát s önelégülten mosolyog. — Mához két hónapra másképp fog kinézni az otthon. Selyem, ezüst, fény és pompa I S a lovaim ! Áh,azok valódi telivérek lesznek s a szivarjaim is jobbak, mint a mostaniak. János 11 János belép. Egy tipikus tisztiszolga. Becsületes, nyílt arccal néz az urára. — Parancs? 1 — János! mennyi pénzünk van? Miből áll a vagyon? A szolga dolmánya zsebébe nyúl, kivesz egy vöröskötésü könyvet és lapozgatni kezd. —• A vagyoni állapot november 10-én: régi tartozások, külön-külön jegyzék szerint: ötezerhatszáz korona negyven fillér, újabb adóságok, melyeket november elsején kellett volna fizetni, egyezerszáz korona harminc fillér. Ebbe nincs még beleértve a ma hozott két virágcsokor ára, ötven korona, melyeket Eliz kisasszonynak és Diána asszonynak már el is vittem. Ez a vagyoni állapot. Készpénz van : öt korona húsz fillér 1 Kovács Árpád mosolygó arca hosszúra nyúlt, de aztán eszébe jutott az a mesés szerencse, mely reá vár s újból gondtalanul nézett maga elé. — Ami pénzünk van, azt odaadom neked, jó fiú. Rúgj be egyszer s igyál az egészségemre 1 — Köszönöm jóságát, főhadnagy url De talán jobb lesz, ha ezt a néhány koronát el nem verem, mert cigarettánk sincs I — Nem tesz semmit! Ha parancsolom, hogy be fogsz rúgni, hát igy is történjék, ne feleselj. Cigarettát meg hozzál Fiedlertől, mondd meg neki, hogy bátran hitelezhet, mert vagyon vár reám a legközelebbi jövőben. Mehetsz! Állj meg! Mi van a postával? Nincs feketeszegélyü levél, vagy parté ? — Áz nincs, hanem egy szürke, hosszúkás levél, Diána asszony illatszerével 1 — Hozd idei Kovács gondtalan mosolylyal bontja föl az illatos levelet, s végigfut a finom, apró betühalmazon. dúl fel a világ! Folytatja rendes útját, a dolgok természetes folyamata semmivel sem lett megzavarva. Csak rendes menetüket követik az események. Csak egy lépéssel előre haladtunk a demokratikus irányban. Nem az első haladó lépés ez ebben az irányban, nem is marad az utolsó. Abban bízunk, abban reménykedünk, hogy nemcsak a franczia, hanem a tehetség és tudás összes respublikáiban követésre fog találni az érdem elismerésének ilyetén példája. Mert az ambíció leghatalmasabb ösztönzője az elérhetőnek, magassága a munka legbiztosabb emeltyűje, a tehetség és tudás kifejtésének szabadsága. Munka és demokrácia! Ezek a bűvös szerek, melyekkel a boldogulást kivívhatjuk. Munka és demokrácia! Ti vagytok hivatva az erkölcsi és anyagi haladás igéretföldjére vezetni a tévhitéből kiábránduló, félszeg- ségeit levető emberiséget. VÁRMEGYE ÉS VAROS. Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1904. nov. 24. Folyó hó 22-én délután rendkívüli közgyűlés volt a városnál. Előbb igen gyéren ültek a zöld asztal körül, később azonban csaknem észrevétlenül telt meg a közgyűlési terem képviselőtestületi tagokkal. Kevéssel három óra után nyitotta meg a közgyűlést Székely Elek polgármester. Legelsőnek a Windisch-Grätz — Jánosi — Parancs?! — Négy levélpapírt és kuvertát. írni fogok. Senki fia ne merészkedjék megzavarni munkámban! János az íróasztalhoz megy, az irómappát felüti, tintát, tollat készít. — Mehetsz 1 — Igenis! Kovács Árpád leül divatosan fölszerelt Íróasztala elé. Szórakozottan néz néhány képre, majd címezni kezdi a levélboritékokat. „Nagyságos Hübner Eliz urleány- nak, Helyben stb.“ „Kovács Boldizsárné nagyasz- szonynak Becsked pusztán, u. p. Somlyó“. „Mme. Diana Volkinszky, Loco stb.“ „Herrn Ignác Wucherer, Agent, Budapest stb.“ — Na I csakhogy a címzésen túlestem, most megírjuk a rövid, velős leveleket gyors egymásutánban, aztán kilovagolunk a Myrán! Illatos, halvány-lila levélpapírt vesz elő, uj tollat tesz a tollszárba s lassan, szép betűkkel kezd Írni: „Édes kis menyasszonyom! Ha szomjas vagy, kérj vizet I Szomjas vagyok, ég az ajkam s mégsem keresek üdülést csókos szádon. KöteI.apunk mai szánta 4 oldal.
