Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-29 / 142. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. December 29. maradtak. Megválasztattak az igazoló választmányba: dr. Ballagi Géza, Dókus Mihály, Katinszky Geyza, dr. Molnár Béla, Malonyay Ferencz; az állandó választmányba pedig: dr. Mol­nár János, dr. Farkas Róbert, dr. Szmrecsányi Béla, Nagy Barna. A többi bizottságba az alispán által ajánlott tagok lettek egyhan­gúlag megválasztva. Ezután a közgyűlés folytatását f. hó 30-ára tűzte ki az alispán. Hadik Béla gróf főispán bucsu- zása. — dec. 29. Abból az alkalomból, hogy gróf Hadik Béla főispán őfelsége, által fóispáni állásától saját kérelmére fel­mentetett, vármegyénkben egy, annak minden társadalmi rétegére kiterjedő mozgalom indult meg, hogy attól a férfiútól, akihez három és fél éven át, mint vezető emberéhez oly meleg szívvel, őszinte rokonszenvvel ragasz­kodott vármegyénk közönsége — a távozás fájó idejében méltó búcsút is vegyen. Lapunk előbbi számaiban közöl­tük Zemplénvármegye közigazgatási bizottságnak, valamint a vármegyei tisztviselő karnak azon búcsúlevelét, melyet Hadik Béla főispánhoz intéz­tek távozása alkalmából. Közöltük már Hadik Béla grófnak a megyei tisztviselői karhoz intézett levelét is, melylyel ő azoktól elbúcsúzott. Á mai közgyűlésen pedig ismét egy búcsúlevelét ismertük meg Hadik Béla grófnak, melyben meleg érzé­sekkel vesz búcsút vármegyénk kö­zönségétől, kihez a rokonszenv igaz szálai fűzték. Á közgyűlésről Írott tudósítá­sunkban gróf Hadik Bélának a me­gye közönségéhez Írott búcsúleveléről írva: lapunknak e helyére utaltunk, mert itt akartuk egybefoglalni mind­azt a fájó emléket, melyek az ő bucsuzásával összefüggnek. A levél, melyben gr. Hadik Béla megyénk közönségétől elbúcsúzik, tel­jes terjedelmében a következő: Mélyen tisztelt Közönség ! A sors utjai kiszámithatlanok. Nekem, kit Zemplénvármegyéhez Férjem legjobb barátja lévén : nem, merte a dolgot forszírozni. Időnként messziről bámult, imádott, a többi nő­ket mind mellőzve. Ez nyilvános tün­tetés volt, mi egynéhány jóbarátnőm fi­gyelmét magára vonta. És nem egy jegyzé meg maró gúnnyal: „Te Ilona, Sziklai Berti úgy bámul a távolból, mintha közelből nem is tehetné.“ Aj­kamba haraptam, ignoráltam az efféle megjegyzéseket. Egyszer táncszünet közben azon­ban, fülébe súgtam hevesen : „Uram, ne üldözzön feltűnő modorával. Kímélje a férjes nőt, ki urának, gyermekének kí­ván élni. Ki nem az ön passzióira, gunyjának célpontjára való. Erre ő ke­serűen nevetett és illetlenül megmar­kolva ruhám ujját a télikertbe vont, a baloldalra. Tudja, hol egyszer magával ültem. Hogy is kezdjem ? Igen, és el­kezd lázasan, sebesen beszélni: „Asz- szonyom Ilona, nem bírom tovább. Őn kegyetlen, nem látja szenvedéseim ? Hi­degen hagyja szerelmem? Hát lehet-e valakit annyira szeretni, mint én öntés az hidegen maradhasson oly láng ér­zelemmel szemben, mint a milyen az én szétmarcangolt, feldúlt szivemben ég. Nyomorultá tesz, ha legjobb barátom tilosában járok vadászni. És mégis vá­gyom élni e nyomorult helyzetben kis biztatással az ön szemeiből. Hogy nem vagyok oly közömbös önre nézve, mint mutatja. (Folyt, köv.) mindazok a szálak fűznek, amelyek érzelmi világunkat körüíhálózzák, kötelességemmé tette a végzet, hogy saját kezdeményezésemre, ön­ként búcsút vegyek Önöktől. Legnagyobb sajnálatomra sze­mélyesen ezt meg nem tehetvén, kénytelen vagyok Íráshoz folya­modni. Toll és papír hideg eszkö­zök, váljon képesek lesznek-e tol­mácsolni Önök előtt azokat a me­leg érzelmeket, amelyeknek kifeje­zői akarnak lenni ? Midőn Zemplénvármegye kor­mányzatát átvettem, mindjárt beik­tatásom napján, Önök a bizalom­nak oly jeleivel tüntettek ki en- gemet, hogy azon a nekem örökké emlékezetes napon már éreztem, hogy eltéphetlen kötelékekkel csa­toltak engem magukhoz. De teljes tudatában voltam egyszersmind an­nak is, hogy állásom nemcsak jo­gokkal, hanem súlyos kötelességek­kel is jár, és hogy ütni fog egy­szer az óra, mikor számon kérhe­tik tőlem, mire használtam fel a hatalmat, mely a kezeimbe adatott. Nyugodt a lelkiismeretem és a ha­talom elvesztését nem sajnálom, mert a hatalomhoz csak azok szok­tak minden áron ragaszkodni, akik­nek kezében ez a visszaélésnek eszközéül szolgál. Dolgoztam, fá­radtam, minden időmet a várme­gye érdekeinek szenteltem, hogy volt-e eredménye működésemnek, azt az Önök itélőszéke elé bocsátom. Erős harcokat vívtunk, de mindig törekedtem, hogy a küzdelem heve szenvedélyességgé ne fokozódjék, hogy a győzelem felett érzett öröm hatalmi mámorba át ne csapjon és hogy a legyőzöttség érzete sajgó sebeket ne hagyjon maga után. A közélet tisztasága lebegett mindig szemeim előtt, mert tudtam, hogy a romlott légkör mindenféle sorvasztó betegségnek válik meleg­ágyává. Szigorúan ragaszkodtam a jogszabályokhoz és törvényekhez, ezeknek tiszteletét mindenek fölé helyeztem. Megtanítottak reá dicső­ségteljes történelmünknek lapjai, hogy a jogfolytonosság elvének csorbitatlansága képezte mindig leg­főbb erőnket, erősségünket, és hogy a szabadság védbástyájának, ezer éves alkotmányunknak épsége az a gránittalpazat, amelyen a magyar nemzeti állam felépült. Erőt és kitartást működésem­hez az Önök lelkes támogatásából, abból a szeretetteljes.. bizalomból merítettem, amelylyel Önök engem mindenkor megtisztelni szívesek voltak. De lelkesített engem az a tu­dat is, bogy hazánk egyik vármegyé­jének jólétéért munkálkodom, amely mögött egy fényes, felejthetetlen emlékű történelmi múlt áll és a melynek minden talpalatnyi földje, hazaszeretetről, hősi erényről, nagy időkről és nagy emberekről beszél. De az idő kereke kérlelhetlenül forog. Most, hogy a búcsú pillanata megérkezett, most érzem..én csak igazán, mit vesztek el Önökben, mi volt nekem Zemplénvármegye. Ha tóba követ dobunk bele, a viz tükre ugyan elsimul, de -mélyében a kő megfeneklik ; ha érzelmeimnek jelenlegi hullámverése el is fog ülni, a fájdalomnak nyomasztó érzése keblemben, meg fog maradni még igen soká. De meg fog egyszersmind maradni szivemben állandóan, vál tozatlanul. Önök iránt érzett őszinte ragaszkodásom és nagyrabecsülé­sem. Hálás köszönetét mondok Önöknek egész főispáni működé­sem alatt tapasztalt kegyes jó­indulatukért, melyet drága erek­lyeként fogok megőrizni, mint éle­temnek egyik legszebb emlékét. Azt mondják, az utolsó kívánságot teljesíteni kell. Amikor tehát el­hagyva a főispáni széket, ebből utolsó „Isten Hozzád“-ot mondok Önöknek, azzal a szivem mélyéből fakadó fohászszal fordulok az isteni gondviseléshez, ne vegye le Önökről áldást osztó kezét soha és engedje, hogy e szép vármegye megizmo­sodva s a haladás létráján folyton emelkedve, az általános jólétnek ott­honává legyen és hogy régi hagyo­mányaihoz híven dicsőséget dicső­ségre halmozva, mindenkor beve­hetetlen, megdönthetien végvárát képezze szeretett magyar hazánk­nak. „ Éljen Zemplénvármegye 1 Budapest, 1904. december 10-én. Gróf Hadik Béla. Eme levélre mintegy visszhang a megye mai közgyűlésének Dókus Gyula alispán indítványa folytán meg­hozott ama határozata, hogy a megye közönsége e levélre válaszolólag Hadik Béla főispánhoz a maga részéről is búcsúlevelet intézzen. Hadik Béla gróf távozásával van kapcsolatban ama díszebéd is, mely a mai közgyűlés után volt meg­tartva a „Magyar Király“ vendéglő termeiben, ahol résztvettek And- rássy Sándor, Géza és Tivadar grófok, Sennyey Miklós, Géza és Béla bárók, azonkívül Dókus Gyula alispánnal ólén a vármegye főbb tisztviselői, a megyebizottsági tagok nagy számban s közéletünk számos kiválósága. Az ebéden, melyet Hadik Béla gróf tiszteletére rendeztek, — részt vett a távozó főispán, gróf Hadik Béla is, kit a ragaszkodás és szeretet szám­talan jeleivel halmoztak el. Az ebéden több felköszöntő hang­zott el. Felköszöntőt mondtak többek között Beregszászy István kir. tan- felügyelő, Matolai Etele, dr. Reichard Salamon és Búza Barna — gróf Hadik Béláért, Szirmay István — az And- rássy grófokért. Majd Hadik Béla gróf mondott remek szép felköszöntőt — a vármegye közönségéért, melyet szűnni nem akaró éljenzéssel fogad­tak. Az elhangzott beszéd után id. Bajusz József mondott verses felkö­szöntőt — Hadik Béla grófra. Az ebéden még számos toaszt hangzott el. Mintegy epilógusa lesz a Hadik Béla gróf búcsújának az a fáklyás­menet, melyet ma rendeznek Hadik Béla gróf tiszteletére s melyről lapunk legközelebbi számában hozunk rész­letes tudósítást. Azonkívül Ambrózy Nándorné átnyújt Hadik Béla gróf­nak egy gyönyörű koszorút is a mai fáklyásmenet alkalmából, melyet Ha­dik Béla grófnak a sátoraljaújhelyi hölgyek készítettek. A fáklyásmenet alkalmából az üdvözlő beszédet dr. Kossuth János ügyvéd fogja mon­dani. — dec. 29. Előkészületek gr. Hadik Barkó- czy Endre beszámolójára. A közelgő választásokra való tekintettel, s hogy gróf Iladik-Barkóczy Endre a nagy- mihályi kerület országgyűlési képvi­selője 1905. évi január hó 2-án be­számolóját óhajtja N.-Mihályon meg­tartani, Sztáray Sándor gróf a kerü­let mérvadó köreit 1904. évi decem­ber hó 27-én délután 2 órakor a Barnai szálló nagytermében megtar­tandó értekezletre hívta össze, hogy a továbbiakra nézve megállapodásra jussanak. Ez értekezletet az időközben a megjelenésben akadályozott Sztáray gróf helyett Szentiványi László mál- czai földbirtokos nyitotta meg, aki felhívta az egybegyűlteket, hogy ke­belükből egy értekezleti elnököt és jegyzőt válaszszanak, ami megtörtént. Értekezleti elnökül Czibur Bertalan takarékpénztári igazgató, jegyzővé dr. Kállai József ügyvéd kiáltatott ki. Czibur Bertalan elfoglalván az elnöki széket, előadta, hogy az érte­kezlet egyedüli tárgya gróf Hadik­Barkóczy Endre orsz. képviselőnek 1905. évi január hó 4-én a beszámoló megtartása végett Nagymihályon tör­ténendő megjelenése alkalmából a választók részéről leendő kellő fogad­tatásáról való gondoskodás. Ajánlja, hogy az értekezlet válaszszon egy bizottságot, melynek feladata lesz gr. Hadik-Barkóczy Endre orsz. képvi­selőnek impozáns fogadtatása. Ez értekezlet az elnök ezen pre­pozícióját egyhangúlag elfogadta. Meg­választottak közfelkiáltással egy 50 tagú fogadó bizottságot, melynek elnökévé Czibur Bertalan, alelnökké Füzes- séry Tamás ny. főszolgabíró jelölte­tett ki azzal, hogy a képviselőt meg­jelenése alkalmával Füzesséry Tamás fogja beszéddel üdvözölni, a beszá­molóra pedig a választók nevében Dudits János rákóczi gör. kath. es­peres fog felelni. Bejelentette végül az elnök, hogy a beszámoló nem mint eredetileg ter­vezve volt, január 2-án, hanem jan. 4-én déli 12 órakor fog megtartatni. A beszámolót a Barnai szállóban egy 300 teritékü bankett követi. s. s. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Képviselőtestületi ülés. 1904. évi december hó 30-án délután 3 óra­kor a városháza nagytermében rend­kívüli képviselőtestületi ülés lesz a következő tárgysorozattal: 1. Az 1905. évi költségvetés tárgyalása. 2. Föld- mivelésügyi miniszter leirata egyesek részére engedélyezendő kedvezményes széna vételárának biztosítása tárgyá­ban. 3. Moravecz Lajos illetőségi ügye. 4. Binder Lipót illetőségi ügye. HÍREK. — Újévi gratulációk megváltása. A sátoraljaújhelyi árvaház javára új­évi gratulációjuk megváltásaként ada­koztak : Szerkesztőségünk és kiadóhi­vatalunk 4 korona, Dr. Thomán Dávid Budapestről 2 kor., Deréky Gyula Megyasszóról 10 kor., Dr. Obláth Mór Gálszécsről 2 kor., Korbély Géza 2 kor., Szinyey-Merse István főispán 20 kr., Dr. Sebeők Antal főtörzs­orvos Nyitráról 2 kor., Vasa József 3 kor., Dr. Schön Hugó 3 kr., Dongó Gy. Géza 2 kor., Dr. Paczauer Mór Szerencsről 2 kor., Kádár Gyula gyógysz. 5 kor., dr. Kende Miksa Gálszécs 2 koronát küldtek be e célra. Eddigi gyűjtésünk 59 kor. — Erdészeti kinevezés. A m. kir. földmivelósügyi miniszter Ujfalussy Mihály főerdészt a sátoraljaújhelyi m. kir. erdőhivatalhoz m. kir. erdőmes- terró nevezte ki. — Eljegyzések. Bolgáry Andor Tolcsva nagyközség adóügyi jegy­zője f. hó 25-én jegyezte el Kassán özv. Lacossill Ernőné bájos és szép leányát, lénkét. — Büchler Dezső Tokajból eljegyezte Friedmnan Ho­nor kisasszonyt Sátoraljaújhelyben. — Óvódások karácsonya. Szép ünnepélyek voltak a karácsony alkal­mából a cz.-hosszumezei és a szinnai óvodákban. Mindkét helyen megje­lent Lehoczky Endre kanonok szin­nai plébános, mint az óvodák fel­ügyelője és többen, kik a tanügy s a felvidék magyarosítása iránt érdek­lődnek. -Öröm volt hallgatni azokat a kicsi tót gyermekeket, amint a szebbnél-szebb gyermek-verseket, hol tűrhető, hol meg igazán meglepő tiszta magyarsággal szavalgatták. A ki nem hiszi, hogy a felvidék népe fogékony a magyar szó iránt, az nézze meg a magyarosítás e két bölcsőjét és meg fog róla győződni, hogy igen is fogékony és hogy a szülők sem viseltetnek ellenszenvvel a magyar szó iránt, sőt ma már legtöbben szük­ségét is érzik. Nagy kár, hogy olyan kevés nálunk az óvodák száma s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom