Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-05 / 71. szám
Harminckettedik ővfolyan. Sátoralja-Ujhely, 1904. julius 5. 71. (4293.) Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóMyatal: 3Atoralja-TJjh.ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. ■VJ ,■! POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula dr. Szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó évre 6 kor negyedévre 3 k >r. — Egyes szám ára 8 fillér. —• Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Szolgabirói rendelet a vallásosság érdekében. Irta : Péter Mihály. Gálszécs, 1904. julius 4. Ha pap nem volnék is, de mint gondolkozni szerető ember, mindenkor azon párthoz tartoznám, mely a vallásosságot az egyedül biztos életrend alapjának tartja, azt támogatja és erő- sitgeti, mert teljesen igaz a költő ama mondása: »Minden ország támasza és talpböve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől, rabigába görnyed“. Épen azért, a velem egyforma gondolkozást! embereket, nemcsak a papokat, de a világi pályán működők közül is őszinte barátait a vallásosságnak, örömmel érinthetett azon tény, hogy végre- valahára a hivatalos világ emberei közt is akad egy, aki bürokratikus teendőkön kívül ráér arra, hogy magasabb szempontból fogja fel teendőit és az életet. A szerencsi főszolgabirót értem, aki mint e lap 66. száma közli: körrendeletét bocsátott ki, melynek az a célja, hogy gátat vessen a köznép körében elterjedt istenkáromlásoknak, trágár beszédeknek, a vasárnapi ünneprontásoknak és botrányoknak. A szerencsi főszolgabiró rátette a kezét egy vérző sebre, mely sebet csak a vak nem látja. Már a jó szándék is fél siker, de ha munkáját teljes siker koronázná: többet használna járásának, mint ezer más intézkedésével, Ezekből is megítélhető, hogy én az ő nemes intencióit nagy elismeréssel honorálom; de aztán, ha mélyebben gondolkozom a dolog felett, kétlem, hogy jó szándéka eredményes legyen, sikerrel járjon. Megmondom egész őszinteséggel, hogy miért. A körrendeletnek már alapgondolata el van hibázva. Értem ezt úgy, hogy a sebnek csak egyik részét látja a különben nemes gon- dolkozásu ember, de a másik felét, ahonnan a seb elterjedt, nem veszi észre, vagy nem meri feltárni, sőt ha feltárná is, volna elég ereje, hogy vele megküzdjön; fogja tehát a könnyebb végét; de épen emiatt csak félrendszabályt alkot, fáradozását siker nem koronázza. Kénytelen lesz megállni a fél utón. Azt mondja ugyanis a körrendelet, hogy a földművelő nép és a munkásosztály körében nagyon elterjedt az istenkáromlás és a trágár szavak használata és hogy a vasárnapot nem ünnepük meg méltólag. Minden betűjét aláírom. Nagy baj, igen nagy baj ez. De a társadalom testét tapogassuk csak tovább. Jól van. Betegek hát a lábak és kezek, a melyek a drasztikusabb munkát végzik. Hát a szív, hát a fej milyen állapotban van? Amely bajokat a derék főszolgabiró a jelzett területen észlelt, lehetetlen, hogy meg nem találná, ép oly, vagy nagyobb mértékben a nemesebb részeken. Az az általános igazság, hogy fejétől romlik a hal: áll a vallástalanságra is. A rósz példa mindig felülről terjed lefelé. A történet tanúsága szerint a deraoralizáció előbb a magasban pusztított, azután terjedt el az alsóbb rétegekben. Aki csak az elmúlt pár tized történetét vizsgálja, akár Európa- szerte, rá kell jönnie, bogy a vallás ellen valóságos, rendszeres hadjáratot iuditottak. A támadás kiindult a tudósok táborából; nagy tudományu, de kevés do- hányu emberek vakmerőén kikezdték a hit és vallás legszentebb tárgyait; a fizika, általában a természettudományok óriási mértékű haladása folytán jogot éreztek magokban, hogy vaskos könyvekben megtámadják a hit legfenségesebb témáját, az Istenség eszméjét, a meglévő vallásos rendszerek megdöntésén fáradoztak, helyébe akarták állítani a legvaskosabb materiáüz- must. A bölcseknek nagy pártolói akadtak az u. n. müveitek körében ; divat volt nem törődni a vallással, kigunyolni a vallás szolgáit, sportot űzni a vallás gunyo- lásából, nem is tartatott felvilágosodott embernek, aki nem tudott egy jó viccet mondani a vallás u. n. igazságairól s meg nem mutatta, hogy ime ő annyit ad erre az omlatag épületre, mint s itt fittyet mutatott a világnak. Tegyük kezünket a szivünkre, nem igy volt-e, vagy nem igy van-e ma is sok tekintetben. Éz a magatartás rohamosan terjed el aztán a nép alsó rétegeiben is. A nép gondolkozni kezdett és gondolatai ilyen mederben folytak le : Lám, a müveitek semmit sem adnak a vallásra, no mégis segiti őket az isten, van tekintélyük, méltóságuk, hátha nekiek van igazságok, és lassacskán bennök is kezdett megrendülni a bizalom a vallás iránt; ahol pedig meglankad ez a bizalom, ott elvész minden fék és ennek folytán elvész minden tekintély, felburjánzik mindenféle izmus, szo- ciálizmus, anarchizmus. Cáfoljon meg bárki, nem igy van-e? De maradjunk csak az említett két tételnél, a vallástalanság két ismérvénél, az istenkáromlásnál és a vasárnap megszentségtele- nitésénél. A főszolgabiró kiadta a rendeletet. De mi fog most történni ? A biró előbb egy jót káromkodik, mielőtt a rendeletet kidoboltatná, a csendőr a minden szentek körül jár, mikor egy káromkodót megfog és igy megy ez tovább a rendelet végrehajtóinál ; igen ám, csakhogy a rendelet hatása csak a köznépre terjed ki; a felsőbb körökre pedig egyáltalán nem. Mert hát ki is látna olyat, hogy egy müveit embert akár a cifrán kiejtett szavakért, akár a templom elhanyagolásáért meglehetne büntetni, íme itt van a rendelet tévedésének sarkpontja. A nép köny- nyen azt mondhatja: hiszen én külömbül is láttam káromkodni nagy urakat és a vasárnap megszentelésében nem látom a jó példát magam előtt. Mit kell hát tenni? Általánossá tenni a rendelet hatását? Az lenne még csak egy abszurd dolog. Megmondjuk hát: mi a teendő. A társadalom ezen súlyos fekélyének, a vallástalanságnak gyógyításával nem igy kell eljárni. A vallásosság ügyét szivén viselni szép, elismerésre méltó cselekedet, de a vallásosságot sem dobszó utján, sem csendőrséggel nem lehet előmozdítani. A vallástalanság nem sperodicus tünemény, nem egy osztály baja, hanem általános. így a gyógyításnak is általánosnak, gyökeresnek keli lenni. Társadalom és állam fogjon itt kezet. A müveit osztály mutasson a népnek jó példát. Az állam pedig zárjon be vasár- és ünnepnapokon minden hivatalt és korcsmát. Ez lesz a gyökeres gyógyítás, mert ezzel el lesz zárva a baj kútfeje. így tesz Anglia, igy tesz Amerika és okosan tesz igy, mert ő jól tudja, hogy amennyit vészit azzal, ha hivatalnokai egy napig nem fáradnak, ugyanazt megnyeri az által, hogy a következő héteu ujult erővel dolgoznak tovább és bizonyos ethikai szellemet is visz be ezzel a hivatalnoki kar szivébe, a köztudatba, midőn a szegény hivatalnok látja, hogy egy napot lelkének is élhet, s érzi, hogy a felette álló gépezet is: az állam nem egy lélek nélküli monstrum, mely szüntelen csak csigázni és gyötörni tud, hanem a léleknek is enged egy szabad órát és Anglia jól tudja azt is, hogy amennyit vészit ismét azáltal, hogy vasárnap a korcsmák zárva vannak, ugyanannyit nyer népe edzettségében s izmaiban, egészséges gondolkozásában és különösen abban, hogy az őrülteknek nem kell nap-nap mellett újabb és újabb kórházakat emelni és az atheistákj a kificamodott gondolkozásnak, a felforgatók, a vallástalanok, a társadalom e rémei ellen nem kell rendőrök, csendőrök, katonák számnélküli sorát állítani majdnem szakadatlanul. Végtelenül csodálkozunk rajta, hogy a müveit osztály elitje, a gondolkozóbb serege nem látja át, hogy erkölcs és vallás hijján épen az ő léte nincs egy percig biztonságban, mert minden pillanatban égő talajon járnak és hogy a nemes lelkek nem indítanak egy mozgalmat a társadalom regená- lása érdekében s nem ragadnak meg minden alkalmat, hogy az a lélek nélküli kolosszus: az állam, maga is több etikát alkalmazna intézkedéseiben; hiszen ha a társadalom léte bizonytalan vallás és erkölcs nélkül, az állam is csak máról holnapra él ezek kiján. A szerencsi főszolgabiró rendeletét nem tartom alkalmasnak arra, hogy vele célt érjen, de óhajtanára, ha e rendeletnek olyan szerepe volna, mint a vizbe dobott kőnek, hogy mind nagyobb és nagyobb hullámokat támasztana, mind több és több lelket hozna mozgásba, épen abból a körből, amelyet az egyház mindig jogosan nevezett oltalmának: a világi hatalom köréből. A régi bölcs csak egy pontot kért, ahol a lábát megvethetné és azt ígérte, hogy kifordítja a világot sarkából. A mi lábunk alatt a legkeményebb gránitnál szilárdabb igazság van. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — — julius 5. Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának f. hó 5-én rendkívüli közgyűlése volt, amelyre a törvényhatósági bizottság tagjai gyér számban jelentek meg, minek okát abban kell keresni, hogy a közgyűlés tárgysorozatának csupán egy elintézésre váró, bár lényegében fontos pontja volt: a vármegyei alkalmazottaknak a fizetési osztályokba és fokozatokba való beosztására vonatkozó intézkedés az 1904. évi X. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendelet alapján. A rendkívüli törvényhatósági közgyűlést gróf Hadik Béla főispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg. A gyűlés megnyitása után felolvastatott a belügyminiszternek 62,000/1904. sz. valamennyi vármegyei törvényhatóságnak megküldött körrendeleté, melyben a belügyminiszter felhívja a vármegye közönségét, hogy alkalmazottainak beosztására és az illetmények megállapítására vonatkozó határozaIHIp8“ liííjMmk uiai fixáiaia 4 oldal.
