Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-26 / 80. szám
S&toraija-üjliely, 1934, julius 26. 80. (4302.) Earmincketteáík évfolyam. Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérien minden garmond sor 110 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meozrter G-yula dr. sairmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kőit negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után t> fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Nemzetgazdaságunkról. — julius 26. (—a.) Nincs itt helye kutatni, vájjon hazánk politikai és nemzeti önállósága fénykorát csak a jövőben fogja-e megérni, vagy már megérte-e, még ha ilyes vizsgálódás némileg biztos eredményre vezethetne is. Az azonban annál bizonyosabb, hogy az ország nemzetgazdasági fénykora a jövőtől várandó. Magyarország nemzetgazdasági tekintetben határozottan ifjú korát éli. Talaja kimeritetlen, gazdag, ős talaj, melyet mindössze napjainkban vontak jobbau a gazdasági használat körébe. A hazánk jövőjében való bit a magyar nép szent evangéliuma. Am az ország politikai és nemzeti jövője egyedül nemzetgazdasága virágzásában nyerhet állandóságot. A nemzetiség és szabadság legszentebb javainak sikeres oltalmazására nem elégséges bőn epedezni utánuk, sem nem elégséges kockára tenni értük mindent, ha az embernek kevese, vagy semmije; inegki- vántatik az is, hogy legyen mit kockára tenni s pedig több is, mint az ember élete és vére. Szabadság és nemzetiség nem vivhatók ki, se nem oltalmazha- tók élettel és vérrel csupán, hanem szellemi és anyagi hatalommal, miveltséggel és gazdasággal. Magyar- és Lengyelország amiatt jutottak tőnkre, hogy e hatalmuk hiányzott, noha minA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A Müdárab. Irla: Csehov Antal. Az orosz eredetiből fordította: Zsatkovics Kálmán.*) A hóna alatt szorongatva valamit, ami a „Berzseveja Vjedomoszü“ 220. számba volt begöngyölve, Szmir- nov Szása, anyjának egyetlen fia, savanyu arcot vágott és bement a doktor Koselykov dolgozó szobájába. — Ah, kedves fiatal ur 1 fogadta az orvos. — Nos, hogy érezzük magunkat ? Mi jót hozott? Szása egyet rándított a szemével, a szivére tette a kezét és megindult hangon modta: — Tiszteltette önt Nikolajevics Iván, a mama is köszönetét küldte ... Én egyetlen fia vagyok az anyámnak és ön megmentette az életemet . . . kigyógyitott egy veszélyes betegségből és . . . nem tudjuk, mivel háláljuk meg ezt önnek. — Jól van, fiatal ur! — szakította félbe a doktor, ellágyulva a *) Mutatvány a most megjelent Csehov < Tarka históriák»-ból. denüket föláldozták a nemzetiség és szabadság ügyéért; e „minden“ kevés volt: meghalni kész, lekoucolni való tetemekből állott. Széchenyi István másképen gondolkozott arról az útról és módról, melyen hazánk nemzeti és politikai jövője megteremtendő. Ő egyedül az ország nemzetgazdasági jövőjében látta a biztos alapot, melyre a másik kettőt építhetni, ö másképp gondolkozott, mint a nemzet tetemesen nagyobb része, mely azt hiszi, nemzeti önállósága és szabadsága elérésére jobbat nem tehet, mintha, amennyire tőle telik, sürgeti és élete legjavát azzal tölti el, hogy tanácskozik a fölött, amit magára nézve leg- üdvösebbuek tart és amit jog utján vél igényelhetni. Emellett azonban, véleményünk szerint, elfelejti oly eszközökkel szerelni föl magát, melyek neki, mint kérvényezőnek és követelőnek hasznára válhatnának. Csak a hatalmas, a tekintélyes iránt mutatkozik az ember hajlandónak, kívánalmait teljesíteni; a tehetetlennel úgy szokás bánni, mint a koldussal és tetszés szerint ajtót csuknak előtte, mitsera törődvén vele, van-e joga vagy nincs A szellemi és anyagi hatalom kölcsönöz csak nyomatékot valamely népnek, mikor szent kincsei harcosaként síkra száll. Aligha létezik Európában oly ország, melyet lakosai oly hőn s oly áldozatra készen szeretnének hálától. — Én csak azt tettem, amit más is megtett volna az én helyemen ... — Én egyetlen fia vagyok anyámnak . . . Mi szegény emberek vagyunk és természetesen nem fizethetjük meg az ön fáradságát, és ... ez nagyon bánt bennünket, doktor ur, ámbár, különben, a mama és én . . .egyetlen fia anyámnak, nagyon kérjük, legyen szives elfogadni hálánk jeléül . . . ezt a tárgyat, mely . . . nagyon drága tárgy, antique broncból . . . ritka mii- darab. — Felesleges! — ráncolta össze a doktor a szemöldökét. — Nos, mire való az ? — Nem, kérem, ne utasitsa el, mormogta tovább Szása, lefejtve a borítékot. — Ön megsérti a mamát és engem, ha visszautasítja . . . Igen szép tárgy . . . antique . . . broncból . . . Megboldogult atyánktól maradt ránk és úgy őriztük, mint valami drága emléket ... Az én papám összevásárolta az antique broncokat és eladogatta a mübarátoknak . . . Most a mama és én nem foglalkozunk ezzel . . . Szása kibontotta a tárgyat és ünnepélyesen oda tette az asztalra. Ez egy művészi kivitelű, antique mitit .Magyarországot. A hazafiság kivált pedig a feláldozó, első erénye a magyarnak. De mi erősen hisszük és valljuk, hogy a magyar az erényét sokkal jobban érvényesíthetné, mint teszi: egész életét magas politikával töltvén el, még ha a politika nem hivatása is, és hazafiul érzületeit mindennemű külsőségekben szabadjára eresztvén. Azt hiszik: használhatni a hazának, ha azt szóval és írásban mindenek fölé emeli és a honi termékeket kelleténél jobban magasztalja. Mi sokkal hathatósabbnak tartanok azt a hazafiságot, mely abban állana, hogy a hazáért egyetlen egy órát sem töltene az ember haszontalan szófecsérléssel, hanem e helyett annál buzgóbban iparkodnék az ország hatalmát öregbíteni és pedig azzal, hogy kiki saját gazdaságán igyekeznék feljebb vergődni. Akkor azáltal, hogy kiki a maga körében a műveltség előmozdításán munkál, az egész magától gyarapszik; akkor az egész nemzet műveltsége öregbül, az ember nem is tudja, mi módon. Hazánkra nézve az a legjótékonyabb hazafiság, mely szerint kiki magánúton, erkölcsileg megengedett módon, amennyire teheti, gazdagsága gyarapításán és a műveltségi kör szélesbitésén fáradozik. De nemzeti és politikai önállóságának teljes mértékben csak akkor fog örvendeni hazánk, ha bronco gyertyatartó volt. Egy csopor- tozatot ábrázolt: az alapzaton két női alak állott Éva costumeben és olyan helyzetben, a minőnek leírásához nincs meg sem a bátorságom, sem a megfelelő temperamentumom. Az alakok kacéran mosolyogtak és egyáltalában olyan kinézésük volt, hogy, úgy látszik, ha vissza nem tartaná őket abbeli kötelességük, hogy fenntartsák a gyertyatartót, leugra- nának az alapzatról és oly mulatságot rendeznének a szobában, amire még, kegyes olvasóm, gondolni sem illik. Ránézve az ajándékra, a doktor lassú mozdulattal megvakarta a füle tövét, egyet krákogott és határozatlanul kifújta az orrát. — Igen a tárgy, tagadhatatlanul, gyönyörű, - - mormogta, — de . .. hogy is fejezzem ki magam, egy kissé . . . nem irodalmi Ízlésű. Éz már nem kivágott ruha, de az ördög tudja mi... — Miért? — Nem csak Szuchovoszki, de maga az ördög sem gondolna ki gyalázatosabb dolgot . . . Hisz az asztalra tenni ilyen phantasmagoriát annyit tenne, mint bepiszkolni az egész lakást ! — Milyen különös szempontból nemzetgazdasága a virágzás magas fokára jut. Állami és nemzeti létezése ettől függ és pedig nem csekély mértékben. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Államsegély. Á m. kir. földmi- velésiigyi miniszter az izbugyahosz- szumezői mintagazdaság részére tehén beszerzési célra 150 koronát adományozott. )( Városi közgyűlés. Folyó hó 2o-én Sátoraljaújhely rend. tan. város képviselőtestülete közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról jövő számunk közöl tudósítást. )( Útépítés. A Sátoraljaújhelytől Bereezki—Vajdácska felé vivő közút kiépítése, mint bennünket értesítenek nagy erővel kezdődött meg, s szépen halad előre. A vármegye ezen intézkedése régen érzett közlekedési bajt orvosolt s a vidéki lakosság körében általános megelégedést, örömet keltett. )( Közigazgatási bejárás. A kereskedelmi miniszter végleg határozott a Sztrajnyán-izbugyai ut kiépítésének tárgyában. — Az ut rendszeres kiépítése összefüggésben van az uj Labore hid építésével, a miniszter a közigazgatási bejárást is elrendelte már, mely Fejér Elemér szolgabiró közbenjötte mellett a múlt héten foganatosítva is lelt. Ez alkalommal azonban az érdekeltség megállapodásra nem jutott és egy újabb eljárás válik szükségessé. nézi ön, doktor ur, a művészetet! — mondta sértődve Szása. — Hisz ez műtárgy, nézze csak meg! Annyi szépség és művészet van rajta, hogy a lelket áhitatos érzés tölti el és kö- nyek tolulnak az ember szemébe! Ha az ember ilyen szépséget lát: megfeledkezik minden földi dologról . . . Nézze csak meg, mennyi élet, mily könnyedség, kifejezés! — Mindezt én jól értem, kedvesem, — vágott közbe a doktor, —■ de hát én családos ember vagyok, itt szaladgálnak gyermekeim, itt járnak hölgyek . . . — Természetes, ha tömeg szempontjából nézzük a dolgot — mondta Szása — akkor, természetesen más színben látjuk ezt a művészi alko- sást ... De ön, doktor ur, emelkedjék a tömeg fölé, annál is inkább, mert visszautasításával, mélyen ■ elkeserít engem és a mamát is . . . És egyeten fia vagyok az anyámnak . . . ön megmentette az életemet ... Mi odaajándékozzuk önnek a ránk nézve legdrágább dolgot, és . . . én csak azt sajnálom, hogy nincs meg nálunk a párja ennek a gyertyatartónak . . . — Köszönöm, galambom, nagyon le vagyok kötelezve . . . Adja át tiszteletemet a mamának, de, biz’ Isten Sohneidig egyenruhák jutányosán készíttetnek Egyéves önkéntesek figyelmébe! ^ A A :k:.A»SS.A., IF’Ő-U.tcza, ©. szám. Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász. *1111
