Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-12-17 / 138. szám
Sátorai] a uj holy, 1904. december í7. 138. (4360.) Harmmckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök is szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátorsdja-'O'jnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyiltiérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula fűszerkeszt.3. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelés szerkesztő. dr. Perényi József íómunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 k jr. Egyes szám ára 8 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. átélni Jog a nemzet. — dec. 17. (r—y.) A békés megoldás minden eszköze eredménytelennek bizonyult. Az ellenzék megmaradt a jog, törvény és igazság (?) utján s a parlamenti rend arcul- csapása után továbbra is védi a maga, hogy úgy mondjuk, kizárólagos szólásszabadságát, amely pártkülönbség nélkül joga volna minden honatyának. Ezt nevezik ők szólásszabadságnak 1 A kormány tiporja lábbal a törvényeket s az ellenzék dühöng, dönt, ront az immunitás és törvényesség hazug álarcával. Hol itt az igazság? Az ellenzéki szónok beszélhet, a szabadelvüpárt hallgatja, de szabadelvű honatya szóhoz nem juthat. Hol itt a jog? Saját vezéreinek szava jellemzi leginkább az ellenzéknek szereplését. Andrássy dec. 15-iki beszédében a helyzetről azt mondja, hogy az valóságos chaos. Ki tette azzá? Nem az ellenzék? Andrássy szavait idézem a felfordult helyzeti jellemzésére: „Ebben a teremben, hol a házszabályok szét- tépettek: ebben a teremben, melynek bútorzata is hiányos, mert összetöretett; ahol az izzó szenvedély uralkodik a szerencsés honmentő kísérlet következtében ; ebben a terem- ren nem gondolom, hogy lehessen hosszabb politikai fejtegetéseket tartani.“ íme itt vannak a rendbontás okai. Kinek van több része abban? Nemde az ellenzéknek? Nem a haza üdve, rut személyeskedő harcikedv tüzeli az elA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. „A kis pajtás.“ — Aa Idei téli-szezon első bemutatója. — Bernstein Henry és Veber Pier- renek a Vigszinház-b&n bemutatott vigjátékával nyitotta meg a Komjáthy- társulat az idei, 20 előadásra tervezett téli szini-szezont a sátoraljaújhelyi városi színházban f. hó 15-én. A bemutatott darab alapjában döcögős s nem valami nagy hatást kiváltó darab, de van benne értékes dolog, a mit felette meg kell becsülni. És e becsülendő dolog azon vígjátéki légkör, a melyben a szerzők e darab cselekményét megkonstruálták. Mondanom sem kell, hogy ez a légkör tiszta, ment a prüdériától s híjával van a hatásvadászó helyzeteknek. Ki ne vette volna észre, hogy minden színmű faj között épen a vígjáték az, a mit a modern reveláció leginkább átalakított. Ámde ezen átalakulás megingatta magát az alapot is, melyen a vígjáték régente felépült. A tiszta légkör helyét felváltotta egy miazmás, cocotteokkal, házibarátokkal és erkölcstelen jellemekkel benépesített milieu, az elmés helyzeteket lenzéket. Vezérül ismerik el azt a férfiút, kinek progratnmja saját nyílt bevallása szerint azonos a kormányéval, ki elismeri a kormány helyes intencióit, de lelkiismerete nem engedi, hogy kitartson mellette, gradus ad sellarn curuleranek tartja mostani szereplését az ellenzék kijelentése szerint is s annak idején hátat fordít nekik. Hol van itt a józan Ítélőképesség? Az is mondották Andrássy és Kossuth, hogy ők a békés kibontakozás útját keresik s ugyanakkor szóhoz sem engedik jutni a kormányelnököt. Vagy diktálni akarják talán a békeföltételeket? Hisz ez ép olyan jogtalanság volna, mint arainőről ők vádolják a kormányt ; sőt még nagyobb, mert a kisebbség ököljogát szentesítenék a törvényes többséggel szemben. Lehet ilyen körülménynk között szó a békés kibontakozásról ? Nem a kormány, ők maguk teszik azt lehetetlenné. Ha Kossuth Ferenc szavai szerint a uov. 18-iki eset szégyenfoltja volt a magyar parlamentarizmusnak, milyen jelzőt tudna ő adni a dec. 13-iki vandalizmusnak s a december 16-iki ellenzéki dühnek ? Apponyi elitéli az erőszak alkalmazása miatt Tiszát, de ugyanazért dicsőíti az elenzéket, midőn igy nyilatkozik: „Amit tenni akarunk, tegyük meg nyílt erőszakkal, de ne iparkodjunk a törvénynek tiszteletreméltó köpenyegét az erőszak eredményeire rátenni“. Nem a legszerencsétlenebb ellenmondás ez ? Tisza nem tagadta az érthetetlenül összekuszált cselekmény s a derűs, jóizü kacajra fakasztó szellemességeket egy nagy csomó cé- daság. És ez a francia vígjátékok nyomán fakadt transformáció magával ragadta a vígjáték írókat kivétel nélkül, belevitte a posványba a közönséget, melynek Ízlését, erkölcseit szinte észrevétlenül rontotta meg. A színpadra felhuzódott a vaudeville-k thémája, a chantánok folytó levegője, egy tiDgli-tanglis lebuj minden szemérmetlensége. A meztelenségek láttára először visszadöbbent közönség lassanként elfogadta, később kívánta, majd pedig kierőszakolta magának az uj ösvény nyomán haladó darabokat s észre sem vette, hogy a szív örömét, a tiszta érzelmek jóleső, csendes gyönyörét hovatovább háttérbe tolja idegeinek visszahatással járó gyönyöreiért. Ä baj nemsokára jobban terjedt, mint bármely contangiős betegség, melynek közelléte fertőz. S a válság emez óráiban a mindenkor diadalmas bírálat alázatosan, megvert ebként húzódott sarokba a fanatikussá vállott közönség parancsszavára. Nem volt erő a kritikusi toliban, hogy a mindent beszennyező ragályt régi odvába visszaverhette volna. S ma már ott soha a formasértést, de a dec. 13-iki esetről ők bölcsen hallgatnak. Melyik erőszak tehát a jobban elítélendő Apponyi saját szavai szerint? Hónapok óta azzal a jelszóval küzd az ellenzék, hogy a szólás- szabadság a magyar parlamentarizmus sarkköve. S ime mi történik? Maga az ellenzék vezeti be a legszemérmetlenebb klotlirt, mely lehetetlenné akarja tenni az ellenfél tisztességes küzdelmét a jogtalan eszközök egész halmazával, melynek jellemzésére még az utcai jelző is igen szerény. Csak az ellenzék beszélhet, ahhoz a szabadelvű többségnek nincs joga s éktelen zaj, fütyülés, illetlenkedés kiséri az ellenfél szónokának szavait. Ugyan mit tenne az ellenzék, ha a szabadelvű párt is hasonló eszközökkel küz- dene? Minek nevezné az ilyetén szólásszabadságot ? Vagy azt hiszik, hogy a nemzet nem hányja-veti meg a parlamentben történteket s vak módjára követni fogja őket az igazi törvénytelenség útjára ? Hisz még a hazugságtól sem irtóznak. Szerintük nem többség 237 képviselő szavazata 161-el szemben. Az ilyen nevetséges, de szomorú részleteket is észreveszi ám a nemzet! S még Szederkényi Nándor dicsekedve emlegeti, hogy: „mi állunk a régi házszabály alapján.“ Házszabályok azok, me- Jyek a mai helyzetet sanctionál- ják, melyek a parlament feldu- lását, a szabadszólás eltiprását megengedik, melyek a kisebbség ököljogát lehetővé teszik? Náluk állunk, hogy nincs hatalom, mely a trónvesztett, de a jog szerint következő uralkodót beiktassa uralmába, mit egy erőszakos utód jogtalanul bitorol.. És épen ezen okból becsülendő minden áramlat, mely ezt a káros hatást megtörni törekszik. Ezért mondjuk tehát a „Kis pajtás“ légkörét olyan vígjátéki légkörnek, mely becsületére válik a darabnak. Minden szándék, mely sejteni engedi a régi csapásokra való visszatérést: tompítja a kritikusi toll élét, még akkor is, ha volna a darab szerkezetében hiba, a mit megróvni, gáncsolni lehetne. A darab meséje ép oly „fehér“, mint a milyen a miliő, melyben a helyzetek és jellemek kialakulnak. Chantalard márki, ki a világfiak renyhe, pénzemésztő életét éli: valamelyik világosabb pillanatban, a mint a jövőbe néz: úgy találja, hogy az színtelen és sivár. A múltak romjain a vagyon, a jólét is roncsokba hull. Belátja tehát, hogy fiának Jeannak házassága lehet csupán az egyedüli eszköz, mely neki a ledér élet múló élveit még megmentheti. Házasságra gondol s fiát összeházasítja Genevi- vével, egy gazdag leánynyal, ki öntudatlanul bár, de szereti gyermekkori túlteng a szabadszólás joga s belőle a zsarnoki önkény is kimagyarázható, ha van olyan, aki e szabadszólás korlátlan jogával szakadatlanul élűi akar. Ez nem szabadság, ez a legkárhozatosabb szabadosság! Már fogalma van a magyar nemzetnek a parlamenti szólászabadságról; mert ha ilyen az, amilyenek az ellenzék felfogásában látszik, nem védeni, de eltiporni kellene mint a jogtalanságok szülőanyját. Sokkal szentebb jog a szólásszabaság, mely lehetővé teszi a nemzettest minden tagjának, hogy az országkormányzás dolgaiba beleszólhasson mások szólásszabadságának bántalmazása nélkül. íme, ilyen szomorú viszonyok között nyílt meg az ülésszak. Lehetetlenné tette az ellenzék a részéről hangoztatott békés kibontakozást. Uralkodni akar a parlamentben s még azt sem engedi meg a kormánynak, hogy törvényes utón a nemzet Ítéletére bízza a döntést. Miért vonakodik ettől, ha meg van győződve igazáról? Hisz reá nézve csak dicsőséges lehetne akkor a nemzeti akarat megnyilatkozása. Ez a legigazságosabb ítélet és megoldás. De ugylátszik, ők még a nemzetnek is parancsolni akarnak s a jogforrás fölé helyezik magukat. Tisza alá akarja magát vetni a nemzet ítéletének s ők irtóznak attól? Van is reá okuk. A parlamentnek működnie kell! S ha munkaképtelenné válik, a nemzet megvonhatja tőle bizalmát. Aki a jogot adta: az el is veheti. Ez az idő elérkezett. nevelőjét Jonvenin Jackot. Az esküvő napján Jack elutazik, mert ő is érezni kezdi Genevive iránti szerelmét, melynek határozott, férfias akarattal ellenszegül. A Jean és Genevive házassága azonban csak formai, mert Genevive ráveszi Jeant, hogy az az esküvő napján elutazzék egy hatodrangú színpadi csillaghoz, mit a bárgyú Jean — kit a házasságba csak apja vitt bele — meg is tesz. A válásra van ok s a per meg is indul. Közben Jack is visszakerül s Chantalard is beleegyezik a fia válásába, mert időközben megkéri egy amerikai csokoládé király leányának kezét. Jack és Genevive egymáséi lesznek, a kis pajtás és nevelője beleeveznek a házasság kikötőjébe. Ez a darab tartalma. Tarkítja egy pár érdekes helyzet s hátráltatja nehány unalmasan hosszú párbeszéd. Á jellemek kialakulása gyors, bár néhol egy-egy jellemrajza nem lel lélektani indokolást. Ám ez a harmóniát nem rontja, s igy a kép, amit a darabról nyerünk, ha nem is valami szingazdag, de nem is rikító szinváltozatu. Közvetlen, egyszerű: ez az előnye, nem eléggé élénk: ez a hátránya. Közönségünkre — mely gyéren volt képviselve — (nálunk csak akDmky fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek rendes két heti kirándulásokon kívül, a mi legközelebb dec. 18. és 19-éu lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszközöltetnek. Lapunk mai száma 8 oldal.
