Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-10 / 135. szám

Depemer 10.

ZEMPLÉN.

3. oldal.

tározafa folytán Szerencs község a IV, lakpónzosztályból a III. lakpénz- osztályba helyeztetett át és igy e járási székhelyt képező községben lakó vármegyei alkalmazottak lakáspénze a vármegye 1905. évi költségvetésében az állami javadalmazás terhére a magasabb lakpénzosztálynak megfelelő összegben fog megállapittatni.

Szokolay Emil műszaki tanácsos ünnepeltetése.

— A Zemplén tudósítójától. —

— dec. 7.

Méltó ünnepeltetésben volt része folyó hó 7-én a helybeli m. kir. fo- lyammérnöki hivatal köztiszteletben és szeretetben álló főnökének Szokolay Emil kir. műszaki tanácsosnak azon alkalomból, hogy e napon töltötte be a magyar állam szolgálatában eltöltött hivatalos működésének

25-ik évét.

A folyammérnöki hivatal mérnökei ez alkalomból ünnepélyes vacsorát rendeztek, melyen az ünnepelten és a hivatal személyzetén kívül nem csak a helybeli mérnöki kar vett teljes számmal részt, de képviseltette magát a folyammérnöki hivatalok felettes hatósága a földmivelésügyi minisztérium kebelében működő m. kir. országos yizépitési igazgatóság is, nem különben a szatmári m. kir. folyammérnöki hivatal és mindazon vizsza- bályozó és ármentesitő társulatok, amelyeknél Szokolay Emil m. tanácsos miniszteri megbízottként működik. Megjelent ezenfelül városunk társadalmának számos kitűnősége, hogy az ünnepelt iránt érzett tiszteletöknek és szeretőtöknek kifejezést adjanak.

Az oszágos vízépítési igazgatóság képviseletében Némethy János kir. műszaki tanácsos, vízépítési kerületi felügyelő jelent meg. A szatmári m. kir. folyammérnöki hivatalt Nyá- rády László kir. főmérnök és Katona Sándor kir. mérnök, a felső-bodrogi vizszabályozó társulatot Szladek Károly igazgató főmérnök, a bodrogközi Tiszaszabályozó társulatot Tóth Sándor igazgató főmérnök Szilágyi Bertalan és Riszdorfer József szakasz- mérnökök, a felső-szabolcsi tiszai ármentesitő társulatot Kerekes József igazgató főmérnök, Virégh László, Horváth József, Becker Mihály szakasz mérnökök és Borbély Endre társulati pénztárnok, az alsó-szabolcsi tiszai ármentesitő társulatot Dienes Barna igazgató és Várady Géza főmérnök képviselték.

A fényes sikerű vacsora legkiemelkedőbb mozzanata volt, amidőn Némethy János kerületi felügyelő nagyhatású pohárköszöntőjében méltatta az ünpepeltnek 25 éven keresztül kifejtett áldásdus működését, feljebbvalói által mindenkor elösmert és méltányolt odaadó szolgálatait, melylyel dicsőséget és tekintélyt vívott ki nemcsak önmagának, de az egész mérnöki karnak is.

A folyammérnöki hivatal személyzetének főnöke iránt érzett szoretetét Palasovszky Sándor kir. mérnök tolmácsolta.

Pohárköszöntőt mondottak még: Dános Miklós kir. kulturfőmérnök, Tóth Sándor és Szladek Károly igazgató-főmérnökök, Rutkay Mór főnök, Diószeghy János főszolgabíró, Kossuth János dr. és még számosán.

Az ünnepeltet számosán táviratilag ünnepelték, igy a m. kir. országos yizépitési igazgatóság, Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, Bulyovszky és Rakóvszky miniszteri osztálytanácsosok, Majláth József gróf, ki az ün- nepeltnek a Bodrogköz érdekében kifejtett eredményes működését, köszönte meg, Feilitzch Berthold báró szabolcs- megyei főispán a felső szabolcsi tiszai ármentesitő társulat miniszteri biztosa, a Nyirvizszabályozó társulat igazgatósága és még sokan az ünnepelt rokonai, barátai, tisztelői és kartársai.

A nagysikerű banketten résztvevők a legjobb kedélyben a kora reggeli órákig maradtak együtt.

A vacsorát Bock Imre általános megelégedésre szolgálta fel a függetlenségi kör helyiségében, melyet a kör vezetősége ez alkalomra szívességből engedett át Sz. ö.

HÍREK.

A tél.

— Hangulat kép. — Sátoraljaújhely, 1904. dec. 9.

Mikoron a halálthozó őszi fer- geteg végig szánt az utolsó tusáját vívó természet megtépett ékén: nagyot jajdul a föld, sir, süvít fájdalmában minden kicsinyke ág, oly nehéz, oly fájdalmas a halál, az élettől, az ékességtől való megválás. Aztán elnémul a búsan jajongó sirám, meg- fakultan hallanak alá az elhalt levelek, eltűnik a disz, csupán a fák megfagyott utolsó könye csillog még az ágak végein, de holnapra már az is lepereg. Nincs semmi pompa, semmi ékesség a természet külsőjén, a mikorra a hideg, fehér szemfödél elterül rajta. Néma, szürke az egész táj, mint amilyen a halott arca.

És e rideg külső úgy a lelkűnkbe kap. Az enyészet képével elénk tűnik annak belső világa is, az élet töméntelen nyomora, a nélkülözés rengeteg fájdalma, a tél minden kínja.

Látjuk, mint didereg a düledező viskók számtalan nyomorultja, látjuk, mint válik szederjessé ajkuk a csontokig ható hideg, könyörtelen csípése alatt. Érezzük mit szenved az összefa- gyott test a nélkülözések súlya alatt. Fülünkbe cseng a panaszos nyöszörgés, amely az alig vonagló ajkakon kél: „kenyeret, kenyeret“.

Oly lehangoló, oly fájdalmas ez a látomás, amelyet a tél külső képe idéz elénk. Fájdalmas, százszorosán fájdalmas ez ma, amikor ez iszonyatos valóság hatványozott mértékétől kell tartanunk. Mert az idei tél nem lesz olyan, mint a többi volt, aminthogy a nyár sem hasonlított az előbbiekhez. Szűkkeblű volt a nyár, ritka garast hozott az élet robotosainak, a düledező viskók nyomorultjainak, oly ritka garast, hogy még takaróra sem tellett, a fa, az elgémberedett tagokat melegével felélesztő fa, az csak vágy maradt, vágy, melynek édességét csak a hagymázos álom hozza meg. S a betevő falat ? A jóságos Isten kegyelmére van bízva. Mert ki törődne a holnappal, mikor a má-ja is bizonytalan? Ki gondolna a holnapi falattal, amikor még ma sem tudja, hogy lesz-e mit ennie ?

Szomorú valóság ez, amely ez élet sok milliónyi robotosaira nehezedik. Ti, a fényes paloták jólelkü urai, akik a telet csak kellemes oldalairól, zsurjairól és más vigalmairól ismeritek, akik az ur jóvoltából nem tudjátok : mit tesz az fázni, milyen lelketlen tanácsadó az éhség, akik csak jóságos lelketek sejtelméből értitek e kínok iszonyatát, segítsetek e szenvedőkön. Kössétek össze vigalmaitokat a nyomor enyhítésével. Izzadjatok estélyeiteken ne csak a saját mulat- tatásokra, hanem a szükség enyhítéséért is. Azok a fillérek, melyeket memes törekvésetekkel erre a célra össze táncoltok ugyanannyi könyet fog a szenvedők arcáról letörölni, ahány csep izzadságot gyöngyözött ki homlokotok e szeretetteljes vigalmaitokban. Néktek megadatott a hatalom, a mód, amazoknak csupán az akarat. Kérjétek tőlük kölcsön az akaratot és adjatok helyébe módot, hatalmat, amelyek e kínokat megenyhitik. Meglás- sástok, a ti örömötök is kétszeres lesz. Es hány ajak fog igaz, bensőség- teljes imát rebegni értetek az egek urához, hány lélek fog hálás szeretettel gondolni reátok és hány kellemes percet fog szerezni néktek az a tudat, hogy számtalan könyet törölhettetek fői. Segítsetek, mert munkátok nyo- mány áldás és üdv fakad. —s.

Lapunk legutóbbi, csütörtöki száma a közbeeső ünnep miatt elmaradt. Az elmaradt lapszám helyett Jelen számunkat igyekeztünk élénkebbé, tartalomgazdaggá tenni.

— Az idő. A mostani évszak napjai rendesen olyanok, a melyek a poéták lelkében borongós hangulatot keltenek", a prózai ember számára pedig náthát, köhögést, meghűlést, csúzt, köszvényt hoznak. A korcsolya pályák, miknek reményét a pár napig tartott rendkívüli hideg magasra fokozta, egy darabig újra várhatnak, mert még a szilárd jég nem alakulhatott meg. így a sportkedvelőknek egyelőre csak a vadászat nyújt szórakozást.

— Halálozás. Tövisi és füzesséri Fűzesséry Lajosné szül. ecsedi Tóth Mária, életének 46-ik, boldog házasságának 26-ik évében, hosszas szenvedés után folyó évi dec. hó 4-én Bótrágyon meghalt. Temetése folyó hó 7-én délelőtt ment végbe Kolbásán.

— Hitközségi választás. A helybeli aut. orth. izr. hitközségnél folyó hó 4-én és 8-án megejtett választások eredménye a következő: Hitközségi elnökké: Lipschitz Adolf, iskolaszéki elnökké: Alexander Vilmos, gondnokká: Deutsch Adolf, pénztárnokká : Róth V., ellenőrré: Deutsch Herman. Előljárósági tagokká: Blumenfeld Emánuel; Deutsch Mór, Róth József, Schweiger Ignácz és szám- vizsg. bizotts. elnökké : ifj. Deutsch Simon választattak meg.

— Esküvő. Acz Gyula helybeli m. kir. pénzügyigazgatósági számtiszt f. hó 7-én esküdött örök hűséget Sátoraljaújhelyben Horváth Istvánná szül. Friedmann Jozefin szolgabiró özvegyének.

— Kérvény a királyhoz. Katona Jánosné szül. Németh Zsuzsanna nagyon szegény asszony. Küzködik sorsával s nyomorog. Ebben az ínséges helyzetében jött arra a gondolatra, hogy kérvényt intézzen a királyhoz valamelyes segélyért. Meg is irta s meg is cimezte a. kérvényt szépen, öreges betűkkel „(3 felsége Ferencz József I. legkegyelmesebb földi atyjához“ s a kérvény el is jutott rendeltetési helyére. Azóta Katona Jánosné aggódva leste a választ s töbször elment a megyeházba az „urak“-hoz, a válaszért, de bizony ez csak jósokára érkezett le a kabinet-irodától minden megjegyzés nélkül. A napokban kiértesítették Katona Jánosnét is kérvénye sorsáról, s mikor megtudta a kedvezőtlen eredményt: váltig erő- sitette, hogy nem igen olvashatta az ő „kérelmes irás“-át a király, mert ha az elolvasta volna, bizonynyal megesett volna rajta a szive ... És ebben igaza lehet Németh Zsuzsannának.

— Rendőrkapitány-helyettes. A

város tanácsa dr. Bánóczy Kálmán árvaszéki ülnököt a rendőrkapitány akadályoztatása esetére állandó helyettesítésével megbízta és az 1880. évi XXXVII. t.-c. 42. §-a alapján a ki- hágási ügyek feletti bíráskodási jogkörrel felruházta.

— Gyermekek réme. A difteritis, mely a gyermekeknek pusztító réme ismét kezdi pusztítását, f. hó 9-én esett áldozatul Haraszthy Vince lad- móci körjegyzőnek 3 éves kis leánya Adélka, mely alkalomból a gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak az összes rokonság nevében is mély fájdalommal tudatjuk drága gyermekünk és testvérünk Haraszthy Adóikénak f. hó 9-én d. u. 5 órakor, 3 éves korában Ladmóczon történt gyászos elhunytét. A drága halott hült tetemei f. hó 11-én délután 3 órakor fognak a római katholikus szertartás szerint Ladmóczon beszen- teltetni és Zemplénben örök nyugalomra tétetni. Ladmócon, 1904. december hó 9-én. Drága emléked örökké megfogjuk őrizni! Haraszthy Vince és neje szül. Bernhart Anna mint szülők. Haraszthy Majdus, Haraszthy Vince, Haraszthy Gabriella mint testvérek. Bernhart Rafael mint nagyapa.

— Zeraplénvárinegye közbiztonsága. A Zemplénvármegye területén működő csendőrség tevékenységéről szóló és Dókus Gyula alispánhoz beterjesztett kimutatás szerint a megye területén a csendőrség hatóság elleni erőszak esetében 9-szer működött nyomozólag, illetve a tettes kilétét felderitőleg közre. Azonkívül a királyi járásbíróság hatáskörébe utalt ügyeknél 17, a közig, hatóság hatáskörébe utalt ügyeknél 390 esetben. Testi sértés esetében 73- szór, lopás felderítésében 75 esetben működött hathatósan közre. Tekintélyes szám még a gyújtogatás felderítése körüli nyomozás száma: 27 és a vagyonron- gálás felderítése körüli nyomozás száma, mely 14 esetben igényelto a csendőrség intervencióját.

— Értesítés. A sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör alapszabályai értelmében értesítjük az egylet rendes tagjait, hogy folyó hó

17-én, szombaton délután rendes évi közgyűlés tartatik. Ugyanezen alkalommal kérjük az összes tagokat, hogy az egyleti könyvtárból kikölcsönzött könyveket f. hó 11-én, vasárnap délután okvetlen visszahozni szíveskedjenek.

— Öngyilkos primadonna. A Szerencsen időző Pilisi színtársulatának első énekesnője Szilágyi Erzsiké péntek este még jó kedvvel játszott a „Cigánybáróban“ s reggelre mindenütt arról beszéltek a városban, hogy a primadonna meglőtte magát. Célját azonban nem érte el, mert a szivének irányított golyó nem hatolt mélyre s igy az orvosi kéz megszabaditotta a veszedelmes ólomgolyótól. Most már jobban van és egy két nap múlva viszont látja Szerencs közönsége az öiü magával meghasonlolt primadonnát.

— A szökés párosán. Unikum a maga nemében — írja a T. és V.

a mi Tokajban a múlt héten történt. Glück Ábris tokaji kereskedő már régebb idő óta ömlengő szerelmét vallott Wientner Helénnek, Wient- ner gazdag borkereskedő leányának. A leány szüleinek ellenzése dacára — úgy látszik — reagált is a Glück érzelmeire, mert a múlt vasárnap a házuk előtt megálló kocsira felült s a nélkül, hogy szüleinek szólt volna Glückkel és a Glück nővérével Szerencsre jött. Glück otthagyta a kereskedését és szerencsi testvérénél időzött s hogy célja teljesen el legyen érve: egy régi zsidó rituális módszer szerint itt szintén egy Glück nevű ujságelárusitóval megeskettette magát imádottjával. Most már visszamentek Tokajba és mint halijuk : azóta a polgári házasság kötelékeinek is eleget tettek.

— Tűz. Erdőhorvátiban — mint lapunknak Írják — dec. 7 ikén éjfél után 2 órakor ismeretlen okból ki- gyult Fedor Ferencz háza. Ha a tűz oltására a község tűzoltói nem sietnek, tekintettel arra, hogy közeli épületek is voltak a leégett ház mellett, nagyobb kár lett volna. így azonban sikerült a tüzet rövid fél óra alatt eloltani s a tűz terjedését meggátolni.

— Munkaszünet karácsony előtt. Tekintettel arra, hogy a fogyasztó közönség karácsonyi és újévi alkalmi bevásárlásait nagyobbára a karácsonyt megelőző vasárnapon teljesiti, a Magyar kereskedelmi csarnok választmánya elhatározta, hogy fölkéri a kereskedelmi minisztert, hogy a karácsonyt megelőző vasárnapra, vagyis f. évi december 18-ra, a munkaszüneti törvénynek a kereskedelmi árusításra vonatkozó rendelkezéseit függeszsze föl.

— Baleset. F. hó 3-án a szerencsi vasúti pályaudvaron tolatás közben Fenyő János vasúti napszámos a kocsi tányérjai közé került s jobb mellkasát betörte, mindazonáltal az orvosi vélemény megmenthetőnek tartja.

— Yillanyvilágitás. A tokaji képviselőtestület f. hó 1-én tartott közgyűlésen elfogadta a gibárti vállalat által a villanyvilágításra vonatkozóDnnby fivérek

cs. és kir. udvari fényképészeknek

rendes két heti kirándulásokon kívül, a mi legközelebb dec. 11. és 12-éalesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszközöltetnek.