Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-01 / 132. szám

Sátoraljaujhsly, 1904. december í. 132. (4354.) Harmincketteáik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : SAtoralja-TJjnely, ffitór 9. szám.

Kéziratokat Dem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 1 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyilttérben minden garmond sor 30 fill.

FOLITIKAI HÍRLAP.

iij. Meczner G-yula dr. Molnár János dr. Perényi József

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, ('■ évre 6 kei negyodovre 3 k >r.

— Egyes szám ára 8 fillér.---Hirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

Kereskedelmünk és tekintélye.

— dee. 1.

(L) A vitéz magyar nemzet fejlődésének története egészen az újabb korig a háborúskodás szakadatlan láncolatát mutatja. Hol hóditó hadjáratokra indulnak elődeink, hol meg hősiesen védik a haza szent földjét.

A pajzs és a kard védelme alatt halad Magyarország. Földrajzi fekvésénél fogva védő bástyája a kereszténységnek, melyért évszázadokon át harcolt. Hálátlan szerep! Mert mig egymaga kénytelen szembeszállni a félhold hatalmával, hiába várván segítséget a Nyugattól, az felhasználja szerencsés helyzetét és viszályok által kevésbbé zavart idejét a tudományok, az ipar, a kereskedelem s egyáltalán a művelődés növelésének szenteli.

így a magyar nemzet, amikor végre belefoghat a békés munkálkodásba, észreveszi, mennyire mögötte maradt a szomszéd nemzetek haladásának. Igaz, hogy akkor e hátránynak csak erkölcsi hatását érezte még, mert megélhetési gondok nem bántották. Zsíros földjéből bugyogott az áldás, gabonája, bora bőven termett s a külföld termelési fölöslegünk után kapva-kapott. A magyarok termékeiket nem is kínálták a külföldnek az ottani élelmes kereskedők maguk keresték fel a nyereséggel kecsegtető beszerzési forrásokat. így keletkezett úgyszólván minden hozzáte- vésünk nélkül, szinte önmagától. Hanem kereskedelmünk kezdetben híján minden koncepciónak, csakis ama természetes meder közt folyt, hogy feleslegünket átengedtük az érte pénzt kínáló külföldieknek.

Belterjes kereskedelmünk a béke évtizedein át Dem kereste az alkalmas eszközöket, hogy magasabb közgazdasági jelentőségre vergődhessék. Oka ennek nemcsak a mezőgazdaság akkori jövedelmezőségében keresendő, hanem főleg abban, hogy a kereskedelemmel való foglalkozást mindaddig, mig a szükség nem kényszeritett fölkarolására: mélyen lenézték. A kereskedelmünk révén hatalmasakká lett nemzetek példája nem ösztökélte a lo- vagias magyarokat utánzásra. Gr. Széchenyi István volt az első, aki fölsmerte a mulasztást. Szavai, tettei azt eredményezték, hogy a nemzetnek legalább egy része méltányolta a kifejlődött kereskedelem jótékony hatását a gazdasági viszonyokra, amelyek alapját képezik a nemzetek hatalmának.

Ha mindazáltal intenzive nem fejlesztették nálunk a kereskedelmet, ezt annak kell tulajdonítanunk, hogy újabb jövedelmi források nyitására még nem kényszeritett a szükség; de nem is voltak megfelelő számú müveit, képzett kereskedők hazánkban. Hiszen még ma is nehezen szánja

A ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Hám Sándor költészete.*)

Mindszent 1863—1904 Sátoraljaújhely.

Hám Sándor nem azon költők közé tartozik, kiket a pajtáskodás, az újságírók barátsága vagy az izetlen önajánlás tett nagygyá. Olyan volt, mint a nap, mely nem pályájának delén, hanem, nyugtakor tűnik fel nagyobbnak. Életében nem beszélt és nem beszéltetett magáról, nem kérkedett a sebekkel, és el tudta rejteni azon gyönyörteljes örömöket, miket a költészet élvezete nyújtott. Látták haldokolni és senki sem tudta, miben halt meg. Csak midőn piarista tanártársai megtalálták irodalmi hagyatékát, lön világosan ismeretes azon titkos seb, melyen keresztül hullt el cseppenkint vére. Szerelmes volt. Az angyalmez, a reverenda egy mélyen érző, földön járó, magát mindenben igazán embernek mutató szivet takart, melynek dalos természete az ihlet termékenyítő perceiben a leggyengébb fuvallatra zengzetes versekbe szólaltatta meg kevés örömét, osztatlan sok bánatát. Költészetében leg•) Költemények. Irta Hám Sándor, Sátoraljaújhely. (Lővy A. kiadása.) Ára 2 kor. Kapható a kiadó könyvkereskedőnél és Dr. Perényi József kegyesrendi tanárnál.

többet érő, valóban irodalmi becsesei bir lírája. Pedig a lira, főleg a szerelmi lira nagyon szubjektív természetű dolog, már tárgyánál fogva is. Nem bontogat, nem csomózgat világra szóló, világot érdeklő problémákat, hanem az egyén kicsi szűk körében marad, a maga szivvilágával foglalkozik, melynek határa a múltban az emlékezés, a jövőben meg a reménykedés. Kinek jutna eszébe önös századunkban másnak magán ügyeivel bíbelődni, azok iránt érdeklődni, érzelmeivel foglalkozni? És éppen abban áll az istenadta tehetségeknek ereje, hogy ezen minndennapi, közönséges érzelmet, mely a sajátja és mindannyiunké, oly alakban tárja föl, hogy benne magunkra ismerünk s midőn a költő szerelmével rokonszenvezünk, voltaképen észrevétlenül a magunk sorsát is látjuk, a magunk sorsán örvendünk vagy szomorkodunk. Hám lírájában van gondolat, érzés és egyéniség, tele van reflexióval, képpel, hangulattal s mindezt a legki- fogástalanabb, kerekded költői nyelven közvetíti, mely távol van azon kontároktól, kik képzelt fájdalmaik s boldogtalanságuk unalmas döngicsé- lésére oly faragatlan verseket faragnak. Lelke borongós és szívesebben festi reménytelennek a jövőt, de sohasem visz a Byron-féle meghason- lás, a világfájdalom, a sötét tépelőrá magát középosztályunk, hogy fiait kereskedőnek nevelje. A diplomás pályákra még ma is özönlik a diákság, mig kereskedelmi iskoláink túlzsúfoltsága miatt csak kevés a panasz. Hát még évtizedekkel ezelőtt! Séma kisnemes, sem a cívis nem akart tudni róla, hogy fiából holmi kereskedő legyen. A jobb társaságokban legföljebb szánakozásból tűrték a kereskedőt, a tekintélye nem valami nagy volt.

Ez a beteges úrhatnám felfogás bezzeg alaposan megboszulta magát, amikor kitűnt, hogy mező- gazdaságunk nem elegendő népünk fentartására. Mert nemcsak hogy a termőföldet kiszipolyozó, parlag mezőket nem ösmeiő gazdálkodásunk következtében a termések eredménye alábbszállott, de alábbszállott a termések értéke is. A közlekedés rohamos fejlődése lehetővé tette, hogy messze tartományokból, sőt Amerikából, de még Ausztráliából is szerezhessen a külföld gabonát, mégpedig olcsóbban, mint hazánkból. Szinte átmenet nélkül arra a tudatra kellett ébrednünk, hogy az ipar és annak hathatós segítője, az eddig lenézett kereskedelem nélkül nem tarthatjuk fenn háztartásunk egyensúlyát.

Ez a tudat adta meg az impulzust arra, hogy végre mi is fokozott figyelmet fordítsunk a kereskedelemre. Most már nem értük be azzal, hogy a lassanként elmaradó külföldi kereskedés örvényei fölé. Sokban hasonlít tán Reviczkyhez. Ha biztatja is magát egy jobb jövővel, nem hisz benne maga sem. Hiába biztatja édes anyját is e refrainnel:

Meglásd, az idő egyszer eljön,

Mikor én még boldog leszek.

Az utolsónak mégis ily fordulatot ad:

Hisz az idő, ha sirral is jö,

Még ott is boldogabb leszek.

Szeretni és szerettetni vágy s azt itt a földön keresi. A tavasz, nyár, ősz képei mind reflexiókat keltenek benne s igazi lírikushoz illően mindig csak visszatér önmagára, hiú szerelmére. Á harmatesepp meggyógyítja a bágyadt virágot.

S im egy kérdés száll szivembe E cseppeket, hogyha látom:

Vájjon szivem gyógyitja-e Ez a harmat — szempillámon?

Gyógyithatlan sebére írül fölkeresi a természetet, a tudományt, barátait, a vig cimborákat, kikhez ragaszkodik mindhalálig és ilyenkor szilaj, csapongó bordalokat ir, melyeket jeles férfiak siettek kottára szedni, de a mámor csillapultával újra csak Juliskájának képe van előtte, korán, későn, foglalkozásai közepette is. Néha tagadja szerelmét, hogy soha sem szeretett még s megindító esengései után végre lemond szerelméről.

dőket gabonafeleslegünk értékesítése végett mi keressük fel, hanem iparkodtunk nemcsak gabonánknak, de mindinkább tökéletes- bülő iparcikkeinknek is piacokat szerezni. Ifjaink számosabban léptek a kerekedelem praktikus pályájára. Nevelésükre számos kereskedelmi iskolát létesítettek. Kereskedőink műveltsége azóta annyira fokozódott, hogy az az egyéb kereseti osztályok műveltségével vetekedhetik.

Dacára ennek, még mindig az ősi virtus árnyékában hüsöl a magyar közélet. Az amerikai, az angol kereskedelmi szellem bámulatunk tárgyát képezi ugyan, de azért mégse becsüljük meg érdem szerint a kereskedelemmel foglalkozókat, s olyannyira beleéltük magunkat a beamter világba, hogy a tiszteletreméltó kereskedői pályát nem sorozzuk a legkivánatosabbak közé.

Ösmervén a nemzeti hatalom alapvetésének titkát, élhetetlenség, ha hasznát nem vesszük. Szerencsére, nem mindenki riaszt- tatja el magát a társadalomnak a kereskedői pálya tekintélye felől táplált téves felfogásától.

Amig a kereskedői pályának nem adjuk meg az őt megillető tiszteletet, hiába várjuk közgazdasági viszonyaink konzolidálását.

Boldogulásunk kulcsát a kereskedelem őrzi; övé a jövő. Becsüljük meg, hogy erősödjék — mindannyiunk hasznára!

Csak azt kérem még — s annyi könyórt Hallgathatsz búm kérésire —

Jer el hozzám s hideg közönnyel Súgd meg: vájjon boldog vagy-e?

Dalai mindig eredetiek, változatosak, fordulatosak. A hangulatosságot nem a helyzetek részletezése, fes- tegetése segíti elő, nem a képeknél, tárgyaknál hosszantartó időzés, hanem a jellegzetesnek, a kifejezőnek tömörítése, mi nem egyszer csattanó point-nel végződik. Csinos kis ver- secske a következő:

Lobogó lángu csillag égett Az éj sötétiben.

Szerelmese az óceán Lenn zúgott csendesen.

A tenger várta őt ölébe,

S a fény kacsintgatott;

A tenger várta öt epedve S a csillag hallgatott.

A szürke hajnal jött... s a csillag A víz ölébe hullt,

S a hajnal ettől meglepetve Szelíden — elpirult.

Leghatalmasabb, eszmékben, gondolatokban leggazdagabb költeménye „Vágyom“, mely tán hattyúdala volt. Á szenvedésekben kifáradva, nyugalmat, megelégedést, pihenést óhajt, „pár csendes percet, néha-néha csak, hol az emberben tisztul a salak, hol a magány emel végetlenül, ahol a szív magától nemesül“ s csodálhatja az embert küzdelmében, munkájában s tán osztozhat örömében, csodálhatja

Iiapnuk kjni Hxáwia 4 oldal.