Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-01 / 132. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. December. 1. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Anyakönyvi kinevezések. A belügyminisztérium vezetésével meg­bízott m. kir. miniszterelnök Zem- plénvármegyében a monoki anya­könyvi kerületbe Potoczky Andor segédjegyzőt, az erdőhorváti-i anya­könyvi kerületbe pedig Halász Pál segédjegyzőt anyakönyvvezető helyet­tessé nevezte ki. )( A kivándorlók érdekében. A nem engedélyezett szállító vállalatoktól előre vásárolt hajójegyek elkobzása körül követett eljárás enyhítése tár­gyában a m. kir. belügyminiszter 109701/904. szám alatt vármegyénk törvényhatóságához a következő kör­rendeletét intézte: Ismételten emeltet­nek nálam panaszok, hogy a hatóságok és közegeik a kivándorlóknál talált és nem engedélyezett szállító vállalatok hajóira szóló u. n. prepaidek (előre vá­sárolt hajójegyek) elkobzásánál hely­telenül járnak el, s azokat oly esetekben is elkobozzák, midőn azokat hozzátar­tozóiktól kapták, vagy a midőn a hajó­jegyek tulajdonosai idegen állampolgár­ságukat igazoló okmányok birtokában vannak. Felhívom ennélfogva a czimet, hogy az alantas hatóságokat és ható­sági közegeket utasítsa, hogy az ily előre váltott jegyek lefoglalása körül kellő körültekintéssel és tapintattal jár­janak el, s azokat a kivándorolni szán­dékozóktól csak akkor vegyék el, ha kétségtelen, hogy azok valamely nem engedélyezett hajóstársaság, vagy ennek ügynökei által küldettek; ha ellenben a kivándorolni szándékozók a náluk levő iratokból, vagy egyéb alkalmas módon kimutatják, hogy ezen jegyeket valamely rokonuk vette számukra, vagy ha a kivándorló az Észak-Amerikai Egyesült Államok vagy bármely más idegen állam polgára, a hajójegyek, bár­mily vállalkozótól vagy ügynöktől szár­maznak is, tőlük el nem kobozhatok, s az idegen állampolgárok útlevél vagy más igazolvány felmutatására sem kö­telezendők, hacsak ezt különös rendőri okok szükségessé nem teszik. Budapest, 1904. évi november hó 10-én. Tisza s k. HÍREK. A tüdőbetegekért. — dec. 1. József főherceg és Lukács László főispán — mint a József főherceg szanatórium egyesületének védnöke illetve elnöke — az alábbi levelet intézték a tüdőbetegek részére épi­a természetet pompájában és az Is­tent hatalmában. Ezek már a józa- nodás hangjai, olyan emberé, ki már a szenvedélyek hullámverésein túl van s kezdi objectiv módon értékelni környezetét. Ilyenkor szokott föllépni a kibékülés sorsunkkal, a megbocsá­tás ; amiért hevültünk, annak kicsiny­lése, esetleg könyek közt kacagva kigúnyolása, szóval a humor. Köl­tőnk e kiforrottságot azonban nem érhette meg; beteg lelke beteggé és utoljára sírba tette testét. Életében a nyilvánosság elé csak alkalmi költe­ményeivel, ódáival lépett, melyekben egészen el tud feledkezni magáról. Katona, Arany, Petőfi, Dugonics szel­leméhez Írott versei ódái magaslaton szárnyalnak, hazafias költeményeiben izzó hazaszeretet parazsa ég, mely éget és gyújt. Méltó szerzetének hír­nevéhez, mely 48-ban a branyiszkói hőst tudta adni a hazának. Heine- dalai ügyes szellemi mutatványok. A verskötet végén egy kisebb lélekzetü 3 énekes eposzt találunk a veszprémi ütközetről, melybe szeren­csésen vegyíti bele a regényest, mely szerint nem Wenczel győzte le a po­gány Kupát, hanem a páncélba öltö­zött Letke, a Kupától legyilkolt ap­ródnak menyasszonya. Versei itt is gördülékenyek, festői rajzai, leírásai mint jó elbeszélőt mutatják be. tendő szanatórium sátoraljaújhelyi és e vármegye hölgybizottsági tagjaihoz, kérve, hogy a humánus intézmény létesítését tőlük telhetőleg támogassák. Mi meg vagyunk győződve, hogy úgy e város, mint vármegyénk ne- meslelkü hölgyeihez nem eredmény­telenül megy a kérelem s az elárusi- tásra szánt sorsjegyek az utolsó szálig elfognak fogyni. Nem nagy dologról van szó, s azok a hölgyek, akik egész életüket egyébként is az emberiség szenvedői sorsának enyhítésére for­dítják, nem fogják sajnálni a fáradt­ságot, hogy a kapott 20 darab sors­jegyet, melynek összértéke csak 20 korona, értékesítsék. Ennek biztos tudatában közöljük a felhívást: Az emberszeretet nevében for­dulunk Nagyságodhoz, kegyesked­jék esdő kérésünket meghallgatni. Félmillió tüdőbeteg sorvad ha­zánkban s pusztul el. Elpusztul akkor, mikor hazánk­nak legjobban szolgálna. Mennyi gyászt, mennyi nyo­mort jelent ez! Borzasztó szám s hallatára megrendül minden szív. Mentsük meg a tüdőbetegeket! A tüdőbetegeknek emelendő népszanatóriumok építésére jóté- konycélu sorsjátékot rendezünk. — Sorsjegyeink ára csupán egy ko­rona . Egyesületünk igazató-választ­mánya határozatából fordulunk Nagyságodhoz, kinek érző szivet adott a jó Isten, ki eddig is a szen­vedés könyüinek letörlésére sietett, kegyeskedjék ismert buzgóságával ügyünknek zászlóvivője lenni és odahatni, hogy a népszanatóriumok alapja minél több sorsjegy eladásá­val gyarapittassék. Örvendeztessen meg mielőbb bennünket becses soraival, váljon szentelhet-e drága idejéből néhány órát a haláljegyzett betegek meg­mentésére? s legyen kegyes jó szívvel fogadni a hölgybizottság elnöke és a bizottság titkára által elárusitásra küldendő sorsjegyeket. Fogadja elhatározásáért köszö- netünket és nagyrabecsülésünket 1 Budapest, 1904. nov. hó 29-én. József főherceg, Lukács László, védnök. cs. és kir. kamarás, főispán, elnök. — Egyházi hirek. A rom. katb. egyházban Advent nov. 27-én kezdő­dött és tart egész karácsonyig.. Az utolsó roráté deczember 23-án lesz. A hajnali misék minden nap hat órakor Ha tekintjük Hám Sándor költői egyéniségének jellemvonásait, min­denek előtt eredeti tehetségnek kell őt tartanunk. Az ó- és újkor remek­íróin müveit lelke nem csatlakozik mintákhoz, iskolákhoz ; nem utánzó, átvevő, hanem önmagából merítő, ön­tudatos művész. Az ideális és való élet ellentétei szive mélyéig fölindit- ják, szivének e fölindulásai közt él s ha kevésbbé ragaszkodik is az élet­hez, ha többet szomorú is, mint vi­dám, ha több is a vihar, mint a ve­rőfény, de legalább ennek nyilvání­tásában sohasem érzelgő, hanem igaz és őszinte. Nem a mások gyönyörű­ségére, hanem saját vigsztalására irta verseit és igy annál megbízhatóbbak. Fő érdeme, hogy azt a megszokott, agyoncsépelt, sokszor és sokféleképen megénekelt tárgyat, a fájó szerelmet, azt az egyhangúan egyforma tartal­mat művészi, változatos alakba tudta átolvasztani és az ő alakjában ro­konszenvessé, elfogadhatóvá és élvez­hetővé tenni. Halálával egy emberi szív gyászos története, vele egy költő ékesen zengő ajka záródott le a maga könnyebbülésére és a magyar iro­dalom veszteségére. Majtényi Gyula, balassagyarmati áll. fógym. tanár. tartatnak, amikor a plebánia-templo- mot nagy számban keresik föl az ájta- tos hívők. Egyidejűleg közöljük, hogy a bold. Szűz szeplőtelen fogantatása dogmája kihirdetésének 50-ik évfor­dulója alkalmából a magyarországi püspöki kar rendeletéből kifolyólag nagyobb szabású ünnepségek tartat­nak. Dec. 5., 6., 7. és 8-án d. u. 5 órakor alkalmi szt. beszédek tartat­nak a plébánia templomban és litá­niák a lefölségesebb Oltáriszentség kitétele mellett. Szent beszédeket tar­tanak: dec. 5-én, d. u. Katinszky Geyza apát, főesperes-plebános, dec. 6. és 7-ón d. u. Petsár Gyula hitok­tató, dec. 5-én d. e. Vay Mátyás, d. u. Varga János s. lelkészek. Dec. 7-én, a déli és esti harangszó után egy negyed óra hosszat szólnak az összes harangok szintén a fenti ren­deletből kifolyólag. — Személyi hir. Lónyay Ste­fánia grófnő — mint lapunknak Bod- rogolasziból Írják — tegnapelőtt utazott el onnan férjével, gróf Lónyay Ele­mérrel Bécsbe, ahonnan Windisch- Grátz Erzsébet hercegnő látogatá­sára Ellischauba utaztak. — Molnár Viktor — főrendiházi tag. A hivatalos lap tegnapi száma közölte Molnár Viktornak, Molnár István ny. zemplénvármegyei főispán fiának főrendiházi taggá való kineve­zését. Molnár Viktornak, Temesvár- megye és Temesvár népszerű főispán­jának e kitüntetése Temesmegyében általános megelégedést keltett. — Főigazgatói látogatás. Szieber Ede, kir. tan., tankerületi főigazgató nov. 30-án városunkba érkezett a róm. kath. főgimnázium hivatalos látoga­tására. A közszeretetben és köztisz­teletben álló tanférfiut a főgimn. ifjú­sága dec. 3-án hangversenynyel üd­vözli. — Megbízás. A király a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter előterjesztése folytán a vallás- és ta­nulmányi alapra felügyelő bizottság tagjainak sorába Majláth József grófot felvette. — András napja. A névnapok között a legelső helyen van András napja, az ólomöntés ideje. A nép széles rétegeiben még most is bizonyos re­gényes zománccal van bevonva e nap s a modern kor szelleme sem képes kiirtani az András naphoz fűződő né­pies szokásokat. — Városunk köztisz­teletben álló főgimnáziumi igazgatóját Kovács Endrét tegnap számosán ke­resték föl barátai, ismerősei és ta­nártársai közül, hogy nevenapja alkalmával kifejezzék puritán sze­mélye iránt való tiszteletüket s hogy jó kívánságaikkal halmozzák el. — Tél. Ma reggel óta szép fehér hólepel borítja a várost és környékét. — Sürü hópelyhek hullanak alá és mindent fehérre festenek. A merre szem ellát, puha fehér takaró borit el hegyeket, völgyet és a mezőséget. Ha a most megindult havazás állan­dóbb jelleget ölt, ha nem áll be az olvadás, — akkor maholnap beáll a szánka-szezón is és utcáinkon kocsi és szekér helyett szánkóba fogott csi­lingelő lovak száguldanak majd mind­azok örömére, akik ennek a téli él­vezetnek hódolnak. A felhők mögül ki-kibujkáló nap azonban az ellenke­zőjét látszik megvalósítani. A mele­get árasztó sugarak erősen neki tűz­nek a . hónak és a fehér hóból sok helyütt sár lesz. Csak az estére be­álló és az éj folyamán tartó hideg fog majd a tartós olvadásnak ellent állani. — Halálozás. Özv. Doby Nán- dorné szül: Platz Magdaléna, néhai Doby Nándor állomási főnök özve­gye — mint részvéttel értesülünk — november hó 30-án elhunyt. — A ha­láleset alkalmából a család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Doby Angella, Kazsimér Lászlóné, Czéklásy Sándorné, Doby Gyula, mint gyer­mekei, Kazsimér László, Czéklásy Sándor mint vejei, Wihs Róbert, Béla, Vilma, Elvira és Zoltán, Bol­dizsár Gyula, Kazsimér Elza és An­gella, Czéklásy Margit és Emma mint unokák fájdalomtól megtört szívvel jelentik anyjoknak, illetve nagyanyjoknak özv. Doby Nándornó szül. Platz Magdolena állomásfőnök özvegyének, folyó év november hó 30-án délután 6 órakor, hosszas szen­vedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, élete 70-ik évében tör­tént gyászos elhunytát. A megboldo­gult földi maradványai folyó hó 2-án délután 2 órakor fognak a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint a helybeli köztemetőben örök nyu­galomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise-áldozat folyó hó 3-án fog az Urnák bemutatatni. Sátoraljaújhely, 1904. december hó 1. Áldás, béke lengjen porai fölött! — Rákóczi hamvai. Mint újab­ban értesülünk, Thallóczy Lajos osz­tályfőnök a közös pénzügyminiszté­riumban e hó első napjaiban Kon- stantinápolyba utazik. Utjának célja az, hogy bizonyos megállapodásokra jusson a török kormánynyal Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak a hazaszállítása tekintetében. — Az elvált asszony ellen. Már nehány évvel ezelőtt vette el Pausák János földműves az egyik szomszéd helységből Markos Zsófit. Azonban több időt töltött a derék férj a korcs­mában, mint a felesége oldalánál, igy tehát állandó volt köztük a vi­szálykodás, mely végre is oda vezette, hogy az asszony haza ment a szü­lőihez. Pausák tűrte egy ideig ezt a szalmaözvegységet, aztán felkereke­dett, elment a feleségéhez, Ígért égre földre mindent, javulást, megváltozást és csakugyan hajlott is a szóra az asszony, ismét együtt éltek. De az ígéret csak ígéret maradt. A férjuram tovább is korcsmatöltelék volt, az asszony meg egy szép napon ismét összeszedte a holmiját, elment haza és meg is indította férje ellen a váló­pert. Pausák semmikép sem akart a válásba belenyugodni, elment tehát ismét a feleségéhez, de ez most sem hallgatott rá. Erre a részeges ember bicskáját rántotta elő és evvel támadt Markos Zsófira, azonban sikerült le­fegyverezni, még mielőtt baj esett volna. Á felesége feljelentette kése­léséért. — Külföldi útlevelek. A kiván­dorlásra való hajlam egyre fokozódik népünknél. Dacára annak, hogy a kivándorlás ez idő szerint nagyon megvan nehezítve, az alsóbb néposz­tály tömegesen hagyja el szülőföld­jét és igyekszik eljutni a messze ide­genbe, ahol jobb sorsot vár, köny- nyebb megélhetésre számit. Hogy mennyien vannak különösen nálunk, Zemplénvármegyében, akik Amerika felé veszik utjokat, a kiváltott útle­velek mutatják. Áz elmúlt október hónapban is jóval ezren felül kértek és kaptak külföldre szóló útlevelet vár­megyénkben, amely számból Sátor­aljaújhelyre mintegy negyven esik. És ez a nagy szám nem hogy apadna, de folyton emelkedik. A kivándorlás arányaival szemben elenyésző csekély a visszavándorlás. Alig negyedrésze tér vissza a kivándorlóknak, sőt gyak­ran ennél is kevesebb. — Elgázolás. November hó 30-án délben egy vigyázatlanul és sebesen hajtó kocsis ismét elgázolt egy cse­léd-leányt. Kis István kocsis, a 6-ik számú bérkocsival a Juhász-féle Fő­utcai ház előtt elütötte az utcán ke­resztül futó Lechner Annát, Windt Jakab kárpitos cselédjét, aki a földre esett és a száguldó lovak és kocsi ke­resztül ment rajta. A sérült leányt komolyabb baj nem érte, csak arcán sebesült meg egy kissé. A vigyázat­lanul hajtó kocsis ellen a rendőrkapi­tányság megindítja a kihágási eljá­rást. V — Kellemetlen tévedés. Gyana­kodott erősen B. J. a feleségére, fél­tette az asszonyt és szentül meg volt győződve, hogy szeretőt tart a szom­széd U. I. személyében. Pedig alap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom