Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-17 / 126. szám
Sátoraljaújhely, 1S04. november í7. 126. (4348.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ő&ioralja-TJjnely, íötér 9. száza. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző i fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nj bittérben miuden garmond sor 80 fill. Sarminckettedik évfolyam.-r-~. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Moczner Gyula főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, !' évre 6 kői aegyedovre ;) k .r. —- Bgyea sséin éra 8 űilér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél írJoden s/.o után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi munka. — nov. 17. (—2.) Jókai szerint a munka az imádság után a legszebb isteni tisztelet. A munka a valamivel bírás, a gazdagság forrása, a megélhetés biztosítója s általában a munka- által jutunk mindannak birtokába, amit megszerezni, amit bírni érdemesnek tartunk. A munka nemesíti a lelket; a munkás emberből rossz ember nem lesz, vagy ha lesz is, csak nagy ritkán, valami nagy csapás következtében lesz azzá. Dolgozni mindenkinek kell. A földműves, a mesterember dolgozik kezével és elméje csak vezeti azt, a napszámos meg, mint a gép, csak azt dolgozza, amit eléje adnak; az iró, az orvos, a tanító, az ügyvéd észbeli munkát végez, a kereskedő észbelit is végez, de a kezével is ugyancsak dolgoznia kell. Hanem, bogy a munka e nevet megérdemelje, hasznosnak kell lennie, vagyis anuak számára, aki végezi, hasznot kell hajtania. Aki hamis pénzt csinál, az is végez munkát, de vájjon nevezhető-e munkája munkának, ha még úgy belefárad is? Nem biz az; mert kinek sem bajt vele hasznot, hanem mindenféle kárt okoz. Ő maga előbb-utóbb lépre kerül, tehát munkája gyümölcsét nem élvezheti; másnak, akire talán rátukmálta hamis pénzét, kárt esiÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A szerelem hatalma A „Zemplén“ számára irta: Auiáiié. Komoly, érett férfiú lettem anélkül, hogy a boldogságot elértem, (Ismertem volna. Negyven éves, anélkül, hogy elfáradtam volna a küzdésben, várakozásban. A vénülés bizonyos könnyelmű vidámságával mozogtam fürgén abban a szürke hangyabolyban, mit társadalomnak, embereknek neveznek. Köztünk legyen mondva, picit blazirt voltam. No nem a sok szerelemtől! Kár volna engem avval gyanúsítani. Inkább a sok csalódástól csömörlöttem meg, fásultam el. Mert szerettem, hogy is mondjam, angyali kitartással, vastürelemmel. Szerettem egy gyönyörű szőkét, elvitte előlem egy huszártiszt. Szerettem egy pikáns, ennivaló barnát, elcsikarta tőlem egy poéta. Szerettem egy deli, szép, ifjú, pénzes özvegyet, elharácsolta előlem csengő vagyonával, égő aj a kával együtt egy ügyesen udvarló újságíró. Persze nekem nem állott oly hetykén a bajuszom, nem villogott oly veszedelmesen a szemem s nem nált, mert becsületesen szerzett portékáját elcsalja tőle olyas valamiért, amit amaz nem használhat, sőt nem ritkán még bajba is keveri. De az emberi társaságra nézve sem hajt hasznot, mert amikor liüsre teszi a törvény, benne ép, egészséges, munkabíró tagot vészit az el. Ha tehát a munka csakúgy munka, ha hasznot hajt, bizonyára oktalanul cselekszünk, ha olyasmire pazarolunk munkát, amit minden fáradság nélkül megkaphatunk ; vájjon ki mondaná azt okos embernek, aki fényes nappal betenné ablakait, s hogy láthasson, gyertyát égetne ? Haszontalan továbbá az a munka is, amit tudatlanságból, restségből vagy segítő eszközök hiányában végzünk és oly valamire pazarolunk munkát, amit kevesebbel is elvégezhetnénk ; igy például, ha valaki pajtájából egy méterraázsa búzát be birua vinni gabonásába, de azt nem teszi hanem szakaszonként hordja be; ha talicskán ötven téglát birna udvarára tolni, azonban ezt rösteli, hanem behordja ötönként kézben és tízszer teszi meg azt az utat, amit egyszerre is elvégezhetett volna. A munkás szolgálatot tesz, s a munkaadó azt ueki bizonyos összegű pénzzel visszaszolgálja; ezzel a pénzzel ismét szolgálatot tesz a munkás a kereskedőnek, mészárosnak, korcsmárosnak stb. kik neki e szolgálatot az általuk nyújtott portékával visszafecsegett oly szellemesen, elmésen az ajakam. Én, kérem nyugodt, komoly ember vagyok. S a nők Uramisten! Olyan csábítható jószágok, édes galambok, kiknek, lia égő szemek, fehér, meleg kezek intik : „tub-tub“ : ők rábukdácsolnak : „cupp-cupp“ 1 Sohasem értettem ahhoz, hogyan kell nőket örökre, vagy legalalább is sokára magamhoz csábitni, láncolni. Mint a hajótörött álltam fólrül az élet tengerének partjára vetve, ki sok küzdelmes oceánjárás után eltikkadva, elfáradva, csalódottan nézi, nézi, mint forrongnak az elemek. Mint zsibong hajókázva a vágyaktól, örömöktől lüktető élet és a tarka eleven hajóról a mélyen hömpölygő hullámokba néztem elgondolkozva: Még is jobb volna tán o sötét, vadul morajló tengerbe fűlni, pihenni s többé nem várni, csalódni. — S még sem buktam bele. Tarka, szép, kacagó leányok fájdalmat megvető tekintettel nevetlek szemembe. Hívtak vissza a mulató, színes, eleven, könnyű életbe. Ezeket is meguntam. Utáltam festett ajkuk, hazug beszédük, erőltetett ölelésük, csalfa csókjuk, bűnös, üres lelkűk. Kerültem ez illatos, tarka világot ledér nevetésével, péuzsóvár leikéivel. Következett utána komolyabb, szolgáltatják. Ugyauigy cserélik be munkájukat az orvos, az ügyvéd, a festő, az iró. Látjuk tehát az eddig mondottakból, hogy becsületes ember munka nélkül nem élhet meg, s hogy az emberek a maguk könnyebbsége végett egymásnak kölcsönösen tesznek szolgálatokat. Most vessünk még egy pillantást az észbeli munkára. A pap, az orvos, az ügyvéd, a tanító, a tisztviselő, mind észszel dolgoznak, dolgoznak pedig, hogy kapjanak munkájukért valamit, sok fejtörésbe kerül az, amit ezek néhány betűvel leírnak ! Aztán azt sem kell elfeledni, hogy ezek addig, amig megszerezték maguknak a szükséges tudnivalókat, sok esztendőt töltöttek el folytonos munkával, tanulással, s nem kaptak érte semmit, hanem apjuk még sok ezer koronát rájuk is költött. Azért nagyon téved az, aki azt véli, hogy az orvos vagy az ügyvéd többet kap, mint a mennyit munkájával kiérdemel, mert mi neki nemcsak az akkori munkáját fizetjük meg, hanem az azelőttit is, és még azt is meg kell gon- golnunk, hogy ha azt a pénzt, amit szülei rá költöttek, annyi sok éven át kamatoztatták volna, nagy summa nőtt volna ki belőle, ezt is vissza kell tehát lassanként fizetnünk. A kereskedő is tesz szolgálatot azonkívül, hogy pénzét portisztább -szerelmem. A gyönyörű, imponáló, úri asszonnyal. S megkezdődtek a veröfényesen szép, aranyos napok teli Ígéretekkel, szépséges álmokkal, édes vágyakkal, ezer csábos, bűbájosán varázslatos változatossággal. Tisztább, lelkesitőbb örömökkel. De feleség volt ő kedvessége. Nem enyém. Jöttek a rabszolga idők. — Bújni, alattomban járni, hazudni, színlelni, barátot csalni, férjet bolonditni, saját férfiasságát asszonyszoknyába bújtatni, erélyét elnyomni, bátor férfi lelkét gyáva viselkedésbe fullasztani s vágyteljes szivét lopott csókokban elhódítani. Botránytól tartani, szerelmet koldulni, titkos mellékutakon mászni, gúnytárgya lenni asszonynak, férfinek ; meguntam ezt is. Kibontakoztam a forró, tolvaj ölelésből, elhúzódtam a mást illető, édesen mámoros csókoktól, kikerültem a férj, a barát jogos helyét s magamra maradtam. Szomorúan, elhagyottan, egyedül, de igaz, bátor férfi lelkem- mel. S ha nem jutott estére édes csók, forró ölelés, de nem is kellett a tilosban bujkálni, asszonyt lopni járni. S ha most — mögöttem sok kalanddal s csalódással — munkámba temetve, fejemet néha felvetem régi szerelmeken elmerengve, elvonulnak tékába fekteti, szolgálattételéért tehát ö is érdemes jutalomra, szintúgy mint akármelyik szolga vagy munkás. Némelyek abban is nagyon tévednek, mikor azt hiszik, hogy többet adnak, mint kapnak. Erről a kézi munkás panaszkodik legtöbbet, de tekintsük csak a dolgot közelebbről: ha valakinek munkára van szüksége, oly más valakit keres, akinek eladó munkája van, ha a kereskedőnek eladó portékája van, vevő után jár, vagy pedig megfordítva: a munkás keres munkát és a vevő keres portékát. Mi történik ilyenkor? A kettő, amelyiknek egymásra szüksége van, találkozik és megegyeznek az árra, az ár meghatározásába pedig újabb időben — igen helyesen — nemcsak tisztán az érdem, hanem a méltányosság is kezd beleszólni s nemcsak azt tekintik, hogy egyszerűen csak a munka legyen megfizetve, hanem az azzal foglalkozó munkásnak és családjának megélhetése is biztosítva legyen munkája révén. Ezt követeli az a humánus elv, melynek szolgálatába egyértelmű elhatározással az egész világ szegődött. Ellenzéki terrorizmus. — nov. 17. Alig volt mostanában mélyrehatóbb és szükségesebb kezdeményezése a törvényhozásnak mint az, mi jelenleg tanácskozás tárgyát képezi a előttem a szépséges ideálok hervadton ;édes, szerelmes asszonyok öregen, tarka leányok fonnyadtan s jómagam unottan. S ha toliamat az aktákról leveszem, karjaim kitárom, szeretném, ha hűséges, tiszta női szív borulna az enyémre. Meleg, szűz ajkak közelednének az enyémhez s puha, meleg, gyöngéd kezek simogatnák félre az öregedő, búskomor ráncokat homlokomról. Ha még ebben bizni, hinni tudnék ! Ha még ezt elérhetném! Ha nem volnának oly keserű élettapasztalataim. Ha hűségről, odaadóan nemes, női lélekről, igaz szerelemről s a lélek szűzi tisztaságáról megvolnának ifjúkori ábrándjaim, fényes illúzióim, akkor, akkor felragyogna lelkem sötét fenekén a hit, a remény fénysugara s tudnék még hinni jellemben, hűségben, szeretetben, igaz, benső, szebb életben. Mily boldog volnék, lehetnék mégl Mily szívósén hajolnék meg a tiszta szerelem hatalma előtt! Mily jámbor vén legény, ifjú férj volnék. De nincs, nincs benső, igaz szerelem, nincs őszinteség. Máskép, egészen máskép nyilvánul, éli világát, szedi kamatját manapság — a „szerelem hatalma“. ■f#'' I<npnnk imái »iám« 4 oldal.
