Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-15 / 125. szám

2. oldal

ZEMPLÉN.

November 15.

ismétlődő társadalmi mozgalom az, mely egymás után ragadja magával a különböző országok népeit. — A 30-as és 40-es években Németországban vetette legnagyobb hullámait s ma már ott teljesen megszűnt, lehet és a valószínűség remélni engedi, hogy ugyanilyen természetes módon fog az nálunk is megszűnni. Amint Majláth József gr. megjegyezte azonban mindenesetre visszás, hogy az egyházi hatóságok azzal is kezére dolgoznak a kivándorlási mozgalomnak, hogy bizonyos időre magyar lelkészeknek szabadságot adnak és biztosítják nekik, hogy 2—3 évi távoliét után ismét elfoglalhatják itthoni parochiájukat. Ilyen módon igazán nem szabad a kivándorlást dédelgetni.

Molnár Béla interpellációja folytán jelontette a tanfelügyelő, hogy az engedélyezett 22 állami iskolából 19 már készen áll, 3-nak pedig a mai napig kellett teljesen elkészülnie.

Hönscb Dezső műszaki tanácsos egy hozzá intézett kérdésre tudatta a bizottsággal, hogy Fischer Géza mérnök ismeretlen helyre szökött, minek folytán ellene a fegyelmi eljárás elrendeltetett.

A pénzügyi közigazgatás köréből felemlitésre méltó, hogy Tállya város képviselőtestülete ellen a közig, bizottság kimondotta az anyagi felelősséget, mert a szó szoros értelmében megtagadták a közadók beszedését.

Az ülés déli 12 órakor ért véget az összes tárgyak elintézése után.

— nov. 15.

Végszó — a végszóra. Most, hogy Gál Lajos ur valótlan állításai teljes megvilágításba hozattak, jónak látja á közfigyelmet a „Zemplénében kifejtett irodalmi munkásságára terelni; „4 éven keresztül dolgozott és ingyen“, igy írja ő, hát kijelentem, hogy én Gál Lajos urat soha nem bíztam meg, sem nem kértem arra, hogy a „Zemplén“ részére dolgozzék s igy adósának sem érzem magamat; egyébként is irodalmi tevékenysége azon időre szorítkozott, amikor itten a tiszt, fogyasztási szövetkezetét óhajtotta megalakitani, illetőleg annak a „Zemplén“ utján propagandát csinálni, ez teh,át nem is volt valami önzetlen munkálkodás. Végül Írja Gál űr, hogy cikkeinek elbirálására nem

tám az Almanach elé, ahol az elbeszélő irók évről-évre összegyűlnek, hogy talán hozzá kellene látni a közjogi alaphoz és belőle meríteni thémákat regényekre, novellákra és esetleg apró rajzokra.

Hiszen az igaz, hogy addig kellett volna szólnom, mig az öreg élt. Az öreg tudta volna azt megcsinálni s az ő neve vitte volna szét legjobban a világ minden tájéka felé. Ő tudta, mit tesz az, mikor ebben az országban azt mondják: „a császár nevében“, hogy dörög az ég s vil- lámlik, hadi sátrak fehérednek a halmokon s nehéz ágyús szekerek dübörögnek az utakon, mig ha azt mondják a „király nevében“, megváltozik a kép, mosolyog az ég, süt a nap, arató lányok dalától hangos az ut s fehér bárányok legelésznek a halmokon.

De hiszen gazdag bánya ez. Nem egyet, nem tizet, de ezer elbeszélni való sujet-t lehet innen hasítani nekünk, Jókainál kisebbeknek is.

Magamnak is van egy történetem. Alapjában bohóság, de egyenesen idevág. Egy szép amerikai özvegy asszonynak, aki fiskális is egyben, valami Vukovics Mirkó nevű ifjú udvarol, házasságot igér, pénzt csal ki tőle s azzal egyszer csak se

tart competensnek, hát e tekintetben is nyugodt lehet, mert én nem szoktam magam túlbecsülni, mint sok más emberi Sátoraljaújhely, 1904. nov. 15. Éhlert Gyula.

HÍREK.

Őszi hangok . ..

Süvit a szél, hull a fának Sárga szinü levele;

Nézem-nézem a hullását Szemem könnyel van tele.

Ne hulljatok, ne hulljatok Ti sárguló levelek;

Látástokon elmerengve Nagyon sokat szenvedek.

Őszi rózsa mond meg nékem Mért vagy olyan halovány?

Ki bántott hogy folyton-folyton Csüggedt fővel nézel rám?

Mi az oka haragodnak őszi rózsa mond nekem;

— Vagy oh ne mond, úgy is iudom Hogy a fájó érzelem.

— Az a bajom, hogy lehullott Életem zöld levele;

Hervadt rózsa lett belőlem Sírba vágyom oda le.

— Sárga szin a halál színe Sárga szin ül arcomon;

Jól tudom, hogy nem sokára Zöld fű virul siromon . . .

Miskolcxi Kovács Béla.

— Királyi adomány. Őfelsége a sárospataki gör. szert. kath. hitközségnek megrongált temploma helyreállítására magánpénztárából 200 korona segélyt adományozott.

— Állatorvosok áthelyezése. A magy. kir. földmivelésügyi miniszter Gaul Ottó m. kir. állatorvost Nagy- mihályból Báliéra, Gál falvi János m. kir. állatorvost Nyíregyházáról Nagy- mihályra és Ligeti Béla m. kir. állatorvost Algyógyalfaluról Sztropkóra helyezte át.

— Esküvők. Dr. Zloczky Pál királyhelmeczi ügyvédjelölt ma esküdött örök hűséget Jakubcsó Margitnak, özv. Jakubcsó Józsefné leányának Sátoraljaújhelyben. — Dr. Várkonyi Béla budapesti zenetanár folyó hó 20-án esküszik örök hűséget

bü, se bá, eltűnik az uj világból.

A szerelmes asszonyka busul, haragszik s rábízza a szökevény nyomozását egy magándetektívre, afféle Scherlok Holmesra, aki a maga módja szerint csodálatos nyomokon vagy két év alatt kiszimatolja és jelenti, hogy az illető hazament Horvátországba és most ott képviselő.

Nosza felkerekedik hősnőnk a nagy útra, viszi szenvedélye, meg a hajó, meg a vasút Zágrábig, hol egyenest a tartománygyülés elnökét keresi, hogy mindenekelőtt ő lépjen közbe a kínos ügy békés elintézésére nézve, magához hivatván Vukovics Mirkót, mire feleli az elnök:

— Valóban van itt egy Vukovics Mirkó nevű képviselő, madame, de ő most Magyarországon, Budapesten végzi a törvényhozási teendőket.

Az asszony gyanakszik, hogy félre akarják vezetni, füt-fát kikérdez s csak miután megerősítik mások is, hogy Vukovics most csakugyan hor- vát delegátus Budapesten, ül ismét vasútra és Budapesten toppan a képviselőházi elnökhöz ugyanolyan kéréssel.

— Hát igen, madame, — mondja az elnök — van itt egy Vukovics Mirkó nevű képviselő, de az most Ausztriában, Bécsben végzi a törvényDolozselek Etelkának, Dolozselek Albert helybeli birtokos leányának.

— Az első hó. A tél ugyancsak korán köszöntött be az idén, mintha csak a rossz gazdasági esztendő után a téli nyomor beköszöntésének előhírnöke lenne. Az első hó is lehullott már. Szombaton este — bármennyire is hihetetlen volt — sűrű hópihék szálltak alá és rövid félóra alatt sok helyütt bokáig érő hóban jártunk. Mint minden első havazásnak, ennek is az utána következő eső jött a nyomában, mely a friss hóból csakhamar sarat csinált. A közeli hegyeken azonban még most is ott fehérük a hó. Ha a hideg időjárás változatlan marad, — maholnap kezdetét veszi a korcsolya-szezon.

— Eljegyzések. Freund Benő vágszeredi gyártulajdonos f. hó 13-án váltott jegyet Kellner Bellával, özv. Kellner Józsefné leányával Sátoraljaújhelyben. — Dr. Wirkmann Ármin kassai ügyvéd eljegyezte Dr. Szőllőssv Lipót nyug. főtörzsorvos leányát Mar- g itot.

— Ebéd a miniszterelnöknél. Tisza István gróf miniszterelnök f. hó 14-én délután fél 4 órakor a református zsinat tagjai számára ebédet adott, melyre a következő zemplén- megyei zsinati tagok voltak hivatalosak ; Bernáth Elemér, Dókus Ernő, Fejes István és Meczner Béla.

— Wolkenstein gróf balesete.

Wolkenstein Oszvald gróf huszárhadnagy, aki tudvalevőleg a legutóbbi debreceni ezredversenyen lebukott lováról és súlyos agyrázkódást szenvedett, már a javulás utján van. A gróf valószinüleg a napokban Debreczen- ből Bodrogkereszturra megy, ahol szüleinél várja be felépülését.

— Az ev. református zsinat f. hó 14-én tartott ülésén Fejes István, Meczner Béla, Dókus Ernő és Ké- részy Barna az egyházi adóügyi bizottság tagjai közzé választattak be.

— Tolvaj a kéményben. Eredeti módon bűnhődött meg tegnap este egy tolvaj egyik szomszéd faluban. Sas Pál gazda ugyanis disznótort tartott a napokban és a sok inycsá- bitó sonkát, kolbászt és hurkát a házban levő kéménybe aggatta. Nagy Pál fuvaros erről tudomást szerzett és tegnap este belopódzott a Sas házába, behatolt a füstölő konyhába és az ott függő sonkákat kezdte dézsmálni. A kémény alatti tűz, melynek füstje volt hivatva a sonkákat konzerválni, már kialvófélben volt s igy elég köny- nyen ment a tolvaj munkája. Időközben azonban a Sas leánya szintén bejött a füstölő konyhába, hogy a tüzet felélessze. A tolvaj a közelgő léhozási teendőket.

Mrs. Borckley (mert igy hívhatják) hitetlenül rázza szép fejét. Ami lehetetlen, de mert mások is megerősítik, hogy való ami való, "Vukovics most magyar delegátus Bécsben, rászánja magát az odautazásra, felkeresni Bécsben a delegáció elnökét.

Keresi, keresi, de azt mondják, már éppen tegnap végezte be dolgait a delegáció, tehát szétoszlott, következésképp elnöke sincs. Mrs. Borckley türelme ezzel kimerül, abbahagyja Vukovics üldözését, ludja isten melyik városban és melyik országban hoz azóta törvényeket, madame megelégszik most már a tapasztalatai megírásával, melyeket a „Newyork Héráidéban tesz közzé, hogy Európában voltaképp csak egy törvényhozás van, mely mint a cséplőgép, vándorol egyik helyről a másikra és egy ilyen különös körúton megreperálja a törvényeket a continens államaiban.

Eddig az én thémám, de persze nem ily gunyoros módon szövődnek Mrs. Brockley dolgai. Olyanformán kellene beállítani, hogy kiváncsi és utána jár, mígnem világosan áll előtte a komplikált közjogi alap. Sőt azt is megengedem, hogy ez még nem is a legszerencsésebb théma. Csak úgy

pések zajára felmászott a kéménybe, de a szűk nyílás miatt nem bírt a kéményen kimászni, s amint az újra feléledt tűz csiklandó füstje orrába hatolt, tovább erőlködött, csakhogy most már sem fel, sem le nem birt mászni. Kétségbeejtő helyzetében aztán iszonyatos orditozásba tört ki, ami odacsőditette a háznépet, mely a megpörkölt tolvajt csakhamar kiszabadította. A gazda a póruljárt tolvajt, minthogy egyéb kár nem történt s a megérdemelt büntetést amúgy is elvette — szabadon bocsájtotta s ez meg is fogadta, hogy soha többé nem kívánkozik idegen sonkára.

— Jótékonyság. Gróf Andrássy Sándor, a havaji gk. templom céljára 50 koronát küldött Zima György g. kath. esperesnek.

— A féláru vasúti jegy váltására jogosító arcképes évi igazolványok az

19U5-ik évre idejekorán leendő érvé- nyesithetés végett a m. kir. államvasutak igazgatóságához (VI. kér. Ádrássy-ut 73—75. sz.) f. évi november hó 10-től kezdődőleg legkésőbb december 31-éig beküldendők, azok az igényjogosultak pedig, akiknek ily igazolványuk még nincs, de az 1905. évre váltani kívánnak, az igazolvány kiállítását ugyancsak a fenti időközben kérelmezhetik. Figyelmeztetjük az órdelteket, hogy akik az arcképes igazolványt meg nem szerzik, vagy az iránt elkésve folyamodnak, a rendszeresített utazási kedvezményre való igényt az 1905. év folyamára úgy magukra, mint családtagjaikra nézve elvesztik. A nyugdíjasok a lakhelyükre illetékes közigazgatási hatóság által nyugdíjas minőségüket és azt, hogy díjazott tisztséget vagy fizetéssel járó hivatalt nem viselnek folyamodványaikon igazoltatni tartoznak.

— Házasság. Krausz Jenő kis- várdai rabbijelölt folyó hó 8-án lépett házasságra Homonnán Salzer Miri- vel, Salzer D. L. homonnai kerületi főrabbi leányával.

— A hűtlen asszony. Nem jó viszonyban élt Kálos János a feleségével. Ez a viszony természetesen nem igen járult hozzá a férj és feleség szeretetének növeléséhez, hanem bizony a fiatal menyecske mindinkább jobban-jobban elhidegült az urától, sőt később a szomszéd le- gényfiára vetette szemeit, amit a menyecske ura nem vett ugyan mindjárt észre, de később rájött felesége hűtlenségére. Ettől a perctől kezdve folyton üldözte az asszonyt és mindenáron el akarta űzni a háztól. A feleség azonban tiltakozott ura erőszakossága ellen; esküdözött, hogy ő

hevenyében vetettem papírra. Másoknak esetleg jobb jut eszébe.

Azért tehát újból ajánlom indítványomat, hogy ismertessük munkáinkban egyszer-raásszor országunk közjogi helyzetét.

Hiszen igaz, hogy az iró előtt első a művészi cél s azt nem szabad alárendelni semmi másnak. A pegazus nem arra való, hogy idegen terheket vonszoljon. Még a tudományt se illik szolgálnia. Mert az iró vénája szuverén. Tehát nem lehet szolga. Jules Verne, aki a természettudományokat, Ebers, aki az Egyptologiát szolgálja vénájával, bizonyára filiszter számba mennek az Olympuson. Bolondság az, olyan, mintha valaki champagnei borral öntözgetnó kertjében a sárgarépa palántákat, hogy ki ne száradjanak, mikor arra a kutviz is jó.

De nekünk magyaroknak dicsőségünk az effajta eltévelyedés. Szolgáltuk már a nemzeti politikát, vontattuk a kátyúból. Nem volt irántunk hálás ezért. A kormányok soha se tettek semmit a szép litteraturáért. De mindegy. Most, mikor azt látjuk, hogy a közjogi alap ismertetésének dolgában mozdulatlan az ország szekere, elő azokkal a kis szárnyas lovacskákkal 1 Fogjuk őket mégegyszer hámba, a szekér elő.