Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-09-20 / 102. szám
Earmíncketteiife évfolyam. Sátorai] a-üjhsiy, 1904. szeptember 20. 102. (4324.) Megjelen minden második napon kedd. csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoralja'Ujnely, főtér 9. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Zemplén Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kov negyedévre 8 kjr. » Egyes szám ára 8 fillér. — Apró hirdetéseknél minden garmond sző 1 fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. ifj. Mecsucr Gyula, főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi JVÍagyar véüő €gycsiilet. Irta: Dr. Kossuth János. Sátoraljaújhely, 1904. szopt. 20. II. Poroszország I. Frigyes Vilmos uralkodása kezdetén ipar tekintetében az összes német államok között a legelmaradottabb volt. Mondhatni összes szükségletei tekintetében a külföldre szorult, ami egy kis és hozzá tehetjük szegény országocskát — a minő akkor (a XVII. század elején) Poroszország volt — közgazda- sági tekintetben a legsúlyosabb válsággal fenyegetett. A zord I. Frigyes Vilmos, aki uralkodói kötelességeit a kegyetlenségig menő szigorúsággal teljesítette, igazán vasmarokkal fogott hozzá birodalma iparának megteremtéséhez. „Valamely ország ipar nélkül — irja szűkszavú parancsában — olyan, mint az emberi test étet nélkül, ergo halott ország, mely állandóan szegény és nyomorult s mig fennáll: sohasem virágozha- tik“. Törekvését zsarnoki tettereje és alkut nem ösmerö szívóssága támogatja. S amit a merkantilizmus csak kieszelni képes volt korában, annak minden elvét vaskövetkezetességgel alkalmazásba veszi. Mit sem törődik azzal, hogy a Poroszországban szerezhető ipartermék rosszabb és drágább, mint a külföldi, sőt, hogy a katonai fölszerelések gyártására általa fölállított „Lagerhaus“ is selejtes és drága árut produkált, „a belföldi A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Akkordok. I. Csak könyre móltó már szerelmed, Csak szánalomra érdemes, Engem másutt jobban szeretnek Már nem kívánom, hogy szeress. A válásnál zokszót ne ejts te Nagy kár, ha komolyan veszed, Engedd, hogy szived úgy felejtse S úgy adja múltnak hivedet: Mint jó fiút, ki úgy imádott Miként az üdvét, istenét, S habár búcsúzott, mégis áldott És most is könyet hint feléd. II. Tudom, hogy csókod percnek láza adja Jutalmul nékem, hisz én jó vagyok ; S le kell láncolni és börtönbe zárni Hogy rab maradjon mindenik rabot. Tudom, hogy igy van; ám zokszót [nem ejtek Leszek szeszélyed egy játékszere; Nem lázadok fel én e játék ellen Szivem tied, csak játszál hát vele. Lehet, hogy egykor majd hibád belátod S megérzi szived, hogy ki voltam én, kézműipar pártolásacéljából“ 1713- ban kiadott pátensében a hadsereg összes szükségletét belföldi készítményekre utasítja. A doctrineriától irtózó király tisztában volt azzal, hogy a rosszabb és drágább áruért kiadott pénz is nyereség, ha az országban marad. Alig néhány év alatt hadserege összes posztó szükségletét a belföldi gyárak képesek előállítani kifogástalan minőségben és a gazdasági követelményeknek megfelelő árban. Uralkodásának vége felé pedig már az orosz hadsereg posztó szükségletét is képes a porosz ipar ellátni. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a gyapjú-kiviteli tilalom büntetései közt a halálbüntetéssel is megfenyegette alattvalóit, hogy a posztómüveseket még a katonai kötelezettség alól is felmentette, ami nagy szó, ha figyelembe vesz- szük, hogy katonáit talán jobban szerette, „mint a fösvény a pénzét“. Nem sorolhatjuk föl minden intézkedéseit, amelylyel célját elérni törekedett, de el nem hallgathatjuk, hogy 1720-ban összes alattvalóinak megparancsolta, hogy csakis belföldi készitményü ruhában járhatnak, „100 birodalmi tallér büntetés terhe alatt“. A hanyag, a rosszul dolgozó iparos állami gyámkodás alá kerül, munkáját szakértő becslők bírálják meg, a hibás munka készítőjét szigorú büntetés éri. Maga a király segít tankönyvet készíteni, helyesebben részletes utasítást adni leckéztető modorban arra nézve, hogy a S kinek szerelme volt árny életedben S kinek szerelme, szive volt a fény, Es akkor érzem meg fogod siratni Méltatlanságod s minden vétkedet, De már azt akkor jóvá tenni újra Alkalmad — érzem — többé nem lehet. Mert megtudom, hogy királyném [valál csak És én leláncolt, kigunyolt rabod, S mit nem tehetnék meg szeretnem [ellen Királyném ellen fellázadhatok 1 S akkor szerelmed bus Robinsonának Folytott keserve mind életre kél, S lángom lehűl . . . parázsát sem [kapod meg Azt is más tájra hordja majd a szél í ZajoDghy Elemér. A csók. A „Zemplén“ számára irta: Aniáné. A leány szőke volt s édes. A férfi szeme fekete, fényes. Szerették egymást. Kínlódtak, vajúdtak érzelmükben. Legyőzték hol önmagukat, hol szerelmüket, mig önharcukból győzedelmesen kikerülve legyűrtek minden akadályt, megtalálták egymást. Egészen, igazán, forrón. Szomjan, szilajon s tüzesen várták örök szerelmük édes zálogát; az gyárosok és felügyelők miként tartoznak eljárni.*) Szokatlan és tűrhetetlennek tetsző beavatkozás annyi bizonyos, hanem fényesen szolgálta célját és a „suprema lex“-re hivatkozó király törhetetlen kitartását kis birodalmának rohamos felvirágzása jutalmazta meg. A nemzeti munka ama nagy arányú szervezése vetette meg jórészben azon csodálatos nagyság alapját, melyre az ,,uj Spárta“ hihetetlenül gyorsan fölemelkedett. Ha Nagy Frigyes csak hadseregére támaszkodhatik harminc évvel később, nem egyúttal egy virágzó iparú nemzetre is : az események hullámai bizonyára összecsaptak volna fölötte. A példa tanít, csak tanuljunk. Amit egy uralkodó kérlelhetetlen erélylyel keresztül vitt, t. i. egy elmaradt népet a munka produktiv erejével átalakítani, egy ország hiányzó iparát megteremteni, ugyanazt az öntudatra ébredő nemzeti akarat is megvalósíthatja. Mi az az áldozat, amit tőlünk követel iparunk védelme ahhoz képest, a mit az I. Frigyes Vilmos vasvcsz- szejét nyögő poroszok hoztak? Egy nemzet erélye a békés polgári munkában csodákat művelhet, sőt talán csakis abban művelhet csodákat. Gutta cavat lapi- dem. Az atomok ej-eje a természet ereje. A nejH.et energiáját a termékeny munk^' felé irányitani legyen törekvése mindenkinek, akit helyzete bármely tényezőnél fogva arra képessé tesz. A munka szere• L. Ballagi I. Frigyes Vilmos porosz király ez. müvét. első szerelmi csókot. Hosszú volt nagyon. Életerőt, energiát adó. Mintha egy életre szívták volna magukba egymás ajkáról ez édeni gyönyört, ez éltető tüzitalt, e delejező, altató mámort. Belekábultak, elrészegedtek a szédítő élvezettől s felébredtek — elváltak. Mindkettejük szive mélyén ott maradt az erős meggyőződés: „Te nélküled nem kell nekem az életi Te nélküled a csók nem lehet édes 1“ Nem esküdtek, nem ígértek semmit. Egy tüzcsók pecsételé le azt a fátu- mot, hogy egymás nélkül sohasem lehetnek boldogok. A leány várt. Szépen, illedelmesen, türelmesen. Az idő nem fogott ki sem rajta, sem szivén. Arca üde volt, piros. Haja aranyfényü, ajka kéjesen pirosló, eperizü. Bőre fényes, illatos Szive erős s szerelmes. Nem hervasztá a vágy. Hitt és várt. Egy csókon élőskö- dött, annak mágnes erejében hitt. Tudta, jön annak folytatása, elhozza párja. Közben feje fehéredni kezdett. Kérői, melyekkel hébe-korba családja unszolására jegyben is járt, szerte oszlottak. Gúnyszava lett a népnek, hogy: „Szép Orzse öregszik s még tete aztán maga után fogja vonn annak tiszteletét is, ahonnan aztán már csak egy lépés odáig, hogy magyar ember, csakis a magyar munkáért adja cserébe a magáét. Megváltás leszen az. A honfoglalás folytatása és befejezése. Minden társadalmi bajaink biztos orvosszere. Nemzetiségi mizériáink kiegyenlítője. Mert a jólét — a mely a nemzeti munka nagy organizációját okvetlenül követni fogja -— a legjobb olvasztó kemence. És ebben a nagy munkában mindenkinek áldásos része vagyon. Nincsen olyan csekély ember, aki hathatósan közre ne munkálhatna benne. Csak ne kicsinyeljük. Csak fogjunk hozzá azonnal. Amink van azt becsüljük meg és pártoljuk a hazafiság emelkedett kötelességérzetével. De ne beszéljünk róla. És hamarább megérjük semmint korunk fásult pesszimizmusa mellett remélhetnők, hogy napról-napra többet fog termelni a nemzet munkaképessége, mig nem saját erőnkből szabadítjuk föl magunkat igazán szégyenletes rabságunkból. Gondoljuk csak meg, hogy némely kifogástalan honi ipartermék értékesítésére gondolni sem lehet, maiképen, hanemha osztrák vignettával ellátva kerül a piacra. Az egyik stószi késgyár például pár évvel ezelőtt jelentékeny megrendelést kapott 3 osztrák késgyártól, mely után a gyártmányt saját gyári jegye alatt küldte vissza Magyar- országba, természetesen itt a vevő már az osztrák gyáros hasznát s az oda vissza való fuvarozás költségeit is megfizette. Ráadásul az sem éri el asszonykorát. Menyasszony csak volt már többször, de továbbra nem viszi“. 1 Hja, ti gúuyos ajkú ujsághordó nénik, nem tudjátok mi baja szép Örzsének ! Kóstolgatja csókját vőlegényeinek, de egygyé sem kell 1 Egy- gyé sem édes! Szívvel is kell azt csókolni, kit szeretünk — mn^olyógja — lelkes, szép, kék szemével. Jámbor tekintetét gyakran függeszti csudálkozva az égre, mintegy megoldást várva onnan arra a nagy kérdésre, hogy hát miért nem jön érte fényes szemű, mézesajku eszménye. Nem sejti, hogy annak is ször- nyümód pereg élete ideje. Családja körében unott, fáradt. Felesége sikkes, gyermeke sápadt. Palotája fényes, terme zajos, de szive üres s ha egymagában marad, fáradt fejét lehajtva, a távolban kalandozik vágya, képzete, ahol mosolygóan kéklik a meny a lány szemében, üdén piroslik az érzés melege gömbölyű arcán, sziláján ölelnek hattyukarok s édesen, hosszasan lopja s osztja a csókot a tüzeslel kü, eperaj ku leány. Érzi innen is, hogy szereti most is. Várja még is. ő is, ő isi A férfi, a józan, a világi, ki élheti romóletét- ki szedheti a mézet virágok legszebb, Lapunk tatai száma 4 oldal,