Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-08-27 / 93. szám
Sá ij 'iely. 1904. augusztus 27. 93. (4316.) Earminckettedik évfolyam. ■égjel k«.t Sie Sátor utörto ásodih napon tzombat este. iadóhivatal: 5tér 9. SzámKéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., TastagabL betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HIKLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fi- évre 6 kői negyedévre 8 kjr.-— Egyes szám éra 8 fillér. — Hirdetési dij; Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi kivándorlásról. — aug. 27. Igen időszerű most nekünk zemplénieknek is, hogy figyelmünket a kivándorlásra fordítsuk. Függetlenségi és kormánylapok már évek óta foglalkoznak e kérdéssel, a képviselőházban minden lehető intézkedést megtettek eddig a kivándorlás korlátozására, vagy ha már elkerülhetetlen, legalább annak rendezésére. Apponyi Albert gróf,a magyar parlamenti kiküldöttek feje most jár kivándorlott testvéreink között, akiknek a száma meghaladja a százezreket. Elszomorító még gondolatnak is, hogy az Európa Kánaánjának nevezett Magyarország nem tud már kenyeret adni minden fiának s a nyomor és éhen- halás elől távol hazájától, a tengerentúlra kell a magyarnak vándorolnia. Hogyan mondjunk véleményt erről rosszalólag vagy helyeslőleg ? A túlzásba vitt sovinizmus vádolni fogja mindig a honi föld elhagyóit s az ideális hazafiság tulhangos elvével pálcát tör azok fölött, kik kenyerüket a hon s Európa határain túl akarják megkeresni. Szép, igen szép ez az idealizmus, de annak magyarázata és a kiA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Kossuth Lajos tűzoltói. — A „Zemplén“ eredeti tárcíja. — Irta: Dongó Gy. Géza Az Urnák ebben az ő pólc&t- lanul „száraz és tüzes“ eszíndejében,1 1904-ben, mely Bodzás-llak helységét is — szomorú péJdjául annak, hogy jó tűzoltóság níkül minden község rósz helység - Boldogasz- szonynapján oly boÜfgtalanná tette, hogy földig porrá £«tte, sőt ugyanakkor és ugyanot még hét ember tűzhalálát is köitelte az emberi nembánomság kingesztelő áldozatául a tűz ister: elmondom, miképp szervezte a ifjú Kossuth Lajos a helyi tűzollósdot 1827-ben, az Urnák akkor szin;u oly száraz és tüzes esztendejét?!, az öreg Sátoraljaújhely számá, melyről azt az em- lékeztetést táljuk följegyezve, nem is ritka, de síü esetekben, 4—6 évi időközökben, 5 akkori krónikásoktól, hogy „... . jpidum Uyhell subortis incendiis ferex integro conflagravit“ (Ujhely metróst a támadt tüzek majdnem észben elhamvasztották.) Kossut,Lajos, 1827-ben Sátor- alja-Újhely árosnak már hires „ügyvédibbe, svc, esze, tekintélye egy vándorlókra való alkalmazása helytelen. Azt hiszem nincs egyetlen kivándorló sem, ki ne érezné szivében az ország határaira lépve azt a röghöz vonzó, igazi honsze- retetet. Fáj szivüknek az édes haza földjének elhagyása, maradnának szívesen, de az élet kényszerűsége, a létkérdés, a nyomorgó család jajkiáltása hallgatásra bírják a hazájáért siro lelket. Menni kell, de azért nem Dúcsúzik egyik sem véglegesen hazájától. A válás fájdalmát könnyíti a remény, hojy szerencsés küzdelmek és fáadalmas munka után újra látják szülőföldjüket, legalább annyira negvagyonosodva, hogy nagyobb íélkülözésekkel már nem kell majc itthon küzdeniük. S hogy ez igy /an, hogy nem szívesen tartózkolnak a munkáskezeket megbecsülő Amerika földjén, mutatja az a mmdhatni járványos betegség, arely a tengeren túl élő magyarost olyan sokszor előveszi. A? egyik amerikai magyar lapban oVastam, hogy van idő, amikor a muikásnépen valami olyan lázas állfAvt vesz erőt. Sem a munka, sei a pihenés, sem a szórakozás nen esik jól. A lélek betegsége e; vagy á szivé, amely valami oiagyott, kedves dolog után kívánkozik, amit a dollárok hazája nem személyben, tisztában volt avval, hogy csak úgy régi divat szerint, imára összetett kézzel, Szent Flórián segítségül hívásával, a város lakosságának közbátorlétét, életének és vagyonának közbiztosságát beasszekurált- nak hinni félkegyelmű emberi dőreség. Mig tehát polgártársainak egy bizonyos többsége megismétlődhető tűzveszedelem, mint akkor mondották „incendium“ esetére biztosítva érezte magát a „Szt. Flórián-adójá“-nak lerovásával, vagyis avval, hogy a tüzek ellen megvédő szent tiszteletére egy spanyol lovag forma kőszobrot faragtatott és azt a templom főbejárata elé állíttatva2 talapzatára bevésetté nagybetűkkel ezt a krouosztiko- nos fölsóhajtást: „SanCte FLorlane! aVerte a nobls InCenDIa, te roga- MVs“ (Szt. Flórián, kérünk téged, tá- voztasd el tőlünk az égéseket!) addig Kossuth Lajos, a város tanácsában és társadalmában, a tettek, az alkotás mezejére lépve, lelket lehelt a kőme- rev szivekbe és Sátoralja-Ujhely ,,el- vábult“ polgárságával föléreztette a fülébe harsogtatott ezt az igazságot: „Segíts magadon — Sz^nt Flórján is segít I“ Dictum factum. Szó után jött a tett. Kossuth a szó és tett nagy embere volt már akkor Sátoralja-Újhelyben, jövendő országos, később világhírű a Most a rk. tomplom nyugatra néző fala mellett áll. D. tud megadni nekik. Ez a lázas, szomorú állapot: az elhagyott haza után való vágy. Ne törjünk pálcát tehát kivándorló honfitársaink fölött. Sok és nehéz lelki tusa után határozzák ők el azt, hogy az ismeretlen világrészbe hajózzanak. Különösen áll ez a mi szegény, felsővidéki népünkről. A föld, különösen olyan áldatlan évben is, mint az ezídei, nem ad még kenyeret sem a föld munkásának. Az ipar pang, munkáskezekre alig van szükség; — élni pedig kell valamiből. A nagyhangú hazafiság szépen körülirt elveiből nem lehet megélni, s ők tehát mennek oda, ahol munkát s munkájukért megfelelő jutalmat remélnek. S ezt megakadályozni csak azon esetben volna joga bárkinek, ha a kivándorló népnek itthon ad megélhetési biztosítékot, munkát. Mig azonban ezt állam és egyesek nem tehetik, tűrni kell a kivándorlást s minden eszközzel oda kell hatni, hogy a kivándorló nép se jusson lelketlen kalmárok kezei közé, kik a kivándorlók anyagi rovására akarnak maguknak vagyont szerezni. A kormány különben e tekintetben a legmesszebbmenő intézkedéseket is megtette már. Hogy a kivándorlás nem fajult elhivatásának ebben az ő elemi iskolájában. Újhely rendezett tanácsú városnak rendezés alá most került hivatalos régi írásai közt nem sikerült ugyan megtalálnom az egykorú tanácsi jegyzőkönyvet, mely tanúsítaná milyen szó fia lett a tett; de megtaláltam Kossuth Lajos fogalmazásában a „Rendelések“-et (ma az effélének Szabályrendelet a magyar csúf neve) és megtaláltam a hozzátartozó statisztikai nyers anyagot is, mely kettőnek segítségével el bírom képzeltetni az olvasóval, hogy mily hatalmas egy, párját hét vármegyében ritkító helyi intézménynyé nőtte ki magát a Kossuth Lajos 7—800 főnyi, kitünően fegyelmezett tűzoltósága, mely any- nyfra szervezett volt, hogy még külön „cigány bandá“-ja is volt. Biztosan mondhatom, hogy 1827- től egész 1863-ig, tehát harminchat esztendő hosszán, ez a Kossuth Lajos teremtette, Szt. Flórián kegyelte tűzoltóság volt az az újhelyi helyi nagyha- talmasság, mely nem engedte kénye- kedve szerint tobzódó őnkénynyé fajulni emberek élete és vagyona fölött a tüzveszedelmet. Tisztelet azoknak a már néhai, akkor élt csizmadiák (számuk szerint 192 tűzoltó), vargák (62), kalaposok (62), szabók (58), gubások (38) és r többi „böcsületes, nemes királyi bad céhbeliek“-nek, kik a KráUv!' tűzoltóságának törzskarát -‘kották még el nálunk a honfiúi érzelem megtagadásáig, mutatja az a körülmény, hogy kivándorlott honfitársaink megtartják magyar jellegüket az uj világrészben is. összetartanak, tömörülnek, együttérez- nek az elhagyott hazával s amint egy kis megélhetési alapra szert tesznek, küldik haza itthon maradt családjuknak, vagy hazahozzák önmaguk. Jó példa erre is megyénk lakossága, hol olyan falvak is akadnak, melyeknek fele Amerikát látott ember, vagyonilag és értelmileg gazdagodva. így tehát mig egyrészt elutasítjuk amaz igaztalan vádat, hogy a kivándorlás a magyaroknál a honfiúi hűség megtagadása, másrészt őszinte szívből kívánjuk, hogy a megélhetési viszonyok jobbra fordulása apaszsza a kivándorlók számát. Ha pedig ez a javulás nem jönne gyorsan, legalább azt kívánjuk, hogy az a honfiúi összetartás, amelylyel parlamentünk díszét most fogadta a kivándorlott Magyarország, változzék a legerősebb visszavágyódássá az elhagyott hazában. Minnél előbb hozzon haza benneteket a hazaszeretet elszakadt, kedves honfi társaink. Korcos. 77 esztendővel ezelőtt, t. i. a mikor még ők voltak fölül a helyi idők járásának folyamán. Hogy ha rászállott a „vörös kakas“ valamelyik házra, éjjel vagy nappal : a vigyázó és virasztó „várta“ adta köztudomásra puskaszóval a vármegyeháza kapujából. Mikor igy „tüzet lőtt“ a vármegye hajdúja: nosza talpon volt, mint nyüzsgő hangyaboly, ha valami megháborgatja, a Kossuth tűzoltóságának nagyja, apraja. A „Rendelésekéből, miket alább, mint egy drága Kossuth-talizmánt, első betűjétől az utolsóig szóról szóra közlök, szinte látjuk mint kél emberbaráti nemes versengésre egymással mind a huszonhét fajta Kossuth tűzoltója: becsületes csizmadia, szabó, kalapos, varga, gubás és a többi mester és mester-legény, mindenik e&?' egy önálló szakasz, élén a mag* eéh- mesterével, a Kossuth Lajo» újhelyi tűzoltó-regementjében. S?Jlte látjuk, hogy ha éjjel támadt c tűz, miképp marsolnak ur, kérvény és zsidó házas-zsellér, g~-mélyválogatás nélkül mindenik a kinek háza volt, a háza kapui"3» kezében égő lámpással, me' akkor, veszedelem idején, még sy kellett „ közvilágítás“-1 szolgálatin, egyesült házi világossággal, - vármegye székvárosa mindenik út- cájának. Mert akkor még Újhelyben is a’ mondók voltak, hogy „drága pénzen biz’nem világítanak éjjel a tolvajoknak, meg a korhelyoknak.“ * Ilyen fma száraz egyszersmind Ínséges év volt az 12-iki is. D. Schneidig er/enruhák jutányosán készíttetnek Egyéves önkéntesek figyelmébe! w egyenruházati intézetében ITASSA, Pőutcza ©. szám. fpf* Négy kiállításon kitüntetet* elsőrendű szabász. Lapunk m»f “ás»» 6 oldal.