Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-02-16 / 18. szám
Sátoralja-Ujhely, 1904. Február Í6. 18. (2440.) Sarminckettedik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öátoralja-Ujh.ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó d fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó évre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér, — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. JVíunkaközvetités a vidéken. — febr. 10. Az ipari munkaközvetítő intézet, távolabbról nézve, nem látszik nagyon jelentősnek, pedig, ha jól megfontoljuk a dolgot, rá kell jönnünk, hogy ez intézménynek mily fontos szerep jut a szociális kérdések megoldásában. Mennyi munkabíró kéz vesztegel tétlenül; mennyi — sokszor hasznosra fordítható, megkívánt — munkaerő vész el sóhajtások közben, mert nem érvényesülhet; mennyi elégületlen- ség lappang titokban, mennyi jajkiáltás hangzik el nyíltan azért, mert nincs, aki a bajt megértené s azt orvosolná. Ha fővárosunk munkaközvetítő intézetének működésén végigtekintünk, látjuk, hogy minő üdvös ez az intézmény; látjuk az áldást, mely nyomában jár. A munkáselhelyezés azonnal sokkal közvetlenebb lenne, ha ily intézetek a vidéki nagyobb városban is létesülnének és az illetékes helyen már foglalkoznak is ezzel az eszmével. A budapesti intézet főleg a nagyipart szolgálja és a vidékre csak közvetve, kevésbbé hat, elaIemplén tárcája Arlechinnek. Volt egy tavasz, szivemben éledt, Színes, álomtelt, szép, meleg . . . A melynek tán sohsem lesz mása S mit elfeledni nem lehet. Nem volt oly rég. Tavaly. Ilyenkor. Egy év csak s mennyi változott! Idő kerekje párat perdült S elém uj arcokat hozott . . . Bevallom: úgy még nem szerettem Miként akkor szerettem én, Volt ihletem s dal dalra ébredt Szerelmes szivem fenekén. Ismertem egy édes leánykát Milyet még sohsem ismerék, Azóta hajh! úgy szétszakadtunk Miként a múltak üdve rég! Ma újra láttam . . . Nehéz sejtés Viharzá át a szivemet, Hogy egy tavasz volt nékem adva S az véle végkép elveszett . . . Bujdosó. Szivek. A Zemplén számára irta: U. József. Két, elhagyott, külvárosi bérház harmadik emeletén laktak ; egyikben a nő, másikban a férfi. Szemben volt éppen az ablakjuk úgy, hogyha valamelyikük kitárta a homályos üvegtáblákat, kényelmesen beláthatott a másik koldosusan bútorozott hónapos szobájába. A nő egy nagyobb divatkereskelenben a vidéki intézet közvetlen összeköttetést létesíthetne a munkaadó és munkás között s azonfelül a kisipart is. jobban felölelhetné működési körébe. Legalkalmasabb volna a munkaközvetítő intézeteket az iparkamarák székhelyein, esetleg ezeknek kebelében felállítani. Ezek az intézetek igen jótékony befolyással lennének a munkaerő egyenletes elosztására; a munkanélküliek ezrei nem özön- lenék el a fővárost. A munkások megbízhatóbb része biztosabban kaphatna munkát, a vállalkozók kétségkívül a munkaerőt ez utón szívesebben vennék igénybe és az államilag támogatott telepek erre kötelezhetők is lehetnének. Mostani állapotainkban a munkaképzésnek nincs irányítása, nincs vezetése s ebből származik az az egészségtelen állapot, hogy mig egyes iparágakban a munkaerő túltengésben van, addig vannak iparágak, melyekben a legnagyobb hiány mutatkozik. A munkaközvetítő intézetek lehetnének hivatva az érdekelt munkásköröket ez irányban útmutatásokkal ellátni s a munkásképzést helyes irányba terelni. Azonkívül a munkaközvetítő intézetek kiinduló pontjai lehetdésbe varrt silány pár forintért, varrt a megélhetés kenyeréért. Szép arcú leány volt. Igaz, hogy a gond, a munka valami különösen sápadt szint varázsolt valaha rózsás arcvonásai fölé, hogy a szép metszésű ajkak fölött örökösen ott vibrált a lemondás mosolya, de azok a gyújtó tűzben égő, sötét szemek, az a felemelt, büszkén hordozott alabastrom homlok nemes lélekre, érző szívre, bár tört kedélyre vallott. Odahajolt egyhangúan zakatoló varrógépe fölé s hajtotta a nehéz kereket. Ki tudja pedig, hol járt a lelke? A másik szoba lakója egy fiatal festő volt. Elegáns, barna ifjú, ki órahosszat eldolgozgatott kicsiny ablaka mellett, miközben lopva egy-egy pillantást vetett az átelleni ablak előtt varrogató, sápadt, madonna-arcra. Olyan beteges kinézésű, tört reményű férfiúnak látszott. Munkája közben görcsös köhögési roham vett rajta erőt s ilyenkor olyan kérőén, oly esdeklően tekintett a halvány arcú varróleány ablaka felé, mintha onnan várná kinzó bántalmaira a balzsamcseppet. Ilyenkor azután úgy szeretett volna a sápadt, vézna varrókisasszony átrohanni a szenvedő fiatal úrhoz, hogy lázban égő fejét végig simitgassa, bágyadt szemeit az ő sze meinek sugarával megdelejezze. Hanem ez az eshetőség ki volt zárva. Nem ismerték egymást. Honnan tudja azt a varrókisasszony, hogy ki az a beteges kinézésű, köhécselő fiatal ember, ki ott pingál valami ákom-bákomokat, az átellenben fekvő ablak előtt, s viszont, honnan tudja az a beteges piktor annak a sápadt, SSKnéuek esetleg a később alapítandó szociálpolitikai hivataloknak, melyeket a külföld már létesített. Ezek működésétől igen sokat várnak, mert célúk, az érdekelt munkásoknak munkás- védelmi, biztosítási, lakás és egyéb e fajta ügyeiben fölvilágo- sitást nyújtani. E hivatalok központul szolgálhatnának a szociálpolitikai társaságoknak és egyesületeknek, melyek felolvasások és előadások által a munkások művelődését fejlesztenék. E hivatal termei szolgálhatnak a mua- kásgyülések megtartására, munkáskérdések megbeszélésére,megvitatására. A munkásmozgalmak megszüntetése csak komoly szociálrefor- mok életbeléptetésével érhető el. Égető szükség vau a balesetbiztosítás és a betegsegélyezés mielőbbi helyes megoldására, mert a munkások egyetlen tőkéje a munkás ereje és egészsége, amelyet naponként a gépek özöne közt kockára tesz, s melyet épp úgy meg kell védenünk, mint a birtokos ingatlanát. E téren különben nálunk fontos lépések történtek és csak rövid idő kérdése az erre vonatkozó törvények hozatala. Ha ezekhez még hozzávesszük a vézna kis leánynak kilétét, ki egy zakatoló masina fölé hajol s éjjelt nappallá téve, varrogat ? A varró kisasszonynak semmi köze a piktor úrhoz s a piktor urnák a varró-kisasz- szonyhoz. Pedig már össze van forrva a lelkök erős kapocscsal, szerte se törhető lánccal. A közös nyomorúság, a szenvedés, az örökös munka és fáradalom, valami kölcsönösséget hozott létre köztük. A beteges festő órák hosszáig elmerengett ablakánál s nézte, hogy mily szorgalmasan dolgozik a kis leány. Egy-egy ecsetvonást tett ilyenkor a vászonra s azután tovább figyelt, tovább szemlélődött. Egy alkalommal beteg lett a piktor. Bezárult a hónapos-szoba ablaka s a homályos üvegtáblán, a ragyogó szemű varró-kisasszony helyett, csak egy-egy bágyadt, őszi napsugár tekingetett be szobájába. Szegény kis leánynak nem volt maradása, elment a kedve nemcsak a munkától, hanem még az élettől is. Oda könyökölt varrógépje fölé s órák hosszáig bámult a csukott ablaktáblákra, melyek elfödték azt a betegesen halvány arcot, mely oly jól illett az ő sápadt színéhez. Bizony beteg; talán haldoklik is, talán már meg is halt, meghalt úgy, mint az utszéli rongyos koldus, kinek nincsen senkije, semmije. Midőn gyötörte a belső tűz, forróság : nem volt körülötte szerető szív, ápoló kar, nem volt, ki csillapítót cseppentett volna kiégett ajakára... Elhullt, mint őszszel a késői lomb ... mint tavaszi dértől a fejletlen bimbó ! Szegény kis varróleány, szegény fentjelzett, szociális intézeteket is: úgy nálunk a munkáskérdés megoldása egy hatalmas lépéssel előbbre jut. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. Városi közgyűlés. — febr. 15. Sátoraljaújhely rend. tanácsú város képviselőtestülete folyó hó 13-án népes gyűlést tartott a városháza tanácstermében. Székely Elek polgármester megnyitója után a város képviselőtestülete kimondta, hogy a gyámpénztárilag kezelt, továbbá a város tulajdonát képező tőkék és letétek a folyó évben a Sátoraljaújhelyben székelő öt pénzintézetbe a részvény- és tartaléktőke arányában belyezendők el gyümölcsöz- tetés végett. Hlavathy Elek közig, jegyző nyugdíjaztatása iránt beadott kérvényének végérvényes elintézéséig a f. év április hó 1-étől a közig, jegyzői fizetés terhére ideiglenes munkaerőt fog a polgármester alkalmazni. Miután a város képviselőtestülete már előbb kimondotta, hogy a sző- lészi állást beszünteti, a szervezkedési szabályrendeletet megfelelő értelemben módositani fogják. Balkó Mihály abbeli ajánlatára vonatkozólag, hogy a dohánygyárral szemben, a vámbáz háta mögött lévő beépítetlen területet megvenni hajlandó, elhatározta a közgyűlés, hogy az eladásba bele nem megy. * * kis vézna, beteg teremtés! Újólag odaült varrógépje mellé s kétszeres szorgalommal látott munkához. Halotti lepelt, halotti fátyolt varrt . . . Mikor azután két nap múlva kész lett a munkával, egy kis üvegcsét vett elő s valami színtelen folyadékot emelt az ajakéhoz ... * Az átellenes ablak pedig újra kinyílt s a beteges arcú piktor telt tüdővel szívta az üdítő levegőt. Most azonban a másik volt bezárva. Szegény piktor, szegény beteges piktor, hogy fájt neki is a szive a bezárt ablak lakója után. — Talán elköltözött, itt hagyta ezt a lakást? Nem soká kellett találgatnia. Alighogy ő felépült, másnap reggel egy fekete keretes lapot ragasztottak az átellenes bérház kapujára. Midőu gyötörte a belső tűz, forróság, nem volt körülötte szerető szív, ápoló kar, nem volt, ki csillapítót cseppentett volna színtelen ajakára... elhullt, mint őszszel a késői lomb, mint tavaszi dértől a fejletlen bimbó. Midőn a négy markos fickó vállára emelte a varró-kisasszony koporsóját, a beteges piktor azt hitte, hogy a szive reped ketté. Nézett a szomorú menet után, mig elnyelte azt a homályos, őszi köd. Segény kis varró-leány, milyen szép volt 1 — mondá álmodozva a festő s mig boszszan, merengve nézett egy általa festett leány arcot,— két kövér könycsep ragyogott szemeiben . . . A decemberi fagy már mind a két szoba ablakára jégvirágot rajzolt. Egyiknek sem volt lakója. Lapnak mai »zárna 4 oldal.
