Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-01-30 / 12. szám

Satoralja-üjlaely, 1904. Január 30. 12 (2434 )

Harmincketteáik évfolyam.

Hegjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat tste.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoxalja-Ujhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyilttérhen minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner Gyula dr. Szirznay István dx. Eám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatlrs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, (ó évre • kor negyedévre 3 kor.

—- Egyes szám ára 8 fillér..—

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dis*- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

•O- "fPUU

Parlamenti spanyol étikét.

— jan. 30.

(Sz. i.) Tegyük fel, hogy Eötvös Károly nem az ujjából szopta, vagy mondjuk szebben: nem a saját külön fantáziájából vette azt a feltevést, hogy ha Tisza nemcsak Kossuthékkal, hanem a Szederkényi és a Rakovszky híveivel is szóba állott volna a leszerelés érdekében, azóta már régen rendben volna az ország szénája.

Tegyük fel tehát, hogy csakugyan Tisza István hibázta el a dolgot, mikor terveibe nem vonta bele bizalmasan az ellenzéknek valamennyi árnyalatát is, mert ha ezt megteszi, ma már van ujoncz, van költségvetés, vagy legalább indemnitás és igy alkotmányos keretekben őrölhetne tovább a tisztelt képviselőház.

Tegyük fel mindezeket, (ámbár a magam részéről kereken kijelentem, hogy egy csöppnyi hajlandóságot sem érzek erre magamban, mert — hej! nagy selma ám ami hires vajdánk, de még nagyobb selmák azok, akiket most igazolni is, ütni is akart egyszerre!) de azért csak mondom, higyjük el, hogy Eötvös igazat beszélt s ha minden úgy történt volna, mint a hogy ő szerinte kellett volna, azóta már

egyebet obstruálnak, nem a tavalyi ujoncjavaslatot és nem a tavalyi büdzséiét.

Nos, hát mi következnék mindebből? Egy mélységesen szomorú, de azért rettenetesen kacagtató dolog. Az ugyanis, hogy ezek szerint ami törvényhozási gépezetünk a szerint működik, vagy tagadja meg a működést, amint a kormány eleget tesz a parlamenti spanyol etikettnek, vagy beleütközik annak egyik-másik kacska- ringós paragrafusába. Következik ebből, hogy ami képviselőházunkban nem is ezsentmének (ála Ugrón) hanem hamisítatlan hidalgók és büszke grandok ülnek; következik, hogy a nemzeti hősök nem a magyar nyelvért küzdenek, de a megsértett primadonna-hiúság duzzog belőlük. Talán nem is Nándornak, Gábornak, Miklósnak és Istvánnak hívják őket, hanem Szederkényi Klárinak és Rakovszky Zsazsának? Egyszóval bolond és ostoba dolgok következnek az Eötvös szemrehányásaiból; olyan bolondok és ostobák, hogy szinte magam is hinni kezdem már, hogy a vajda tárgyilagos alapon beszélt és csakugyan belátott az ob8trukció kuliszszái mögé, mert ilyen naivságok az Eötvös Károly világos koponyájában csak úgy maguktól ki nem csírázhatnak.

Olvassátok hát atyámfiai szabadságszerető lelkes magyarok, olvassátok el az Eötvös Károly tegnapi beszédét és tanuljátok meg belőle, hogy miért folyik a nagy nemzeti háború, miért hiv benneteket „Torlaszra“ a magyar vezényszó engesztelhetetlen harcosa, nagy Bartha Miklós.

Azért, mert Tisza István nem szeparézoit Szederkényi Nándorral és Stefan von Rakovszkyval. S ha majd hazajönnek fiaitok a katonasorból, amelybe ezeknek az uraknak a sértett hiúsága kényszeríti őket, és kérdezni fogják, miért kellett nekik tovább szolgálniok; miért kellett nekik szokatlan időben fegyver alá államok, mondjátok el nekik, hogy nagy bajban volt az ország, veszedelem fenyegette mind a négy világtájék felöl: a miniszter- elnök elfelejtett tizenkét képviselőt külön is meginstálni, hogy ne bolondozzanak, engedjék a törvényhozás gépezetét úgy működni, ahogy annak törvény és igazság szerint működnie kell.

No, de most már e miatt sem lehet panasz, ami nem történt meg négyszemközt, megtörtént az ország szeme láitára. A miniszterelnök külön felhívást szentelt immár a neheztelő hazafiaknak, legyenek szivesek, vegyék elő a jobbik eszüket, ha van.

Lássuk, van-e hát?

Mindnyája veled van, Nékem az igazság Egyetlen baj társam,

De azért veletek Síkra szállunk bátran. Add hát elő érved,

Hadd láthassam sorba, Hogy az én lényemen Mi légyen a csorba?

R.: Jól van. lm hibáid, Mivel kevés hived Csaltad mindidáig: ígérsz meny országot, Tenger boldogságot, Földi édes gyönyört,

Égi üdvösséget Annak, aki követ Egész éltén téged.

És mit adsz helyette?

Ki hazug palástod Könyelmün felvette,

Azt bőven ellátod Elsorvasztó vágygyal, Dőre álomképpel,

Ami fennen szárnyal S amit csak elképzel Esztelen képzelet,

De igaz boldogság Bizony nem jár veled.

I.: Nagy helyesen mondod Kedves, jó cimborám, Csakhogy amit mondasz Fele sem igaz ám.

Azaz igaz biz’ a’,

Ámde megforditva,

Mert te magad hordod E hazug palástot.

Nem te kergeted-e Örök küzdelembe

A hét története.

— jan. 29.

(Pichler Győző halála. — Német kormány a lengyelek ellen. — Franciaország és »'Vatikán. — Orosz-japán konfliktus. — TJj kon* kláve szabályzat. — Hírek Keletről. — Ko- burg Lujza levelei. —- A megijesztett tőkepénzes. — Színházi hírek.)

Megdöbbentő hirt hoztak a héten az idegenből.Egy életerős, zseniális, a függetlenségi eszmék egyik legta- lentumosabb katonája, Pichler Győző élete virágában letört, elenyészett. Mindenki szeme előtt tette meg az ö pályafutását szédítő iramban. Mozgékonyságával, ötletességével és a mellett folyton gazdagodó tudásával, de- batteri képességeivel nemcsak fölkeltette az emberek szeretetteljes érdeklődését, hanem azt, mint valami csillogó aranyfonalat rásodorta a maga igazán szép, küzdelmes pályafutására. Hogy ezt az érdeklődést igazán megérdemelte, azt misem bizonyíthatja jobban, mint hogy magában a parlamentben igen tisztes, előkelő passzívát vívott ki magának és amig a betegség végképen meg nem törte, pártjának egyik legelső, leghasznavehe- tőbb harcosa volt.

A német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén ismét olyan nyilatkozat történt a kormány részéről a lengyelek ellen, amelyik csak fokozni fogja az elkeseredést. Hammerstein belügyi miniszter kijelentette, hogy szó sínes arról, hogy a kormány megváltoztassa felső-sziléziai politikáját. A lengyelek széthúzó törekvése ellen továbbra is energikusan fognak küzdeni és Pozenben megőrizik a német hegemóniát. És e célból nagyobb pénzáldozatot hoztak, amely a németség érdekében vált szükségessé.

Legrajongóbb hived,

Aki a szivéből Minden nemest kivet,

Csakhogy célját érje?

És hogyha elérte:

Mi a dija érte?

Nagyobbra nőtt szárnya, Végnélküli vágya Tovább űzi, hajtja,

Úgy, hogy soha sincsen Nyugodt pillanatja,

Mert belé plántálod Az örök vakságot,

S mi együtt jár véled: Telhetetlenséged.

Ámde az én hívem,

Hogyha követ híven Elégedett boldogsággal Éli ez életet által.

Ha elérte vágyát:

Hiú s önző ábrándképek — Legyenek bár csodás szépek -— Nem zavarják álmát.

Vagy hogyha rossz sorsa Magával úgy hozza,

Hogy éltető vágya,

Forró, titkos álma Valóra nem válva Epessze, kínozza: <

A kegyetlen sorsot Ezért nem átkozza,

De fájó leikével,

Mások javán fárad,

Amiből néki is Igaz üdve árad.

És ha néha-néha Akad egy-egy léha,

Ki az erényt is megtépi, ő azt csendesen elnézi És híven meg is bocsátja,

Mert mindenkinek barátja.

Lapunk mai száma 6 oldal.

A ZEMPLÉN TARCAJA.

Életfilozófia.

— Ellesett párbeszéd. —

— A „Zemplénvármegyei Kazinczy-kör“ 1904. évi január hó 30-iki házi-estélyére irta és felolvassa: Wihs Béla. —

Idealizmus (igénytelen, kopott külsejű öreg) és Realizmus (jól táplált, előkelő külsejű ifjú) találkoznak. Idő: jelenkor.

R.: Ah! szervusz kedves öregem Hála, hogy végre föllelem,

Mit sutba hányt már a divat: Elkorhadott, vén csontidat.

J,; (Szánakozóan mosolyog.)

R.: És vájjon mit nevetsz ezen?

J.: Téged sajnállak kedvesem.

R.: Te sajnálsz ? Engem ? ha-ha-ha... Ki korlátlan ur vagyok ma Nagyszámú milliók felett,

Áruig csak pár ezerre megy A számuk ama holdfalóknak,

Kik érted élve: üdvről szólnak, Amig a könyt, a bút s gondot Űzik híven a bolondok.

Engem? kinek életerő Tölti be mindenik tagom,

Mig te magad igen sovány,

És elvénhedett vagy nagyon. Sajnálsz ? s ha szabad tudnom mért ?

I.: Esztelen balgaságodért.

R.: Balga? Te volnál az talán?

Te futsz csak álomkép után,

A boldogságot csak te ke keresed Fenn a felhők felett.

Én, oh! én a balga?!

Hát mórt van, hogy úr és szolga Nékem hódol ma egyaránt?

Tán ez, mi téged bánt?

I.: Tévedsz, nagyon tévedsz Fiatal barátom,

A te fényed után,

Én soha sem vágyom;

De úgy látom erős Harci kedved van ma,

Jól van hát barátom Beállók a harcba,

Csak arra kérlek ám:

Tartsd keményen magad,

Mert ha a harcikedv Engem is elragad,

Abból a számodra Kevés lesz az öröm,

Mivel gyenge csontod ízzé, porrá töröm.

R.: Ne buzdulj úgy neki Én édes öregem,

Mert a te erődet Bizony föl sem veszem;

Meg aztán nem illik A te vén arcodra A lélek mámora:

Piros harci rózsa.

De kezdjük elölről,

Mert a sok szóbeszéd Még talán akadályt Gördítene eléd,

És még azt mondanád,

Hogy beszédem élét Tovább már nem állód,

És ezért nem várod Be a harcunk végét.

I.: Igaz, ami igaz,

Hogy éles nyelved van,

S hogy erő s hatalom